Bár néhányan a legbuzgóbb szurkolók közül másképp gondolják, a boksz nem háború, nem Afganisztán – hanem egy sport. Ennek tükrében érdemes időről időre mindenkinek, aki érdekelt az öklök világában, eltűnődnie azon, hogy mit is jelent sportszerűnek lenni az ökölvívásban.
Teddy Atlas nemrégiben a következőképp ismertette saját álláspontját a kérdéssel kapcsolatban: „Rengeteg ember látja a bokszot barbár sportnak, és amikor nincs sportszerűség benne, talán igazuk is van.”
De vajon miképp összegezhető a sportszerűség a ring világában? A legalapvetőbb értelemben talán a szabályok betartásával. A ring-etikett mibenlétével kapcsolatban Andre Ward a következő véleményen van: „A szabályok azért vannak, hogy megvédjenek minket ebben a nagyon veszélyes sportban. Innentől fogva az első szabálya a sportszerűségnek a szabályok betartásával történő küzdelem kell, hogy legyen.”
A legtöbb bunyós azt vallja, hogy minden szabályos, amit a bíró enged megtenni a ringben. Tehát e klisé azt mondja, hogy amennyiben egy fogalmatlan mérkőzésvezető nem állít meg téged abban, hogy lenyomd az ellenfeled fejét, akkor nyugodtan nyomd le.
„Amikor olyan ellenféllel küzdök, aki szándékosan megszegi a szabályokat,” – folytatta Ward, „mindent megteszek azért, hogy megvédjem magam. Ez a helyes út. Nem akarok túl messzire menni a törlesztésben. De ha a bíró nem következetes a szabályokat tekintve, muszáj megtenned mindent, hogy megvédd magad. Tehát mikor az ellenfelem folyamatosan tarkón üt engem, és a bíró nem tesz semmit, el fogom lökni magamtól őt, amikor közel van hozzám, annak ellenére, hogy a lökés szabálytalan.”
Amikor azzal háborgatták, hogy miért nem hajtott rá a kiütésre az utolsó felvonásban a Brandos Rios elleni mérkőzésén, Manny Pacquiao azzal védekezett, hogy tudta, hogy a zsebében van a győzelem, ezért nem volt szükség arra, hogy még jobban összetörje az ellenfelét. Ahogy PacMan is gyakran emlékeztet minket, „a boksz egy sport”, nem háború, nem gyilkossági kísérlet.
„A sportszerűség nagyon fontos számomra, mert ezzel tudok példát mutatni az ökölvívásnak, az ellenfelemnek és a szurkolóknak,” – fogalmazott Pacquiao. „Bár az ellenfelem és én versengünk egymással, ez nem jelenti azt, hogy mindezt személyes ügynek kellene felfognunk. Mint példakép, az én felelősségem az, hogy tisztelettel bánjak a sportágammal.”
A tisztelet egy olyan szó, amellyel dobálózni jó üzletet jelent úgy a bokszban, mint átfogóan a kultúránkban. Gyakran nem több mint egy üres frázis, de az ökölvívás az összes többi sportnál sokkal mélyebben tanít valami valósat, kézzelfoghatót számunkra a nagybetűs TISZTELET-ről.
„Egy bokszmeccs után látni fogod, amint a bunyósok összeölelkeznek,” – mondta Atlas. „Ilyen intenzitású érzelmekkel sehol máshol nem találkozhatsz, egyetlen sportágban sem. Bár furcsának tűnhet, de amellett, hogy a mérkőzésen verik egymást, a bunyósok ugyanazt az utat járják be. Mindketten tudják és méltányolják azt, amin a másikuknak keresztül kellett mennie, mert mindketten ismerik azt a félelmet, amellyel az ellenfelüknek meg kellett küzdenie már ahhoz is, hogy bemásszon a ringbe. Mélységesen tisztelik egymást a bátorságukért.” Azokban a ritka esetekben azonban, amikor az egyik fél kiviharzik a ringből, az ökölvívás létjogosultságának szerves része súlyosan erodálódik.
Bár ez talán túl tudálékosan hangzik, azoknak, akik a sportszerűséget igazán komolyan veszik, van annál fontosabb, mint hogy az ő kezüket emeljék a magasba: a tisztességes és tiszteletteljes magatartás magadért, az ellenfeledért és a sportért.
Ez azt jelenti, hogy amikor egy Victor Ortiz egy Floyd Mayweather Jr ellen bokszol, és mindenki arra bíztatja őt, hogy keményen lépjen fel kiváló ellenfelével szemben, és tegye a bokszmeccset egy utcai verekedéssé, nem fog olyan messzire menni, hogy husáng módjára használja a koponyáját. Ugyanakkor a sportszerűség véleményem szerint azt tanácsolja, hogy amikor a begőzölt Ortiz sokadjára is kér bocsánatot, Mayweather nem használja ezt fel lehetőségként arra, hogy merevre üsse őt, még akkor sem, ha ez belül esik a szabályrendszer határain. Ahogy az életben nem minden legális húzás erkölcsös, úgy a bokszban is vannak írott és íratlan szabályok.
Gennady Golovkin és Matthew Macklin világbajnoki mérkőzésének egy váratlan pillanatában a kihívó elveszítette az egyensúlyát a köteleknél, és megcsúszott. Golovkin nem szegte volna meg a szabályokat, ha akkor kihasználja a lehetőséget, és lebombázza Macklint, de ő visszalépett, és megvárta, amíg az ellenfele összeszedi magát. Ez a pillanat a sportszerűségről szólt.
A boksz azonban egy olyan különleges sport, amelyben a sportszerűség és a brutalitás egyidejűleg létezik. Paulie Malignaggi, vázolva saját nézőpontját a kérdést illetően ezt mondta nekem: „Hogy őszinte legyek, amikor megszólal a gong, a másik fél célponttá változik a számomra. Ha egy utcai bunyóban lennék, és súlyosan megsebeznék valakit, valószínűleg ott megállnék. De a ringben nem. Ha valakit keményen megütök, rámegyek, és megpróbálom még inkább megtörni. A ring egy sötét hely, és muszáj ezzel a mentalitással hozzáállnod, mert különben te leszel az, aki meg fog törni. Természetesen ez a mentalitás rengeteg feszültséget szül benned. Ezért óriási megkönnyebbülés, amikor vége a meccsnek, kezet ráztok egymással, és azt mondod a srácnak, akit nemrég még ki akartál ütni: ’Fantasztikus meccs volt!’”
Mint ahogy Atlas, és nagyjából mindenki más a bokszban, Malignaggi is kiemelte, hogy számára mennyire különlegesek a záró gongszót követő pillanatok. „A meccs utáni ölelkezés a legfontosabb része a sportszerűségnek. A bunyósoknak szüksége van rá, és szerintem a szurkolóknak is.” Malignaggi szerint a küzdelem romboló élménye egyfajta katarzist vált ki mindenkiből, és a mérkőzés utáni ölelkezés mind a bunyósokat, mind a szurkolókat visszazökkenti egy sokkal emberibb hangulatba.
Amikor Muhammad Ali ütészuhataga után George Foreman a padló felé örvénylett Zairében, Ali bevihetett volna még egy brutális ütést, de mégsem lendült akcióba, mert tudta, hogy Big George már teljesen kikészült. Nemes gesztus volt tőle, de Al Bernstein nemrég emlékeztetett másra is: „Ali egy fantasztikus sportember volt. Ugyanakkor ő volt az első, aki a megalázást taktikai elemként használta fel a ringben ahhoz, hogy mentálisan az ellenfelei fölé kerekedhessen.” Vajon sportszerűtlen dolog az, ha az ellenfeledet megpróbálod bolonddá tenni a kötélnégyszögben?
Valójában nem igazán tudunk kifinomult határvonalat húzni a legális mentális játékok és az azoknál mocskosabb taktikák között, mint amilyen Adrien Broner lehangoló műsora is volt Marcos Maidana ellen. Az amerikai harcművészetek, mint például a profi birkózás rajongói a gúnyos viselkedéseket szórakoztatónak tartják. Azonban Sugar Ray Robinson, Joe Louis, Archie Moore és szinte minden további ikonja a boksz díszes történelmének képes volt elérni a legmagasabb csúcsokra anélkül, hogy megkísérelte volna lekicsinyíteni a vele szemben álló ellenfelet.
Wladimir Klitschko, aki azt is eltűrte, hogy Dereck Chisora vizet köpjön az arcába, ugyancsak hisz abban, hogy a sportszerűség szabályai egyfajta önvédelmi pajzsként működnek. Ugyanakkor a hatalmas méretű bajnok meglepő meglátással hozakodott elő, amikor ezt mondta: „Szerintem a promótereknek ugyanúgy megvan a részük az ökölvívás sportszerűségében. Mindig ügyelniük kell rá, hogy a gáláikon fellépő összes bunyósnak legyen tisztességes egészségügyi biztosítása.”
Tim Bradley a világbajnoki szinten az ökölvívást élet-halál harcnak tartja. „A boksz egy kemény sport. ... Olyan, amelyben vagy gyilkolsz, vagy meggyilkolnak.” Ennek ellenére fontos, hogy ki milyen magatartással éli meg a küzdelmet. „Mindig igyekszem méltósággal és büszkeséggel jelen lenni. Megpróbálok jó hatással lenni az ökölvívás arculatára. Igyekszem megmutatni, hogy nem muszáj rosszfiúnak lenned ahhoz, hogy győztes legyél a sportágadban. Igazolni igyekszem, hogy mindig a jó srácok érnek elsőként célba.”
Arra a kérdésre, hogy miképp lehet a leghatásosabban tanítani a sportszerűséget, Bradley egyszerűen ezt válaszolta: „A sportszerűség szinte minden másnál erősebben a neveltetésed hozadéka. Annak, hogy miképp bántak veled, amikor gyerek voltál.”
Vagyis más szavakkal: a boksz nem felépíti a személyiségedet, hanem felfedi azt.
Cikk forrása: Gordon Marino, The Ring, 2014. Május
Fordította és szerkesztette: Pradarics Tamás (IMiKeT)
