Black Friday 2017 sportbolt
profiboksz.hu

A Felemelkedés, a Karma, a Megváltás és a Tisztelet Mérkőzése: David Haye vs Tony Bellew

2017-03-06 16:18:17 /
Szombat este London városában történt valami, amiről minden bizonnyal évtizedeken át beszélni fognak a pubok asztalainál, miközben a fekete sörökből felfelé cikázik a buborék a poharak belső falán. Akik látták, kétségtelenül soha nem felejtik a bokszmérkőzést, amelyen Tony Bellew megállította David Haye-t. A váratlan fordulatok összefonódásából manifesztálódó küzdelem mindkét ökölvívó számára karrierformáló tapasztalatokkal szolgált. Felemelkedés, karma, megváltás és tisztelet. Egyazon pillanatban, ugyanabban a szorítóban.


Ha van olyan jelző, amellyel Tony Bellew útját a David Haye elleni összecsapásig nem ruházhatjuk fel, akkor az bizonyára a "várható" címke.

Miközben Haye egyesített cirkálósúlyú regnálása után elnyerte a WBA nehézsúlyú koronáját Nikolay Valuevvel szemben, Bellew még két kategóriával lejjebb versenyzett, és kilenc összecsapást követően egy Brit Nemzetközösségi címben gondolkodott.

Később, mikor David a Wladimir Klitschkóval szembeni szupermérkőzésén lépett szorítóba, Bellew már birtokolta az imént említett címet, és úton volt a BBBofC Brit övének begyűjtése felé.

Mikor pedig Tony a félnehézsúlyú világelső Adonis Stevenson elleni kiugrási lehetőségre készült, Haye bő egy éves kihagyás után igyekezett visszatérni az akkoriban még öklei helyett csupán a szája jóvoltából címlapokra kerülő Tyson Fury ellen, amely mérkőzést előbb egy sparringon összeszedett szemöldök-felrepedés miatt halasztottak, majd másfél héttel később egy komoly vállsérülést követően végleg töröltek.

Őszintén szólva még akkor sem tűnt reálisnak a párosítás a bokszvilág számára, amikor tavaly késő tavasszal Tony Bellew váratlanul megkoronázta pályafutását egy cirkálósúlyban begyűjtött WBC bajnoki címmel, amelyet a padlóról felállva zsebelt be a kemény öklű Ilunga Makabu felülmúlásával.

David Haye ugyanebben az esztendőben tért vissza a szorítóba egy három és fél éves pauza után, és ekkorra túl volt már két ismeretlen ellenféllel szembeni, különösebb megerőltetést nem igénylő győzelmen.

Mégsem jutott eszébe néhány bevállalós üzletembert leszámítva senkinek, hogy a feleket kisvártatva egymás ellen láthatjuk.

A szurkolók akkor ocsúdtak fel egy potenciális Haye-Bellew párosítást illetően, amikor utóbbi az októberi BJ Floresszel szembeni harmadik menetes TKO győzelme után a ring pereméről igyekezett rárepülni a szorító mellett szakkommentátori feladatokat végző, korábbi két súlycsoportban is világelső Davidre.

A brit szurkolók azonban már többször is bizonyították, hogy mindenre kaphatóak, amennyiben megfelelő intenzitással vezetik fel számukra az értékesíteni kívánt párosítást. Haye-t és Bellew-t sohasem kellett félteni, ha mikrofon volt a láthatáron. A találkozó ezzel létrejött.

A mérkőzés felépítésének korai szakaszától fogva felkorbácsolt lelkületű brit szurkolókon kívül azonban szinte mindenkiben, aki szereti ezt a sportágat, inkább előbb, mint utóbb megfogalmazódott a kérdés, hogy az anyagiakon kívül miféle potenciál rejlik ebben a párosításban.

Haye egy teljes értékű nehézsúlyú versenyzőnek számított, aki visszatérése óta arról beszélt, hogy a királykategória címvédői vannak a célkeresztjében. Ennek ellenére David mindösszesen két, impozáns mérlegű, ám reménytelen sorsú riválissal mérkőzött 2016-ban, amelyet követett a Bellew elleni mérkőzés bejelentése.

Tony cirkálósúlyú felfutása hatalmas jelentőséggel bírt a saját - évekkel korábban megtört - pályafutása szempontájból, ám a liverpooli bunyós a WBC zöld övének begyűjtése ellenére is csak egyike volt az izgalmas 200 fontos kategória szárba szökkent reményű versenyzőinek. Bellew már ebben a súlyban is úgy festett, mint aki inkább bunyózik magasabb divízióban, mint hogy a fogyasztással bajlódjon.

Egy újabb súlycsoportváltás nem feltételezett túl sok jót, egy atletikus, robbanékony, falrepesztő erejű ellenféllel szemben vívandó debütáló összecsapás fényében pedig végképp nem.

A mérkőzés mindkét fél számára egy hatalmas bevétellel kecsegtető, ám kevés valódi rizikóval átitatott kiruccanásnak tűnt: Haye a méretei és képességei végett behúzza a kötelezőt, miközben nagy pénzt keres, Bellew pedig kikap egy nálánál nagyobb és jobb ellenféllel szemben, miközben nagy pénzt keres, s minek után tovább folytathatja cirkálósúlyú regnálását, mintha mi sem történt volna.

Azt tudtuk, hogy milyen erőt képvisel Bellew, azt azonban aligha, hogy milyen állapotban van valójában Haye, aki összesen három felvonást töltött a szorítóban a szombati összecsapást megelőző négy és fél év során.

Ez tűnt Bellew egyedüli mentsvárának. Egy néhány menetes szavatosságú Haye, akivel szemben nőnek a győzelmi esélyek, amennyiben a delikvens képes túlélni a találkozó korai szakaszát.

Tony maga is megfogalmazta, hogy ellenfele egy pár menetes bunyós, aki a meccs második felére el fog készülni az erejével. Ez azonban még csak szolid simogatásnak számított az elfajuló sárdobálásban, amely során David egészen távolra merészkedett, messze a jó ízlés határain túlra.

Bellew minden követ megmozgatott, hogy kizökkentse komfortjából soros ellenfelét, ám még ez sem legitimizálhatja Haye nyilatkozatait, amelyekben azt ecseteli, hogy miképp kíván lyukat ütni Bellew koponyájába, továbbá azt, hogy igyekszik a lehető legnagyobb kárt tenni a liverpooli bunyósban.

Az indulatok akkor tetőztek, amikor a mérkőzést megelőző egyik utolsó sajtóeseményen David retardáltnak, majd később idiótának nevezte Bellew szurkolóit.

Az előzmények után Haye-t a saját városában megrendezett eseményen történő ringbelépésekor legalább annyian fütyülték ki, mint ahányan megtapsolták.

David az ígéreteinek megfelelően mindjárt a kezdő gongszót követően letámadta a cirkálósúlyú bajnokot. Bellew azonban nem illetődött meg, és ügyesen kezdte a kötelek tájékáról kontrázni a saját ütéseivel belépegető ellenfelét.

Egy ütésváltást lezáró balhorog egy pillanatra kizökkentette az egyensúlyából, és a köteleknek repítette Haye-t, aki a felvonás második felében óvatosabbá is vált, amely további teret engedett az ekkor már első szándékból is próbálkozó Tony-nak.

A következő etapok hasonló mederben zajlottak. Bellew tudatosan engedett teret az érezhetően erősebb és komolyabb tűzerővel bíró ellenfelének, hogy aztán fogadja őt koncentrált hajlított karú ütésekkel. Haye szélesebb bombákkal dolgozott, amelyekkel szemben törzshajlásokkal védekezett a liverpooli ökölvívó.

David szűk fölényével fordultunk rá a hatodik menetre, amely sorsfordító felvonásnak mutatkozott. Az etap második percének elején egy hátralépésnél megbicsaklott az egykori WBA nehézsúlyú címvédő, és a jobb lábát bajosan tudta csak terhelni. Bellew azonnal vérszagot fogott, és hatalmas ütésváltás alakult ki a szorító közepén.

A londoni bunyós kétszer csúszott a padlóra, miután nem tudta megfelelően megtámasztani magát, majd a feltüzelt Bellew találatainak hatására egy újabb alkalommal.

A szünetben Shane McGuigan, Haye edzője felismerte, hogy bunyósának komolyabb sérülése van, így arra kérte, hogy maradjon a sarokban, és védekezzen hatékonyan. A tréner a hetedik felvonás nagyobb részében a törölközőt a kezében szorongatva figyelte az eseményeket.

Bellew magas fordulatszámon pörögte végig az etapot, ám nem sikerült elsöpörnie az esetlen mozgása ellenére kitartó ellenfelét. Tony a nyolcadik körben kezdett belefáradni a saját tempójába, így Haye továbbra is meccsben tudta tartani magát.

Az összecsapás végül a tizenegyedik körben ért véget, amikor Bellew újra felvette a fonalat, és három tiszta horoggal kiütötte a szorítóból az elmozgásra alkalmatlan Davidet. Shane McGuigan a ring peremére lépett, megvárta, míg bunyósa lábra áll, és behajította a törölközőt a küzdőtérre.

Tony Bellew a brit boksztörténelem egyik legnagyobb meglepetését manifesztálta, ám a nyakába ugró edzőjét, Dave Coldwell-t, és promóterét, Eddie Hearnt egyaránt lesöpörte magáról, majd szétnyitotta az ellenfelét körülvevő csapattagok gyűrűjét, és magához ölelte David Haye-t.

A feltétel nélküli tisztelet pillanatai voltak ezek, amely magába olvasztott mindent, ami valaha elhangzott a felek között egymás irányába.

David Haye állta, amit az útjába sodort a karma ezen az estén, miközben az aréna teteje mozgott Tony Bellew retardáltnak bélyegzett szurkolóinak üdvrivalgása által. Az életnél nincs tehetségesebb történetszervező.

A forgatókönyv azonban tartogatott valamit a londoni bunyós számára is. Valamit, amire David öt éve, nyolc hónapja és két napja várt. Pontosan azóta az este óta, amikor kikezdték harcos mentalitását a Wladimir Klitschko elleni teljesítménye miatt. A büszkeség, amely ezúttal hajtotta Haye-t, megváltotta őt minden béklyója alól.

Szombat este London városában történt valami, amiről minden bizonnyal évtizedeken át beszélni fognak a pubok asztalainál, miközben a fekete sörökből felfelé cikázik a buborék a poharak belső falán. Beszélnek majd felemelkedésről, karmáról, megváltásról. És beszélnek majd tiszteletről is, amely az egyedüli, és mindent magába olvasztó érzés egy teljes szívvel megvívott küzdelmet követően.

A saját pontozólapom megtekintéséhez KATTINTS IDE


Oszd meg, tedd a kedvencek közé!

Hozzászólok:

login: jelszó: » regisztráció

jó írás (mint mindig)... visszanéztem az első 6 menetet olyan szemmel, hogy utána a sérülés milyen hatással volt Haye mozgására, bokszára... oké, biztos befolyásolta valamennyire teljesítményét, de én nem láttam olyan drasztikus változást, szerintem nem lehet azt mondani, hogy Haye úton volt a győzelem felé az első 5 menet alapján, de egyszer csak jött a fránya megcsúszás, és minden megváltozott... már az elején instabil volt a mozgása, már az elején fogyott a szufla... szerintem.
a meccs végén a nagy összeborulást lehet így is értékelni, ezt is elfogadom, de az előzmények és a meccs közbeni viselkedés után nekem inkább visszatetsző... azzal nincs gond az én szememben, sőt pozitív, hogy ellenfelek megadják egymásnak a tiszteletet egymásnak és egymás teljesítménye előtt, stb. de túl nagy a különbség, a kontraszt a felvezető hype durvulása és a meccs után percekig tartó ölelkezős tangó között...

    2017-03-07 12:32:49

Remek írás, kár, hogy egy kevésbé remek mérkőzés kapcsán született. Ez a stílus kb. a Bowe vs. Holyfieldhez illett volna.

    2017-03-07 01:05:24

Szuper igényes munka, és tartalmilag kifogástalan.Az angol pubos életkép zseniális! Köszönet!

» Dirhanka   válasz erre
    2017-03-06 21:34:35

@felix: Köszönöm! ;-)

» IMiKeT   válasz erre
    2017-03-06 21:24:00

Nagyon jó anyag! Gratulálok. :)

    2017-03-06 21:10:27

@cenzura: A 11 menetben már felfelé nézett!:)

» GOLD 70   válasz erre
    2017-03-06 19:26:17

Nagyon jó írás,én is így érzem Haye visszanyerte a "becsületét" ezen a meccsen,tisztelet érte neki.

» picker   válasz erre
    2017-03-06 18:41:44

Végigolvastam,nekem ez picit fantazmagoria:))))
Haye nem a büszkesége miatt nem adta fel ebben biztos vagyok.Azért nem adta fel mert még a 11.menetben is lenézte Bellewt és bízott abban az 1 ütésben.Ha olyan büszke lenne akkor Klicskó ellen is boxol.
Most a meccs után pedig azt nyilatkozta szerintem amit mindenki hallani akart.Csak az a kérdés ,hogy tényleg ezt is gondolja-e Dávid?
Büszkeséget egyáltalán nem érzek nála tisztelet helyett mímelt tiszteletet mert vesz a kamera élőben ,látnak több millióan.

» cenzura   válasz erre
    2017-03-06 17:58:46
fel