„Sugar” Shane Mosley portré

Eredményei : 38 győzelem (35 KO)

1997- 1999: Az IBF könnyűsúlyú világbajnoka.
2000.- : A WBC váltósúlyú világbajnoka

Utolsó mérkőzés : 2001.07.21.-én KO győzelem Adrian Stone ellen a 3. menetben.

Híresebb ellenfelek :

Philip Holiday (W. 12.)
John John Molina (W. TKO 8.)
James Leija (W. TKO 9.)
Oscar de La Hoya (W 12)
Antonio Diaz (W. TKO 6.)

Profi debütálás : 1993.02.11. (W. KO 5.)

Edzo : Jack Mosley
Manager : Jack Mosley

"A név kötelez", tartja a mondás. A "Sugar" becenevet a boksztörténelem folyamán olyan klasszis bunyósok viselték, mint a legendás Sugar Ray Robinson és később Sugar Ray Leonard. Napjaink "Sugar-ját" Shane Mosley-nak hívják és 8 évesen kezdett bokszolni édesapja, Jack Mosley irányítása alatt. A kis Shane már az amatőrök között megmutatta oroszlánkörmeit: 9 éves korában már területi bajnok volt, 15 évesen országos és Golden Glove bajnok is. Mosley az 1992.-es olimpiai kerettag volt, de a versenysorozatra már nem utazott, mert a válogatón kikapott a később szintén profivá vált Vernon Forrest-től, így Mosley olimpiai érem nélkül kezdte a profi pályafutást 1993.-ban.

Mosley már debütálásakor 6 menetre tervezett mérkőzésen lépett ringbe, de ezt a menetszámot első 9 mérkőzése alatt egyszer sem érte el, hiszen minden ellenfelét idő előtt kiütöte. Mosley első pontozásos győzelmére a 10. mérkőzésén került sor, Oscar Lopez volt az egyetlen aki ennyi ideig bírta Mosley rohamait.

Első címmérkőzését 1997 augusztusában vívta, a dél-afrikai Phillip Holiday ellen, aki akkoriban az IBF könnyűsúlyú bajnoka volt. Holiday hibátlan mérleggel, 31 győztes mérkőzéssel és olyanok skalpjával a tarsolyában érkezett a meccsre, mint a Ivan Robinson, vagy az ausztrálok többszörös világbajnoka, Jeff Fenech. A figyelemreméltó eredmények és a hatalmas rutin azonban mit sem értek a fantasztikus formában bokszoló Mosley ellen. A mérkőzést és bajnoki címét sima pontozással elvesztő Holiday legalább azt elmondhatja magáról, hogy azon három bunyós egyike, akit Mosley nem volt képes kiütni.

Mosley nem sokáig őrizgette a vitrinben a frissen megszerzett trófeát, hanem még 97. november ében ringbe lépett a rendkívül kemény mexikói, Manuel Gomez ellen. A "Béka" becenévre hallgató Gomez 11 menet után kapitulált, így Mosley sikerrel védte meg címét. A történet érdekessége, hogy Gomez igencsak sokat tanulhatott a Mosley elleni vereségből, ugyanis azóta a mexikói valósággal szárnyal, két olyan bunyós skalpját is begyűjtve, mint a rutinos bajnok Miguel Angel Gonzales és a feltörekvő tehetség, Kofi Jantuah!

A Gomez elleni meccset követően Mosley olyan szériát produkált, amire az ínyencek is csak elismerően csettintenek. 98. májusában a korábbi nagypehelysúlyú világbajnokot, John John Molina-t ütötte ki a 8. menetben, pedig Molina nem sokkal korábban komoly gondokat okozott Oscar De La Hoya-nak! Mosley még ugyanebben az évben megvédte címét Wilfredo Ruiz és Eduardo Morales ellen (minketten 5 menetig bírták), majd ringbe lépett a rendkívül rutinos James Leija ellen, akit a 9. menetben állított meg.

Ebben az időben Mosley-t már a legnagyobbak között emlegették és a Molina elleni győzelme után maga Roy Jones is azt mondta róla, hogy "Mosley -Duran mellett- minden idők legjobb könnyűsúlyú bunyósa. Az HBO másik kommentátora Larry Merchant pedig azt állította róla, hogy hamarosan ő lesz a súlycsoportoktól független ranglisták éllovasa. Amellett, hogy Mosley a szakmai elismerését kivívta fantasztikus technikájával, a közönség egyik kedvencének is számított rendkívül agresszív harcmodora miatt. Shane még két alkalommal védte meg IBF könnyűsúlyú címét Golden Johnson és John "The Eastern Beast" Brown ellen. Mosley hatékonyságáról sokat elmond, hogy Brown-t sem azelőtt, sem azóta, senki nem volt képes kiütni, pedig a "próbálkozók" között olyan neveket találunk, mint Jesus Chavez, Angel Manfredy, vagy Diego Corrales!

1999.-re már nem volt kérdéses, hogy ki a legjobb könnyűsúlyú bunyós a világon. A kérdés sokkal inkább az volt, hogy milyen módon tudja Mosley a tehetségét legjobban kihasználni, illetve az, hogy hogyan tudná a legtöbb pénzt és elismerést szerezni profi bunyósként. Mosley előtt ott volt a lehetőség: feljebblép egy súlycsoportot és olyan bunyósok ellen mérkőzik, mint Kostya Tszyu és Zab Judah. Az ő legyőzésükkel Mosley-t minden bizonnyal pajzsra emelve hordozta volna körbe a szakma és a rajongók, de a szélesebb közönség megnyeréséhez olyan ellenfélre volt szükség, akit az alkalmi nézők is ismernek. Egy igazi szupersztár: Oscar De La Hoya. Mosley és a "Golden Boy" nem voltak ismeretlenek egymás számára. Még amatőr korukból jól ismerték egymást, sőt, kifejezetten jó kapcsolatokat is ápoltak. Egyetlen amatőr találkozásukon Mosley győzedelmeskedett pontozással. De La Hoya azonban ekkor már a WBC váltósúlyú címét viselte.

Mosley úgy döntött, hogy nagyban játszik: egyből két súlycsoportot lép feljebb, hogy De La Hoya ellen bokszolhasson. Ennek megfelelően Mosley 99. szeptemberében már váltósúlyúként lépett ringbe a veterán puerto-ricoi Wilfredo Rivera ellen, akit némi nehézség árán ugyan, de technikai KO-val vert a 10. menetben. Mosley (és Del La Hoya) balszerencséjére Oscar napokkal korábban pontozásos vereséget szenvedett Felix Trinidad ellen. Ez a sokat vitatott vereség azonban fikarcnyit sem ártott De La Hoya hírnevének és nézettségi indexének, így Mosley célkeresztjében továbbra is a "Golden Boy" állt, annál is inkább, mert Trinidad hamarosan súlycsoportot váltott, feladva a WBC váltósúlyú bajnoki címet.

A Rivera elleni meccs bebizonyította, hogy Mosley komoly tényező lesz a súlycsoportban, de kételyeket is vetett fel azzal kapcsolatban, hogy vajon elég erős-e ahhoz, hogy a váltósúly nagyágyúival felvehesse a versenyt? A Willy Wise elleni 3 menetes győzelem ezt a kérdést alapvetően nem volt hivatott megválaszolni, így amikor 2000. júniusára létrejött a Mosley vs De La Hoya szuperrangadó, a szakma és a közönség valamivel esélyesebbnek tartotta Oscar-t. A Golden Boy elleni meccs volt Mosley belépője a boksz igazi sztárjai közé és Shane nem volt hajlandó kiengedni a kezéből a lehetőséget. A Trinidad vs De La Hoya összecsapással ellentétben, ez a mérkőzés rendkívül fordulatos és izgalmas volt és mikor megszólalt az utolsó gong, egyértelművé vált: Oscar elszenvedte élete első igazi vereségét és Shane Mosley személyében új királya van a pehelysúlynak.

A De LA Hoya elleni győzelmet követően Mosley első kihívója a korábban kisváltósúlyban vitézkedő Diaz volt, aki abban a súlycsoportban az IBA szervezet bajnokaként egy igen meggyőző szériát produkált. Mosley ellen nem sok esélyt adtak Diaz-nak, aki ugyan tudása legjavát nyújtva küzdött, de tehetetlen volt Mosley fantasztikus technikájával és szemkápráztató sebességével szemben. Diaz többszöri padlófogás után még folytatni akarta a meccset, de a bíró a 6. menetben úgy döntött, hogy eleget látott és TKO-val leállította az összecsapást. Mosley következő kihívója a veretlen ausztrál Shannan Taylor volt, aki kemény verekedő hírében állt, de a ringben kénytelen volt szembesülni azzal, hogy ennyi édeskevés a bajnok ellen. Az utóbbi idők egyik legcsúnyább verését elszenvedő Taylor az 5. menet után adta fel a mérkőzést. Nem járt jobban a brit Adrian Stone sem. Az angol bunyós 2 menetig meglepően jól állta a sarat, de a 3. menetben nem volt pardon: egy kemény kombinációval Mosley lényegében beledolgozta a padlóba.

Perspektíva :

Mosley pályafutása új szakaszához érkezett. Egyértelmű, hogy a súlycsoport kihívói nem jelentenek igazi kihívást a számára. Ha "Sugar" Shane folytatni akarja a megkezdett utat, akkor két alapvető megoldás kínálkozik: kihívja a súlycsoport többi bajnokát és egyesíti a váltósúlyú címeket, vagy feljebblép egy súlycsoportot és újra ringbe lép a közben nagyváltósúlyban is bajnoki címet szerző Oscar De La Hoya ellen. A jelek szerint Mosley egyelőre az első megoldást választotta, mivel De La Hoya egyáltalán nem lelkesedik a visszavágó gondolatáért. Az IBF bajnok Vernon Forrest-tel azonban még amatőr korából van egy kis elszámolnivalója Mosley-nak

A bunyós:

Shane Mosley azon ritka bunyósok közé tartozik, akik úgyszólván tökéletes technikai képzettséget kombinálnak rendkívül agresszív stílussal. Mosley egyik legnagyobb fegyvere a félelmetes gyorsaság és a hihetetlen reflexek. Stílusára jellemző, hogy egyetlen perc pihenőt sem engedélyez az ellenfélnek, hanem folyamatosan ütőtávon belül maradva elmosódó kombinációkkal dolgozik. Mosley védekezése elsősorban elhajlásokon alapszik, ez remekül összhangban van a stílusával és bár nem tartozik a "megüthetetlen" bokszolók közé, ez inkább agresszivitása számlájára írható. Testre mért ütései a modern boksz csúcsát képezik, gyakran valósággal "kettétöri" ellenfeleit ezekkel. Mosley nem tartozik az együtéses KO-királyok táborába, de masszív ütőereje, kombinálva agresszivitásával és rakkolós stílusával fantasztikus KO arányt eredményez: 38 győzelméből 35 alkalommal győzött idő előtt! Ha figyelembe vesszük az ellenfelek "minőségét", akkor alighanem egyedülállónak tekinthető a mai mezőnyben.

Érdkekességek :

• Mosley stílusát a "power boxing" fantázianévvel illetik, ami Jack Mosley megfogalmazása szerint három fő összetevőből áll: fantasztikus kondíció, rengeteg ütés és alkalmazkodás az ellenfél stílusához.
• Mosley defenzív képességeit fémjelzi, hogy sem amatőr korában, sem profi pályafutása során nem padlózott egyetlen alkalommal sem!