A profi ökölvívás történetében számos brutális összecsapásra volt példa, véres ütközetek, amelyeket a két bunyós eltérő stílusa indukált. Ebben a sportágban a komolyabb sérülés, netán a halál lehetősége mindig fennáll, ezt a kockázatot képtelenség kizárni. A sport szellemét szem előtt tartva persze elvárhatnák, hogy az ellenfelek “hasonló” képességekkel rendelkezzenek, hiszen ez nemcsak a mérkőzés sportértékét növeli, de ha valóban két profi csap össze, akkor az említett rizikó jóval kisebb. Persze kivételek, mindig akadnak. De nem hunyhatunk szemet afelett, ha ezt a kockázatot szándékosan gerjesztik, mikor az ellenfelek között áthidalhatatlan, klasszis különbség van, mikor a kiszemelt versenyző győzelmi esélye a nulla körül konvergál és a mérkőzés célja csupán a rekordépítés, az újabb győzelem behúzása. Az érdekes témáról a Boxingscene készített cikket, melynek fordítását Leone510 tolmácsolásában olvashatják a profiboksz.hu olvasói.
Journeyman, potato-can, sub.500 fighter. Így nevezik Amerikában a felhozóellenfeleket, a beugró embereket. Vagy hívhatjuk őket megélhetési bunyósoknak is, beleértve a „jó iparos” küzdőket és az igazi „kutyaütőket”, akik gyakran egészségüket, életüket teszik kockára, mikor egy jóval képzettebb ökölvívó ellen vállalják a küzdelmet. Vajon van létjogosultsága ezeknek a mérkőzéseknek? Egyre többen emelik fel a hangjukat a profi boksz veszélyességét illetően, többek között az évről-évre megismétlődő ringhalálok közvéleménybe való sulykolásával, vagy azért, hogy növeljék a versenyzők orvosi ellátására, vizsgálatára szánt költségeket. Ráadásul ezen hangoknak egyik éllovasa az ABC szervezete. Az amerikai és kanadai bizottságokat tömörítő THE ASSOCIATION OF BOXING COMMISSIONS célja, hogy az egyes államok legalább olyan szigorú követelmény-rendszerrel, szabályzattal rendelkezzenek, mint a bokszfellegvárnak számító Nevada, New York vagy California, beleértve az államok sportorvosi követelményeit is. Ma is számos állam van, ahol alig vagy semmilyen előzetes vizsgálatot nem végeznek az ökölvívókon, a szakmai tudásuk megítélése pedig teljesen háttérbe szorul, pedig egy-egy mérleg tanulmányozása igencsak árulkodó lehetne, hogy kit is engednek össze kivel. Megígérték, hogy komoly szakmai munkával véget vetnek a régi rossz szokásoknak, megvédik a bokszolókat, így joggal gondolhatnánk, hogy ezek az egyoldalú mérkőzések szép lassan kikopnak a naptárból. De sajnos ezek a mai napig előfordulnak, ráadásul a TOP 10-es listák közvetlen közelében.
Íme, a legveszélyesebb mérkőzések 2006-ból:
#1. Daniel Santos 30-3-1 (21 KO) vs. Will Evans 8-9 (6 KO)
A WBO egykori nagyváltósúlyú világbajnoka Daniel Santos július 8-án Will Evansszel találkozott St.-Louisban a Savvis Centerben. Santos négyszer védte meg sikeresen az övét, mielőtt tavaly decemberben vereséget szenvedett Sergei Dzinziruktól. 2004-ben olyan nevek ellen győzedelmeskedett, mint Lerma és Margarito. Kijelenthetjük, hogy az élvonal jeles tagja. A ring másik sarkában Evans, aki a 2005-ös esztendőben többnyire vízszintesen térképezte fel a szoritót, miután első, harmadik, majd második menetes KO vereséget szenvedett, bizonyítva rátermettségét egy olyan top bunyós elleni meccsre, mint Santos. A szakavatott mérkőzés-felügyelők azt is láthatták, hogy Evans legutóbbi négy győzelme olyan bunyósok ellen született, akiknek összesített mérlege 1-6 volt. Az egyetlen, aki győzelmi rekorddal rendelkezett a négy közül, az Bernard Schultz volt (1-0), ellene Evans megosztott pontozással izzadta ki a győzelmet. Evans akkor 5-4-es mérleggel rendelkezett. Tény, hogy az egyetlen bunyós akit legyőzött Evans és jobb rekorddal rendelkezett, mint Schultz, az a második mérkőzésén volt 2001-ben. Walter Gibson, 2-0. Santos természetesen az első menetben kiütötte Evanst. És, hogy miért is került a lista élére ez a mérkőzés? Csupán azon megfontolásból, hogy a mérkőzést annak a Tim Lueckenhoffnak a lakóhelyén engedélyezték, aki a Missouri Bizottság tagja és nem mellékesen az ABC elnöke. Ennyit arról, hogy az ABC megvédi a bokszolókat és ahogy változtat a rossz szokásokon…
#2. Julio Gonzalez 40-3 (24 KO) vs. Rodney Moore 8-16-6 (3 KO)
A hazánkban is jól ismert Julio Gonzalez is felkerült a listára. A mexikói nemrég Jason DeLisle (18-3) ellen bokszolt és győzelmével újra kihívói pozícióba került, ezúttal az IBF szervezeténél. A Moore elleni mérkőzésre július 20-án a california-i Tachi Palace Casino-ban került sor, az államban ahol, egyre keményebb megkötéseket alkalmaznak a bokszolókkal szemben. Gonzalez vetett véget Darius Michalczewski 48 mérkőzésen át tartó győzelmi sorozatának, miután megosztott pontozással diadalmaskodott a lengyel felett és cipelhette haza a hátrahagyott WBO övet. Továbbá 2005-ben legyőzte Montell Griffint az IBF eliminátori meccsén, hogy azután sima, pontozásos vereséget szenvedjen Clinton Woods ellen. 12 menetes világbajnoki meccsek az említett Woods, Erdei Zsolt és Roy Jones Jr ellenében bizonyítják, hogy Gonzalez magasan jegyzett bokszoló. A túloldalon Moore, egy igazi utcai harcos, aki azzal okozott meglepetést, amikor Aran Jaco-t (13-2) meglepte egy második menetes kiütéssel, de ennek ellenére messze nem a totális fenyegetést jelentette Julio számára. Kevesebb, mint hatvan nappal a volt világbajnok elleni mérkőzés előtt, Rodney mindössze két menetet bírt Nelson Zepada 6-1-1 ellen. Ne feledjük, Californiában vagyunk, a világszínvonalú meccsek és a szigorú szabályok államában. Gonzalez a harmadik menetben kiütötte Moore-t. 1998 óta Moore-t kilencszer ütötték ki, ez pont háromszor annyi, mint Gonzales összes veresége. Ennél is nevetségesebb, míg Rodney 79, addig Julio cirkálósúlyú, 82 kilógrammal mérlegelt.
#3. Samuel Peter 26-1(22 KO) vs. Julius Long 14-8 (12 KO)
Míg vereséget nem szenvedett Wladimir Klitschko ellen, addig a jelenlegi nehézsúly legnagyobb ütőjeként számon tartott Samuel Peter, néhány igen tehetséges felhozóember ellen bizonygatta extra ütőerejét. Ennek ellenére Wladot is háromszor küldte padló közelbe. A Long elleni összecsapás a connecticuti Uncasville-ben került megrendezésre, egészen pontosan a Mohegan Sun Casinoban. A mérkőzést az ESPN sportcsatorna közvetítette. Ellentétben az ESPN szokásos meccsszervezési vezérelvével (Main Events), Julius Longot kiemelt ellenfélként (feature fighter) kezelték azok után is, hogy vereséget szenvedett Terry Smith ellen. Long győzelmei számát debütáló vagy teljesen ismeretlen bokszolók segítségével hizlalta, hogy aztán 2004-ben a páratlan Derrel Banks (3-3) ellen bizonyítson. Long 11-5-ös rekorddal érkezett, míg ellenfele, Banks 1996 óta nem húzott kesztyűt. A következő évben újra megmérkőztek. Long legnagyobb diadalát akkor aratta, mikor először és utoljára sikerült pozitív mérleggel rendelkező ökölvívót legyőznie. 2004-ben, nem kis meglepetésre, kiütötte a 12-0-s rekorddal bíró Nicolay Popovot. De az is tény, hogy nemrég sikerült elvesztenie egy négymenetest Raymond Olubowale (2-0-0) ellen, ekkor Julius Long 13-5-ön állt. Három mérkőzéssel később megkapta a világ egyik legnagyobb ütőjét, Petert. Valaki szégyellhetné magát. Még Tye Fieldsnek (37-1 34KO) sem sikerült így elintéznie Longot. Ez egy veszélyes, felelőtlenül engedélyezett mérkőzés volt.
#4. Sergio Gabriel Martinez 37-1-1 (18 KO) vs. „Sergio ellenfelei 2005 októbere óta”
Rendhagyó módon, a negyedik helyen ezúttal nem egy konkrét ellenfélről teszünk említést, hanem azon bokszolókról, akik Sergio ellenfelei voltak, azok után, hogy Spanyolországban Airapetian legyőzésével megszerezte a WBC latin-amerikai nagyváltósúlyú címét. Gamboa 12-23-2, Tskrialashvili 6-9, Brito 11-14-3, és ráadásként Vasile Surcica 13-24-2, akivel végigment a 12 menet, de a többi említett a padlón végezte. Mióta bajnok lett, Martinez és a WBC fáradhatatlanul azon dolgozik, hogy bizonyítsák a WBC címek évről-évre kevesebbet érnek.
5. “Baby” Joe Mesi 32-0 (26 KO) ves. Dennis Matthews 9-27-0 (6 KO)
„Baby Joe-nak” is sikerült gúnyt űznie a profi ökölvívásból, miután a nevadai bíróságon visszakapta versenyzői engedélyét. Arkansas állama, amely egy Jermain Taylor (székhelye Little Rock, AR) számára rendezendő mérkőzéssel éppen azon fáradozik, hogy csatlakozzon az elfogadott, legitim bokszállamok közé, észre sem veszi, hogy ezzel a találkozóval mennyit is árt nagyszabású terveinek. A kanadai televíziónézők is láthatták, hogy Mesinek nehézségei akadtak Stephane Tessier (3-7-0) ellen. Ezért úgy döntött, jóval biztonságosabb, egy közel 40 éves bunyóst előrángatni a szekrényből, egy olyat, aki karrierje nagy részét 80 kilógrammos súly környékén bokszolta végig, aki 2002 óta egyetlen mérkőzést sem tudott megnyerni, amikor is Tracy Barrios (9-21) ellen diadalmaskodott. És kár tagadni, Dennis pályafutása alatt egyszer sem győzött le nehézsúlyú ellenfelet és utolsó hét mérkőzésén négyszer ütötték ki. 2003-ban Cerrone Foxnak, 5-0-ás mérleggel sikerült a harmadik menetben kiütnie a 9-23-as Matthewst. Remek előjelek egy több mint harminc győzelemmel rendelkező bokszoló ellen. Dennis Matthews sosem bokszolt olyan államban, ahol teljes orvosi vizsgálatot követelnek meg. Arkansas pedig semmit nem ír elő. Azzal a veszéllyel, amivel Arkansas állam hagyta Dennis Matthewst bokszolni Joe Mesi ellenében, már súrolja az elmebajt és a gondatlanságot. Matthews az első menetet még kibírta…Remélhetőleg Baby Joe rozsdája lepergett és többé egy bokszoló biztonsága sem lesz feláldozva, hogy Mesi karrierjét fényesítse. Mesinek talán keményebben kéne edzenie, hogy kevesebb alárendelt szerepet betöltő bokszolóval találkozzon, mielőtt néhány harcost hasonló helyzetbe küldene, mint amibe ő került a Jirov elleni meccs után.
Számos mérkőzés marad el az utolsó pillanatban, sérülés és egyéb okokból kifolyólag. A promóterek ilyenkor mindent megtesznek, hogy meggyőzzék a sportfelügyelőket, hogy a találkozó elmaradása mekkora anyagi veszteséggel járna. Remek lehetőség a journeyman-ek számára, hogy beugorjanak és megmentsék a gálát. De az előző listából is láthattuk, hogy számos ilyen meccset nem a véletlen szül, tudatosan, jó előre megszervezik. Sportfelügyelők, mérkőzésszervezők, promóterek játszadoznak mások életével, beleélve magukat azon meggyőződésükbe, hogy ők bármikor képesek leállítani a meccset, mielőtt komolyabb sérülés történne. A bokszoló csak teszi a dolgát, a nagyobb pénzért mindent elvállal, miközben kockáztatja az életét vagy ami rosszabb, az évtizedeken át tartó rokkantságot.
2006. 08. 27. Leone510
