Sok olyan esetet láthattak már a bokszrajongók, amikor egy bunyós hirtelen megkapja a lehetőséget a bizonyításra, de végül mégsem tud élni vele. Sőt, ahelyett, hogy szívét-lelkét kitenné a sikerért motiválatlanul, gyáván lép ringbe. Legutóbb Rolando Reyes játszotta el a lehetőségét, hogy pályafutása során még egyszer meghívják egy komoly gálára, mivel hatalmasat alibizett Jose Luis Castillo ellen. A Maxboxing összegyüjtötte kik azok a bunyósok, akikben a rajongók mindig bízhatnak ha nagyszerű meccset akarnak látni. Lássuk kik azok a bunyósok, akik soha nem okoznak csalódást a szurkolóknak.
Véget ért már a Jose Luis Castillo-Rolando Reyes meccs? Oké, köszi, ezek szerint átaludtam a mérkőzést… Komolyra fordítva a szót, amikor a szurkolókat világszínvonalú bokszmérkőzés címén kiteszik egy olyan komédiának, mint aminek azon a bizonyos szombat éjszakán tanúi lehettünk, azzal csak rossz fényt vetnek a sportágra és azokra a bokszolókra is, akik viszont minden alkalommal a maximumot nyújtják a ringben. Tudom, minenki pénzt akar keresni és minden ringbe lépő megérdemli a neki járó dicsőséget a bátorságáért. De attól tartok, azok akik jó pénzért jegyet váltottak erre a meccsre, nem arra voltak kíváncsiak hogy Reyes maximálisan boldog volt már azzal a ténnyel, hogy egyáltalán ott lehetett, hogy ringbe léphetett Castillo ellen. Srácok, ezt inkább hagyjátok meg az edzőteremnek… Amikor kigyúlnak a fények és jelen vannak a szurkolóitok, akkor rajtatok a sor, harcoljatok! A szurkolók azt akarják látni, hogy mindent kiadtok magatokból a mérkőzések során és nem csak arra vártok, hogy vége legyen a meccsnek és besöpörjétek a győzelmet, vagy a pénzt a kasszánál...
Ha Rolando Reyes-t nézzük, itt volt a lehetősége, hogy feltűnjön! Castillo-nak – függetlenül attól, hogy most szépen vagy csúnyán nyert-e – már mindenképpen a zsebében van egy pár nagy bevétellel kecsegtető összecsapás az elkövetkező néhány évre. De Reyes-nek, aki az utolsó pillanatban ugrott be a sérült Diego Corrales helyére, ez a meccs adta volna a lehetőséget hogy megmutassa a világnak, ki is ő. Hogy remek teljesítményt nyújtva, magából mindent kiadva jó benyomást keltsen nemcsak a szurkolókban, hanem a boksz fő mozgatóiban, a TV társaságokban is. Gondolod, hogy a Showtime fogja őt mégegyszer szerepeltetni? Szerintem ne fogadj rá nagy összegben! És ez nagy pech, mert még ha ki is kapott volna, de mindezt úgy teszi, hogy kőkemény küzdelemre készteti Castillo-t, az emberek követelték volna, hogy újra láthassák őt. Látni akarták volna, hogy mire képes egy teljes felkészüléssel a háta mögött, egy kiváló ellenfél ellen. Most ezzel a teljesítménnyel nagyon messzire került egy esetleges nagy mérkőzéstől, sőt lehet, hogy az a bizonyos nagy mérkőzés már soha nem is jön el számára.
Összefoglalva, és remélem, hogy a promóterek és a TV társaságok is így látják: ez nem arról szól, hogy nyersz vagy veszítesz, hanem hogy hogyan teszed azt!
Rolando Reyes nemcsak egy mérkőzést veszített el aznap. Elveszítette a lehetőséget, hogy az emberek megkedveljék, hogy egy olyan bokszolót lássanak benne függetlenül attól hogy a végén nyer-e vagy veszít, aki minden alkalommal kőkeményen harcol a ringben.
Valahogy úgy, ahogy a következő harcosok teszik azt….
Jorge Arce – Õrült stílusáról, cowboy kalapjáról és arról ismert, hogy mérkőzésein inkább kap egyet, csak kettőt adhasson. Mindezt úgy, hogy eme nagyon komoly és hihetetlenül kemény sportteljesítmény közben láthatóan élvezi is, amit csinál. A 26 éves Arce egyike azon kevés bokszolóknak, akik tényleg élvezik az ökölvívás minden mozzanatát, mintha világ életükben ezt csinálták volna. Utoljára 1999-ben veszített a nemrégiben a Hírességek Csarnokába is beválasztott Michael Carbajal ellen. Az április 8-i Judah-Mayweather szuperderbire épülő gálán Arce következő ellenfele a WBC légsúlyú világbajnoki címéért Rosendo Alvarez, a korábbi kislégsúlyú világbajnok lesz.
O’Neil Bell – Supernova-t valamelyest kezdik már elismerni, miután januárban kiütötte Jean-Marc Mormeck-et és ezzel ő lett az egyesített cirkálósúlyú világbajnok, de azt megelőzően egyetlen világbajnok sem részesült olyan rossz bánásmódban, mint a jamaikai születésű bokszoló, ami számomra egész egyszerűen kissé groteszk. El kell ismerni, valóban pocsék teljesítményt nyújtott Dale Brown ellen és pontozással el is kellett volna hogy veszítse az összecsapást, de a meccs maga – ettől függetlenül – szórakoztató volt. Ezt követően pedig Sebastian Rothmann ellen védte meg címét egy újabb akciódús csatában, ahol a 11. menetben elért KO-val bezsebelte a győzelmet. Ha pedig egy kicsit visszatekintünk, ott van pl. a Kelvin Davis elleni, szintén háborúval felérő összecsapása. Tehát Bell bizonyította, hogy addig küzd, amíg ki nem ütik vagy meg nem sérül, és bármikor képes egyetlen ütéssel megváltoztatni egy mérkőzés kimenetelét. Szóval ha nem szereted Bell meccseit nézni, akkor nem szereted az ökölvívást.
Diego Corrales – Ha egy olyan bokszolóról kellene szót ejtenem, akinek a mérkőzései kötelezőek egy bokszrajongó számára, nem kell messzebb mennem Diego ’Chico’ Corrales-nél. Corrales megannyi kemény csatát tudhat már maga mögött, de még egyáltalán nem unjuk, biztosan nem fogjuk elkapcsolni a TV-t ha őt látjuk a ringben. És ami még meggyőzőbbé teszi eddigi teljesítményét, Corrales mindezt az ún. elit ellen teszi; olyan ökölvívók ellen, mint Castillo (kétszer), Joel Casamayor vagy Acelino Freitas. Diego egyértelműen azért kerülhetett fel a listára, mert ő az aki igazán ügyel arra, hogy a szurkolóknak egy fantasztikus előadást nyújtson és egészen addig nem hagyja el a ringet, amíg mindent ki nem adott magából. Elég csak megnézni a reakcióját, amikor a Floyd Mayweather Jr. és a Casamayor elleni összecsapásait leállították. A dühtől elkékülve tiltakozott a beszüntetés ellen, mivel még képes volt állni és ütéseket indítani. Több ilyen fickót már nem igazán találsz a mai mezőnyben.
Miguel Cotto – A 2004-es olimpiai résztvevő Cotto fele ennyire sem volt érdekes profi pályafutása elején, amikor sorra söpörte el ellenfeleit és kúszott feljebb és feljebb a ranglistákon, annak ellenére sem, hogy meggyőző képességei már akkor azt mutatták, hogy az egyik legjobb kisváltósúlyú bunyós válhat belőle. De miután 2005 februárjában óriási küzdelemben legyőzte DeMarcus Corley-t, majd 4 hónappal később Mohammed Abdullaev-et, és végül a pokolból visszatérve megállította Ricardo Torres-t tavaly szeptemberben, Cotto egycsapásra a puerto rico-i Arturo Gatti-vá vált sokak szemében. Ami a leginkább lenyűgöz Cotto-ban, az a rugalmassága. Többször volt már komoly bajban pályafutása során, de mindig visszatért és képes volt győzni, bizonyítva ezzel, hogy egy igazi bajnok lakozik benne. És erről szól a boksz. Ha már sok csatát megvívtál, akkor előbb-utóbb el fognak találni és meg leszel fogva. Amit ezután teszel, az különbözteti meg igazán a nagy bokszolókat az átlagtól.
Arturo Gatti – Az előbb Cotto-nál már felmerült a neve, nos természetesen Artro Gatti sem maradhat le erről a listáról. Az ökölvívás utolsó igazi nagy harcosa már több mint egy évtizede borzongatja meg a boksz szerelmeseit! Igen, bámulatos és egyben hihetetlen, de március 23-n lesz immár 10 éve, amikor első félelmetes, „a halálból visszatérő” teljesítményét nyújtotta Wilson Rodriguez ellen. És dacára annak, hogy számos rettenetes verést elszenvedett már pályafutása során, Gatti továbbra is megtalálja a módját, hogyan tartsa magát a boksz élmezőnyében. Így tett legutóbb is, amikor a Thomas Damgaard felett a 11. menetben aratott győzelmével elérte, hogy olyan pozícióba kerüljön, ahonnan kihívhatja Carlos Baldomir-t a WBC váltósúlyú világbajnoki címéért.
Glen Johnson – Ne felejtsük el, ez a lista nem a legnagyobb ütőkről szól, nem is a legtechnikásabbakról vagy azokról akik a legizgalmasabb mérkőzéseket produkálták; itt azokról ejtünk szót, akik minden alkalommal a legtöbbet adják ki magukból a ringben. Glen Johnson felül tudott emelkedni a ‘felhozóember’ fogalmán és előbb világbajnoki címet szerzett, majd 2004-ben elnyerte az év bokszolója címet és jelenleg az egyik legjobb félnehézsúlyú ökölvívó a világon. Johnson, az „utazó harcos” az élő bizonyítéka annak, hogy kitartó munkával végül meg lehet szerezni az esélyt, hogy a világ elitjében tündököljünk. Rolando Reyes elpazarolta ezt az esélyét, míg Johnson amikor megkapta a sajátját 2004-ben, élni tudott vele. Először aludni küldte a legendás Roy Jones-t, majd legyőzte a másik félnehézsúlyú nagyágyút, Antonio Tarver-t is.
Jeff Lacy – A 28 éves nagyközépsúlyú Jeff Lacy mióta 2004 októberében megszerezte világbajnoki címét, már négy alkalommal meg is védte azt, és nemsokára Manchester-be utazik, hogy egy címegyesítő összecsapáson megküzdjön a nagyközépsúly másik királyával, a veretlen wales-i sárkánnyal, Joe Calzaghe-val. Lacy egy egyszerű, őszinte harcos, akit egyszerűen lehetetlen nem kedvelni. Rendelkezik erővel, stílussal, valamint egy olyan személyiséggel ami képessé teszi őt arra, hogy újabb rajongókat szerezzen a bokszsportnak.
Floyd Mayweather Jr. – Mayweather olyan tehetség ebben a sportban, amilyen talán csak 20 évente terem, ha szerencsénk van. És dacára annak, hogy regényeket lehetne írni a tehetségéről, sebességéről, támadó és védekező képességéről, ami a leginkább lenyűgöző Floyd-ban, az az edzésekhez való hozzáállása. Mayweather nem lazsál, mondván úgyis ő a legjobb; úgy edz minden alkalommal, mintha korlátozott képességeit akarná ellensúlyozni kemény munkával és csak így tudná elérni kiváló eredményeit. Ez különbözteti őt meg a tömegtől, és ez teszi őt a legnagyobbá bármelyik súlycsoportban próbáljon is szerencsét.
Manny Pacquiao – Pacman-t sokáig nem ismerték el igazán, és nem sorolták a legjobb ökölvívók közé. De megítélése az utóbbi időben rengeteget változott. Elég, ha visszatekintünk Pac elmúlt években nyújtott teljesítményére, pl. a Marco Antonio Barrera és Erik Morales felett aratott idő előtti győzelmeire; vagy elég ha figyelembe vesszük, hogy egy menetben háromszor is padlóztatta Juan Manuel Marquez-t. Ez a minden képzeletet felülmúló teljesítmény már önmagában is elegendő ahhoz, hogy Manny felkerüljön erre a listára. El kell ismernünk, ott van a legnagyobb harcosok között.
James Toney – Toney a lista legérdekesebb bokszolója. Tény, hogy sokszor úgy néz ki, mint aki a McDonald’s-ban készül a mérkőzéseire, de ha élvezed a technikás ökölvívást, akkor bizonyára James Toney-t is kedveled, hiszen kevesen csinálják ezt nála jobban. Ha hozzáveszed, hogy karrierjét középsúlyúként kezdve mindezt most már nehézsúlyban teszi, akkor ez a fegyvertény méginkább figyelemre méltó. Õ a bizonyíték rá, hogy a méret, az erő vagy a sebesség még nem minden, ha rendelkezel a megfelelő technikával. És Toney eddigi nehézsúlyú mérkőzésein ezt bizonyította is, és ennek eredményeképpen hamarosan már a világbajnoki címért bokszolhat Hasim Rahman ellen.
2006. 02. 21. Bosco
