A korábbi két – Hasim Rahman-t és James Toney-t bemutató – cikk sikerét látva tovább folytatjuk nehézsúlyú portré sorozatunkat. Természetesen ismét az élmezőnyből választottunk valakit, ezúttal a nehézsúly talán legvitatottabb, legtöbbet támadott alakjára, a népes szurkolótáborral és ugyancsak számos „ellenrajongóval” is rendelkező ukrán Acélkalapácsra, Wladimir Klitschko-ra esett a választásunk.Az írás apropója pedig nem más, mint az április 22-n Németországban megrendezésre kerülő Chris Byrd elleni IBF nehézsúlyú világbajnoki címmérkőzés, ahol Klitschko hosszas vesszőfutás után ismét világbajnoki címet szerezhet. Az első részben már bemutattuk Klitschko amatőr karrierjét, valamint profi karrierjének első nagy szakaszát, a világbajnoki cím megszerzésével bezárólag. Most megnézzük, hogyan alakult a folytatás, szót ejtünk a Byrd elleni diadalt követő címvédésekről, a Sanders elleni fiaskóról majd az azt követő visszakapaszkodásról, s végül a Brewster elleni összecsapással zárjuk sorainkat. Végül a harmadik részben karrierje hátralévő részén kívül – ígéretünkhöz híven – elemezzük Wladimir sítlusát és „belebonyolódunk” egy kis esélylatolgatásba is, mire vinné Wladimir – a cikkíró szerint – a nehézsúly meghatározó bunyósai ellen.
2001-2002: Sikeres címvédések
A 2001-es és a 2002-es esztendő viszonylag jól alakult az ukrán bokszoló számára, ez idő alatt világbajnoki címét nem kevesebb mint 5 alkalommal védte meg sikerrel. Első címvédésén Németországban 2 menet alatt porrá zúzta az előzetesen igen magabiztos amerikai Derrick Jefferson-t. Jefferson háromszor ismerkedett meg közelebbről a padló burkolatával, egyszer az első menetben, majd kétszer a másodikban, ami egyben a mérkőzés végét is jelentette. Az Universum szeretett volna Klitschko-val betörni az amerikai piacra, így Wladimir következő címvédésére Las Vegas-ban került sor. Ellenfele a nem túl félelmetes Charles Shufford volt. Hát igen, ismét előjött a német klub óvatos ellenfélválasztási politikája, mindenáron biztosra akartak menni. Shufford semmi emlékezeteset nem nyújtott az összecsapáson, leszámítva hogy folyamatosan nyelte Klitschko bombáit és a szorítóban töltött nem egészen hat menet alatt háromszor is padlót fogott. A harmadik leütésből nem sikerült a számolás végére harcképes állapotba hoznia magát, ezzel Klitschko könnyedén, másodszor is megvédte világbajnoki címét. De hogy ezzel a győzelemmel sikerült-e megnyernie az amerikai közönséget, afelől erős kétségeim vannak.
A Shufford elleni győzelmet követően egy kicsit hosszabb pihenőt kapott az ukrán, legközelebb 2002. márciusában, Francois Botha ellen lépett szorítóba. Botha jó választás volt: ismert nehézsúlyú, aki korábban csak Lewis-tól, Tyson-tól és Moorer-től kapott ki, ugyanakkor viszonylag lassú, nem túl technikás, és testfelépítését illetően komoly fizikai hátrányban is volt Klitschko-val szemben. Tehát kicsit kockázatos de verhető ellenfél, viszont a neve jól cseng bokszberkekben, így a legyőzése sokkal többet jelent, mint a Shufford elleni. Botha elég agresszívan indított a mérkőzésen, látszott rajta, ő bizony nem asszisztálni jött. Az összecsapás ennek ellenére nem volt túl látványos, az első menetekben Klitschko nem igazán találta Botha ellenszerét, ugyanakkor rengeteg fogás volt a mérkőzésen, ami tovább rontotta a meccs élvezhetőségét. Aztán a mérkőzés második harmadában Wladimir megtalálta a sikerhez vezető utat; Botha támadásakor hátralépett majd ellentámadást indított, amivel többnyire sikeresen kerülte el a fogásos szituációkat. Ekkorra a kihívó már szépen nyelte a Klitschko pofonokat és a 6-7. menet környékén már érezető volt, pusztán idő kérdése, hogy az ukrán mikor fejezi be a találkozót. A vég Botha számára a 8. menet elején jött el, amikor valósággal „rálépett” Klitschko remekbe szabott jobbegyenesére, amitől megtántorodott, mire a vérszagot megérző ukrán egy remek támadással lefiniselte őt. Klitschko ezzel harmadik alkalommal is sikeresen megvédte címét és a neve egyre többször merült fel az Universum háza tájékán egy igazán komoly összecsapás kapcsán. A legnagyobb durranás természetesen egy Lennox Lewis elleni csata lett volna, de – mint tudjuk – ez a lehetőség végül nem a fiatalabb ukránnak adódott meg. De ez már egy másik történet… :-)
A következő címvédés ismét egy amerikai kiruccanás volt, az ellenfél ezúttal a fénykorán már jócskán túllévő 41 éves Ray Mercer volt. Úgy látszik az Universum továbbra sem volt hajlandó Amerikában komoly kockázatot vállalni. Klitschko ugyan már az első menetben leütötte veterán ellenfelét, aki korábban soha nem volt padlón, a mérkőzés ennek ellenére egészen a hatodik menetig tartott. Itt egy erőteljesebb Klitschko offenzíva után a bíró közbelépett és leállította az egyenlőtlen küzdelmet. De ezzel a mérkőzéssel Wladmir-nek valószínüleg ismét nem sikerült belopnia magát az amerikai közönség szívébe. Ezt követően 2002 év végén végre valahára terítékre került egy – akkoriban – igen magasan taksált kihívó, Jameel McCline személyében. A mérkőzést ezúttal is Amerikában rendezték, minden adott volt tehát a „hódításra”. A meccs előzetesen nagyon izgalmasnak ígérkezett: két remek felépítésű, erős bokszoló, ráadásul mindketten fantasztikus szériát tudhattak maguk mögött. McCline előtte olyan neveket győzött le, mint Lance Whitaker vagy Shannon Briggs, ami mindenféleképpen jó belépőnek látszott egy fantasztikus mérkőzésre. Nos, az összecsapás a várakozásokkal ellentétben óriási csalódást okozott. McCline szemmel láthatóan nagyon tartott Wladimir-től, míg Klitschko az unalmas egyeneseivel biztosan gyűjtögette a 10 pontokat. Aztán a 10. menet végén egy Klitschko rohamot követően McCline padlóra került és csak a gong mentette meg a KO-tól. A szünteben pedig a sarokban úgy döntöttek, feladják az összecsapást, Klitschko így ismét sikerrel védte meg az övét.
Összességében elmondhatjuk, Klitschko felemás 2 évet zárt. Egyrészt magabiztosan, 5 alkalommal idő előtt védte meg a címét, másrészt viszont nem sikerült magát igazán beverekednie az ökölvívás Mekkájának számító Amerikába.
A rémálom – a Sanders elleni meccs
A 2003-as esztendő már korántsem indult olyan sikeresen, mint azt Klitschko-ék tervezték. A rémálom Corrie Sanders személyében érkezett. Pedig a koreográfia a már megszokott volt az Universum-nál: keressünk egy jó mérleggel rendelkező, de pályafutása csúcsán már túllévő öregedő harcost, aki ellen abszolút biztosnak látszik a győzelem. Annyiszor bevált már ez a taktika… Phil Jackson, Axel Schultz, Ray Mercer… Klitschko-n már a bevonulásnál látni lehetett, hogy a motiváció szikrája sincs meg benne, valószínűleg ő is egy könnyed győzelemre számított. Ehhez képest a közönség legnagyobb megrökönyödésére Sanders valósággal feltörölte vele a padlót. Wladimir még az első menet közepén belelépett egy borzalmasan erős ütésbe, amitől zsákként terült el a padlón. Már az is csoda, hogy egyáltalán nagy nehezen fel tudott állni a leütésből. De az ütés benne maradt és pár másodperc múlva ismét padlóra került. Felkelt és nem sokkal később csak a gong mentette meg attól, hogy már az első menetben elvérezzen. Ekkor a legfanatikusabb Klitschko szurkolók még bízhattak abban, hogy a szünet talán elegendő lesz a regenerálódásra. Sajnos kevésnek bizonyult az 1 perc, néhány másodperccel a második menet kezdetét jelző gongszó után Sanders újra leütötte Klitschko-t. Felállt még ugyan, de a folytatásban teljesen szétesett a mozgása, Sanders pedig addig űzte-hajtotta, míg negyedszerre is sikerült padlóra küldenie, amikor is a vezetőbíró TKO-t hirdetett. Wladimir ezzel elvesztette világbajnoki címét és elvesztette a lehetőséget, hogy a közeljövőben egy igazán komoly mérkőzésen léphessen szorítóba a súlycsoport valamelyik nagyágyúja ellen.
És talán részben elvesztette magabiztosságát és önmagába vetett hitét is, több később megvívott találkozóján is úgy tűnt, a Sanders elleni zakó mély nyomot hagyott benne, és sokkal nehezebb lesz a visszatérés, mint arra előzetesen számítani lehetett.
Felemás visszatérés
Szakítás az Universum-mal
Hogy mennyire nem tartott az Universum Sanders-től azt mi sem jelzi jobban, mint az hogy a szerződésben nem volt semmiféle kitétel arra vonatkozóan, mi történik ha Klitschko kikap. Normál esetben belefoglaltak volna egy visszavágót, vagy legalább Sanders következő 2-3 mérkőzésének rendezési jogát magának követelte volna a német klub; ezúttal azonban minden ilyen jellegű „óvintézkedés” elmaradt. Hozzáteszem, sokak szerint Klitscko-ék nem is erőltették annyira a visszavágót… Így közel fél évvel a csúfos vereség után Wladimir Fabio Eduardo Moli ellen kezdte meg a visszakapaszkodást. Az argentin egy tipikus Universum-os választás volt: mutatós mérleg és mögötte semmi. Az ellenfél komolyságát jelzi, hogy már az első menetben kapitulált egy nem túl végzetes Klitschko ütéstől. Mit mondjak, Moli a szurkolók többségét aligha győzte meg arról, hogy ő bizony küzdeni, győzni érkezett Németországba. A visszatérés ezzel igencsak felemásra sikerült: az ukrán ezzel a nem túl meggyőző teljesítménnyel megszerezte ugyan a WBA betöltetlen interkontinentális bajnoki címét, valamint tovább gyarapította KO győzelmeinek számát, de cseppet sem győzte meg a kételkedőket.
Megszerzett címét még a 2003-as év vége előtt sikeresen meg is védte, miután a negyedik menetben megállította a nem túl acélos Danell Nicholson-t. Nos Nicholson… Hm, mit is mondhatnék a 36 éves, pályafutása csúcsán túllévő, viszont imponáló mérleggel rendelkező ellenfél kapcsán? Újabb tipikus Universum-os „kockázatvállalás”. Az összecsapás semmiféle izgalmat nem hozott, a már-már idegesítően passzív Nicholson végül a negyedik menetben fejezte be a küzdelmet egy Klitschko sorozást követően. Ekkorra talán már Klitschko-nak is elege lett az egy helyben toporgásból, valószínüleg ő is belátta, hogy így nem igazán jut előbbre, a nagy pénzes amerikai meccsek nem jönnek el számára. Wladimir tehát nagy lépésre szánta el magát: szakított klubjával valamint akkori edzőjével, Fritz Sdunek-kel, és leszerződött a híres sztáredzővel, Lennox Lewis korábbi trénerével, Emanuel Steward-al. Illetve Sdunek méeg egy kis ideig erőnléti edzőként maradt, de a szakmai felkészítés már teljes mértékben Steward-hoz tartozott. Az Universum-mal való szakítást persze hosszas huza-vona árnyékolta be, a német klub természetesen nem akart megválni egyik aranytojást tojó tyúkjától. Olyannyira nem, hogy még bíróságra is került az ügy, amit most inkább nem részleteznék. A lényeg, hogy végülis Wladimir Klitschko-nak sikerült megválnia korábbi klubjától és Amerikában folytatta pályafutását.
A Brewster elleni kisiklás
A jégkocka sztori
Igen hamar elérkezett Wladimir számára a nagy lehetőség, hogy újra világbajnoki címért bokszolhasson: már első mérkőzésén, ahol Emanuel Steward végezte a szakmai felkészítést, rögtön a WBO világbajnoki címéért léphetett szorítóba. Történt ugyanis a háttérben, hogy Sanders – mivel nem sikerült semmilyen pénzes címvédő meccset lekötnie a WBO-nál – lemondott világbajnoki övéről, amely így gazdátlanná vált. A megüresedett trónért pedig Wladimir Klitschko és a Don King kötelékébe tartozó – akkor még szinte ismeretlen – Lamon Brewster csaphatott össze. Brewster nem tűnt túlságosan acélos ellenfélnek, 29 győzelme mellett 2 vereséget is számlált már. 2 kicsit is komolyabb ellenfelétől, Cliffor Etienne-től valamint Charles Shufford-tól is pontozásos vereséget szenvedett, pedig aztán egyik bokszoló sem egy világverő… Ráadásul Shufford-ot korábban Klitschko háromszor is padlóra küldte és könnyedén megvédte ellene világbajnoki címét, így sokan szinte lefutott meccsnek tekintették a Brewster elleni ütközetet. Több helyen elhangzott, hogy az amerikai csak az ütőereje miatt veszélyes és ha nem talál egy szerencsés ütéssel, akkor nem okozhat problémát az ukránnak. Ennek megfelelően a fogadóirodáknál is toronymagasan Klitschko volt a favorit és Wladimir is igen magabiztosan nyilatkozott. Elmondta, hogy fantasztikus felkészülésen van túl és biztos benne, hogy újra világbajnok lesz.
A mérkőzés a várakozásoknak megfelelően indult, s úgy tűnt Wladimir-nek tényleg nem okoz gondot Brewster. Villámgyors jab-ekkel magabiztosan irányította az összecsapást, Brewster-nek az első két menetben momentumai sem nagyon voltak. Ami még feltűnő volt, hogy Klitschko a korábbiakhoz képest meglehetősen jól mozgott lábon, érett, összeszedett bunyót mutatott be. Az első intő jel a harmadik menetben jött el: az ukrán kondíciója feltűnően rohamosan romlott, egyre többször bokszolt nyitott szájjal, nagyon úgy tűnt, fogytán az oxigén. A menet második felében a merkőzés során talán először megvillant Brewster is és egy erőteljes bombát robbantott Klitschko állán, de az ukrán szerencséjére nem lett belőle nagyobb baj. Aztán a negyedik ott folytatódott, ahol a harmadik abbamaradt: Klitschko egyre fáradtabban szinte mindent 1 lapra feltéve támadt, folyamatosan zihálva. A menet vége felé majdnem sikerült befejeznie az összecsapást; egy remekbeszabott ütéstől Brewster megingott, de nem ment le. Ekkor Wladimir rárontott, de befejezőnek szánt ütése már Brewster feje fölött zúgott el, mivel az amerikai időközben úgy döntött, mégiscsak jobb ha lemegy. Így elkerülte Klitschko bombáját, ami az utolsó puskapora volt az ukránnak, s talán így kerülte el a vereséget is. Klitschko a mérkőzés után nyilatkozta, hogy ekkor már olyan fáradt volt, hogy azt mondta magában, ha Brewster feláll a leütésből, akkor már nem fogja tudni befejezni a mérkőzést, nem lesz ereje hozzá. Brewster pedig felállt és készen állt a folytatásra. Aztán az ötödik menetben fordult is a kocka, a teljesen erőtlen Wladimir a menet végén beszedett 1-2 nagy Brewster ütést, amitől teljesen szétesett mozgással a kötelekhez hátrált. Az amerikai természetesen vérszagot kapott és rárontott, majd több tiszta találatot is bevitt, amikor a vezetőbíró közbelépett és teljesen érthetetlen módon számolni kezdett az álló Klitschko-ra. Mivel a szabályzat szerint álló rászámolás nincs, így vagy várnia kellett volna, amíg Klitschko padlóra kerül és akkor számolni, vagy pedig – amennyiben úgy ítéli meg, hogy az ukrán fiú védekezésképtelen – be kellett volna szüntetnie a küzdelmet és ki kellett volna hirdetnie Brewster TKO győzelmét. No mindegy, ez a malőr nem segített már Wladimir-en. A számolást követően Brewster ismét rárontott és sorozásba kezdett, amikor is megszólalt a gong. Ekkor érdekes, bokszmérkőzéseken ritkán látható dolog történt. Az ellépni akaró Klitschko megbotlott a bíró lábában, amitől a földre esett és képtelen volt felállni! Miután a bíró látta, hogy Wladimir teljesen harcképtelen állapotban van, számolás nélkül beszüntette a küzdelmet. És ezzel robbant a bomba, Wlasimir Klitschko kikapott, az ismeretlen Lamon Brewster lett a WBO nehézsúlyú világbajnoka!!!
A mérkőzést követően nem sokkal megindultak a találgatások és különböző elméletek keltek szárnyra, hogy mi is történhetett az ukrán bokszolóval. Mondták, hogy a meccs előtt pár órával hirtelen megváltoztak a fogadóirodákban a bokszolók esélyei és sokan valamiféle csalást sejtettek az egész mögött. Páran (köztük maga Klitchko is) állították, hogy Wladimir-t megmérgezték, valamilyen mérget kevertek a frissítőjébe dobott jégkockába és az okozta a drasztikus kondícióvesztést. Én nem szeretnék ebben állást foglalni, mindkét oldalon több olyan tényező van, amelyek érvként illetve ellenérvként felhozhatóak az ügy kapcsán.
Tény, hogy Klitschko-nak korábban nem voltak kondícióproblémái, holott túl volt már 1-2 komoly mérkőzésen. Az is tény, hogy még ha rossz lett volna a felkészülése, akkor sem lett volna szabad, hogy ez a fáradtság már a harmadik menetben jelentkezzen. Ugyanakkor az is tény, hogy Klitschko önmagához képest iszonyatosan sok ütést indított az első pár menetben, annyit amennyi talán kétszer annyi menetszámra is bőven elegendő lett volna. Tehát az is elképzelhető, hogy az ukrán túl magas fordulatszámot diktált és saját magát ütötte ki. Voltak olyan hangok is, amelyek szerint Wladimir figyelmét úl sok minden kötötte le a mérkőzést megelőzően: bűvészkedés, különböző szereplések, stb. stb. Még bátyja, Vitali is azt nyilatkozta a mérkőzést megelőzően, hogy reméli ez a sok egyéb dolog nem befolyásolja majd károsan öccse teljesítményét. Az ügyben egyébként nyomozás is indult, de az FBI nem derített ki végül semmi csalásra utaló dolgot. Így maradtak a száraz tények, Klitschko-nak nem sikerült megszereznie a WBO nehézsúlyú koronáját.
Folytatjuk…
Wladimir Klitschko portré - II.rész
Wladimir Klitschko portré I.-rész
2006. 03. 24. Bosco
