×

A weboldalon cookie-kat (sütiket) használunk, amik segítenek minket a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. Weboldalunk további használatával jóváhagyja, hogy cookie-kat használjunk.

profiboksz.hu

A pehelysúlyú helyzetről, avagy hogyan alakulnak az erőviszonyok I. Naseem bukása után?

0000-00-00 00:00:00 /

Kezdetben vala Naseem Hamed, és az ő vitathatatlan bajnoksága. Jön egy mexikói fiú -Marco Barrera-, aki elméletileg szinte "Hamed számára készült", és beleköp a levesbe. Az új bajnok egy ideig sütkérezik a dicsfényben, majd bejelenti, hogy visszatér kispehelysúlyba, ahonnan kizárólag súlyos dollármilliókért hajlandó ismét feljebb lépni egy súlycsoportot. Hamed egy időre önkéntes "száműzetésbe" vonul a köztudatból. Barrera meggondolja magát, és bejelenti: mégis pehelysúlyban folytatja. A súlycsoportban teljesen borulnak az erőviszonyok. Egy valami biztos: Kovács István csak akkor profitálhatott volna többet a helyzetből, ha ő maga méri Hamedre az első verést. Miért gondolom ezt? Vegyük sorba a súlycsoport nagyjait:

A WBA-bajnok Derrick Gainer masszívan befészkelte magát a súlycsoportba. Nem is kérdéses, hogy Gainer megérdemli azt a kevés elismerést, ami kijut neki mostanában. Először a mindenki által került Norwoodot verte meg, majd az ellen a Victor Polo ellen bunyózott, aki a korábban félelmetes ellenfélnek kikiáltott Angel Vasquezt verte meggyőzően. Gainer mégsem lesz közönségkedvenc, mert defenzív, óvatos stílusa szálka az amerikai nézők szemében. A legutóbbi időkig úgy volt, hogy Gainer ismét csak komoly ellenfelet választ Juan Manuel Marquez személyében, de mostanában pletyka szintjén hallani lehet, hogy Marquez kikerült a pikszisből. Az mindenesetre meglepő, hogy a legtöbb amerikai bokszrajongó mekkora utálattal nyilatkozik Gainerről. Nem túlzás azt állítani: bárkit szívesebben látna a közvélemény a WBA trónján, mint a nyurga fiút.

A WBC trónján az az Erik Morales ül, aki ugyan alig 23 éves, de lassan már most veteránnak számít. Kétségtelen, hogy Morales fantasztikus bunyós, de a Marco Barrera elleni mérkőzés óta az "árfolyama" igencsak megcsappant. Mióta Morales feljebb lépett pehelysúlyba, adós az igazán klasszis teljesítménnyel. A helyzetet súlyosbítja, hogy a legutóbbi, Guty Espadas elleni mérkőzésen "El Terrible" szokatlanul sebezhetőnek mutatkozott, és az utolsó menetben bizony közel járt a padlózáshoz is. Ennek ellenére erősen túlzónak érzem azokat a véleményeket, melyek szerint Espadas nyerte volna kettejük összecsapását. Morales jelenleg kötelező kihívója, Injin Chi ellen készül. Úgy érzem, hogy ez az összecsapás nem sok jóval kecsegtet Morales számára, bárhogy alakuljon is a végeredmény. Chi teljesen ismeretlen Koreán kívül, ugyanis az ázsiai fiú eddig kizárólag hazai terepen bunyózott. Tegyük fel, hogy Morales nyer (ez nagyon valószínű): ha Chi komoly ellenfélnek mutatkozik, és Morales nyögvenyelős meccsen győz, akkor mindenki azt fogja mondani: "Morales már nem a régi. Még ez az ismeretlen koreai is ekkora gondot okozott neki". Ha Morales elsöpri ellenfelét, akkor várhatóan azt vágják majd a fejéhez, hogy könnyű ellenfél ellen könnyű győzelmet aratott. Tipikusan "ha sapka van rajta, azért, ha nincs rajta sapka, akkor ezért" történet. Véleményem szerint Morales jobban tenné, ha Hamedhez hasonlóan egy kicsit a lazításra, pihenésre fordítaná az időt. Nem lehet büntetlenül ennyi nagy csatát vívni, mert előbb-utóbb kiég a bunyós. Mindazonáltal úgy vélem, hogy Morales most megrázza magát és megmutatja, hogy a súlycsoport egyik legfélelmetesebb harcosát tisztelhetjük benne. A Chi elleni mérkőzés tehát -elvileg- formalitás. Az igazán nagy dolgok Morales számára az év vége felé várhatóak, ugyanis a legújabb hírek szerint november 17-én elérkezik az igazság pillanata: a visszavágó Marco Barrera ellen. Mint ismeretes, tavaly az év (évtized?) mérkőzését produkálta a két bunyós. A pontozók ugyan Morales győzelmét hozták ki, de a közvélemény jelentős része egyértelműen Barrerát látta jobbnak. Azt mindenesetre nem szabad elfelejteni, hogy Morales azon a mérkőzésen nagyon le volt gyengülve a sok fogyasztás miatt. Ha a pillanatnyi formát nézzük, akkor a második összecsapás esélyese feltétlenül Marco Barrera. Személy szerint én azt gondolom, hogy ha Morales végre magára talál, akkor ez a mérkőzés sokak számára meglepetést okozhat.

Frank Toledo, az IBF bajnoka külön történet. Toledo már öreg motoros a szakmában, és hallatlan meglepetés, hogy győzelmet aratott Botile felett. Toledo a maga 46 mérkőzésével rutinos bunyósnak számít, de ha azt nézzük, hogy Cassius Baloyi és Manuel Medina ellen pontozásos, Marco Barrera ellen pedig KO-vereséget szenvedett, ráadásul az ütőereje sem okoz rémálmokat a riválisoknak (40 győzelemből 15 KO), akkor a súlycsoport menői ellen nem sok jót jósolhatunk neki, bár ami azt illeti, már Botile ellen sem sok jósoltak neki...

A súlycsoport koronázatlan királya a "Hamed-verő" Marco Barrera, annak ellenére, hogy jelenleg egyik nagy világszervezet pehelysúlyú címét sem birtokolja. Ez azonban senkit ne tévesszen meg. A mai profi bokszban lényegében teljesen mindegy, hogy valaki milyen címekkel rendelkezik. A bajnoki öv igazi értékét a bajnok teljesítménye adja, nem pedig fordítva. Barrera tehát egyértelműen az igazi, az angolszász terminológia szerint ún. "lineal champion", azaz ő a bunyós, aki megverte azt a bajnokot, aki megverte a korábbi bajnokot... A novemberi Morales vs Barrera II mérkőzésig azonban Barrera ellenfelet keres. Automatikusan vetődik fel a kérdés: mi lesz a Hamed elleni visszavágóval? Semmi. Idén legalábbis nagyon valószínűtlen. A héten ugyanis lejárt az a türelmi idő, amely alatt a szerződés biztosította Hamednek a visszavágó lekötésének lehetőségét. Ez azonban semmit nem jelent. Ha Hamed holnap kitalálná, hogy ő akar bokszolni Barrera ellen novemberben, akkor Barrera minden szívfájdalom nélkül "dobná" Moralest Hamed kedvéért. Miért? Az indok egyszerű: pénz. Miért venne részt valaki néhány százezer, esetleg 1 millió dollárért egy olyan mészárlásban, mint a Morales elleni első találkozó volt, ha bokszolhat Naseem Hamed ellen annak többszöröséért? Nézzük meg Barrera állapotát a Morales és a Hamed utáni mérkőzést követően. A válasz nem is lehet kérdéses... Én mégsem hiszem, hogy Hamed túlságosan elkapkodná a visszavágót. A "Herceg" már a Sanchez elleni mérkőzés után is igencsak hosszú pihenőt engedélyezett magának. Barrera ellen nemcsak kikapott Hamed, de lényegében megtört az a legyőzhetetlenségi mítosz is, ami a brit bunyóst addig körülvette. Ezt pedig jóval nehezebb lesz feldolgozni, mint a harci sebeket begyógyítani. Véleményem szerint Hamed, ha vissza is tér novemberig, mindenképpen kivárja a Morales vs Barrera meccs kimenetelét. Barrera tehát jelenleg ellenfelet keres. A pletykák már megindultak a leendő ellenfél személyéről. A befutónak az IBF egykori légsúlyú, majd nagylégsúlyú bajnoka, Danny Romero tűnik. Romeronak korábban nagy jövőt jósoltak a szakértők, de Danny végül alulmaradt a nagy rivális Johnny Tapiával folytatott mérkőzésen. Azóta Romero egyetlen egy ismertebb ellenféllel csatázott: Vuyani Bungu ellen szoros mérkőzésen pontozással maradt alul. Nem kérdéses, hogy Romero jelenlegi formájában -elvileg- nem jelent komoly veszélyt Marco Barrerára, de a mérkőzés jól eladható az amerikai piacon, mert a mexikói-amerikai Romero neve jól cseng mind az amerikai, mind a latin közönség körében.

A Morales vs Barrera mérkőzés hírére megbolydult a pehelysúly. Ami a magyar bokszbarátokat leginkább érdekelheti, az az, hogy Kovács István miképpen profitálhatna a legtöbbet a jelenlegi helyzetből, hogyan léphetne színre a súlycsoport nagy nevei ellen. Ahhoz, hogy Koko felülhessen a pehelysúly képzeletbeli trónjára, le kell győznie Barrerát. Van-e arra esély, hogy ez a mérkőzés létrejöhessen? Véleményem szerint nem kizárt. Barrera mindig is lojális volt a WBO-hoz, és egyáltalán nem kizárt, hogy pehelysúlyban is ennek a szervezetnek a bajnoki címét szeretné előbb-utóbb megszerezni. A kérdés inkább azon van, hogy mennyire éri meg Barrerának Koko ellen bokszolni? Kétségtelen, hogy az amerikai piacon Romero neve lényegesen jobban cseng, mint Kovácsé, ez pedig több nézőt és több bevételt jelent. Remélhetőleg a képlet nem ilyen egyszerű. Barrera neve most annyira jól cseng a szakmában, hogy elméletileg már egymagában is képes lesz eladni a mérkőzést. Ez persze önmagában kevés, de ha az európai TV (Premiere) a közvetítési jogokat megveszi, akkor már anyagilag is versenyképes lehet egy Kovács vs Barrera párosítás. Az utóbbi időben egyértelműen megfigyelhető, hogy az amerikai bokszbarátok körében fokozódik az érdeklődés Kovács István irányába. Barreran kívül kit is szeressen a közönség: a népszerűtlen Gainert? Az elcsigázott Moralest? A szerencsemalacnak tartott Toledot? A leiskolázott Hamedet? A közönség természetes úton fordul a korábban az USA-ban meglehetősen ismeretlennek számító bokszoló felé. Véleményem szerint soha ennyire felfokozott érdeklődés még nem volt Koko irányában a tengerentúlon. Ha Kovács látványos győzelemmel rukkol elő június 16-án Julio Pablo Chacon ellen, akkor mindenképpen tovább generálja az érdeklődést. Sajnos Chacon ebből a szempontból nem túlságosan szerencsés választás, mert az amerikai nézőknek maximum a Norwood ellen csúfosan elbukott mérkőzés kapcsán ismerős. A jelenlegi helyzetben Koko ismertség szempontjából jobban járt volna egy bevezetett névvel, mint pl. Manuel Medina. Az más kérdés, hogy Chacon akár keményebb, jobb ellenfél lehet, mint a pályafutása végén járó mexikói, de Medina legyőzése nagyobb fegyverténynek számít a tengerentúlon.

Abban az esetben, ha Barrera nem Kokot választja ellenfélnek, akkor a legkézenfekvőbb irány a Gainer-féle WBA cím lehet. Csináljunk egy gyors számvetést:

- Morales be van táblázva. (Injin Chi, majd Barrera) ellenféllel kezdi
- Toldeo sötét ló, elindulhat a könnyebb ellenállás irányába egy
kötelező címvédéssel, vagy visszavágót adhat Botile-nak.
- Gainer hamarosan bokszol Juan Manuel Marquez ellen. Ha győz,
akkor talán elérhető ellenfél.

Ha bajnokokban és címegyesítésekben gondolkodunk (és miért ne tennénk?), akkor Gainer tűnik a legkézenfekvőbb választásnak. A Kovács vs Gainer találkozó létrejötte azonban nagyban függ egy másik címegyesítő mérkőzéstől. Ez pedig a Roy Jones vs Darius Michalczewski kisnehézsúlyú világbajnoki ütközet lenne, ami -tudomásom szerint- először a boksztörténelemben a WBC, WBA, IBF és WBO címekért folyna. Mivel Jones legjobb barátja és menedzsere Derrick Gainernek, ez jó alkalom lehetne, hogy a Darius - Koko Universum duó egy programban szerepeljen. Véleményem szerint, ha évekig tartó vajúdás és kölcsönös becsületsértések után végre megegyezik Jones és Darius menedzsmentje, akkor lényegében borítékolható a Koko vs Gainer találkozó is. Gainerre sok mindent lehet mondani, de azt nem, hogy kerülné a nehéz ellenfeleket. Erre a mérkőzésre ráadásul valamikor késő ősszel kerülhetne sor, így a Morales vs Barrera találkozó győztese, a Kovács vs Gainer meccs győztese és Hamed trióból lehetne mérkőzéseket szervezni jövő tavasszal.

Ez a teória persze csak egyelőre alig több, mint spekuláció, de a dolgok jelenlegi állása szerint egyáltalán nem elképzelhetetlen. Azt persze nem szabad elfelejteni, hogy a profi bokszban az ilyen spekuláció mindig egy olyan egyenlet, ahol a háttérben tevékenykedő menedzserek, promoterek, szervezetek és TV társaságok bármikor változtathatnak a számokon

Egy kis okoskodás a végére: régóta dívik egy mondás bokszkörökben, ami talán nálunk még kevéssé ismert. "Mindig annyira vagy jó, mint a legutóbbi mérkőzésed". Szerintem ennél jobban nem is lehet megfogalmazni a lényeget. Ajánlom mindenki figyelmébe...

Az összeesküvés elmélet, avagy 4 millió dollár többet ér, mint 15 millió?

Don King nehéz ember. Ez nem csak a súlyára értendő, bár a dróthajú promoter kétségkívül többet nyom a mérlegen, mint sok nehézsúlyú. Az, hogy King a nehézsúlyba tartozik, annak alapján állítom, ahogyan elhappolta a nagy TV társaságok orra elől a WBC/IBF bajnok Hasim Rahmant. Az előző aktuálisban már elmélkedtem arról, hogy milyen módon lesz képes Don King megszerezni magának Rahmant. A mostani írás tárgya az lesz, hogy miképpen tud King 4 millió dollárral jobb ajánlatot tenni, mint az HBO és a Showtime 15 millióval.

Ahogyan a múltkoriban "megjövendöltem" (nem kellett nagy jóstehetség hozzá), a WBC/IBF újdonsült nehézsúlyú bajnoka, Hasim Rahman Don King ajánlatát fogadta el, kikosarazva a Showtime és az HBO, azaz Mike Tyson és Lennox Lewis ajánlatát. Ezzel a döntéssel Rahman bírósági lavinát indított el: pár napon belül egyszerre perelte őt Tyson, Lewis és korábbi promotere, Cedric Kushner. Persze most már Rahman mögött áll az az ember, aki a bíróságon otthonosabban mozog, mint a legtöbb ügyész: Don King. King pedig híres arról, hogy a legkacifántosabb ügyeket is képes a saját javára fordítani. Csak emlékeztetőül: King Angliában nyert pert a legbefolyásosabb angol promoter, Frank Warren ellen.

Rahman tehát leszerződött Kinghez, aki kezébe veszi a jogi hercehurca irányítását, összehoz egy meccset a Ruiz vs Holyfield összecsapás győztese ellen a WBA címért, de addig is leszervez egy ellenfelet (Brian Nielsen), hogy Rahman ne "rozsdásodjon be". Ha Rahman mindkét meccsen győz, akkor jöhet a nagy derbi Tyson vagy Lewis ellen. Ha nem csúszik be valami gikszer, akkor Rahman keres 3 meccs alatt kb 25-30 millió dollárt, úgy, hogy csak az első kettőt kell megnyernie. Minden szép és jó...

Azonban történt egy kis változtatás, ami lehet, hogy teljesen megbolygatja a dolgokat. A dán Brian Nielsen helyett a napokban új ellenfél lépett színre David Izon személyében. Izon arról a képességéről vált ismertté, hogy hihetetlen mennyiségű ütést képes benyelni, anélkül, hogy különösebben meg lenne fogva. Ha hozzávesszük, hogy az ütőereje sem lebecsülendő, akkor mindenképpen veszélyesebb ellenfél, mint a sok meccsel, de kevés valódi tapasztalattal rendelkező dán Nielsen. Izon sokáig úgy szerepelt, mint Mike Tyson leendő ellenfele. Mivel Tyson elsősorban Rahman ellen szeretett volna bunyózni, Izon csak szóbeli ígéretet kapott a Tyson elleni meccsre, és kénytelen volt tudomásul venni, hogy csak abban az esetben kap lehetőséget Tyson ellen, ha Rahman nemet mond. A statisztaszerepre kényszerített Izon valószínűleg igencsak megörült, mikor megtudta, hogy egyszerre két bajnoki címért is bokszolhat egy olyan ellenfél ellen, aki lényegesen verhetőbb, mint Tyson. Iron Mike ellen Izon szinte csak mint "emberi homokzsák" jöhetett szóba, de most már sokkal rózsásabbak a lehetőségei. Az Izon elleni meccsért Rahman 4 millió dollárt kap, viszont el kell fogadnia azt a kevéssé felemelő tényt, hogy két szervezet világbajnokaként kénytelen a Rui vs Holyfield összecsapás előmérkőzésén bokszolni.

Ki az aki a legtöbbet profitál az ügyletből? Természetesen Don King, ugyanis abban az esetben, ha Izon netalán legyőzné Rahmant, akkor King 4 millió dollárért a Showtime és HBO által felajánlott 15 millió ellenében szerezte meg a nehézsúly egyesített bajnokát, mert Ruiz és Holyfield vele állnak szerződésben. Izonnak lényegesen kevesebbet kell fizetnie, mint Rahmannak. Ha Rahman legyőzi Izont, akkor is megvan az az elégtétel King-nek, hogy borzasztó kellemetlen helyzetbe hozta Tysont, aki -Rahman és Izon kiesésével- kezdhet új ellenfelek után kutatni. Véleményem szerint King egyáltalán nem bánná, ha Pekingben meglepetés születne az előmérkőzésen. Bárhogyan is alakulnak a dolgok, King azzal a biztos tudattal ülhet le a gálát végignézni, hogy a meccsek kimenetelétől függetlenül Õ mindenképpen jól járt...

2001.06.01. Boros "Golyo" Tamás


Oszd meg, tedd a kedvencek közé!

Hozzászólok:

login: jelszó: » regisztráció

Ugrás az oldal tetejére