Napjaink egyik legellentmondásosabb országa vitathatatlanul a Karib tenger egyik gyöngyszeme Kuba. Ez a paradicsomi szépségű sziget nemcsak politikai helyzete, strandjai, szivarjai és nem utolsó sorban rumja miatt örvend népszerűségnek, sportolói olimpiákon és egyéb nemzetközi, illetve világversenyeken rendszeresen szerepelnek a legjobbak között. Különösen sikeresek az ország ökölvívói, sőt az amatőr bokszélet egyik legmeghatározóbb alakjai. Profi karrierre azonban csak az ország elhagyásával nyílik lehetősége a fiataloknak, mivel a jelenlegi vezetés csupán az amatőr sportot preferálja, ezért választják jó páran a disszidálást a céljaik elérése érdekében.
A XX. Század első felében Kuba volt „Amerika bordélyháza”. Rengeteg kaszinó, mulató, éjszakai bár élte virágkorát, hála a vállalkozó szellemű befektetőknek és az alvilágnak. Az amerikaiak nagy tömegekben jártak át szórakozni, játszani és pihenni, az ország virágzott. Ekkor Havanna kísértetiesen hasonlított napjaink Las Vegasára. Ezekben az időkben a profi boksz elfogadott és népszerű volt, olyan sztárokkal, mint Kid Chocolate vagy Kid Gavilan, akik óriási népszerűségnek örvendtek mind a szigetországban, mind az Egyesült Államokban. „ A boksz kezdetben turista látványosságnak számított Kubában. Bajnokságot rendeztek az Észak-Amerikai és a helyi ökölvívók között a turistaszezon közepén.” – Louis A. Pérez Jr.
1959. január elsején véget ért egy korszak, és győzött a Fidel Castro által vezetett forradalom és ezzel az addigi helyzet gyökeresen megváltozott. 1962-ben Castro törvényen kívül helyezte a professzionalista sportot, mivel az ellentétben állt az ő szocialista forradalmának eszméivel. És a következő jelmondatok jelentek meg: „Ne a pénzért harcolj! Harcolj Kubáért! Ne a hírnévért, hanem a hazád iránti büszkeségből!” A sportot eszköznek használta fel, hogy megmutassa, milyen jól működik az általuk követett modell. Az ökölvívás fejlesztéséhez a Szovjetunió is nyújtott segítséget (hasonlóan más Kelet-Európai országhoz) Andrei Chervorenko személyében, a kiváló edző szaktanácsokkal látta el karibi kollegáit és Alcides Sagarra-val megalkottak egy szovjet rendszerhez hasonlót. Sagarra tökéletesítette a programot, ötvözte a két ország erősségeit, a szigorú európai edzésrendszert keverte a karibi ritmussal és kultúrával és kiváló képességű ökölvívók kerültek ki a kezei közül. Hogy csak a legismertebbeket említsük: az első nagy csillag Teofilo Stevenson volt, aki háromszoros olimpiai bajnok lett, majd őt követte Felix Savon, Õ elődjéhez hasonlóan szintén háromszor állhatott a dobogó legfelső fokára az ötkarikás játékokon valamint hatszor világbajnokságon! Alcides Sagarra 1960-tól 2001-ig irányította a válogatottat és készítette fel fiait a tornákra. 2001-től Sarbelio Fuentes vette át a megtisztelő posztot, és úgy látszik nem hozott szégyent legendás elődjére.
Az ország ökölvívói az 1968-os Mexikó City-ben rendezett olimpia óta 55 olimpiai érmet nyertek, úgy, hogy az 1984-es és 1988-as játékokat bojkottálták. Ez iszonyatos adat, főleg egy 11 millió lakosú országtól! Ehhez természetesen hozzájön a világbajnokságokon és egyéb nemzetközi tornákon begyűjtött érmek tömkelege. Sokan azt hitték, hogy a kezdeti sikerek után csökkenni fog az eredményesség, de erre rácáfoltak és már 40 éve alkotják az amatőr ökölvívás gerincét.
„ A boksz jól illik a Kubai mentalitáshoz, bátrak vagyunk, eltökéltek, és önzetlenek. Erős az akaratunk és tiszta fejjel tudunk dönteni. Harciasak vagyunk és szeretjük a küzdelmet!” – Alcides Sagarra
De vajon mi lehet a sikerük titka?
Már az általános iskolában rendkívül sport centrikusak, és 12 éves korban az arra kiszemelteket speciális iskolákba küldik.
„Lehetsz Te akár nagyon szegény, valahol Kuba legeldugottabb szegletében, de ha tizenévesen látszik rajtad, hogy tehetséges vagy, meg fognak találni. Győzni fogsz. Nemzeti hős leszel!” – S. L. Price.
Még gyermekként a szakemberek kiválasztják, kiből lehet a jövő atlétája, baseball játékosa, illetve ökölvívója és a továbbiakban erre hegyezik ki a képzést. Ezzel kapcsolatban két korábbi válogatott nyilatkozott: Juan Carlos Gomez: „Nem én választottam a bokszot, Õk választottak engem. Mindig is baseball játékos akartam lenni, de Kubában nem lehetnek saját döntéseid!”
Dyosbelis Hurtado: „Állandóan az edzőteremben voltunk, Hajtottunk teljes szívünkből, mivel nekünk Kubát kellett képviselnünk a világban.”
Ezekben az intézményekben az ország legjobb edzői foglalkoznak a gyerekekkel és készítik fel őket, hogy később olimpiai és világbajnokok legyenek. Itt nagyon szigorú felügyelet alatt állnak a fiatal sportolók, és az edzés mellett természetesen részesülnek a megfelelő oktatásban is. „ Az álmom, hogy olyan legyek, mint Felix Savon!” – mondta edzés előtt a 13 éves Rulan Carbonell, Old Havanna edzőtermében, edzője a kétszeres váltósúlyú olimpiai bajnok Hector Vinent, így álmai akár valóra is válhatnak, amennyiben bizonyít, és kiemelkedőt nyújt a korosztályos nemzeti bajnokságokon. A válogatott főhadiszállása Havanna külvárosában található, a falon két képpel motiváció gyanánt. Teofilo Stevenson a legenda, a fiatal Fidel Castro katonai egyenruhában, valamint egy szlogen: „Kubában csak azokat szeretjük, akik ellenállnak, a többieket csak elfogadjuk!” – Castro mondata magában rejti az egész rendszert, és erre emlékezteti a nemzeti csapatot, akiket külföldön sok kísértés érhet. Az ökölvívók, akik kijutnak nemzetközi tornákra egytől-egyig kiváló fizikai és technikai képességekkel rendelkeznek, valamint egyesek óriási rutinnal, mivel más országok versenyzőitől eltérően nem állhatnak át a hivatásosok közé, így amatőr pályafutásuk teszi ki egész karrierjüket. A válogatottság a dicsőségen kívül más „előnyöket” is rejt magában. Más országokban rendezett tornák során olyan dolgokhoz is hozzá tudnak jutni a sportolók melyekhez hazájukban senki. Ez is nyújt bizonyos mértékű motivációt a fiataloknak, de elsősorban természetesen mindegyikük a sikerről, olimpiai aranyról és világbajnoki címről ábrándozik. Aktív pályafutásuk végén a korábbi eredményes ökölvívók megmaradnak a sportágban és edzőként, bíróként segítik, hogy a következő generációk is hozzájuk hasonló címekkel járuljanak hozzá Kuba eredmény listájához.
Hivatásos pálya?
Számos szökött bokszoló próbálkozott illetve próbálkozik a fejvédő nélküliek között, és köszönhetően a kiváló amatőr iskolának képesek szép eredmények elérésére. Elég, hacsak számunkra a legismertebbeket említem: Joel Casamayor, Juan Carlos Gomez, Dyosbelis Hurtado. Valamint a nemrég disszidált három szuper tehetség: Yuriorkis Gamboa, Odlanier Solis, Yan Bhartelemy. Anno Stevenson és Savon is kapott ajánlatot, hogy próbálják ki magukat a hivatásosok között és keressenek nagy pénzeket, de ők komolyan hittek a rendszerben valamint Castroban, így maradtak szülőhazájukban. „Stevenson az, aki soha nem akart változást és ezért Õ az egyik nagy hőse a forradalomnak!” – nyilatkozta többször is Fidel. A profi világot választó bokszolók életük egyik legnehezebb döntését hozták meg amikor a „szabadvilágot” választották. Hurtado így nyilatkozott erről: „Én nem féltem, de ez volt eddigi legnehezebb döntésem a családom miatt. Édesapám, édesanyám és hét testvérem még mindig Kubában van. Én nem tudom, hogy mennyi évnek kell még eltelni, mire újra láthatom őket. Láthatom még őket egyáltalán? Igen, a szép képeken, amiket küldenek nekem. Szeretnék visszamenni a hazámba, de nem tudok. És miért? Mert bokszoló vagyok. És ennek akartam élni. Ez egy hülye rendszer!” Castro azonban hajthatatlannak tűnik, mivel a profi bokszot mindig is korruptnak tartotta és nem látszott, hogy megenyhülne ezzel kapcsolatban. Manapság mindenki kíváncsian figyeli, hogy mi történik az idős Commandantéval, és esetleges halála után milyen változás állhat be. Egyes vélemények szerint, ha későbbiekben engedélyeznék néhány ökölvívónak a profi pályát, ez komoly hasznot is hozhatna a nehéz helyzetben lévő Kubának, de valljuk meg őszintén erre kicsi az esély. A másik kérdés, hogy miként tudnának alkalmazkodni az új edzés módszerekhez a laza életvitelű karibi srácok, ha már nem a hazájukban alkalmazott vasszigorral fogják őket? Találgathatunk, de a jövő majd megmutatja miként alakul ennek a gyönyörű ország sorsa. Luis DeCubas volt kubai állampolgár, jelenlegi bokszmenedzser így nyilatkozott erről: „Ha Kuba szabad lesz és a kubai bokszolók profinak állhatnak, úgy gondolom a legtöbb súlycsoportban lesz világbajnokunk!”
2008. február 19. Pyngy
