A szesztilalom feloldása után az ökölvívás friss hús, új lehetőség volt. A nagyvárosokban, New Yorkban, Chicagoban, Bostonban és Los Angelesben akkoriban a hét majd minden estéjén bokszmérkőzéseket rendeztek. Miután 1930 elején az olasz "emberhegy", Primo Carnerát Európából az Államokba vitték, hamarosan elkezdtek suttogni a háttérben meghúzódó kétes alakokról és az előre lefikszált mérkőzéseiről. Carnera egy kis olasz faluban született, majd az évek múlásával közel 2 méteresre és 120 kilóssá serdült.
Az extra méretű embert egy cirkuszban fedezte fel későbbi menedzsere a francia Leon See. Kezdetben, Párizsban és Németországban szerveztek számára mérkőzéseket. Az egyik ilyen korai mérkőzésén jelen volt Trevor Wignall a későbbi szakíró, aki nem tudott szabadulni többé az "emberhegy" nyomasztó látványának emlékétől. A kor egyik híres európai promotere Jeff Dickson, az ő tanácsára hozatta át 1929 októberében Primo Carnerat Londonba. 100 fontot ígért neki egy mérkőzésért, de ebben már az utazás, a szállás és az ellátás költségei is benne voltak. "Carnerat a pályaudvarról egyenesen a szerkesztőségbe hozták" -írta Trevor Wignall. "Ócska ruhát hordott, felemás cipőt. Zoknit húzni valamiképpen teljesen elfelejtett. Gallérja mocskos volt és rongyos. Egyetlen szót sem szólt, de mindvégig szélesen mosolygott. Amíg a menedzserével beszélgettem, csak egy dolog kötötte le a figyelmét. Az írógépem." Aztán másnap megmérkőzött Jack Stanleyvel, a londoni rendőrség egy volt tagjával. Állítólag Dickson a biztonság kedvéért még 6 ökölvívót ültetett a szorító közelébe, akik a civil ruhájuk alatt szabályos szerelést viseltek. Az volt a feladatuk, hogy harcra készen a szorítóba álljanak, ha Carnera túl gyorsan végez Stanleyvel. Az első menetben végzett vele, utána a következő egy órában a másik hattal is. 1 hónappal később, 1929 novemberében, Londonban, diszkvalifikálással legyőzte a jónevű amerikai Young Striblinget. 3 héttel később a visszavágón hasonló eredmény született, de most Carnera volt az akit diszkvalifikáltak. 1930 januárjában az olasz, Amerika felé vette az irányt. Carnera technikailag nem volt képzett, de jelentős ereje és mérete miatt sok kiütést ért el.
Az "Újvilágban" Lou Soresi vette a szárnyai alá, aki sokat lopott tőle, ráadásul szoros kapcsolatban állt a hírhedt gengszterrel, Owney Maddennel. Madden még 1902 nyarán, 11 évesen érkezett Angliából Amerikába. A nagynénjével élt Hell's Kitchenben. Néhány év alatt megszokta New Yorkot, majd nemsokkal később csatlakozott a hírhedt "Gopher Ganghez". Hamarosan vad harcossá vált New York, Hell's Kitchen negyedében. Elismerték a keménységét az ólomcsövekkel, késsel és fegyverrel vívott harcokban a rivális bandákkal szemben. 1910-re, a 18 éves Madden a Gophers egyik kiemelkedő tagja, és a három frakciója közül az egyik vezetője lett. A banda védelmi pénzt szedett, arra kényszerítették a helyi üzletembereket, hogy a gyújtóbomba fenyegetések ellenében fizessenek. 20 éves kora előtt negyvennégyszer vették őrizetbe. Egy szép napon felszállt egy villamosra és megölte azt a srácot, aki randevúra merte hívni a barátnőjét. Bár tanúk előtt végzett a kölyökkel, senki nem tett semmit. Akkor sütötte el a pisztolyát, amikor a kilencedik sugárúton felfelé kapaszkodó villamos éppen keresztezte a tizenhatodik utcát. Villamos ugyan nincs már, de az újságosbódék és javítóműhelyek felett futó megemelt sín maradványai még láthatók. 1914 végén az egyik riválisa megöléséért a Sing Singbe küldték, ahonnan 1923-ban feltételesen szabadult, de odakinn egy új világot talált. Addigra a Gophers már feloszlott. Reggel ment be a börtönbe, és most este volt, a '20-as évek New Yorkjának egy pikáns éjszakája. Kezdetben egy New Yorki taxivállalatnál lett sztrájktörő, majd hamarosan egy hírhedt gengszter, Dutch Schultz alatt talált munkát, a Legs Daimond, Waxey Gordon és Vincent "Mad dog" Coll elleni csatározásban, hogy irányításuk alá hajtsák New York cityt az illegális szeszkereskedelemben. Miközben az olyan régivágású legendák, mint Monk Eastman, ópiummámorban botorkált az East Side utcáin, Madden üzletelt az új nemzedékkel, vagyont szerzett szerencsejátékból és a szeszcsempészetből. A 20-as évek végére Madden már milliomos volt, Schulzal, Costelloval, Lucianoval, Lanskyvel, Lepkevel, Bugsy Siegellel egy bűnözői szindikátust szerveztek.
Üzletiesen működtek, foglakoztak szeszcsempészettel, ingatlannal, uzsorával, hazárdjátékokkal, lányok futtatásával, védelmi pénzekkel, zsarolással, gyilkossággal, és Madden révén most már bokszmérkőzések szervezésével is. Olyan promoterekkel társult, mint "Broadway" Bill Duffy és "Big Frenchy" DeMange, ezáltal olyan nehézsúlyú bajnokok karrierjébe szólhatott bele, mint Carnera, Max Baer vagy később Rocky Marciano. De Braddock menedzsere, Joe Gould is eladta részesedésének egy részét Madden egyik üzlettársának. Rövid ideig Madden is részt vett a későbbi nehézsúlyú világbajnok Braddock mérkőzéseinek szervezésében, de Braddock azt állította, hogy Gould túl becsületes volt ahhoz, hogy kihasználjon egy ilyen szövetséget. A harmincas évek közepére a gengszterek felépítették saját világukat. Minden városban voltak barátaik, minden államban városaik. Mindegy volt, hogy mekkora a baj, valakit mindig el lehetett érni. Valahová mindig lehetett menni. Nyugaton egész megyék voltak gengszter barátok. A fiúk házakat vásároltak, zsarukat, politikusokat fizettek le. Michigan néhány kis falvában, fura, sötét öltönyös, puhakalapos fickókat lehetett látni a faluból kivezető úton, a kezükben élelmiszerrel, amint az erdőben lévő ház felé tartanak. Látni lehetett őket az úton mindennap, akár egy hétig, egy hónapig is, aztán eltűntek. 1919-ben, amikor Al Caponét Brooklynban gyilkosságért kőrözték, addig bújkált Bugsy Siegel Tizennegyedik utcai lakásán, amíg Siegel megszervezte neki, hogy biztonságosan eljusson Chicagoba. Ha nagyon nagy volt a baj, ha halott zsaruról vagy halott gyerekről volt szó, a gengsztert az óceánon túlra is eltudták küldeni. Az olaszoknak ott volt Olaszország, az őseik falvai. A zsidóknak, akik mögött éppen eltűnőben volt a múltjuk, ott volt Miami a másik szent föld. Később pedig aztán Izrael. És ha egy gengszter egyszerűen csak le akart lépni, mert arra várt, hogy valamilyen zűr elcsituljon, vagy esetleg ráunt a feleségére, mindig elmehetett az Arkansas Hotelba, abba a gyógyszállóba és kaszinóba, amelyet Owney Madden üzemeltetett Hot Springsben. Madden az egyik utolsó volt az öreg gengszterek közül.
Az ifjúságát egy más korban élte le, ezerfős utcai bandák, ópiumbarlangok, Monk Eastman és Big Jack Zelig és a késpárbajok század eleji világában. (Apropo, Monk Eastman. A századforduló tájékán Eastman volt az első igazán híres zsidó gengszter. Kidobóemberként kezdte a New Irving Hall mulatóban a Keleti Tizenegyedik utcában, ahol azzal vívott ki tiszteletet, hogy könnyedén elbánt a részegekkel, nála kétszer nagyobb fickókat teritett le jól irányzott ütésekkel. Monk mire eljutott a húszas évei közepéig, maga köré gyűjtötte az East Side szinte összes zsidó csirkefogóját. Az Eastmanek, ahogy a bandát nevezte, a Christie Street egyik klubtermébe jártak a Bowery közelébe. Monk több mint 1000 katonát volt képes összehívni. Ezek az emberek jobbára egy olasz banda ellen harcoltak, akiket Paolo Vaccarelli, egykori hivatásos ökölvívó vezetett, aki Paul Kellynek nevezte magát. Egy éjszaka a bandavezérek maguk küzdöttek meg egymással. Eastman és Kelly két órán át verekedett a jupiterlámpák fényében, végül a két összevert fickót az embereiknek kellett elvinniük. És hogy legyen fogalmunk ezekről az utcai bandaharcokról: Monk később belépett az amerikai hadseregbe. A sorozásnál, mikor le kellett vetkőznie, az orvosok tucatnyi kés ejtette sebet fedeztek fel a testén és megkérdezték: - Milyen háborúkban szolgált? - Csak amolyan kis csetepatékban New York szerte - felelte Monk.) Hasonló környezetben cseperedett fel Owney is, gyerekkori barátai számára Madden volt a "pokol kiskakasa". 1929-ben amikor az alvilág ifjú főnökei (Luciano, Costello, Lansky, Al Capone, Lepke) tanácskozást tartottak Atlantic Cityben, ott volt Madden is. Amikor a szesztilalomnak vége lett, Madden délre ment. Elegendő ideig játszott szerepet New York alvilágában ahhoz, hogy tudja, ez nem mehet így örökké. Ha marad, előbb-utóbb megölik, vagy börtönbe kerül. Így aztán Owney fogta a pénzét és vett egy gyógyszállót és kaszinot Hot Springsben, az Arkansas Hotelt. (Madden természetesen nemcsak az Arkansasba fektette a pénzét. Megvásárolta a volt nehézsúlyú világbajnok, Jack Johnson éjszakai bárját, amit átalakított, átkeresztelt, és így megszületett a világ egyik leghíresebb éjszakai mulatója, a Cotton Club) A harmincas évek közepére az Arkansas a gengszterek menedékévé vált. A gengszterek New Yorkban felszálltak a vonatra, megérkeztek, nagy, jól megvilágított szobákat kaptak, gyógyultak a gyógyvizekben, vagyonokat vertek el a kaszinóban. Ott töltöttek egy hetet, egy hónapot, egy szezont. Minden út az étterembe vezetett, ahol a fiúk késő éjszakáig üldögéltek, dohányoztak. Vacsora után kifeküdtek a nyugágyakra és bámulták a csillagokat. A hétvégéken zenekarok jöttek Little Rockból. Az asszonyok felékszerezve húzódtak meg a háttérben. Amikor elfogatási parancsot adtak ki Lucky Luciano ellen, ő is a szállodába ment, ahol olyan biztonságba érezte magát, mint Vito Genovese Nápolyban, aki elfogatása elől Olaszországba menekült egy időre. Több hónapba, politikai botrányba és a rendőrség fellépésébe került, mire Luckyt feltették egy északra tartó vonatra.
De kanyarodjunk vissza ismét a ringbe, Carnerahoz. Primo miután megérkezett az Államokban, havi rendszerességgel, vagy mégsűrűbben mérkőzött. Sorra aratta a győzelmeket (köztük a jónevű Ko Christner és George Godfrey), de 1930 októberében alul maradt a magasan rangsorolt Jim Maloneyval szemben. A következő évben újabb győzelmek következtek, közben visszavágott Maloneynak is a vereségért. 1931 végén újabb vereség, Primo a 4. menetben a padlót is meglátogatta Sharkey ellen. Jack Sharkey 1932 nyarán Max Schmeling legyőzésével világbajnok lett, Carnera pedig egy sor újabb győzelemmel kiérdemelte a visszavágó mérkőzést, így 1933 júniusában újra összehozták őket, ezúttal már a nehézsúlyú világbajnokságért. Sharkeynak és a menedzserének, Johnny Buckleynak sem volt túl jó hírneve. Mindkettő érintett volt néhány furcsa mérkőzésben. Az összecsapást Long Islanden a Madison Square Garden Bowl-ban rendezték. Mindkét gladiátor tréningtábora a mérkőzés előtti napokban egyszerűen gengszterekkel és huligánokkal telt meg. Madden, Duffy, és a többiek. De a híres Detroiti Purple gang is képviseltette magát Sharkey edzésein. A mérlegelésen Sharkey megkérdezte, hogy "Formában vagy, nagyfiú?" "Igen, igen, formában", válaszolt Carnera. Sharkey egy pilanatnyi szünetet tartott, majd megjegyezte, hogy "jobban is teszed", elfordult és elment. Carnera zavart lett, ügyetlenkedett a szavakkal, majd utánaszólt, hogy "szeretnél te ilyen jó formát", de Sharkey akkor már hallótávolságon kívül volt. A fogadási oddsok óráról órára ingadoztak, este 6 órakor Carnera volt a favorit 6-5 arányban, 1 órával később már Sharkey 7 az 5-höz. A csata idejére jelentős összegek kerültek Carnerára, így a címvédő esélye 6-5-re majd 11-10-re csökkent. Sokan fogadtak, de kevés nagyösszegű fogadás történt. A megfigyelők szerint, 1933. június 29-én Carnera ahogy belépett a ringbe, szerencsétlennek, ázottnak, közömbösnek tűnt. A címvédő Sharkey fél 10-kor lépett a szorítóba, Johnny Buckley és az edzői, Al Lacri, Tony Polozzolo és Gus Wilson kíséretében. Az olasz óriás 2 perccel később érkezett Billy Duffyval és Billy DeFoeval. Sharkey meggyőzően, mogorván nézett a sarkából, de a húsos John Buckley nyugtalanul viselkedett, mintha valaki egész nap követte volna. Jack Sharkey először és utoljára védte a nehézsúlyú világbajnoki címet, a bostoni ex tengerészt a 6. menetben kiütötte Carnera. Egy jobbfelütés talált az állára, ami kishíjján lefejezte a címvédőt. Sharkey arccal előre kinyúlt a ringvásznon, majd Arthur Donovan vezetőbíró megkezdte a rászámolást. A bajnok még abban a pózban egy kicsit forgolódott, majd a segédei a sarokba segítették a kiszámolás után. Sharkey elvesztette a címét, amin a kilátogató 40.000 ember nagyrésze megdöbbent. Gyorsan magához térítették Sharkeyt, aztán hamar távoztak a szorítóból. Maga az ütés nem tűnt olyan nagynak, ami azt vetítette volna előre, hogy ha le is megy tőle a bajnok, ne tudna felállni. Főleg ha hozzávesszük, hogy korábban csak Jack Dempseynek sikerült őt kiütnie, egy horoggal, amikor Sharkey már leengedte a kezeit, és teljesen védtelenül hagyta az állát. Carnera felütése inkább tolva volt, mint robbantva. A végzetes felütés előtt semmi jel nem mutatott arra, hogy Carnera lerombolja Sharkeyt. Az olasz ugyan 15 centivel volt magasabb, és 27 kilóval nehezebb, ennek ellenére az amerikai az egész mérkőzés folyamán nem játszott alárendelt szerepet. A kiütés előtti öt menetből Sharkey nyerte a 4.-ket, három kérdéses volt, és csak egy menetet veszített. Az első menetet Carnera ereje és mérete határozta meg. A 2., 3., 4., 5. menetben már inkább Sharkeynál volt az előny. A 6. menet kezdetekor mielőtt Carnera elhagyta a ringsarkot, Bill Duffy szólt oda neki, hogy használja ki az előnyét, menjen és győzze le. A mérkőzésről végül soha nem bizonyosodott be, hogy bunda volt, de az előzményeket és a körülményeket figyelembe véve a bunda gyanúja örökre fenn maradt, még akkor is, ha Sharkey élete végéig esküdözött, hogy nem volt előre lefikszálva a végeredmény.
Carnera még az év októberében Rómában pontozással legyőzte a spanyol Uzcudunt, majd 1934 elején visszament amerikába, hogy megvédje a címét a korábbi félnehézsúlyú bajnok Tommy Loughran ellen. Carnera 39 kilóval volt nehezebb a korábbi félnehézsúlyú címvédőnél. A bátor és magabiztos Loughran derekasan helytállt mind a 15 meneten keresztül és csak pontozással veszített. Tommy panaszkodott is a mérkőzés után, hogy: "Állandóan rálépett a lábamra azokkal a hatalmas csülkeivel. Egyetlen egyszer sem tudott komolyabban megütni." Állítólag Loughran a legbüdösebb zsírral kente be a haját, hogy ha az olasz közel kerül, ez legyen az ellenszere. A közelben ülők látni vélték, ahogy egy-egy belharc után fintorogva lépett hátra az óriás. 1934. június 14-én aztán Carnera bajnoki időszaka is véget ért, Long Islanden, ugyanott, ahol elkezdődött. A súlycsoport egyik legkeményebb ütője Max Baer, 11 menet alatt bohóckodva, tucatszor küldte padlóra, majd Arthur Donovan bíró megelégelte a mészárlást és leléptette Primot. Az örökké bohockodó Max Baer a világbajnokságát is elbohóckodta. 1 évvel később Jim Braddock ellen több energiát fektetett a nézők nevettetésébe, mint a mérkőzésbe. Braddock az elejétől fogva keményen küzdött, Baer pedig mikor megérezte, hogy ez a hajó elmehet, már késő volt. Egyhangú pontozással Braddock lett a nehézsúly világbajnoka. 2 évig ült a trónon, aztán jött egy fiatal, feltörekvő színesbörű ökölvívó, aki miután kiütötte Carnerat, Baert, Sharkeyt, 1937 nyarán a 8. menetben végzett Braddockkal, és a koronát nem is adta ki a kezéből senkinek a következő 12 évben. Joe Louisnak hívták. Carnera a Baer vereséget követően még egy ideig az Államokban maradt, majd miután másodjára is kiütötte Leroy Haynes, menedzsereitől meglopva, 1936-ban végleg hazatért Olaszországba.
Az ezernyolcszázas évek végén, ezerkilencszázas évek legelején sok bevándorló érkezett az "Újvilágba". Ahogy lehetett, földet, üzletett vásároltak, amiből később eltarthatták a családjukat. Így tett a héber tanár, Yitchak Rasofsky és felesége Sarah Rasofsky is, akik a mai Belorusszia és Lengyelország határán lévő Brest-Litovsk területéről érkeztek. Először New Yorkban, majd végül Chicago West Sideján telepedtek le. A kicsiny boltnak, rajtuk kívül még 5 éhes szájat kellett eltartania. A család második legidősebb gyermeke, Dov-Ber, 14 éves volt, amikor a boltba 2 ember nyitott be. Nem vásárolni akartak, hanem a bevételért jöttek. A pénztárgépben nem sok pénzt találtak, ezért feldühödtek és Dov-Ber apját lelőtték. Az anya egy ideig küzdött, hogy a szerencsétlenség után egyben tartsa a családot, de nemsokkal később megtőrt és idegösszeroppanást kapott. Dov-i és az idősebb testvére az unokatestvéreikhez, míg a fiatalabbak árvaházba kerültek. Dov-Ber dühös lett istenre, hogy ezt megengedhette, ezért az utcához fordult segítségért. Hátat fordított apja ortodox vallásának, abbahagyta az iskolát, és hamar az utcán találta magát. Pénzt kellett szereznie, hogy vegyen egy otthont, hogy újra összegyűjtse és támogassa a családját. Helyi keményfiúkkal kezdett barátkozni, majd csatlakozott a Capone gengszter famíliához. Zsebelt, törvénytelen kockajátékokkal foglalkozott, közben kifutófiúként kapott különböző megbízásokat. A rövid gengszter tanonckodása alatt eldöntötte, hogy kedveli ezt a munkát és csatlakozni akart a gengszterekhez teljes munkaidőben. Állítólag maga Al Capone tagadta meg tőle a munkát. A "Scarface" érezte, hogy egy rabbi fiának nem ezt kellene csinálnia. A történet szerint Dov-nak adott egy 20 dolláros csekket (ez több mint 1 heti fizetés volt akkoriban) és azt mondta: "...szállj le az utcákról!" Amikor Dov elkezdett tiltakozni, Capone odamorogta, tűnés, mielőtt dühös leszek! Ebben az időben már összebarátkozott egy másik helybeli gettogyerekkel, Jack "Sparky" Rubinsteinnel. "Sparky"-nak és Dov-i-nak közös problémáik voltak. Mindkettőjük édesanyja megtört, mindkettőnek túl kellett valahogy élnie a Chicagoi gang kemény világát. Bokszolni kezdtek a Kid Cross Gymben, ahol Jackie Fields is edzett. (Fields arany érmes volt az 1924-es olimián, majd később profi világbajnok lett.) Dov hamarosan elkezdett amatőr versenyeket nyerni, Al Capone gyakran megvette a tornatermi mérkőzéseinek az összes jegyét, és elajándékozta azoknak a szurkolóknak, akik támogatták Dov-i-t. Ezek ilyen kb. 125 székes termek voltak, ülésenként negyed dollárért. Ez nagy pénz volt akkor. Dov később apja halála után, kötelességének érezte, hogy ne szennyezze be a nevét, ezért követte a zsidó tendenciát, és amerikaiasra változtatta a nevét. Profi bokszolóként már Barney Ross néven ismerte meg a világ. Ross még amatőrként több mint 200 mérkőzést vívott, megnyerte a Chicagoi és az Intercity Golden Glovest, majd 1929-ben profinak állt. 1933-tól könnyűsúlyú világbajnok, aztán később felült a kisváltó és váltósúlyú trónra is. Pályafutása során olyan jónevű ellenfeleket győzött le, mint: Tony Canzoneri, Jimmy McLarnin, Billy Petrolle, Battling Battalino, Ceferino Garcia, Ray Miller, Sammy Fuller, Frankie Klick vagy Izzy Jannazzo. 1934-ben ő lett az év bokszolója. Utolsó összecsapását 1938. május 31-én, Henry Armstrong ellen elvesztette. Barney-é voltak az első menetek, de Armstrong nagyon jött fel és aztán a küzdelem kezdett inkább egy mészárlásra hasonlítani. Ross managere le akarta állíttatni a mérkőzést, de Ross feldagadt véres szájjal azt mondta neki, hogy ha leállítod, soha többet nem állok veled szóba. Athur Donovan mérkőzésvezetőt a 11, 12 és a 13 menet végén is kérlelte, hogy engedje a mérkőzés folytatását. "Ha veszítenem kell, akor azt bajnokként akarom tenni. Had fejezzem be. Engem soha nem ütöttek ki." Végül pontozással kapott ki. Pályafutása során, 72 győzelme mellett mindössze 4-szer veszített, 2 döntetlent ért el és 2-szer nem született eredmény. Ökölvívói érdemei elismeréséül később beválasztották a Halhatatlanok Csarnokába. A gyerekkori barát "Sparky", számos amatőr és profi mérkőzésére elkísérte, de miután Japán 1941. december 7-én megtámadta az Egyesült Államokat, Ross belépett a tengerészgyalogsághoz, így útjaik elváltak.
Ross 1942-ben ott volt Guadalcanal sziget inváziójánál, ahol az amerikai hadsereg a történelmének egyik legvéresebb ütközetébe keveredett bele. Egy járőrözés alkalmával 1942. november 20-án, Barney és néhány bajtársa őrjáraton voltak, mikor megtámadták őket a japán csapatok. Õt és bajtársait megsebesítették, de Ross egy kráterlyukba húzta és védte őket. (Az egyik tengerészgyalogos súlya több volt mint 100 kiló, míg Rossé mindössze csak 65-70) A hosszú és véres éjszaka folyamán több mint 200 "skúlót" lőtt el, majd mikor a golyók elfogytak, elszórt vagy 22 gránátot az ellenséges géppuskafészkekhez. 12-13 órán keresztül egyedül védte társait, és támadott vissza. A becslések szerint ebban a harcban legalább 20 japcsit küldött a másvilágra. Végül erősítést kaptak és megmentették őket. Két tengerészgyalogos már nem élte meg a reggelt, a másiknak pedig amputálni kellett a testrészét. Ross a lábán és a karján szenvedett sérülést, a sisakján pedig 30 shrapnel repesz és golyó ütötte horpadás volt. A katoni kórházban morfiumot kapott a súlyos fájdalmainak a kezelésére, és később morfiumfüggővé vált.
Ross a privát életben nem volt egy szent ember, mert megszállott szerencsejátékos volt, cimboráival sokszor tivornyázott. Volt, hogy 30.000 dollárt játszott el, és volt, hogy bukiknak, uzsorásoknak, gengsztereknek tartozott. Azonban a II. világháborúban mutatott hősiességéért kapott egy elnöki meghívót, ahol aztán kitüntették az "ezüst csillag" és a "bíbor szív" érdemrendekkel is. 1963 novemberében, egy napsütéses napon, Dallasban lelőtték az Egyesült Államok akkori elnökét, John Fitzgerald Kennedyt. Feltételezett gyilkosát, Lee Harvey Oswaldot hamar elkapták. Másnap, mikor kihallgatás után a börtönbe szállították, Oswaldot is lelőtték, élő egyenes TV adásban. És tudják ki volt a gyilkosa? "Sparky". Barney Ross gyerekkori barátja, Jack Rubinstein, ismertebb nevén Jack Ruby. De térjünk vissza még egy kicsit a '30-as évekbe. Ebben az időszakban nem csak Owney Madden volt az egyetlen híres gengszter, aki bokszolók menedzselésével is foglalkozott. Ott volt még Gabe Genovese is. Genovese a kor egyik középsúlyú világbajnokát, Babe Riskot menedzselte. Genovese, ebben társául fogadott egy partnert, akit Frank Fortunato, Frank Martin, Macskaevő Jimmy, vagy a legismertebb nevén, Frankie Carbo-ként volt ismert az utcák alvilági köreiben. Érdemes megjegyezni a nevét, mert hallani fogunk még róla a következő részekben...
Hamarosan folytatjuk!
Leibinger Gábor
