Manapság az óvatlan bokszrajongó igen sokszor és sok helyütt találkozhat a BoxRec által karbantartott ranglistára történő tárgyilagosnak szánt hivatkozással: “független, számítógépes”... De vajon mindképpen egyet jelent-e ez a megkérdőjelezhetetlen objektivitással? Ezt a témát próbálja körüljárni az alábbi cikk – szubjektíven és gyalogosan.
Érzelmes direkt-marketing – rövid bevezető helyett
Nem tudjuk, mi lenne velünk nélküle. Lelkes és vasszorgalmú rajongók türelmes tanítója – szépkorú, tisztességben és kilátástalan vitákban megfáradt elcsöppenő orrúak és hanyatló memóriájúak kegyes támasza és mindig fitt ápolónője.
De itt nem áll meg. Tovább próbál menni a tökéletesség felé kanyargó ösvényen - függetlenül, számítógépesen: naponta frissülő rangsorokat kínál azoknak, akik a néha csak egymástól független világszervezetek és születő-haló bokszportálok által gazdasági és egyéb hasznosításra felkínált ranglista-tenger káoszából menekülve valami megnyugtatóan állandó világítótorony és ködkürt felé vágynak – ijedten, tanácstalanul. De praktikus és biztos támaszt igyekezne kínálni azoknak a gyakorlatias gondolkodású személyeknek is, akik egyszercsak meg szeretnék tudni, hogy a várva várt szerda délelőtti, egy eldugott kelet-timori kis faluban megrendezendő szalmasúlyú derbin vajon milyen kézzelfogható, gyakorlati eséllyel lép majd ringbe egymás ellen az a két furcsa nevű öklöző, akinek a neve sehol máshol semmilyen ranglistán nem olvasható – de mondjuk lehet a meccsükre fogadni.
Kicsi koromban, a 70-es évek közepe táján meghatározó élmény volt számomra a Delta. Ahogy a várva várt szignál egyszercsak felharsan a nagynéniék tévéjéből, miközben az udvaron játszom, és aztán megjelennek a műsorvezetőnő fegyelmezett, szinte tudományos rendben hullámzó hajfürtjei. És a felfedezők, akik mostoha körülmények közt elszántan gázolnak ismeretlen tájakon - más egyéb, közelebbről meg nem határozott ismeretlen tájak felé. És a számítógépek. Hamar megsejtettem, hogy az a szó, hogy „számítógép”, valahol-valahogy egyet jelenthet a pontossággal, megbízhatósággal, tévedhetetlenséggel. Igaz, akkoriban még nem használtam olyan értelmetlen szófordulatokat, hogy “valahol-valahogy”, és persze azt a szót se nagyon ismertem, hogy „objektivitás”, de mégis (valahol-valahogy) éreztem, mit is jelenthet: valami olyasmit, ami egy bizonyos légköri koncentráció felett már csak az olyan kiválasztottak számára nem teljesen összeegyeztethetetlen az élettel, akik a Nobel-, Fields- vagy Wolf-díjak legalább egyikével rendelkeznek otthon, a kisszekrény mélyén. (Persze akkoriban ezt nem pont ezekkel a szavakkal mondtam volna.) Ma már tudom, hogy mindez így, ebben a formában hülyeség. Sőt: mostanra – úgy érzem – a “betáplál” szótól is valahogy távolodóban vagyok.
Hogy Don King mit gondolna a Deltáról, azt nem tudom, de a ranglistagyártásról egyszer a következőket mondta: “Mikor kezdtük, minden hazugságokon alapult. Manapság ez változóban van. Nincsenek titkok az üzletben. Az igazsággal kell előállni, a teljes igazsággal, és csakis az igazsággal. Mindez egyre zavaróbb...”
De akkor miben és mennyire is objektív a BoxRec ranglistája?
A BoxRec jelenleg kétféle ranglistát tart karban: az egyik az aktív bokszolókat rangsorolja, a másik az örökranglista. A kétféle lista persze eltérő szabályok alapján készül (ezeket a BoxRec megfelelő oldalán mindenki áttanulmányozhatja), de a mindennap újragenerált végeredmény mindkét esetben csak az előre rögzített, bár időnként változó, „továbbfejlődő” számítási algoritmustól és az aktuálisan tárolt rekord-adatoktól függ. Tehát nem lehet mondjuk online átutalással megvásárolni egy jó listahelyet az aktuális kedvencünknek – legalábbis egyelőre. Abban az értelemben tehát természetesen megkérdőjelezhetetlenül objektív a BoxRec listája, hogy a rajongói elfogultságot és a direkt promoteri érdekérvényesítést mellőzve mindenkire ugyanazokat a szabályokat alkalmazva számol a maga csendes gépiességében – de ennek nyilván csak akkor van igazi értelme, ha emellett magukról az alkalmazott szabályokról is kijelenthetnénk, hogy megkérdőjelezhetetlenül objektívek akkor, amikor azt kívánják megjósolni, hogy vajon A az eddigi eredményeket figyelembe véve majd feltehetően le tudja-e győzni B-t.
A BoxRec sokféle szabályt kombinálva próbál meg igazságos lenni, amikor pontokat oszt. Egyvalamit azonban (az objektivitás és a kockázatok tekintetében) nem tud kiküszöbölni a sokféle szabály kombinált alkalmazása sem: a szabályrendszer tele van emberek által tapasztalati úton, de végső soron természetesen teljesen önkényesen (úristen: szubjektíven?) választott számértékkel, súllyal, szorzóval. Ezek közül egyik sem a proton tömege, vagy a pí, vagy egy neves online bokszkommentátor IQ-ja, vagy valami más nevezetes állandó, amiről már a régi görög vagy arab matematikusok is tudtak, és ami megkerülhetetlenül fel kell, hogy bukkanjon, amikor az ember a világot objektíven akarja jellemezni - hanem mindegyik csak egy esetleges szám, ami történetesen más is lehetne. Ha megváltoztatjuk őket, akkor egyszer csak minden velük változna, szigorúan objektíven összekuszálódva persze. Pedig hát itt éppen a kérlelhetetlenül igazságos (úgynevezett “független, számítógépes”) objektivitás nyomában próbálunk járni, ami mindig könnyű kézzel meg tudná mondani, hogy A feltehetően megverné-e B-t – és amire orákulumként rátalálva fiatalosan oda lehetne vágni mondjuk a Ring Magazinnak is, akár. De sajnos itt most számos sebből vérezni lennénk kénytelenek.
A tévés promóciós anyagokban szerencsére ritkábban hivatkozott örökranglista szabályait taglaló rövid leírás leglényegesebb elemének valójában az a megjegyzés tűnik, hogy maga a BoxRec is kijelenti: a mindenkori örökranglista generálásához használt algoritmus konkrét paramétereit mindig úgy választják meg, hogy a kapott lista a lehető legtöbb egyezést mutassa a Ring Magazin 2002-ben kiadott örökranglistájával, ami az utolsó 80 év 80 legjobb ökölvívóját szedi sorrendbe - a szerkesztők (egyszerű emberi lények) szavazatai alapján. Nem valószínű, hogy anno a Delta valaha is megemlítette volna a Ring Magazint, pláne nem az objektivitással direkten összekapcsolva (szerintem csak a számítógépekről volt szó)...és most mégis. A “független, számítógépes” ranglista tulajdonképpen objektív igazodási pontként használja a végzetesen szubjektív, esendő, halandó emberek által kétkezileg szerkesztett Ring-listát.
Bár a kurrens aktív listánál nem szerepel ez kommentként kimondva, leírva – de mégis feltehető, mert nagyjából így logikus: egy aktuális konstans-halmaz segítségével generált listát akkor tud az ember ránézésre nagyjából “objektívnek” tekinteni, ha nem lát benne kirívó ellentmondásokat nyilvánvaló helyeken. Mondjuk, például: egy adott súlycsoport éppen “trendinek” tartott szűk elitjébe nem generálódnak be kirívóan ismeretlen nevek, vagy nem cserélnek helyet nagy tömegben olyanok, akiket szavahihető emberek – szubjektíven, vagy mondjuk inkább: egy intuitívebb objektivitást alkalmazva – fordítva rangsorolnának. Ha nagy káosz nincs, akkor a beállítások élhetnek – ha pedig egyszer csak beüt valami durvának látszó dolog (pl. hogy Nagy József 2. a cirkálósúlyú rangsorban), akkor lehet újrahangolni a rendszert, hogy megint eltűnjenek a durva ellentmondások – a hátsóbb sorokban meg úgyis érdektelen, hogy közben ki merre mozog.
Amiről eddig nem esett szó, de felmerül: a “hangoló” konstansokon kívül látszik-e más beavatkozási lehetőség, aminek segítségével mégiscsak hatással lehet lenni a „független, számítógépes” rendszerre? (Feltéve persze, hogy egy meccs eredménye nem tűnhet el, és a végeredmény típusa is korrekten felkerül mindig.) A szabályokat elég figyelmesen átböngészve azért rátalálhatunk olyan kiskapukra, amiken keresztül közlekedve egy – nem feltétlenül a kérlelhetetlen objektivitáshoz, hanem mondjuk inkább a kedvenc hazai bokszolójához, vagy országa kedvenc bokszistállójához - féltőn lojális BoxRec-editor tulajdonképpen befolyásolni tudja a pontszámokat azzal, hogy mennyire hűségesen részletezve rögzíti például a pontozásos eredményeket – ha az aktuális ellenfél nem tud felmutatni egy hasonlóan odafigyelő ellenoldali editort a saját kapcsolati hálójában. (Ez a konstelláció pl. olyan alkalmakkor tudhat előállni, amikor - mondjuk - egy pályafutása elején járó, de amúgy jól menedzselt ifjú titán szorgalmas pontgyűjtő korszakában kevésbé jól menedzselt, sokat és sűrűn utazó nagy nevekkel találkozik.) Ugyanis: látható, hogy a rendszer a normál pontozásos eredmények esetén egy alapértelmezett nyereség/veszteség pontszámot használ, eredménytől függően – hacsak nem hozzáférhető a konkrét pontozási eredmény is, mert akkor az alapján kalkulál. Ilyenkor jellemzően egy nagyobb pontkülönbségű győzelem esetén több pontot lehet kapni, ha az ember felviszi a konkrét pontozást is, mint ha nem tenné. És fordítva: egy véletlenül beakadó szoros pontozásos meccsért több pont nyerhető, ha a rekordba teljesen véletlenül (diszkrét folytonossági hiány az információ-áramlásban) nem kerül be a konkrét pontozási eredmény – csak a végeredmény típusa.
De miért elkerülhetetlen, hogy az emberek egymásnak 8 napon belül és túl gyógyuló sebesüléseket okozva vitatkozzanak mindig minden boksz-ranglistáról?
Ha egy eldugott sajtóedzésen elég távolra-magasra ugorva hitelesíthető világcsúcsot ér el egy atléta, akkor egy egész szezonra vitathatatlanul uralni tudja a mérhető, összehasonlítható és szigorúan sorrendbe rendezhető eredmények alapján készíthető ranglistát. Egy teniszező (a jobbak is) sok tornát végigjátszik egy évben, és egy-egy tornán minél előrébb végez, annál több meccset vív meg. A teljesítménye ugyan nem mérhető méterekben vagy másodpercekben, de egy profi bokszolóhoz képest rengeteget meccsel évente, és jó eséllyel záros határidőn belül minden magasabban jegyzett versenyző összekerül a többi magasan jegyzettel, néha akár évente többször is, ami a tornarendszerű versenyek következménye: a jók nem tudják elkerülni egymást, előbb-utóbb mindig találkoznak.
A profi bokszban ezek a dolgok másként alakulnak (és nem csak azért mert, mint tudjuk: „a profi ökölvívás – biznisz”). Egy bokszmeccsen a mutatott teljesítmény mindig csak az ellenfél aktuális teljesítményéhez mérhető, és többnyire általában még rövid időtávon belül sem teljesül, hogy ha A megverte B-t, és B megverte C-t, akkor A megverné C-t is. Ebben pl. annak a ténynek is fokozott szerepe lehet, hogy a bokszban nem nagyon lehet 1db domináns, univerzális készségre (ha már tenisz: pl. a remek adogatójátékra) egy egész, szépen kikövezett, belátható életpályát alapozni - sokszor egy egész menetet sem sikerül. Másrészt: ahogy a pályakezdőktől indulva haladunk a címvédők felé, úgy vív egyre kevesebb meccset évente egy profi bokszoló - egy komolyabb, jól fizető cím védője szinte munkamániás, ha 3-szor ringbelép egy évben, egy 40-45 meccses profi pedig már veterán. Ezenkívül pedig: a menedzsment, a címet adó szervezet vagy a közvetítő tv-társaság aktuális érdekeinek megfelelően (hiszen, mint tudjuk: „a profi ökölvívás – biznisz”) sokféle lehetőség adódik arra is, hogy ha valaki nagyon el akar kerülni egy ellenfelet, akkor hosszabb ideig retorzió nélkül meg tudja ezt tenni. Ezenkívül talán érdemes még arra az eddig méltatlanul elhallgatott tényre is felhívni a figyelmet, hogy „a profi ökölvívás: biznisz” - és néha a ranglistakészítés is, különös tekintettel igaz ez a világszervezetek által menedzselt hivatalos listákra: egy előkelő ranglistahely sorsa sokszor nagyobb valószínűséggel dől el fotelban ülve, mint a ringben. Nem volt olyan rég, amikor az IBF nehézsúlyú listáján a Don King által menedzselt csapat egyszer csak meccsek nélkül gázolt át a többieken...
Mindezek alapján akár azt is várhatnánk, hogy majd itt is a számítógép lehet az az orákulum, ami fegyelmezett rendet vág a káoszban, és átlátva azt igazságot tesz. De itt pont az a tény okoz hitelesen nehezen áthidalható nehézséget, amire már felhívtuk a figyelmet: egy profi bokszoló pályafutása során nagyon kevésszer méri meg magát a ringben. Túl kevésszer ahhoz, hogy megkérdőjelezhetetlen hitellel értelmesen érdemes lehessen kizárólag csak megtörtént meccseredmények alapján nagy tömegben (több száz fős listákat legyártva) olyanokat is mindenáron rangsorolni valahogy egymáshoz képest – az objektivitás “független, számítógépes” látszatát keltve, akik sosem mérkőztek még egymással, és feltehetően soha nem is fognak, de még talán közös ellenfelük sem lesz soha. A soha létre nem jövő meccsek konkrét eredményéről sajnos még a fluxuskondenzátoros időutazók sem képesek hitelesen tudósítani, bármennyire is szomorú ez.
Egy sokat látott, halandó boksznézők által megfontoltan összerakott szerény top10-es lista azért lehet adott esetben, minden megkerülhetetlen szubjektivitása ellenére is hitelesebb, mint egy 300 vagy akár még több versenyzőt mindenáron rangsorolni igyekvő számítógépes lista top10-e, mert az emberi erőforrás olyan szempontokat is érvényre tud juttatni a saját szűk listáján, amiket egy számítógép sohasem fog tudni nagy tömegekre vetítve személyenként figyelembe venni. Egyrészt nem lesz emberi erőforrás, aki az ehhez a mérlegeléshez szükséges, néha egzaktul nem is nagyon megfogható vagy számszerűsíthető információt, szempontrendszert (mennyire ütésálló valaki? mennyire gyors? hogyan védekezik? mennyire kombinatív? mennyire tapasztalt? mennyire alkalmazkodóképes? mennyire tudja beosztani az erejét? mennyire motivált az utóbbi időben?) hitelesen, vitathatatlanul modellezni tudná egy algoritmusban. Másrészt nem lesz olyan emberi erőforrás sem, aki az ehhez szükséges adathalmazt mindig mindenkiről hitelesen elő tudná állítani.
És van itt még egy kevéssé közismert, de mégiscsak megfontolásra érdemes dolog: a világtörténelem első, sőt: máig is magányosan egyedülálló, de mégis mindenki által vitathatatlanul objektívnek tekintett boksz-ranglistáját már elkészítették - mégpedig bármiféle számítógépes háttértámogatás nélkül. Chuck Norris készítette el. Emelt díjas SMS-ben várjuk a szerkesztőségbe a válaszokat, hogy vajon hogyan kezdődött az a lista...még névtelen levélben sem emelt kifogást senki. Egyszer felröppent a hír, hogy valaki számítógépek segítségével más eredményre jutott – de ezt Chuck Norris gyorsan cáfolta. És aztán már soha többé nem röppent fel ilyen hír...
De mégis: akkor mire érdemes használni a BoxRec ranglistáját, és mire nem? Nos, nem kell megijedni: a promóciós kisfilmeket vagy a rövid, tárgyilagos felvezetőszövegeket összeállító tévés szerkesztők továbbra is bármire használhatják, amire csak akarják. Talán mégis inkább érdemes lett volna megmaradni a Delta illúziójánál? Ne keseredjenek el, ne nyúljanak dühösen felhorgadva nehéz, zöldnövényzettel telt cserépedények után, amikor legközelebb kedvenc tv-riporterük csillogó szemmel számol be kedvenc bokszolójuk számottevő előmeneteléről a BoxRec „független, számítógépes” listáján: ami nem öl meg, az erősebbé tesz.
WNB
(A cikk eredeti változata a Boxvilág Magazinban jelent meg 2006. májusában)
