Jelenleg Magyarországon a félnehézsúlyú súlycsoport kitüntetett figyelmet élvez a profi ökölvívásban, hiszen ebben a súlycsoportban vívja mérkőzéseit hazánk legeredményesebb profi bokszolója a WBO jelenlegi félnehézsúlyú világbajnoka Erdei Zsolt is. Ezért az oldal szerkesztői egyetértésben döntöttek úgy, hogy a félnehézsúlyú kategória, több részből álló sorozatban, részletesen kerüljön bemutatásra. Leibinger Gábor írásában nyomon követhetjük a súlycsoport kialakulásának történetét, bajnokait és azok mérkőzéseit, napjaink legjobbjait, majd a legvégén egy elemzést, ami "összeveti" az elmúlt évek nagyrészben ebben a súlycsoportban vitézkedő szupersztárját Roy Jonest, hogy vajon ő mit tudott volna kezdeni a kategória legnagyobbjaival.
1948 július 26-án Londonban 46 ezer szurkoló előtt a White City Stadion szorítójában adott visszavágási lehetőséget Freddie Millsnek a világbajnok Gus Lesnevich. Az elsőhöz hasonlóan ez is kemény mérkőzés volt, de az igazi izgalmakra a 10. menetig várni kellett. Lesnevich "araszolt" előre, mikor Mills egy kemény balhoroggal állon találta, majd azt gyorsan követte még egymás után kettő, amitől a bajnok féltérdre ereszkedett. Lesnevich azonnal megpróbált talpra állni, de nem volt "kitisztulva". Ez volt a szerencséje, mert Mills megindult, hogy kivégezze, de a tántorgó Lesnevich néhány lépés után ismét féltérdre ereszkedett az angol pedig nem tudott ütést elhelyezni rajta. A bíró Teddy Waltham a semleges sarokba küldte Freddiet és négyet számolt a bajnokra akinek jól jött ez a néhány másodperc. Mills azonnal támadásba lendült, egy kemény bal test, bal fej kombinációval "kínálta meg" Lesnevicht aki megpróbálta lefogni őt, de miután Mills több kemény horga is eltalálta, így nemsokkal később ismét padlóra került. 5-re felpattant a bajnok, de Mills folytatta a támadást. Gus végül kihúzta lábon, a menet utolsó 20 másodpercében már "vissza is válaszolt". A következő menetben Mills több nagyerejű horoggal megingatta Lesnevicht, de leütni nem tudta. Az utolsó, 15. menetben mindkettőjüknek volt néhány kemény balhorga, de ez a mérkőzés végkimenetelén már nem igazán változtatott, bírói döntéssel győzött Freddie Mills. "Megtőrt a jég", volt a címe Nat Fleischer tudósításának a Ring magazinban, utalva, hogy Freddie Mills az első Brit Birodalmi bajnok akinek sikerült elnyernie a világbajnoki címet egy nehezebb súlycsoportban Ted Kid Lewis óta. A magazin ranglistája pedig a következő képpen módosult: Világbajnok Freddie Mills 1. Ezzard Charles 2. Gus Lesnevich 3. Leonard Morrow 4. Dave Sands 5. Archie Moore 6. Lloyd Marshall 7. Tommy Yarosz 8. Bob Satterfield 9. Pat McCafferty 10. Nick Barone. Mint láthatjuk, az elsőszámú kihívó Ezzard Charles volt, aki a Jimmy Bivins elleni találkozót vállalta el, az első nehézsúlyú eliminációs tornán ami meghatározta a "visszavonulóban lévő" nehézsúlyú bajnok Joe Louis jogutódját, vagy a "barna bombázó" következő ellenfelét. Közben a bajnok 48 novemberében nem címmeccsen kiütötte a veretlen Johnny Ralphot, majd 7 hónappal később megpróbálta megszerezni a nehézsúlyú Európa, a Brit és Brit Birodalmi bajnoki címeket Bruce Woodcock ellen. Nem sikerült neki, a 14. menetben kiszámolták. A félnehézsúlyú világbajnoki koronája azonban megmaradt, amit elnyerése után másfél évvel később "tett kockára", 1950 január 24-én Joey Maxim kiütötte őt a Londoni Earl's Court Arénában és így a cím visszakerült az Egyesült Államokba. (Joey előzőleg félnehéz majd nehézsúlyban vívta a mérkőzéseit, és miután 1949-ben kipontozta Lesnevicht és kiütötte McCaffertyt, kiérdemelte a jogot, hogy kihívhassa a félnehézsúlyú bajnokságért Freddie Millst.) Maxim 19 hónapig várt, miután megvédte a koronáját az "ír" Bob Murphy ellen a Madison Square Gardenben 1951 augusztus 22-én, egyhangú pontozással. A második címvédő mérkőzésére 1952 június 25-én a Yankee stadionban került sor, amikor Maxim szembenállt a középsúlyú király Sugar Ray Robinsonnal, aki a váltó és középsúlyú bajnoki címe után megpróbálta megszerezni a félnehézsúlyú bajnokságot is. A mérkőzést eredetileg 23-ára tervezték, de két nappal elhalasztották, mert az időjelzés tornádót jósolt. A vihar nem jött, de maradt a fülledt, rekkenő hőség. A szorítóban a reflektorok alatt 40c-fok körül volt a hőmérséklet, ennek ellenére 48.000 néző várta izgatottan a gongot. 1952 június 25, New York, Yankee Stadion: Már a bemutatáskor, miután lekerültek a köpenyek, feltűnt a méretbeli különbség. Maxim "egy számmal" nagyobb volt ellenfelénél. Robinson súlya 157 font (71,2kg), míg Maximé 173 font (78,5 kg). Jack Kearns, Dempsey volt edzője, jelenleg Maximé, a következő taktikát javasolta védencének. "Folyamatosan menj előre és mozgasd, közben ügyelj a védekezésre, főleg a balhorgára vigyázz. Ha közel kerültök, fogd le, aztán indulj meg ha szólok..."...Robinson edzőjének a taktikai utasítása a következő volt: "Bokszolj könnyedén 3 menetet, majd "rázd meg magad" 1-2 sorozattal, megint játszál 3 menetet aztán újra "szórd meg" egy kicsit és így tovább. A bemutatások után gong, első menet. Robbie az óramutatóval megeggyező irányban mozog el, mindketten balkézzel "kóstolgatják" egymást. Robinson a fürgébb, aktívabb, időnként elenged egy bal-jobb összetételt is, közelről pedig fog. Robinsoné a menet. 2. menet. Ott folytatják, ahol abbahagyták. Sugar Ray "táncol", balegyenesezik és időnként elenged 1-1 keményebb ütést is, majd fog. Maxim többnyire balkézzel, ráérősen dolgozik. A menet végén Sugar Ray jó jobbhoroggal "búcsúzik". Ez a menet is Robbié. Robinson kemény balhorog-jobbegyenes összetétellel kezdi a 4.-ket. Joey túl komotos és lassú, Robinson gyorsasága és technikája érvényesül. 5. menet. A "cukorember" folytatja a táncot, de most már keményebben meg is húzza az ütéseit. Ez is Robinson menete. A következő menetekben is az előző menetrend folytatódik. Maxim sétál előre, Robinson balegyeneseket üt, eltáncol és időnként keményen visszaver, majd lefogja ellenfelét. A szünetben szóltak Robinsonnak, hogy könnyű ütésekkel csak pontgyűjtésre menjen. "Miért ne üssem ki, ha tudom" ...-volt a válasz. Így ment ez egyhangúan egészen a 10. menetig. 10. round. Maxim aktívabb, balhorgával többször is tisztán talál. Sugar Ray eltáncol és szinte csak balegyenest üt, fáradni látszik. A menet közepén azonban elenged 2 keményebb bal-jobb összetételt is. A fáradtság nemcsak Robinsonon mutatkozott, hanem Ruby Goldstein vezetőbírón is. Menet közben a mozgása megváltozott, pillanatra koordinálatlanná vált. Kiszólt az orvosnak, aki bedobott neki egy ammóniampullát ami átmenetileg helyrehozta, de hamarosan egy újabbat kért. A menet végét jelző gongnál az orvos már fenn állt a szorító mellett, megmérte a pulzusát, majd intett Ray Müllernek a tartalék bírónak. A botorkáló Goldsteint úgy támogatták le a szorítóból. Hőgutát kapott! A következő menetekben Maxim kicsit beleerősít, hisz nyilvánvalóan ponthátrányban van. A fáradt Robinson pedig kissé visszavesz az iramból, elmozog, balegyenest üt, de a keményebb összetételek már ritkábbak. 13. menet. Robinson balegyenesezik, az eltáncolás helyett most már csak inkább ellépked, majd fog, támaszkodik. A szétválasztás után Maxim bulldog módjára megy utána, kemény balhoroggal eltalálja ellenfelét, amitől az kissé meg is tántorodik. Nem csak az ütés ereje, hanem a fáradtság is "munkálkodik" rajta. Sugar Ray fogni próbál, de a bajnok "leveri" magáról. Robinson bizonytalan lábakon táncol el, hatalmas Maxim balcsapott csúszik le róla. A néger ütései szélesek, lassúak, mikor nem üt, a kezeit a csípőjénél lógatja. A menet végén Robinson összeszedi a maradék erejét és egy hatalmas jobbcsapottat üt, de nem talált és annak a lendületétől arcra is esett. A bíró megtörli a kesztyűit, mehet tovább. Alig van hátra a menetből, Robinson mozgása rendezetlenné vált, közben Maxim néhány kemény bombával találja el, majd megszólal a gong... A biztosan vezető Robinson a saját sarka helyett egy másikba botorkált, ráesett a kötelekre, segédei úgy vitték a sarokba. A szünetben pánikszerű frissítés, egy teljes üveg víz a fejére, jégtömlő a szívére és a tarkójára...hiába a gondos "sarokmunka", Robinson összeroskadva ülve maradt a 14. menetre szólító gongnál. Maxim ünnepli magát és a hangosbemondó bejelenti, hogy "kiütéssel győz és továbbra is félnehézsúlyú világbajnok: Joey Maxim!" Az "új bíró" a mérkőzés után mesélte, hogy gondban lett volna, ha le kellett volna pontozni a meccset, mert elődje pontozólapja annyira átázott az izzadságtól, hogy olvashatatlan volt. Robinson több mint 6, míg a győztes kerek 10 kilót adott le a mérkőzés során. A Miroir Sprint hetilap ezzel a címmel számolt be az eseményről: "Robinson kivégzése a Yankee Stadion gőzkamrájában!" (A Ring magazin rangsora pedig: Világbajnok Joey Maxim 1. Archie Moore 2. Harold Johnson 3. Yolande Pompey 4. Jimmy Slade 5. Jake LaMotta 6. Bob Murphy 7. Dan Bucceroni 8. Danny Nardico 9. Randy Turpin 10. Robert Villemain. Ebben az időben Európában a legjobbak a német Conny Rux, Willie Hoeppner és Gerhard Hecht illetve a brit Turpin és Don Cockell voltak.) A 39 éves Archie Moore az egyik legjobb versenyző már évek óta. Elnyerte a címet, kipontozta Maximot 1952 december 7-én a St Louis arénában. Az első menetben Moore (172,5 font) volt az aki támadólag lépett fel, ő ment előre. Maxim (174 és fél font) inkább távolról próbálkozott, majd egy-két ütés után közellépett és fogni próbált. Moore olyankor rövid horgokkal és felütésekkel dolgozott. A menet végefelé Archie hatalmas jobbkezessel talált, ami egy pillanatra "át is futott" Maximon. A 2. menettől már bátrabban próbálkozott a bajnok. Hátrafelé mozogva balegyenesekkel, balhorgokkal és jobbegyenessel, majd közelről megpróbálta lefogni ellenfelét. Moore a teste előtt, fedezékként keresztbe tartott karokkal blokkolva, vagy az ellenfél ütéseit hárítva, törzsből folyamatosan hajolgatva, előre haladva, ütött távolról és a belharcban is, űtéseinek a jórészét keményen meghúzva. Tulajdonképpen végig ez is volt a mérkőzés képe. Mindkét részről találatok, sok belharccal. Moore volt az aki inkább többet talált, folyamatosan ment előre és a látványosabb, kemény ütések is inkább az övé voltak. Végül 15 harcos menet után Harry Kessler vezetőbíró kihírdette Archie Moore egyhangú pontozásos győzelmét. A "Mongúz" Moore kétszer is egymásután "felajánlotta" Joeynak a koronát, 1953 június 24-én megverte Maximot a Utah állambeli Ogdenben egy szoros döntéssel, majd kipontozta őt a Miamibeli Orange Bowlban 1954 január 27-én. A Harold Johnson elleni kemény mérkőzéssel folytatta az évet Archie, akit enyhe ponthátrányból kiütött a 14. menetben. Addig 4-szer mérkőztek egymás ellen, valamennyi csata kemény volt, 3-szor Moore, egyszer Johnson győzött. Az öreg "mongúz" mondta a mérkőzés előtt, hogy - Harold 13 évvel fiatalabb nálam. Ha én lennék 26 éves, nyugodtan várnám a mérkőzést. De sajnos ő 26. Moore másodszor bokszolt New Yorkban. Az újságírók figyelték az edzését, igyekeztek megfejteni az "idős" bajnok titkát. Semmi különöset nem láttak benne. - Archie úgy mozog a ringben - írta valamelyik -, mint egy öreg, kövér bankár, aki le akar adni pár kilót. Semmi feltünő, vagy "látványos" nincs a stílusában. Három menetet bokszolt, ezalatt egy felesleges lépést sem tett, még csak keményet sem ütött -. Kezeivel, alkarjával, könyökével, vállaival "felfogta" vagy lecsúsztatta az ellenfele ütéseit és állandóan "körbeforgatta" ellenfelét. Az edzésen "nem láthatták" az "igazi" Mooret, hisz köztudott volt róla, hogy ő csak játszott a gyakorló kesztyűzéseken, a "keményebb ütéseit" a mérkőzésekre tartogatta. A védekezését azonban az "ilyen játékos sparringok" alkalmával a tökélyre fejlesztette. Johnson a 10. menetben leterítette Mooret, (a bíró Ruby Goldstein öt számolásig jutott, majd megszólalt a menet végét jelző gong), azzal pontelőnyre tett szert, majd a 12-13-ik menet már Archie-é. A 14-ben Johnson egy sorozattól tehetetlenül tántorgott hátrafelé, végül a saját sarkába leroskadva a kötelekbe kapaszkodva próbált felállni a számolás alatt, ez sikerült, de néhány Moore ütés után a bíró pár másodperccel később félbeszakította az egyenlőtlen küzdelmet. 1955 nyarán a kemény középsúlyú világbajnok Carl Bobo Olson lépett ringbe a félnehézsúlyú címvédő Archie Moore ellen. Olson nagyon kemény verekedő volt, (2 évvel korábban az év bokszolója) tele önbizalommal, nyilatkozatai a későbbi Muhammad Aliéval is "versenyezhettek". (A Sugar Ray Robinson elleni meccse előtt, aki a napokban ünnepelte születésnapját, a pezsgő mellé egy táviratot is küldött Bobo, ezzel a szöveggel: "Szeretettel köszöntelek az utolsó bajnoki születésnapodon. Hogy az utolsó lesz, arról gondoskodom. aláírás: Olson") Bobo Olson "szerényen" úgy képzelte el további versenyzői pályafutását, hogy középsúlyú létére, először a már 40 feletti aggastyán félnehézsúlyú bajnokot "pofozza szét", és azzal "bemelegítene" a vele egymagas nehézsúlyú világbajnok Rocky Marciano elleni meccsre! Moore ekkor már Marciano kihívója volt. 1955 június 22, New York, Polo Grounds: A 170 és negyed font súlyú Olson érkezett először a ringbe, majd követte őt Moore (175 font) . Bobo néhány guggolással és árnyékbokszolással melegít a sarkában, majd középre mennek a kötelező eligazításhoz. A segédek elhagyják a szorítót, gong, első menet. Moore bujkálgatva, hajolgatva lépeget előre, Olson távolról "szurkálgat". Bobo a menet közepétől egyre bátrabban és keményebb ütésekkel próbálkozik, aminek nagyrésze Moore fedezékén akad el. A menet végén egyre több a belharc, Archie is néhány horoggal talál. 2. menet. A félnehézsúlyú bajnok balhoroggal kezd, duckingol, balegyenesezik, majd egy nagy jobbkeresztütés, de Olson meg se rezdül. A "középsúlyú" is ügyesen probálkozik, de nem tudja megsebezni a folyamatosan bujkálgató, keresztfedezéket alkalmazó "Mongúzt". 3. menet ott folytatódott, ahol az előző abba maradt. A menet közepén Moore két egymást követő szűk balhorggal tisztán eltalálja a kötelekhez hátráló ellenfelét, amitől az hanyatt esik. A bíró megkezdi a rászámolást, Olson lassan hasrafordul, majd vissza a hátára, négykézlábra állva megpróbál felemelkedni. Úgynéz ki, hogy sikerül neki, de közben a bíró Ruby Goldstein 10-ig ért a számolással és nem engedte tovább a küzdelem folytatását . Ezután következett a híres Rocky Marciano elleni meccs, ahol Moore igaz, hogy leütötte a "sziklát", de a 9. menetre Marciano felőrölte és kiütötte az "öreget". 1955 végén a következőképpen festett az amerikai Boxing and Wrestling havi szakfolyóirat félnehézsúlyú világranglistája: Világbajnok Archie Moore 1. Floyd Patterson 2. Yolande Pompey 3. Willie Pastrano 4. Chuck Speiser 5. Jimmy Slade 6. Paddy Young 7. Ron Barton 8. Billy McNeece 9. Cal Brad 10. Joe Dorsey. Archie 1956 nyarán 9 meneten keresztül "szórakozott" Yolande Pompeyel (meg is intették komolytalan versenyzés miatt) és a tizedikben kiütötte, majd ismét megpróbálkozott a nehézsúlyú koronával, de a fiatal Floyd Patterson ellen kiszámolták. Úgytűnt, hogy Moore pályafutása is a végéhez ért. A félnehézsúlynak azonban még mindig ő volt a világbajnoka. 1957 szeptemberében kiütötte a 20 évvel fiatalabb Tony Anthonyt, majd 1958 december 10-én a Montreali Fórumban következett a rendkívül kemény kanadai halászlegény Yvon Durelle. 1958 december 10, Montreal, Forum: A 78,8 kilós a (fogadóirodáknál 3-1 arányban esélyesebb) bajnok és a kerek 78 kilós kihívó könnyed mozdulatokkal bemelegített, majd segédeik kíséretében középre mentek a kötelező eligazításhoz. A bíró (a volt nehézsúlyú világbajnok Jack Sharkey) elmondta a kötelező tudnivalókat, kesztyű összeütés, majd miután lekerültek a köppenyek, gong, kezdődhetett a mérkőzés. Durelle könnyed balegyenessel indít, övé az első ütés, ő megy előre, Moore is "válaszol"...kemény bal-jobbhorog összetétel Mooretól. Balegyenes párbaj, majd egy hatalmas bal-jobb összetétel utóbbi ütése tisztán Archie állán landol, amitől a bajnok zsákként dől el. 8-ra áll talpra, a kanadai ragadozóként indul meg, hogy lefiniselje, szórja rá a horgokat. A bajnok csak tántorog, nem tudja feltartóztatni ellenfelét, majd újra padlóra került egy kemény jobb és két balhorog után, de azonnal felpattan. Sharkey megtőrli a kesztyűit, mehet tovább. A kihívó úgy indul felé, mint a TGV szuperexpressz. Moore balhoroggal próbálja megállítani, de a kemény kötésű kanadai szinte észre sem veszi, ő ugyanakkor hatalmas jobbcsapottat üt a bajnok balkeze felett, ami telibe találja Mooret. A "mongúz" hanyattvágódott, a számolás alatt a kötélbe kapaszkodva, lassan, megpróbál felegyenesedni...7...8...9 talpon a bajnok, de meglehetősen ingatag lábakon áll, úgynéz ki hamarosan vége a mérkőzésnek, hisz még 1 perc van hátra menetből. A nézők talpraállva egyemberként szurkolnak a hazai versenyzőnek. A harcos halász folytatja a letámadást. Moore a rá jellemző kersztfedezékkel védekezik, hajolgat, megpróbálja kihúzni a menet hátralevő részét. A menet legvégén még egy hatalmas jobbkéz-balhoroggal talál a kihívó, amire egy erőtlen balhoroggal válaszol a bajnok és megszólal a gong. Archiet a segéde kiséri a sarkába és azonnal kezelésbe veszik. A 2. menetben újfent Durelle az aki megy előre, de most már mindketten sokkal megfontoltabbak. Úgylátszik Archie rendbe jött az egyperces szünet alatt. Bújkálgat, elmozog, visszaüt. Yvon időnként elenged egy-egy hatalmas ütést, de ezek már nem igazán érik el Mooret. Gong. 4. menet. Moore a menet elején egy hatalmas jobbhoroggal belever a kanadai támadásába. Durellet kemény fából faragták, mert meg se rezdül, majd nem sokkal később egy újabb Moore balhorog talál tisztán. Kemény Moore horgok a menet közepén, majd egy hatalmas jobbkeresztütése zúg el Durelle feje mellett. A menetet még két kemény balhoroggal zárja Moore. Durellenek is volt néhány találata, de ez a menet Archie-é. 5. menet. Durelle vehemensebben megy előre mint az előző menetben. Balegyenesekkel altat, megindul,...hatalmas jobb-balhorog testre (ezt levédte Moore), majd egy kegyetlen balegyenes-jobbcsapott második ütése Moore fején landolt...ismét padlón a bajnok! 6-ra harcképes a "mongúz", hatalmas jobbkezessel próbálja meg feltartóztani a támadó kihívót, de nem talál. Durelle gonosz horgokkal támadja, a bajnok rogyadozó lábakkal hátrál, fogni próbál. Hatalmas jobb-bal-jobbhorog találja el Mooret, akinek a térdei megrogytak, de most nem megy le. A közönség folyamatos hangorkánja mellett kemény ütéspárbaj, találatok mindkét részről, Durelle látszik keményebbnek, stabilabbnak. A menet végén Moore ismét vert emberként bóklászott a sarkához. A szünetben a segédei megkérdezték tőle, hogy feladják-e a meccset. - "Szó sem lehet róla. Ki fogom ütni a fickót. Majd én megtanítom ennek a fiatalembernek, hogy ne akarjon megverni egy olyan embert aki az apja lehetne!" 6. menet. Moore frissen kezdi a menetet, rögtön az elején több horoggal is talál. Durelle fáradtabbnak látszik, a bajnok irányít. Szép bal-jobbegyenes összetétel Mooretól. Most a kanadai megy előre, de az ütéseiben már nem látni azt az átütőerőt amit a korábbi menetekben. A bajnok balegyenesekkel, balhorgokkal fejezi be, és nyeri a menetet. 7. menet. Ugyanaz folytatódik ami az előzőben abba maradt. Archie balkézzel oktat, majd időnként elenged egy nagy jobbkezest is. A menet közepén egy hatalmas bal-jobb összetétel a bajnoktól, érzi, hogy Durelle gyengül. 3 balegyenessel megfricskázza a halászt, majd egy hatalmas jobbkezessel talál. Durelle lába meginog, a bajnok hatalmas jobbhorgot üt, majd balhorog, jobbhorog és a sarokban a padlóra hanyatlik Durelle! Hamar lábra áll, de nemsokkal később vége a menetnek. A 8. menet is Moore fölényt hozott, leginkább balkézzel irányított és időnként több nagyerejű jobbkezessel talált. A 9. menet is nagyon jó, végig kemény ütéspárbajokba bocsájtkozik a két küzdő. Hihetetlen, hogy mit kibírnak, Moore kemény jobbkereszt ütéssel fejezi be a menetet. A 10. menet is hasonló az előzőhöz. Moore kemény horog összetételekkel bombázza Durelle fejét, a kanadai is idönként visszaver. Néhány könnyed balegyenes után hatalmas balcsapott puffan a kihívó fején, ezt bal-jobb-bal-bal horog követi amitől Durelle térdre roskad..1..2..3..4..5..6..7..8.Tiiinggg, megszólal a gong, Sharkey bíró a sarokba kíséri a kihívót. 11. menet. 
Archie nagy jobbkezest "mér" Durelle fejére, így kezdi a menetet, ellenfele azonnal fog. A bíró szétválasztja őket, majd nagy jobbkezes Durelletől. Egyszerre ütnek balhorgot. Durelle lendületből hatalmas jobbkezest enged el (ami nem talál) és pont belelép Archie remek jobbfelütésébe. Olyasmi ütés ez, amitől pár évvel ezelőtt a nehézsúlyú bajnok Rocky Marciano is lehuppant. Ezt még 2 jobbhorog és 1 bal követi fejre, aztán egy balos testre, majd egy jobbfelütés lecsúszik, de az azt követő balfelütés már tisztán talál és Durelle lehanyatlik. 9-nél lassan feláll a "halász"... Moore megindul, jobbkezessel "nyit", aztán balhorog, jobbegyenes, balhorog, és az azt követő jobbhoroggal valósággal letaglózza a kihívóját. Durelle a hátára fordulva hallgatja a rászámolást, lassan megpróbál felállni, de nincs harcképes állapotban. A vezetőbíró széttárt karokkal jelzi, hogy vége a mérkőzésnek és a győzelem jeleként felemeli a bajnok Moore karját. A félnehézsúly királya tehát maradt Archie Moore, de ez a mérkőzés visszavágóért kiáltott. Ekkoriban tárgyalások kezdődtek az Archie Moore V Sugar Ray Robinson ütközetről, de a középsúlyú klasszis hihetetlenül nagy összeget kért a mérkőzésért, így a találkozó soha nem jött létre. 1959 áprilisában a legjobb félnehézsúlyúak sorra az alábbi volt: Bajnok Archie Moore 1. Harold Johnson 2. Tony Anthony 3. Yvon Durelle 4. Erich Schöppner 5. Sonny Ray 6. Mike Holt 7. Johnny Halafihi 8. Jesse Bowdry 8. Dogomar Martinez 9. Jerry Luedee. 1959 nyarán moore megadta a visszavágás lehetőségét a kanadai Durellenek. 1959 augusztus 12, Montreal, Forum: A ringspeaker először a kihívót mutatja be, majd a bajnok, a 174 és negyed font súlyú Archie Mooret. Középre mennek a kötelező eligazításhoz, majd gong, első menet. Archie bátrabban kezd a múltkori meccsükhöz képest, a 173 font súlyú Durelle kicsit visszafogottabb. Moore távolról beugrásokkal próbálkozik, a menet végefelé kemény ütésváltások. Moore többet üt, többet is talál. A kanadai ütései nem igazán tudják áttörni a néger "kagylófedezékét", de a menet végére beleerősített, több találatai is volt. 2. menet. Durelle balegyenes előkészítéssel próbál közelebb kerülni ellenfeléhez, majd "onnan" kemény horgokkal próbálkozik, Moore pedig balegyenessel és ellépkedéssel próbálja távoltartani és jobbegyenessel, horgokkal kontrázni. A menet végén a kötelekhez szorul a bajnok, de Yvon a keresztfedezéken nem talál rést. Moore egy horogsorozattal megrázza magát, keményen eltalálja a hazai versenyzőt, akit egy pillanatra meg is lep, de rendkívül szívós, nem roggyan meg és vissza is veri a támadást. A menet, fogással, belharccal zárul, Sharkey bíró (ő vezette az előző meccsüket is) szétválasztja a küzdőket. 3. menet. Balegyenes párbajjal kezdik a menetet, majd nem sokkal később Moore kinyitja a pofonládát és kemény ütésekkel megszorja Durellet. Most Archie megy előre, Durelle megprobál elmozogni, időnként egyik kezével a kötélbe kapaszkodik. Két horoggal visszatámad, aztán következik Moore. Balegyenes...jobbfelütés...balhorog, aztán jobb-bal-jobbhorog...majd 2 újabb jobbhorog után egy következő jobbhoroggal letaglózza a kanadai halászlegényt, aki térdre esik. 7-re talpon a kihívó, a bíró megtörli a kesztyűit, mehet tovább. Moore azonnal nekiugrik, jobbegyenes, balhorog, jobbhorog, balhorog, balfelütés, jobbhorog...Durelle már csak tántorog...de nem megy le és vissza is támad. A bajnok néhány másodpercet pihen, majd három jobbhorog után egy hatalmas balcsapottal talál és a tántorgó Durelle szédülve az alsó kötélre ülve kiesik a ringből. 8 számolásig ér a bíró, miközben lassan, visszakászálódik a ringbe. A kanadai nem áll teljesen biztos lábakon és a félnehézsúlyú bajnok megkezdi a kivégzését. Jobbegyenes, balhorog, majd jónéhány Moore ütés után még mindig van ereje visszatámadni a kanadainak, de aztán Moore egy horogsorozattal megállítja, amitől Durelle ugyanoda és ugyanúgy esik, ahová az előző leütésnél. De, most már 5-re feláll. Moore kemény balfelütéssel kezd testre, majd azt követi egy jobb-balhorog és egy taglózó jobbegyenes fejre és ismét négykézlábra esik a kihívó. ...1...2...3...Durelle nagyon lassan megpróbál felemelkedni...4...5...de az oldalára billen...6...7...8...9...és úgy is marad a kiszámolás végéig. 8 másodperc volt vissza a menetből. A bíró felemeli Moore karját, jelezve, hogy ez a mérkőzés véget ért. Moore azonnal odament a még mindig földönfekvő Durellehez, megnézi jól van-e és segít talpra állítani, aki a két segédje segítségével támolyog a sarkába. 1960-ban (közben filmet is forgatott) Archie már csak nagynehezen tudta hozni a 175 fontos limitet. (Az évben csak nehézsúlyúként lépett már ringbe) 1960 végén Moore bejelentette, hogy Európai turnéra indul, és ennek során a bajnoki címét is kockáztatja a Német Szövetségi Köztársaságban Schöppner ellen. Október 29-én Rómában kezdte a kiruccanást a hazai Gulio Rinaldi ellen. A 44 éves Moore jól kezdett, de a 6. menettől fáradni látszott és feljött Rinaldi. A 10. menetre Archie elkészült az erejével, számolni is kellett rá, az olasz győzelméhez nem férhetett kétség, de a bajnokság legalább megmaradt és az Európai turné ezzel véget is ért. Moore ekkor már évek óta párhuzamosan nehézsúlyúak ellen is bokszolt, de ő kitartott amellett, hogy "marad" 175 fontos. Október 25-én az NBA visszavonta a bajnoki címét, mivel már 14 hónapja a második Durelle mérkőzés óta nem védte meg a koronáját. Az NBA szentesítette azt az 1961 február 7-ei mérkőzést, ahol a ranglista vezető Harold Johnson, Willie Pastrano legyőzőjével, Jesse Bowdryval találkozott a világbajnoki címért. Johnson megállította Bowdryt a 9. menetben és elnyerte az NBA félnehézsúlyú bajnokságot. Õ, április 24-én már meg is védte a koronáját kiütéssel a 2. menetben Von Clay ellen Philadelphiaban. Minden szerv (az NBA kivételével), New York állam Atlétikai Bizottsága, és az EBU is elismerte a listáján Mooret bajnoknak, de 1961 június 10-én újra meg kellett mérkőznie (immár a címért) Rinaldival a Madison Square Gardenben. Archie szószerint kövér volt, de egy speciális diétával leadott 30 fontot (13,5kg) és sikerült 174 és fél fonttal bemérnie, Rinaldi 173 és 3/4 fontos súlyával szemben. Moore ment előre a győzelemért, nem bokszolt látványosan, de győzött, megőrizte és 9. alkalommal meg is védte a címet. 1961 augusztus 29-én Johnson másodjára védte meg az NBA koronáját, szoros pontozással legyőzte Eddie Cottont. (Cotton nem azonos napjaink sztárbírójával) 1962 február 10-én New York állam és az EBU is végül visszavonta Mooretól a bajnoki címet, és bejelentették, hogy a Harold Johnson kontra Doug Jones mérkőzés győztesét ismerik el az új bajnoknak.
Érdekességek: Az 1949 és 1950-es év bokszolója az előző részből már megismerhetett Ezzard Charles volt. (Igaz, ekkor már nehézsúlyúként.) A sportág történetében a legtöbb kiütéses győzelmet jegyző bokszoló éppen ezen fejezetben szereplő bajnok, Archie Moore érte el, 141 kiütéses győzelmet aratott!... Õ volt a leghoszabb ideig is a súlycsoport bajnoka. 9 és fél évig volt világbajnok...Szintén ő volt a divízio legidősebb világbajnoka, 49 éves volt, mikor végleg búcsút mondott a koronának...Az 1945-től a Ring magazin álltal rendszeresen megválasztott év menete és mérkőzése szavazáson 1954-ben az Archie Moore V Harold Johnson mérkőzés 14. menet, míg 1955-ben a Moore V Olson küzdelem 3. menete volt az év menetének megválasztva... Remélem a kedves olvasó nem bánja, ha egy kicsit még elidőzünk a ring matuzsálam Moore személyénél, hisz nemcsak a félnehézsúly történetének egyik legkiemelkedőbb alakja, de mindenidők legjobb bokszolói listáján is előkelő helyen szerepel. Moore születésének időpontja körül van némi zűrzavar, hisz ő azt állította, hogy 1916 december 13-án született, míg anyja szerint 3 évvel korábban. 20 évesen kezdett bokszolni, nem volt amatőr. (Kamaszéveiben edző nélkül, önállóan kezdett öklözni) Rendkívüli védekező kézséggel rendelkezett, hosszú pályafutása során egyetlen egy arcsérülést sem szerzett. Erről azt mesélte, hogy a filmen látott mongúzoknak a kobrák elleni küzdelmét leste el, őket próbálta utánozni. 1941-ben átfúródott vakbéllel szállították korházba, akkor, nagyon lefogyva, 1 teljes évet kihagyott. Lassú csúcsrajutásának az egyik oka az volt, hogy pályafutása alatt rendkívül sok, összesen 8 menedzser próbálta egyengetni az útját. Heves természetétől indittatva, hamar menedzsert váltott. Amikor nem volt edzésben akár 96 kilóra is felment a súlya, így 15 kilót is le kellett dolgoznia egy-egy bajnoki címvédő mérkőzésre. Állítása szerint volt egy titkos módszere, amelyet egy kövér őslakótól tanult. Ha a módszerről érdeklődtek, csak hamiskásan mosolygott, és annyit mondott. -Láttatok már valaha kövér őslakót? Bajnoksága utolsó 6-8 évében párhuzamosan nehéz és félnehézsúlyúként bokszolt. Nemegyszer volt, hogy 88-90 kilósan nehézsúlyú meccset vívott, (nem ürgék ellen) majd néhány hónappal később bemérve a 79,3 kilóba megvédte a félnehézsúlyú világbajnoki címét. (Ha Roy Jonesból sokat kivett a John Ruiz elleni meccsről a visszafogyasztás félnehézbe, akkor mit szóljon az öreg Archie?) ...Boksztudásán kívül a nehézsúlyú bajnok Rocky Marciano elleni propaganda trükkje is örökre emlékezetes marad. Marciano ellen úgy sikerült kicsikarnia az összecsapást, hogy levelet írt az Egyesült Államok valamennyi sportújságjának, és olyan plakátokat készíttetett, mely Marcianot ábrázolta rabruhában, a mellén egy számmal mint a fegyenceknél, és hozzá a felírat: "KERESTETIK" 100.000 dollár jutalom annak aki ellenem Rocky Marcianot a szorítóba hozza!- aláírás: Archie Moore, sheriff"... A 60-as években, visszavonulása után a farmján éldegélt, korán kelt, reggelit főzött, aztán favágással kicsit még karbantartotta magát. Ebben az időszakban filmszerepet is vállalt, az öreg Jim szerpét játszotta az 1960-as Huckleberry-ben, de látható volt még a Sógorom a zugügyvédben. Később edzőként is működött, (többek között rövid ideig foglalkozott a fiatal Muhammad Alival és George Foremannal is) és beválasztották a Halhatatlanok Csarnokába. 1998-ban, 4 nappal a születésnapja előtt 84 évesen halt meg...Még a 60-as években történt, hogy, egyszer egy kislányt látott az utcán, szokása szerint néhány pénzdarabot gurított neki. A gyerek tétován tapogatózott a pénz után, mikor a bajnok észrevette, hogy szinte teljesen vak. Megkereste a gyerek szüleit, akik szomorúan panaszolták, hogy egy műtét segítene, de nincs rá pénzük, ők ezt a "luxust" nem engedhetik meg maguknak. Archie másnap a helyi rádióban adakozásra szólította a környék lakóit. A lista élén az ő neve szerepelt, 7000 dollárral! Később, egy rab írt neki a börtönből, hogy nincs pénze cigarettára. A bajnok egy csekkel válaszolt...Viccesen, azt mondta magáról, hogy ő már eleve öregen született. - Igyekezz mielőbb megöregedni. A fiatalok csak vadul vagdalkoznak maguk körül és még a szerencséjüket is agyoncsapják. Én mindig öreg voltam, ez a sikerem egyetlen titka...nos, ilyen ember volt Archie Moore!
Hamarosan folytatjuk cikksorozatunkat!
A félnehézsúlyú világbajnokság története I. rész
A félnehézsúlyú világbajnokság története II. rész
2005.11.21. - Leibinger Gábor
