Boxkesztyű, bandázs és fogvédő
profiboksz.hu

Rubin Carter: a Hurrikán

2014-05-01 18:32:23 /
Sokat gondolkoztam azon, hogy megírjam-e Rubin Carter életrajzát vagy sem, de végül magával ragadott az, amit a Hurrikán varázslatnak nevezett: az írás. Bizonyára az ökölvívás szerelmeseinek nem kell bemutatni a nem régiben elhunyt Rubin „Hurrikán” Cartert, de úgy gondolom, hogy egy rövid összefoglaló írást megérdemel, mert amellett, hogy remek ökölvívó volt, sokan emberileg is példát vehetnek a kitartásáról.

Rubin Carter 1937. május 06-án született a New Jersey béli Cliftonban egy hét gyermekes család negyedik szülöttjeként. A Carter nevet Rubin gyapotültetvényeken dolgozó ősei kapták a rabszolgatartóktól. Rubin gyermekkora tele volt nehézséggel és elmondása szerint a legjobb dolog, amit elmondhat ifjúkoráról az, hogy túlélte. Gyermekkorát egy lerobbant környéken élte, ahol az utcai erőszak hozzátartozott a mindennapi élethez.

Carter 11 éves volt, amikor megpecsételődött a sorsa. A kis Rubin a barátaival játszott a tóparton, amikor az egyik fiút megkörnyékezte egy pedofil, Rubin ezt nem nézte jó szemmel így megtámadta az idős férfit, akit karon szúrt, majd elmenekült. Természetesen a rendőrség hamar megtalálta és mivel a férfi tehetős volt, és az akkori őrmester Vincent Della Pesca utálta a négereket, hamar javítóintézetbe került. Az ökölvívással a javítóintézetben ismerkedett meg, de elmondása szerint nem is volt más választása, hisz meg kellett védenie magát. Carter végül 1956-ban 19 évesen megszökött a jamesburgi javítóintézetből és utcagyerekként járta a városokat. Még 1956-ban beállt a hadseregbe az ejtőernyősök közé. A hadseregben váltósúlyú bajnok lett és elkezdett érdeklődni a profi ökölvívás iránt. A katonaságot idő előtt hagyta el, így négy év börtönbüntetésre ítélték, amit a Trenton Állami Börtönben kellett letöltenie. Carter ekkor határozta el, hogy helyes mederbe tereli életét, és ahogy kiszabadul profi ökölvívó válik belőle.

A börtönből 1961. szeptember 21-én szabadult és másnap megvívta első mérkőzését Pike Reed ellen, akit négy menetben kipontozott. Carter ezt követően még további négy győzelmet aratott, melyből kettő kiütéses siker volt. A Hurrikán becenevet 1961. október 11-én kapta, amikor is a Joey Cooper elleni kiütését a kommentátorok egy hurrikánhoz hasonlították. Agresszív stílusával és látványos kiütéseivel Carter hamar a közönség kedvence lett és egyenletesen tőrt felfelé a ranglistákon is. Első nagyobb összecsapását 1962. október 27-én vívta Florentino Fernandez ellen. Ez volt Carter első televíziós összecsapása melyet az ABC csatorna élőben közvetített. A mérkőzést megelőzően Fernandez volt az esélyes, de a Hurrikán őt is elsöpörte az 1. menetben. Ezt követően még olyan neves ellenfeleket győzött le, mint Holly Mims, Gomeo Brennan vagy George Benton.

Ekkoriban már sokan szerették volna látni, hogy mit kezdene Hurrikán a világbajnok ellen. A súlycsoport királya ekkoriban Emile Griffith volt, akivel össze is hoztak számára egy közös mérkőzést, de a világbajnoki cím nem volt terítéken. Az összecsapásra 1963. december 20-án került sor a pittsburghi Civic Arénában. Carter már az 1. menet kezdetét követően nem sokkal megrendítette a világbajnokot egy jól kivitelezett balhoroggal, majd ezt követően is jól hatástalanította Emile próbálkozásait, míg az ő horog felütés kombinációi szépen találtak. Végül a döntő ütést Carter vitte be az 1. menet felénél egy brutális balfelütés formájában, amitől Griffith nemes egyszerűséggel összerogyott. A világbajnok ugyan ebből a leütésből még talpra tudott állni, de Carter azonnal lerohanta és a köteleknek szorította, ahol egy brutális jobbhorog jobbfelütés kombinációval kiütötte a középsúly legjobbjának tartott Griffith-et. Ezzel a győzelemmel ugyan nem lett világbajnok, de a rajongók és a szakértők többsége is bajnokként tekintett rá.

1964-ben még olyan neves ökölvívókat győzött le, mint a későbbi nehézsúly Jimmy Ellis. A nagy lehetőség végül 1964. december 14-én jött el Carter számára, amikor megmérkőzhetett a WBA / WBC bajnok Joey Giardello ellen. A mérkőzésen többnyire Carter akarata érvényesült és a 4. menetben nagyon közel került ahhoz, hogy kiüsse Giardellot ugyanis egy balfelütéssel felszakította a világbajnok szemét, majd a menet végén egy horoggal eltörte az álkapacsát is. Végül ugyan kiütés nem született, de 15 menetet követően mindenki számára egyértelmű volt, hogy új bajnok született. Az ABC kommentátorain is az értetlenség lett úrrá, mikor a pontozóknak 35 percbe tellett kiszámolni a győztest. A pontozók végül egyhangú pontozással Giardellot hozták ki győztesnek, ami felháborította a philadelphiai közönséget. Carter az ezt követő két évben hét győzelmet, hét vereséget és egy döntetlent jegyzett, de a világbajnoki címért nem kapott többé esélyt.

1966-ban a pittsburghi Lafayette bárban két ismeretlen férfi halálra lőtt három embert. Ezen az éjszakán Carter egy éjszakai partin volt, ahol fogyasztott alkoholt ezért megkérte „barátját” John Artist, hogy fuvarozza őt haza. Hazafelé tartva megállította őket egy rendőrautó és a rendőrtiszt a következőt mondta Carteréknek „Két négert keresünk fehér kocsiban…”
Ez volt talán az a mondat, amivel megpecsételték Rubin Carter (és John Artis) életét. A rendőrök szinte azonnal letartóztatták őket és elvitték a büntet helyszínére. A rendőrség munkája nagyon felületes volt, a helyszínen nem vettek se lőpor nyomot, se ujjlenyomat mintát. Ekkor a három áldozat közül még az egyikük élt, így bevitték Carteréket a korházba, hátha az áldozat tudja őket azonosítani. Az áldozat végül arra a kérdésre, hogy ők voltak-e az elkövetőek nemmel válaszolt. A rendőrfőnök Vincent Della Pesca (aki egykoron javítóintézetbe jutatta Cartert) viszont úgy ítélte meg, hogy az áldozat állapota miatt nem tekinthető hitelesnek az azonosítás így ezt semmisnek vették. A rendőrök az autó átkutatásánál olyan lőszereket találtak a csomagtartóban, mint amilyennel elkövették a gyilkosságokat. Végül Cartert és Artist 1967-ben a bíróság háromszoros életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte.

A börtönben Carter rengeteget tanult és elkezdte tanulmányozni az esete minden egyes részletét. 1973-ban kérvényezte, hogy tárgyalják újra az ügyét. Ekkor rengeteg tüntető állt ki mellette és olyan neves bajnokok álltak mellé, mint Muhammad Ali vagy Joe Frazier. Cartert végül másodfokon is bűnösnek ítélték így teljesen elzárkózott a családjától és arra kérte a felségét is, hogy hagyja őt el. 1973-ban a börtönben már készülőben volt az életrajzi könyve a Tizenhatodik menet, de ekkor át akarták kutatni a celláját, ami azt jelentette volna, hogy a kéziratot elveszik tőle és minden reménye szertefoszlik a szabadulásra. Ekkor egy ottani őr segített neki, aki azt tanácsolta, hogy dugja el magánál az iratokat és elintézte, hogy ne motozzák meg Cartert. Ez a későbbiekben nagyon fontosnak bizonyult, hisz ennek köszönhetően 1975-ben kiadhatta az életrajzi könyvét, ami reményt adott neki a szabadulásra. A könyv viszonylag nagy példányszámban fogyott és kiálltak Carter mellett, de kitartóan senki nem támogatta így egyre kevesebb esélye volt a szabadulásra (ekkoriban írt róla zenét Bob Dylan is „Hurricane” címmel).

Carter szerencséje 1982-ben jött el ugyanis ekkor egy kanadai fiú Lesra Martin 25 centért megvette a Tizenhatodik menet című könyvet, és ahogy olvasta egyre biztosabb lett Rubin ártatlanságában. Egy idő után Martin elkezdett rajongani Carter iránt és az őt nevelő Lisa Peterst, Sam Chaitont és Terry Swintont megkérte, hogy segítsenek újra tárgyaltatni Hurrikán ügyét. Miután Martins meggyőzte Peterséket, gőzerővel elkezdték felkutatni az ügy részleteit. Olyan komolyan vették Carter ügyét, hogy közelebb költöztek a börtönhöz csak, hogy ezen az ügyön dolgozhassanak.

Végül kiderült, hogy a rendőrségi jelentés miszerint a lövöldözés 2:45 perckor történt meg lett hamisítva. Valójában már 17 perccel korábban sor került a lövöldözésre, amikor Rubin még a partin volt. Továbbá még az is bizonyította az egykori ökölvívó ártatlanságát, hogy a büntet helyszínén látott fehér autó egy Dodge Monaco volt Carternek pedig Dodge Polara autója volt, ami egy régebbi kiadás (különbözött a hátsó lámpák kialakítása).
A bíróság végül 1985. november 8-án újra tárgyalta Carter ügyét és határozottan kijelentették, hogy Rubin 1967-es bebörtönzése a rasszizmus miatt történt és az újonnan felmutatott bizonyítékok tisztázták az ártatlanságát. Rubin Carter tehát 1985-ben szabadult úgy, hogy közel 20 évet töltött börtönben ártatlanul.

New Jersey állam bírósága fellebbezést nyújtott be az Egyesült Államok legfelsőbb bíróságához Rubin Carter újbóli bebörtönzéséért, de 1988. január 11-én a legfelsőbb bíróság a keresetet visszautasította. Rubin Carter ügye tehát 22 év után zárult le végleg.
Szabadulását követően Carter Kanadába költözött és Torontóban telepedett le. 1993-ban a Bokszvilágtanács (WBC) tiszteletbeli világbajnokának választotta. Nem sokkal később szószólója lett az ártatlanul bebörtönzötteknek egészen 2005-ig. Rubin végül másodszor is megházasodott és azt a Lisa Peters-t vette feleségül, aki segített neki kiszabadulni.

1999-ben Carter életéről Denzel Washington főszereplésével film készült, melyet Oscar díjra is jelöltek. Rubin az ártatlanul bebörtönzötteknek a szószolójaként rengeteg elismerést kapott. 2012-ben egy ausztráliai átadóünnepségre utazott, amikor is közölte, hogy prosztatarákja van és előre láthatóan 3-6 hónapig élhet még. Ekkoriban gondozásba vette őt az a John Artis akit egykoron vele együtt ártatlanul elítéltek.
A Hurrikánt végül 2014. április 20-án söpörte el ez a szörnyű kor. A remek harcos 76 évet élt.

Én ezzel az irománnyal búcsúznék Cartertől, akit egy remek ökölvívónak és egy nagyon kitartó embernek tartok. Példa értékű az, ami vele történt. Valahol elszomorító és tanulságos is egyben.

        

        

2014. április 24. - Füzi Krisztián (foreman99)

Oszd meg, tedd a kedvencek közé!

Hozzászólok:

login: jelszó: » regisztráció

Köszönöm szépen ezt a remek íràst, némelyik részénél libabőrös lettem annyira átjött. Nagyon szomorú az ő története és az én szememben ő az igazi remény bajnoka! Nyugodjon békében!

    2018-01-11 20:08:40

Igen lehet így is fogalmazni, hogy még veszettül fiatal vagyok :)
Még egyszer köszönöm akinek tetszett. Az észrevételeket is szívesen fogadom a: foreman99@gmail.hu email-címen.

» foreman99   válasz erre
    2014-05-02 16:27:29

@foreman99: Köszönöm a cikket, és legyen Neki könnyű a föld!

(És szeretnék egy kisebb hibát jelezni: a "halálra lőtt" valszeg a "shoot to kill" tükörfordítása, de ilyet én még magyarul nem olvastam, inkább az agyonlőtt kifejezés lehet a helyes fordítás. Jut eszembe: van olyan lehetőség, hogy ne kommentben jelezzünk elírásokat a cikk szerzőjének?)

    2014-05-02 14:22:15

Köszönöm a cikket!

» fowler   válasz erre
    2014-05-02 12:54:42

Jó cikk grat!
Azt gondolom, a 20. század az emberiség szégyene egyébként.

» Hamed1.0   válasz erre
    2014-05-02 09:44:31

@én: Ne idegelj, akkor is születtek még emberek?:))

Nagy harcos, küzdelmes élet, kitartásból kiváló! Gratula, Krisztián, kiváló cikk!

» bandi78   válasz erre
    2014-05-02 09:11:53

Jó a cikk, köszönet érte. Összességében az ilyen és ehhez hasonló írások teszik kivételesé és minőségivé az oldalt, úgyhogy még egyszer kösz és gratula hozzá.

    2014-05-02 08:18:48

@foreman99: A 99 a születési éved?Ennyire veszettül fiatal lennél?Akkor még egyszer jár a gratula...-)

    2014-05-02 07:10:32

@edge: re az ui-ra:
Az apró helyesírási hibák vagy elgépelések nem annyira számítanak,de az általam leírt más jelentést adhatna a mondatnak.És ha annyi haszna volt a megjegyzésemnek,hogy a mélyen tisztelt cikkíró későbbi tökéletes helyesírását elősegítsem,akkor már megérte,nem?-)

    2014-05-02 07:08:36

Nagyon jó cikk gratula érte!

» kovban   válasz erre
    2014-05-01 22:08:24

Nagyon szépen köszönöm a pozitív visszajelzéseket! Nagyon örülök, hogy sikeres lett a cikk. A helyesírási hibákon időről időre próbálok javítani. Remélem, hogy majd ha már 20 év felett leszek ez is megközelíti a hibátlant. Még egyszer mindenkinek köszönöm az észrevételt és a dicséretet is.

» foreman99   válasz erre
    2014-05-01 21:45:48

Ha nincs a film valószínűleg senki nem ismeri meg nálunk,jó írás lett,teccett.

» zoltán   válasz erre
    2014-05-01 20:24:44

A cikk első osztályú.....
Annak ellenére,hogy a film 1999ben készült,nekem csak 2007 körül sikerült megnéznem. 20 évet vettek el egy ember életéből ok nélkül....ki tudja,hogy még hány hasonló eset történik/törtét a világban...

» Vig Szabolcs   válasz erre
    2014-05-01 20:04:30

Jo cikk nekem is nagyon tetszik es hurrikant nagyon kedvelem. Koszi

» Sarközi Róbert   válasz erre
    2014-05-01 19:43:11

Hihetetlen jo cikk, az egyik legjobb, ami valaha ezen az oldalon megjelent. Én is szerettem volna Rubin Carterrol irni egy megemlékezést.. de ennel jobbat biztosan nem tudok. Nagyon nagy köszönet érte.

ui: maradt benne pár helyesirási hiba.. de ez bárkinél elofordul, sztem nem ezzel kéne foglalkozni.

    2014-05-01 19:35:26

Jó a cikk,de egy apró megjegyzés:ujjlenyom at helyett véletlenül újlenyomatot írtál annál a résznél,ahol a helyszínről beszélsz...-)

    2014-05-01 18:58:20
fel