A korábbi két – Hasim Rahman-t és James Toney-t bemutató – cikk sikerét látva tovább folytatjuk nehézsúlyú portré sorozatunkat. Természetesen ismét az élmezőnyből választottunk valakit, ezúttal a nehézsúly talán legvitatottabb, legtöbbet támadott alakjára, a népes szurkolótáborral és ugyancsak számos „ellenrajongóval” is rendelkező ukrán Acélkalapácsra, Wladimir Klitschko-ra esett a választásunk. Az írás apropója pedig nem más, mint az április 22-n Németországban megrendezésre kerülő Chris Byrd elleni IBF nehézsúlyú világbajnoki címmérkőzés, ahol Klitschko hosszas vesszőfutás után ismét világbajnoki címet szerezhet. A három részes cikk első részében bemutatjuk, hogyan is kötött ki Wladimir Klitschko az ökölvívásnál, röviden áttekintjük amatőr pályafutását, majd belevágunk profi karrierjébe, ahol a világbajnoki cím megszerzésével zárjuk sorainkat. A következő részben folytatjuk profi karrierjének részletes ismertetését az első címvédésekkel, a Sanders elleni kudarccal, az azt követő visszatéréssel majd a Brewster elleni újabb fiaskóval. Végül a harmadik részben karrierje hátralévő szakaszán kívül természetesen kitérünk stílusára, valamint végzünk egy kis esélylatolgatást is, mire vinné Wladimir – a cikkíró szerint – a nehézsúly meghatározó bunyósai ellen.
Életút
Amatőr karrier
Wladimir Klitschko 1976. március 25-n született a kazahsztáni Szemipalatyinszk-ban. Gyerekkora igencsak kalandosra sikeredett annak köszönhetően, hogy édesapja az akkori szovjet légierő tisztjeként tevékenykedett, ami a családnak rengeteg költözéssel járt. Klitschko-ék végül 1985-ben telepedtek le Ukrajna fővárosában, Kijevben.
14 éves korában Wladimir-nek döntenie kellett, milyen irányban folytatja tanulmányait. A döntés nem volt könnyű, három út is állt előtte. Az egyik lehetőség, hogy katonai középiskolába megy és ezzel követi a családi hagyományt, azaz édesapja valamint nagyapja után ő is katonai pályára lép. A másik opció, hogy sportiskolába megy és bátyja, Vitali nyomdokaiba lép, aki akkor már sikeres kick-box-osnak számított hazájában; a harmadik pedig, hogy a szívéhez akkoriban igen közel álló orvosi pályát választja. Mivel ez utóbbival nehézségei adódtak, nevezetesen túl fiatal volt, így még az orvosi tanulmányokat megelőző felcseri tanulmányok megkezdésére is 2 évet kellett volna várnia, Wladimir végül úgy döntött, hogy egy sportiskolában folytatja tanulmányait. Utólag visszatekintve, azt hiszem kijelenthetjük, jól döntött. Klitschko ekkoriban kezdett el az ökölvívással is komolyabban foglalkozni, és ennek köszönhetően a következő évek ismét utazásokkal teltek el; az ifjú titán az edzőtáborozások és versenyek révén beutazta szinte az egész Szovjetúniót. És tehetségének és szorgalmának köszönhetően a sikerek sem maradtak el…
Amatőr karrierje során ötször sikerült megnyernie az ukrán nemzeti bajnokságot, 1993-ban pedig már egy nemzetközi tornán is diadalmaskodni tudott, Szalonikiben junior Európa-bajnok lett. Rá egy évre második lett a junior világbajnokságon Isztambulban, ahol a döntőben a kubai Lopez-től kapott ki pontozással. 1995-ben már a „felnőttek között” versenyezhetett, de a berlini világbajnokságon pontozással alulmaradt későbbi klubtársával, Luan Krasniqi-vel szemben, így érem nélkül távozott. Legyőzőjének még abban az évben visszavágott: a Rómában rendezett 1. Katonai Világbajnokság döntőjében pontozással felülmúlta Krasniqi-t és ezzel megnyerte a tornát. 1996-ban második lett a vejlei Európa-bajnokságon, miután a döntőben pontozásal kikapott az orosz Alexei Lezin-től, majd következett az amatőr sport legnagyobb megmérettetése, az olimpia.
Atlanta-ban Klitschko semmit nem bízott a véletlenre. Előbb pontozással legyőzte Lawrence Clay-Bey-t, majd a második körben TKO-val verte Attila Levin-t. Aztán a harmadik fordulóban egy visszavágó következett Alexei Lezin ellen, majd miután Klitschko ezt az akadályt is sikerrel vette, már a döntő következett, ahol a tongai Paea Wolfgramm várt rá. Wladimir ezen a mérkőzésen felért amatőr pályája csúcsára, miután Wolfgramm-ot is legyőzte pontozással, s így ő lett Atlanta szupernehézsúlyú bajnoka.
Amatőr karrierjét ezzel egy 134-6-os, kiváló mérleggel zárta, a profi világ pedig természetesen tárt karokkal várta az ifjú ukránt.
Profi pályafutása
Mérleg: 45 győzelem (40 KO), 3 vereség
A kezdetek: Amatőr sikerek után ugrás a profi életbe!
Az 1996-os olimpia szupernehézsúlyú döntőjének megnyerése után Wladimir bátyjával, Vitali Klitschko-val együtt Európa egyik legnagyobb profi istállójához, a német Universum Box-Promotion-höz igazolt. Az Universum kezdetektől nagyon nagy reményeket fűzött a fiatalabbik ukránhoz, benne látták az igazán nagy lehetőséget, a nehézsúly következő meghatározó bajnokát. Tény és való, Wladimir könnyen eladható bokszoló benyomását keltette: amatőrként olimpiai bajnok, remek testfelépítéssel, nehézsúlyhoz mérten viszonylag jó technikai tudással és óriási ütőerővel rendelkezett. Amerikában pedig – kimondva, kimondatlanul – már régóta várták a „nagy fehér reménységet”, aki Lennox Lewis után uralhatja majd a nehézsúlyt; így Klitschko a későbbiekben az amerikai piacra való betörés lehetőségét is jelentette volna klubjának. Egyszóval úgy tűnt, minden adott ahhoz, hogy egyszer nagy bajnok váljon majd belőle. Az Universum pedig nagyon ügyelt arra, hogy óvatosan, tudatos menedzseléssel építsék fel Wladimir karrierjét, néha talán túlságosan is óvatosan…
Első mérkőzéseit ennek megfelelően magabiztos KO győzelmekkel abszolválta, de ellenfelei között hiába is keresnénk ismertebb nevet; ez az időszak elsősorban a tetszetős mérleg felépítéséről és a profi világhoz való hozzászokásról szólt. Klitschko pedig remekül helyt állt, sorozatosan begyűjtötte a kötelező győzelmeket. Érdekesség, hogy karrierje kezdetén meglehetősen gyakran bokszoltatták, az első 2 évben 24 mérkőzésen lépett szorítóba és 24 alkalommal hagyta el győztesként a ringet, és mindössze egy alkalommal volt szükség a pontozólapok összeszámolására.
Első komolyabb megmérettetésére a 17. mérkőzésén került sor: Klitschko 1998. február 14-n Marcus McIntyre ellen a WBC interkontinentális bajnoki címéért lépett szorítóba. McIntyre 15 győzelemmel és 1 vereséggel érkezett az összecsapásra, azt az egyetlen vereségét pedig a a jó nevű Cedric Boswell ellen szenvedte el. A mérkőzés nem hozott túl sok izgalmat, két viszonylag kiegyenlített menet után Wladimir a harmadikban egy bal-jobb kombinácóval kiütötte ellenfelét és a WBC interkontinentális bajnoka lett.
A mérkőzést követően Klitschko ismét kevés pihenőt kapott. 1 hónappal később már újra a ringben láthattuk, amikor is egy nyolc menetes összecsapáson profi pályafutása első pontozásos győzelmét aratta Everett ’Bigfoot’ Martin ellen. Martin-ról annyit azért érdemes megjegyezni, hogy csapnivaló mérlege ellenére igencsak tapasztalt bunyósról van szó, akinek ellenféllistáján sok-sok nagy nevet találunk, pl. George Foreman-t, Michael Moorer-t, Riddick Bowe-t, Larry Holmes-t... A Martin elleni „felhozó” mérkőzés után, Klitschko gyors egymásutánban kétszer is megvédte interkontinentális bajnoki címét. Először a 25-1 (21 KO) mérleggel rendelkező Cody Koch-ot ütötte ki a negyedik menetben, majd 1,5 hónappal később Najee Shaheed-et akadályozta meg címe elhódításában, egy remekbe szabott jobb felütés-horog keverékkel. Shaheed az ütéstől padlóra került, felállt, majd újra elesett. Ekkor ismét felállt és ismét elesett… mindezt 8 másodperc leforgása alatt, a bíró pedig természetesen úgy ítélte meg, hogy nem képes folytatni a küzdelmet és beszüntette a küzdelmet.
Klitschko ezután még abban az évben 4 alkalommal is szorítóba lépett, de címe egyszer sem forgott kockán. Ellenfelei, Carlos Monroe, Steve Pannell, Eli Dixon és Donnell Wingfield nem tudták megszakítani Klitschko győzelmi széráját, ráadásul az ukrán mind a 4 mérkőzését a tőle megszokott módon kiütéssel abszolválta. 2 profiként eltöltött évvel a háta mögött Klitschko egy fantasztikus 24-0 (23 KO) rekordot tudhatott maga mögött és úgy tűnt, abszolút beváltotta a hozzáfűzött reményeket.
Véleményem szerint azonban klubja érthetetlen módon hihetetlenül sok mérkőzésen bokszoltatta Wladimir-t. Két év alatt 24 mérkőzés, ez óriási megterhelés, még közepes vagy gyengébb ellenfelek ellen is. Ilyen magas mérkőzésszám mellett felmerül a kérdés, volt-e ideje regenerálódnia az ifjú titánnak, volt-e igazán ideje kipihennie a mérkőzések fáradalmait. Lehet, hogy csak utólagos okoskodás, de talán ennek az erőltetett menetnek a jelei mutatkoztak meg már a Steve Pannell elleni mérkőzésen is, amikor Klitschko profi pályafutása során először – az első menetben – padlóra is került. Igaz, hamar kiküszöbölte a csorbát és már a második menetben végérvényesen pihenni küldte ellenfelét, de talán ez volt az első intő jel. Vagy legalábbis annak kellett volna lennie…
Az első vereség
A Puritty sztori
Az Universum azonban továbbra sem csökkentette az iramot és még az 1998-as év végén, alig 2 évvel profi pályafutása megkezdése után 25. alkalommal is szorítóba küldte Wladimir-t, ezúttal a rutinos öreg róka, Ross Puritty ellen. Az összecsapás tétje Klitscko interkontinentális bajnoki címe volt, s ezt a tétet vagy inkább az ezzel járó nyomást még tovább emelte a tény, hogy a mérkőzést Klitschko hazájában, Ukrajnában, egészen pontosan Kijevben rendezték meg. Ez volt az első alkalom, hogy Wladimir saját otthonában lépett ringbe és óriási volt benne a bizonyítási vágy. Mindenáron ki akarta ütni ellenfelét, mindenáron bizonyítani akart a hazai közönségnek és ez lett a veszte. Puritty nem csinált semmi különöset a mérkőzés folyamán. Túlnyomórészt kettős fedezéke mögött állta Klitschko bombáit, míg Wladimir a rengeteg indított ütés következtében szép lassan elfogyott. Kondija látványosan romlott, Puritty pedig megérezte, hogy még lehet keresnivalója. Egyre többször próbálkozott ütésekkel kettős fedezéke mögül, amelyeket Klitschko ugyan úgy-ahogy még védeni tudott, de már érezhető volt a baj. Aztán a 10. menetben Klitschko még egyszer megpróbálta elkapni Puritty-t, de addigra már ütéseiben sem volt meg az átütőerő, így folyamatos támadásainak csak az lett az eredménye, hogy az utolsó puskaporát is ellőtte vele. A faradtság olyannyira erőt vett rajta, hogy a menet utolsó percében egyszer ütés nélkül a saját lendületétől padlóra került, majd a menet legvégén Puritty rohamainak köszönhetően másodszor is elesett. Mivel ez már az ellenfél támadásának következtében történt, ezért a bíró rá is számolt a szemmel láthatóan hullafáradt, teljesen szétesett mozgású Klitscko-ra, akit azonban ekkor a gong még megmentett a kiütéses vereségtől. Sajnos a szünetben sem sikerült regenerálódnia, Puritty pedig rutinos bokszoló lévén, azonnal lerohanta Klitscko-t, aki a menet első másodperceiben több tiszta ütést is beszedett és talán csak másodpercekre volt egy komoly KO-tól, amikor edzője, Fritz Sdunek belépett a ringbe és feladta a mérkőzést.
Wladimir Klitschko ezzel elszenvedte karrierje első vereségét, ráadásul hazájában, a saját szurkolói előtt.
A visszatérés
A visszatérésre nem kellett sokat várni, bő 2 hónappal a veresége után, 1999 februárjában Klitschko ismét ringbe lépett. Az Universum valószínüleg úgy döntött, hogy óvatosen építik újra Wladimir karrierjét, első ellenfele így a 38. életévében járó, egészen odáig veretlen, 14-0, 6 KO-s mérleggel rendelkező Zoran Vujecic lett. Az elsőre tetszetős mérlegről azért el kell mondanunk, hogy kicsit csalóka… Vujecic-nek ugyanis közel 6 év alatt sikerült ezt a 14 mérkőzést megvívnia, többnyire nem túl félelmetes ellenfelek ellen és a 14 győzelemből elért 6 KO sem árulkodik félelmetes ütőerőről; valljuk meg, Klitschko-nak kötelező volt a magabiztos, önbizalomnövelő győzelem. A mérkőzés ennek megfelelően nem is tartott sokáig, Klitschko már az első menetben úgy letaglózta ellenfelét, hogy az képtelen volt folytatni az összecsapást. A visszatérés tehát sikeres volt, a célként kitűzött világbajnoki címhez vezető utat újra elkezdték. A mérkőzések számából is visszavettek, így 1999-ben Klitschko „mindössze” 7 alkalommal lépett szorítóba, ami a korábbiakhoz képest mindenképpen egy mérsékleltebb tempó. Mind a 7 alkalommal kiütéssel hozta a mérkőzéseit, és az év második felében megszerezte a WBA interkontinentális bajnoki címét Joseph Chingangu ellenében (TKO 5), valamint az EBU nehézsúlyú bajnoki címét is megkaparintotta a németek nagy kedvence, Axel Schulz legyőzésével (TKO 8). 1999 novemberében pályafutása során másodszor tiszteletét tette Amerikában, és a második menetben kiütötte a veterán Phil Jackson-t, majd még az év vége előtt egyszer megvédte megszerzett címeit, miután kiütötte Erős Lajost a második menetben.
A 2000-es év aztán igencsak érdekesen alakult az ifjú ukrán számára. Az évet Paea Wolfgramm-al, az 1996-os olimpiai finálébeli ellenfelével kezdte. Wolfgramm a mérkőzés előtt nagyon fogadkozott, hogy ezúttal visszavág korábbi legyőzőjének, de Klitschko is igen magabiztosan kiütést jósolt. Neki lett igaza. Wladimir esélyt sem adott ellenfelének, és már az első menetben csúnyán kiütötte. (KO1)
Ezt követően még két idő előtti győzelmet könyvelhetett el David Bostice (TKO 2), valamint a jó nevű Monte Barrett ellen (TKO 7). Az igazán nagy durranás azonban még hátra volt. És ehhez kellett egy kis szerencse is. Illetve szerencse a szerencsétlenségben…
2000.10.14.: Wladimir Klitschko – Chris Byrd
WBO nehézsúlyú világbajnoki címmérkőzés
Történt ugyanis hogy 2000. április 1-n Wladimir bátyja, Vitali, aki abban az időben a WBO világbajnoka volt, elvesztette bajnoki címét az előzetesen esélytelennek tartott Chris Byrd ellenében. A sztori azt hiszem sokak előtt ismert: Vitali még a mérkőzés első harmadában súlyos vállsérülést szenvedett, aminek következtében a kilencedik menet után feladni kényszerült az összecsapást. Így hiába vezetett magabiztosan mindhárom pontozólapon, Chris Byrd elhódította világbajnoki címét.
És ami óriási szerencsétlenség volt Vitali-nak az egyben lehetőséget adott Wladimir-nak a világbajnoki cím megszerzésére. Byrd-nek ugyanis első ízben – köszönhetően az Universum ügyes szerzőséskötésének – Wladimir Klitschko ellen kellett kockára tennie frissen megszerzett övét. Wladimir pedig ha már az ölébe hullott a lehetőség, élt is vele. Az összecsapás során testi adottságait maximálisan kihasználva, érett, fegyelmezett bunyót bemutatva, szinte minden menetet megnyerve magabiztosan legyőzte Byrd-öt. Az amerikai öklöző a mérkőzésen kétszer padlóra is került és nem sokkal a mérkőzés vége előtt a ringsarka már a meccs feladását is megkísérelte. Hogy a vége mégis „csak” pontozás lett, az Byrd bokszolói nagyságát is mutatja: a köteleknél törülközővel a kezében megjelenő édesapjára menet közben kiáltott ki többször is, hogy ne adja fel a mérkőzést. Bátor, tisztes helytállás. Ezen az estén nagyon nem jutott más Byrd-nek, így Klitschko profi pályafutása csúcsára ért, a WBO nehézsúlyú világbajnoka lett.
Wladimir Klitschko portré - II.rész
Wladimir Klitschko portré - III.rész
2006. 03. 24. Bosco
