Már a tavalyi évben is számba vettük a nemzetközi bokszélet legnagyobb veszteseit. Az idei összeállításunkban szintén egy rangsort állítottunk fel, amelyre olyan bokszolók is felkerültek, akik már tavaly szerepeltek a listán. A névsor természetesen elsősorban a szupersztárokról szól, akik az év legmeglepőbb eredményeit produkálták, de idén egy magyar bunyóst is be kellett vennünk a felsorolásban.
A legendás Erik Morales a 2006-os évben két tiszta KO vereséget is elszenvedett, pedig korábban még normális körülmények között senki nem tudta padlóra küldeni. Mindezek tetejében 2005 végén még Zahir Raheem ellen is csúfos pontozásos vereséget szenvedett, ami mára már igencsak megtépázta a három súlycsoportban bajnoki címig jutó bunyós renoméját. Morales idén mindkétszer Manny Pacquiao ellen szaladt bele a késbe. Az első kudarc után a mexikói a súlyproblémáival magyarázta a fiaskót, míg a második nagy verés után egyszerűen elismerte, hogy Pacquiao jobb bunyós, mint ő. Nagy kérdés, hogy jövőre tervezett búcsúmeccsén Morales képes lesz-e újra megközelíteni korábbi formáját vagy pedig mindenki emlékezetében úgy fog megmaradni, mint egy kiégett bokszoló, aki nem tudta időben abbahagyni.
Kevés nagyobb szájú bunyós van Hasim Rahman-nál, aki magát tavaly az amerikai nehézsúlyú boksz megmentőjeként tüntette fel. Azonban Rahman 2006-ban nem tudott meccset nyerni és előbb döntetlent bokszolt a középsúlyból felhízott James Toney ellen, majd pedig csúfos KO vereséget szenvedett el a lesajnált, lelassult Oleg Maskaev ellen. Rahman karrierje ezekkel az eredményekkel komoly veszélybe került, mivel gyakorlatilag a 2004-es Kaali Meehan elleni győzelme óta nem bokszolt igazán jól és jórészt hangzatos nyilatkozatai és sajtótájékoztatós verekedései miatt került az újságok címoldalára. Rahman nagy szerencséje, hogy a mai nehézsúlyú mezőny annyira gyenge, hogy ilyen botrányos teljesítmények ellenére is az élvonalban lehet maradni.
Antonio Tarver mindössze egyszer lépett ringbe 2006-ban, de akkor hatalmasat égett és ennyi is elég volt ahhoz, hogy előkelő helyre kerüljön fel a listánkon. A nagyszájú orlandoi bunyós ugyanis szinte menetet sem tudott nyerni a középsúlyból érkező, komoly fizikai hátrányban lévő Bernard Hopkins ellen. Az önmagát „Legenda gyilkos-nak” is előszeretettel nevező Tarver azóta sem heverte ki a kudarcot és a júniusi meccs óta nem is lépett kötelek közé. Ráadásul a pletykák szerint az HBO sem biztos, hogy a jövőben közvetíteni akarja egy 38 éves, igen megbízhatatlanul teljesítő bunyós mérkőzéseit.
Felix Sturm sem úgy gondol vissza a 2006-os évre, mint élete legjobb időszakára. Az év elején ugyan megszerezte második világbajnoki címét Maselino Masoe ellen pontozással, de az utolsó menetben mutatott menekülős bunyója miatt nagyon komoly kritikát kapott közönségétől. Nyáron Sturm a korábbi nagyváltósúlyú bajnok Javier Castillejo ellen bokszolt, aki fénykorában sem tartozott a világklasszisok közé, de 38 évesen senki nem gondolta róla, hogy komoly eredményeket érhet el. Ez a Castillejo a 2. menetben padlóra küldte a németet, majd pedig a 10.-ben ki is ütötte őt. Az év egyik legnagyobb meglepetése volt ez a győzelem. Sturm december elején a nevesincs Gavin Topp ellen akart visszakapaszkodni a csúcsra. Az ausztrál bunyós azonban rendkívül meglepte Felixet, aki többször is bajba került a meccs során és csak egy sérülés miatti TKO-nak köszönheti, hogy túl tudott lépni Toppon. Ha 2007-ben is hasonlóan bokszol majd a német bunyós akkor könnyen elképzelhető, hogy nem tud ismét bajnoki címet szerezni.
Veretlenül és nagy reményekkel vágott neki a 2006-os évnek Jeff Lacy, aki az első 2000-es amerikai olimpikon volt, aki világbajnoki címet szerzett a profiknál. Lacy esetében azonban nagyobb volt az étvágy, mint amit a has elbírt. Jeff márciusban címegyesítő meccsre utazott Angliába, hogy kiálljon a szintén veretlen Joe Calzaghe ellen. Az előzetes esélyek megoszlottak, de nagyon sokan gondolták úgy, hogy az amerikai igazán fel tudja adni a leckét a WBO világbajnoknak. Calzaghe mester azonban rendkívül komoly leckében részesítette az ifjú Lacy padawant, miután 12 menet alatt gyakorlatilag bucira verte ellenfelét, akit több esetben is csak a szerencse mentett meg a KO-tól. Lacy a csúfos bukta után összeveszett promoterével Gary Shaw-val és elutasított egy Antonio Tarver és egy Allan Green elleni visszatérő meccset is. A „comeback” végül decemberben jött össze, amikor is Vitali Tsypko nézett farkasszemet Jeff-fel. A meccs rendkívül szoros küzdelmet hozott és Lacy nem sok mindenben emlékeztetett 2005-ös önmagára, így csak a nagy bírói jóindulatnak köszönheti, hogy megnyerte ezt az összecsapást. A mérkőzést követően a sajtó által „shot fighter-nek” azaz kiégett bunyósnak nevezett Lacy számára a baj csőstül jött, hiszen annyira súlyosan megsérült a válla Tsypko ellen, hogy 9-12 hónap kényszerpihenő vár rá.
Sajnos nem tudunk ebben a cikkünkben elmenni Nagy János neve mellett sem, aki kétségtelenül az év legnagyobb magyar csalódását okozta rövid Los Angeles-i kalandjával. Igazából Jani miatt nem azért lehetünk szomorúak, mert nem tudta legyőzni a klasszis kategóriába tartozó Jorge Barriost a WBO nagypehelysúlyú világbajnoki mérkőzésén, hanem amiatt, hogy a vereséget 40 másodperc alatt gyűjtötte be Csonttörő. A mérkőzés után sokféleképpen magyarázták azt a bizonyos testütést, de sajnos a tények makacs dolgok. 40 másodperc alatt a jó bokszolók nem szoktak vereséget szenvedni akárki is az ellenfelük. Külön szomorú az esetben, hogy az HBO jóvoltából az egész bokszszerető közönség láthatta Jani szereplését, aminek nyomán egy ideg nem biztos, hogy ilyen rangos gálán ismét magyar kihívót akarnak látni a kék sarokban…
2006. 12. 06. Hollywood
