A Maxboxing cikke alapján összeállított szezonzáró írásunkkal csupán egy célunk van: egy kicsit elrugaszkodni a sablonos, jól megszokott év végi rangsoroló elemzésektől, amelyekben unalomig olvashatjuk, hogy miért Manny Pacquiao lett az év bokszolója, miért előzi meg a Mahyar Monshipour - Somsak Sithchatchawal összecsapás a Mosquera – Valerót, vagy éppen miért Baldomir lett az év felfedezettje. Következzen tehát néhány rendhagyó kategória, avagy 2006 legjobbjai, egy kicsit más szemszögből.
Öten a legérdemtelenebb kihívók közül
Nem volt egyszerű a kutatás, hiszen a különböző szervezeteknél év vége felé nagyjából 130 címmérkőzést tartanak nyilván, és úgy tűnik, nem mindegyik kihívó birtokol olyan tudást, előéletet, vagy annak legalább egy részét, amivel egy Winky Wright vagy James Toney is rendelkezik.
Jason DeLisle (TKO vereség Clinton Woodstól a hatodik menetben, az IBF félnehézsúlyú címéért): A szervezetek szabályzatainak 368-ik pontja. „Ha egy bokszoló nem érdemli meg a lehetőséget, add meg neki.” 2004-ben az ausztrál DeLisle egyszer már fennakadt Woods rostáján, mikor is az angol kiütötte őt egy eliminátori mérkőzésen. Majd sorozatban három győzelem, és egy újabb eliminátori az IBF-nél ezúttal Julio Gonzalez ellen, de a győzelem ezúttal sem sikerült. Kétségünk se legyen: Az idén májusi, újabb Woods elleni vereség után DeLisle újra lehetőséget kap majd valamelyik szervezetnél.
Renan Acosta (Pontozásos vereség Chris Johntól a WBA pehelysúlyú címéért): Panama büszkesége John előtti négy meccséből kettőt vesztett, viszont diadalt aratott egy 0-13-as mérlegű bunyós ellen.
Walberto Ramos (Pontozásos vereség Omar Narvaeztől a WBO légsúlyú címéért):
A kolumbiai Ramos legutolsó 6 meccsén háromszor kikapott, kétszer kiütéssel. Két győzelmét 0-0-ás illetve 0-19-es rekordú ellenféllel szemben aratta.
Alberto Colajanni (TKO vereség Markus Beyertől a 12-ik menetben a WBC nagyközépsúlyú címéért): Nyilvánvaló, hogy Colajanni csak „fényes” mérlege miatt kerülhetett a tűz közelébe, illetve ő birtokolta az olasz nagyközépsúlyú bajnoki címet. Veretlenül érkezett, hogy összecsapjon Beyerrel, de két legutóbbi győzelmét hat menetes találkozókon érte el, 2-4-1-es és 6-36-3-as rekordú ellenfelekkel szemben. Veszélyes mivoltát remekül jelzi KO aránya. 19 meccsre éppen kettő jutott….
Owen Beck (TKO vereség Nikolay Valuevtől a 3-ik menetben a WBA nehézsúlyú címéért): Az ilyen mérkőzéseknek egy haszna biztosan akad: tovább bővíthetjük név adatbázisunkat. Becknek 2005-ben kétszer is sikerült kikapnia eliminátori mérkőzésen, először Monte Barrett ellen a WBC-nél, majd Ray Austintól az IBF-nél. De a szervezetek még ezek után is bevetésre készen tartották, olyannyira, hogy egy cirkálósúlyú elleni felhozómeccs után rögtön világbajnoki címért küzdhetett.
További jelöltek: Gilberto Keb-Baas (Pontozásos vereség Pongsaklek Wonjongkamtól a WBC légsúlyú címéért): A mexikói 6-5-ös rekordot produkált legutóbbi 11 mérkőzésén, Roberto Bonilla (TKO vereség Celestino Caballero ellen a 7-ik menetben a WBA kispehelysúlyú címéért): A nicaragua-i legutóbbi 8 meccsén 4-4-es rekorddal büszkélkedhetett, beleértve három KO vereséget.
Akiből kiábrándultunk
Úgy tűnt, 2006 a veretlen váltósúlyú Joel Julio éve lehet, miután az esztendő első televíziós mérkőzésén megsemmisítette Robert Kamya-t a harmadik menetben. A folytatásban viszont a fordított alapállású Carlos Quintana könnyedén leiskolázta a kolumbiai reménységet, majd a veterán Cosme Rivera ellen a padlót is meglátogatta, és Julio csak megosztott pontozással tudott győzedelmeskedni. Joel mindössze 22 éves, lesz még ideje, de tényleg ekkora tehetség lenne, mint állítják?
További jelöltek: 2005-ben Brian Viloria egy igazán meggyőző elsőmenetes KO-val szerezte meg a WBC kislégsúlyú címét. 2006-ban viszont teljesen fásultan küzdött, amikor vesztett majd döntetlent bokszolt Omar Nino ellenében. Sokan hitték, hogy a 2000-es amerikai olimpiai csapatból benne is rejlik legalább annyi potenciál, hogy befutott sztár legyen a profik között. Vajon mi történhetett vele?
Amikor Robert Guerrero bosszút állt a Gamaliel Diaz elleni vereségért, úgy tűnt egy amerikai sztárral bővülhet a pehelysúly mezőnye. De a fordított alapállású bokszoló november 4-én, a Salidoval szemben elszenvedett vereségénél annyira lehangoló teljesítményt nyújtott, hogy a „Szellem” becenevű bunyós az első menet után nyugodtan otthagyhatta volna a szorítót, hogy inkább egy kis utó-halloween-i mulatsággal szórakoztassa a nézőket.
Győzőtt, de nem meggyőzött
Cory Spinks W12 Roman Karmazin: A hatodik után minden menetet vitt Karmazin. Spinks fogott és futott, hogy behúzza csalóka győzelmét.
Allan Green KO6 Donnie McCrary: Green nem csak padlózott a harmadikban, de nagyon a végét a járta mielőtt kiütötte ellenfelét. És mindezt egykori sparring partnere ellen.
Evander Holyfield W12 Fres Oquendo: Csak amire szüksége volt Holy-nak…egy kis bátorítás. Sokan jót aludtak ezen a mérkőzésen.
Sam Peter W12 James Toney: Ahogy Toney zsebre vágta ezt a fickót, az igazán figyelemreméltó volt….a döntés nem kevésbé.
Ricky Hatton W12 Luis Collazo: Egészen kemény 12 menet volt. Hatton már akkor tudta, hogy elhúz váltósúlyból, mielőtt kihirdették az eredményt.
Koki Kameda W12 Juan Jose Landaeta: Előbb tiltják be a neonfényeket Tokióban, mintsem Kameda ellen döntsenek hazájában.
Arthur Abraham W12 Edison Miranda: Ami igazán csodálatos: Abraham még akkor is győzött volna többségi döntéssel, ha Randy Neumann bíró nem von le öt pontot Mirandától.
A legjobb meccsek…amiket senki sem látott
Somsak Sithchatchawal KO10 Mahyar Monshipour: Négy szó: Szerezd meg a felvételt! Aki szerint nem az év mérkőzése, furcsa elképzelései vannak az izgalomról.
Willie Gibbs KO12 vs Leonard Pierre: Ennek a thrillernek a felvétele szintén sokat ér mostanság a boksz fekete piacán.
Edwin Valero KO 10 Vicente Mosquera: Hogy mennyire népszerű Valero? Az eBay-en valaki egy felvételt árul, amin a venezuelai éppen a fogait mossa.
Jamie Moore KO 10 Matthew Macklin: Az angol lassan minden évben megörvendeztet bennünket egy ilyen mérkőzéssel.
Ez is 2006
*Sokan kritizálták Jermain Taylort, hogy bele fog szürkülni a mezőnybe, személyes kudarca lesz, ha még a jóval kisebb Kassim Oumát sem lesz képes kiütni. A középsúlyú bajnok sorrendben negyedik 12 menetes mérkőzését vívta, de arról sokan elfeledkeznek, hogy ellenfelei ezen mérkőzéseken, Hopkins, Wright és Ouma, mindössze egy kiütéses vereséget szenvedtek, ha összesítjük mérlegüket. Taylor messze nem üt akkorát jobbkezével, mint Carlos Monzon, de ereje, legrosszabb esetben is, megfelelő.
És ha már Taylor-Ouma, a nyílt pontozás lassan romba dönti maradék szórakozásunkat is.
*És ha már nyílt pontozás. Laurence Cole egészen egyedien értelmezte a WBC új szabályát, ráadásul egy WBO mérkőzésen. 2006. november 25. Dodge Arena, Texas. Juan Manuel Marquez a filippínó Jimrex Jaca ellenében készül megszerezni a WBO ideiglenes (interim) pehelysúlyú címét. A nyolcadikban a mexikói csúnyán felrepedt egy véletlen fejelés következtében. Ekkor jött Laurence Cole mérkőzésvezető, aki érdekes párbeszédet kezdeményezett Marquezzel, miközben a ringorvoshoz vitte ellenőrzésre. Cole először megkérdezte, hogy beszél-e, vagy ért-e valamit angolul. Nos, a mérkőzés előtti eligazításon ez az alapvető kérdések egyike, hiszen nyelvi hiányosságok esetében tolmácsról kell gondoskodni, hogy az instrukciókat közölhessék a versenyzővel, egy címmeccs esetén ez alapvető. A közjátékból azt a következtetést vonhatjuk le, hogy Cole vagy nem járt a találkozó előtt az öltözőkben, vagy elég rövid memóriával áldotta meg a sors. Cole ezután megkérdezte Marquezt, hogy akarja-e folytatni a mérkőzést, úgy, hogy vezet a pontozólapokon. Igen, Cole azt adta tudtára a bokszolónak, hogy nem muszáj folytatnia a találkozót, hiszen nyerésre áll. Általában, sőt, egyáltalán nem szokták tudni a bírók, ki hogyan pontozza a találkozót. A pontozók gondosan rejtegetik a cetlijüket, majd a bíró minden menet után összegyűjti őket és továbbítja a mérkőzés felügyelőnek. Cole nem láthatta az eredményt az összehajtott lapokon, kivéve ha csak nincsen röntgen szemüvege, illetve ha megmondták neki…A Cole-on lévő mikrofonnak köszönhetően sokan hallhatták az esetet, ahogy az HBO kommentátorai is hallották. Merchant, Lampley… hallgattak…Cole nem egészen két hét múlva visszatért, ismét az HBO-n, az Andre Berto-Miguel Figueroa mérkőzésen bíráskodott. A harmadikban elnézett egy tiszta leütést…korábban, a Barrera-Pacquiao mérkőzésen mintha hasonló történt volna, amikor szintén ő volt mérkőzésvezető…A sajtó több helyen leközölte, hogy a texasi bizottság felfüggesztette Cole-t a Marquez meccsen történtekért, továbbá 3000 $-ra büntették. A texasi bizottság elnöke viszont ezt határozottan cáfolta. A texasi bizottság elnöke Dick Cole, igen, ő is Cole…Laurence édesapja…
A Fair Play-díj Juan Manuel Marquez-é. Folytatta és győzött…kiütéssel.
*Ha valaki azt hiszi, hogy Sylvester Stallone a „Rocky Balboa” vagy „Rocky VI” vagy akárhogy is hívják után azt mondja majd, „no mas” (soha többet), nos, az nagyot téved. Jack LaLanne a fitness guru 92 éves és még mindig remek formában van a műsorában. Stallone mindössze 60.
A Rocky XXIV-ben a visszatérő Rocky Balboa az ír John L. Sullivan bőrébe bújik majd.
Emlékezzünk, az etnikai elemekkel tarkított történetek növelik az eladásokat…
*Tipikus nehézsúlyú történet: Amint bezártuk Audley Harrison könyvét, a balos brit nyer egyet.
*A republikánus párt egyik magas rangú tagja állítja: Ha John McCain szenátort 2008-ban megválasztják elnöknek, akkor jelentős átszervezés lesz a kormányban. McCain, aki élharcosa a bokszot körülvevő korrupció elleni harcnak, a következő neveket fogja javasolni:
Védelmi miniszter: Winky Wright
Belügyminiszter: Juan Diaz
Igazságügyi miniszter: Joe Cortez
Kereskedelmi miniszter: Oscar De La Hoya
Energiaügyi miniszter: Paul Williams
Munkaügyi miniszter: Marteze Logan
Veteránügyi miniszter: Evander Holyfield
2006. 12. 27. Leone
