Mielőtt az 1990-es évek egyik legnagyobb meglepetését szerezte, Oliver McCall ökölvívó körökben arról volt ismert, hogy korábban, a csúcson lévő Mike Tyson egyik fő kesztyűpartnere volt és a sparringok alkalmával számtalan háborút vívott Tysonnal. Kilenc címmérkőzésen segítette „Iron Mike” felkészülését. Az edzőtermi szóbeszédek szerint Tyson sosem volt képes padlóra küldeni a gránit állú bokszolót, ellenben ő egyszer ezt meg tudta tenni Acél Mike-al.
McCall azonban jóval több volt, mint egy sparring partner, amikor 1994-ben elutazott Angliába, és óriási meglepetésre, két meneten belül, kiütéssel elhódította a WBC nehézsúlyú világbajnoki címet Lennox Lewistól. Az egykori edzőpartner nem tartotta meg a koronát túl sokáig, azonban egy meglehetősen impozáns mérleget ért el a négy évtizeden átívelő karrierje során.
McCall 1965. április 21-én született Chicagóban. Kilenc gyermek közül a legfiatalabb volt, a család a város egy kemény környékén élt. (Chicago South Sideján) – Azt mondanám, hogy ez nekem és a családomnak határozottan kemény volt – mondta. - Nekem nem is annyira, mivel sok testvéremre és nővéremre nézhettem fel. Azokban a korai napokban boldog voltam, hogy nagy családom van.
Szülei elváltak, és végül McCall-t, aki soha nem állt túl távol a problémáktól, (13 éves korától már próbálgatta a kábítószert) tinédzserként nevelőotthonba küldték. Ez idő alatt ismerkedett meg az ökölvívással, és rövid amatőr karrierje alatt egy 31 győzelem 2 vereség (28 kiütéssel) rekordot ért el, és kétszeres Chicagói aranykesztyű bajnok volt.
Alig múlt 20 éves, amikor 1985. november 2-án, Lou Bailey elleni kiütéses győzelmével bemutatkozott a hivatásosok között. A következő mérkőzésén kikapott, de utána tíz mérkőzést nyert zsinórban. 1988 januárjában vereséget szenvedett a kellemetlen stílusú, gyors és mozgékony Mike „Bounty” Hunter ellen. (A jelenlegi nehézsúlyú Michael Hunter faterja). McCall-t ekkoriban kezdte alkalmazni a nehézsúlyú világbajnok Mike Tyson sparring partnerként. McCall, akit „Atomic Bull”-nak becéznek, 1988-ban egy alkalommal le is ütötte Tysont az edzőkesztyűzések alatt. Így emlékezett akkor:
- A menedzserem azt mondta, hogy vegyek vissza a legjobb formámból, vagy pedig ki fognak rúgni az edzőtáborból. Nem volt meg az egyensúlya, amikor megütöttem egy balhoroggal. Nem volt igazán nagy ütés. A sarkán állt és elesett. A ring stratégiám során tanulmányoztam, hogyan edzik, a munka morálját és hogyan veri meg a sparring partnereit. Azt mondtam: - Nos, valamit jól csinálhatok, mert nekem nem üti szét a fejem. Nem is akartam, hogy szétüsse a fejem.
Tudom, hogy el tudom intézni – nyilatkozta. - Senki sem megy rá úgy, ahogy én. A (Tyrell) Biggs elleni meccs előtt adtam neki egy monoklit és abba kellett hagynia a sparringot. A Holmes meccs előtt annyira eltaláltam az orrát, hogy le kellett állnia. Soha nem ütött le engem, vagy ilyesmi. Néhány ütése kemény, de megtanultam együtt gurulni az ütéssel. Elfojtom őket (az ütést). Ahogy dobja a csapottakat, ki tudod billenteni az egyensúlyából, és így lehet semlegesíteni – mondta a gránit állú bokszoló.
(Tyson Spinks elleni mérkőzésére McCall volt Tyson legfőbb edzőpartnere. McCall ebben az időben valószínűleg a világ legjobban kereső sparring partner lehetett, ugyanis a Tyson team heti 3000 dollárért foglalkoztatta. Elmondása szerint egyedül ő volt az, aki 6 meneteket bokszolt egy huzamba Tysonnal.)
McCall az mellett, hogy ott volt Tyson felkészülésein és segítette, váltakozó sikerekkel tovább építette a karrierjét a ringben. 1989 júliusában pontozással kikapott Buster Douglastől. A következő években: 1990-ben szintén kikapott pontozással Orlin Norristól. 1991-ben ponthátrányból kiütötte Bruce Seldont, és pontozással legyőzte Jesse Fergusont. 1992-ben pontozással alulmaradt Tony Tucker ellen, majd 1993-ban kiütötte a 8. menetben az olasz, volt kiváló amatőr (2-szeres Európa bajnok, Olimpiai és világbajnoki ezüstérmes) Francesco Damianit.
1994 szeptemberében McCall Londonba utazott Emanuel Steward edzővel a sarkában, hogy szembenézzen a WBC bajnok Lennox Lewisszal. Az esélytelenebbnek tartott McCall egyetlen ütéssel megállította Lewist a második menetben.
Az első címvédésén 1995 áprilisában kipontozta Larry Holmest. 1995 szeptemberében McCall visszatért Londonba, hogy „leadja” a koronáját, a brit Frank Brunónak.
McCall néhány évvel ezelőtt azt állította, felhasználták őt, hogy a címét az ekkortájt börtönből kijövő Mike Tysonnak „adják”. Mielőtt azt mondod rá, hogy hülyeség, menjük vissza egy kicsit az időben.
1994 nyara, a WBC világbajnoka a brit Lennox Lewis, nem sokkal korábban védte meg címét az amerikai Tony Tucker ellen. Szeptemberben a következő kihívója Oliver McCall, akinek Tuckerhez hasonlóan, szintén Don King a mérkőzésszervezője. Az előtte lévő hónapokban sokan a bokszközösségből aggodalmukat fejezték ki Don King feltételezhető befolyása miatt a WBC szervezet ügyeiben. A szervezet túlságosan barátinak tűnt Don King bokszolóinak a rangsorolásában. Nem volt ez másként McCall esetében sem. 1994-ben, néhány hónappal a Lewis- McCall (1) mérkőzés előtt az 1. helyre sorolták. Don King tehát előtolta McCall-t, (talán a befolyásával), de úgy tűnt, hogy semmi nem segíthet rajta Lewis ellen, aki 5 és fél az egyhez volt nála esélyesebb. McCall mellé leszerződtették a világ egyik legjobb edzőjét, Emanuel Stewardot. Steward tudta, hogy Lewis a jobb bokszoló, de megfigyelte, hogy a jobbkezes ütésekre nyitva hagyja magát, ezért azt tanácsolta védencének, hogy üssön vele szembe jobbkezes bombát. A 2. menetben McCall tökéletesen időzítve egy jobbcsapottal megelőzve Lewist, padlóra küldte a bajnokot. Miközben a mérkőzésvezető számolt, Lennox hatra felállt, de kissé ingatag volt, ezért a mérkőzésvezető beszüntette a küzdelmet. Így, az új világbajnok Oliver McCall. A mérkőzés után Don King az azonnali visszavágó kérdésére azt válaszolta az újságíróknak, hogy annak csekély az esélye, szinte nincs is.
- Don King akkori terve az volt, hogy elnyerjem a nehézsúlyú címet, hogy aztán Mike Tyson megszerezhesse, amikor kijön a börtönből… ez volt a végső terve – mondta McCall.
Lényegében McCall az állítja, hogy King irányítani akarta a nehézsúlyú címet, hogy amikor Tysont kiengedik a börtönből, ez hatalmat ad Kingnek a Tysonnal való viszonyához, mivel most már közvetlen hozzáférése van a WBC bajnokához és szinte minden top versenyzőnek, kihívónak is rajta keresztül kell átmennie. McCall következő ellenfele a 44 éves Larry Holmes volt, akit egyhangú pontozással le is győzött.
Tysont ekkor engedték ki a börtönből. McCall következő kihívója Frank Bruno lett. Úgy tűnik, King terve az volt, hogy Olivert félreállítja az útból, hogy Tyson Frank Brunóval álhasson majd szembe a WBC címért 95 végén 96 elején, akit korábban Tyson már kiütött.
- Bruno volt az a fickó, akit Don King akart, hogy Mike Tysonnal mérkőzzön – mondta McCall. Bruno stílusa Tysonnak készült rendelésre, célzott rá McCall. – Mike Tyson marhára meg tudja verni Brunót. Először is megverte őt.
(De Tyson és Bruno még az első mérkőzésükön kívül, sparringolt is korábban néhányszor, amiből érezhető volt, hogy Bruno bár jó bokszoló, de túlságosan statikus és lassú Mike Tysonnak.)
A McCall-Bruno mérkőzés szerződésébe belekerült az a kitétel, hogy a győztese, először Mike Tyson ellen kell, hogy megvédje a címét.
(Ez lehetett az oka, hogy Bruno miután pontozással elnyerte McCall-tól a címet, miért utasították el Lewisék 6 milliós ajánlatát és mentek inkább Tyson ellen 5 millióért, és ugrott fel Tyson az első számú kihívói pozícióba hirtelen, megelőzve az ezt a helyet elfoglaló Lennox Lewist.)
- Bármi történik is Londonban – mondta Don King Brunónak – én Mike Tyson embere vagyok. – Szeretném látni, hogy McCall megvert téged, de szeretném, ha Tyson megnyerné a címet.
1995. szeptember 2-án, Londonban, Bruno pontozással legyőzte McCallt-t.
McCall úgy gondolja, hogy egy csomó őrült dolog történt akkoriban a csapatában. – Emlékszem, hogy az ágyamon fekve azon gondolkodtam: - bölcs dolog volt-e a családomat hozni? Minden zavart, ami ott zajlott. (McCall Angliában készült fel, ahová a családja is ment vele). – Ahogy most is gondolom, a Brunóra való felkészülésem teljesen rossz volt. Arra késztettek (a trénerei), hogy próbáljak bokszolni az első 7 menetben, aztán erősítsek bele, amikor a tipikus gyilkos ösztönömmel kellet volna harcolnom, mint ahogy Lewisszal tettem. Kimentem eldobtam (az ütést) és bamm.
McCall úgy gondolja, hogy a hibás stratégia eredményeként „megverették” Brunóval.
- Miután legyőztem Lewist, Emanuel Steward és én elváltunk, de ez nem az én ötletem volt. Nem az ő ötlete volt. Azt mondta: - Tudod Oliver, nem én voltam. Ez Don King volt. Don King kényszerített engem és Emanuelt a szétválásra, jegyezte meg McCall, miután az elválásuk után, először 2008 végén tudott erről beszélni igazából Stewarddal. McCall azért is tekinti magát áldozatnak, mert Steward nem csak meglátta a rést Lewis páncélján és felkészítette, de meghívta az otthonába, és többé-kevésbé örökbe is fogadta. Beszélgetett vele, bátorította, távol tartotta a rossz dolgoktól és a kísértésektől, amely azzal fenyegetett, hogy McCallt örökre a mélybe taszítja. Aztán hirtelen vége lett, és Emanuel Steward már nem volt ott mellette, aki egy biztonsági hálót nyújtott körülötte.
McCall egy kissé összeesküvés szerűen állítja be a Bruno elleni vereségét. Tény, hogy Don King jobban futtatta Mike Tysont. Tény, hogy miután McCall elnyerte Lewistól a címet, Emanuel Steward távozott mellőle, mint ha csak annyira akarták volna, hogy készítse fel McCallt és szerezze meg Lewistól a címet, aztán már nem kell. Tény, hogy Tyson miután kijött a börtönből, nem aratott olyan kaliberű győzelmeket, amivel megérdemelten ugrott a WBC ranglista első helyére, megelőzve akkor Lennox Lewist is. Don King úgy tervezte Tyson számára, hogy a korábban már legyőzött, számára kedvezőbb stílusú ellenfél, Frank Bruno ellen kelljen mennie a címért? Valószínű. Azonban McCall-nak ott volt a lehetőség, hogy ebbe beleszóljon azzal, hogy legyőzi Frank Brunót. Viszont Bruno pontozással, ha nem is sokkal jobb, de valamivel jobb volt és megnyerte a meccset. (Az más kérdés, hogy ha valóban minden így volt rendezve, akkor vajon ott lehetett volna-e egyáltalán McCallnak esélye pontozással nyerni, vagy csak is kiütéssel? Erre nem kaptunk választ, mert McCall elengedte a mérkőzés elejét, így végül Bruno összességében többet tett a győzelemért.)
1996-ban McCall két idő előtti győzelmet aratott (Maskaev TKO 1, Stanton TKO 6), majd 1997. február 2-án következett a Lennox Lewis elleni visszavágó.
Nem volt titok, hogy bokszolóval valami gond lehet, mivel kiszivárgott, hogy nem sokkal korábban kemény kábítószereket használt. Rehabilitáción vett részt, a mérkőzés előtti kábítószer tesztje tiszta volt, de a feje nem.
Mike Marley boksz író, aki 1991 és 96 között dolgozott Don King mellett, így jellemezte McCallt: - Oliver egy olyan generáció része volt, akik mindent kihasználtak – mondta Marley. – Túlzásba vitték a dolgokat – alkoholt, kábítószert -, de olyan fickó volt, akit nem tudtál távoltartani az edzőteremtől. Aztán voltak srácok, akik egy bizonyos ponttól elkezdték kombinálni – drogokat piával. Oliver elbűvölő, barátságos fickó, énekel meg minden, de ha elkezd pipálni, felejtsd el. – Kíváncsi lennék, mit ért volna el Oliver, ha tiszta maradt volna.
Bruce Blaier emlékezett arra az időre, mikor McCall sparring partnerként segítette Ray Mercert – McCall három-négy órán keresztül nyomatta a felest és a söröket, majd éjfélkor elment csajozni és visszaért hajnal 4-re, késő délután pedig már egy pokoli sparringot vívott Mercerrel. – Mindig azt mondtam, hogy ha ez a fickó kihasználná a testi képességeinek az egészét (mármint az ökölvívásban), akkor valami különleges lehetne – jegyezte meg Blaier.
A Lewis elleni második mérkőzés felkészülési ideje alatt rendőr detektívek őrizték, hogy ne settenkedjen ki sehova. Aztán 1996 decemberének közepén valószínűleg enyhítettek egy kicsit McCall szemmeltartásán, úgyhogy aztán összeomlás következett be a Nashville Hotelben. Mivel McCall nem érezte a karácsony hangulatát, ezért szálloda bárjában elkezdett össze-vissza dobálni egy karácsonyfát. Felszólították, hogy távozzon, végül rendőröket kellett rá hívni.
1994-ben az első Lewis elleni mérkőzés előtt, Emanuel Steward nem csak egy tervet adott neki Lewis legyőzésére, hanem ennél több figyelmet szentelt rá. Steward főzött McCall-ra, mint teljes állású edző, és mint egy pótapa. Vég nélkül beszélgettek, és vett neki egy szmokingot is, amiben esténként énekelt Steward Detroiti éttermében, ezzel is távol tartva McCallt a szokásos „kíséretétől”. Jól énekelt. Tiszta és józan volt, McCall még soha nem volt olyan nyugodt, és élvezte a felkészülést, mint arra a Lewis elleni mérkőzésre. De ez a kapcsolat széthullott, amikor King és emberei elkezdték felismerni, hogy McCallnak volt és van esélye. A bunyós mellé mozdultak és kiszélesítették a szakadékot közte és az edzője között, közvetlen miután McCall bajnok lett. Valójában ez volt az a kapcsoló, ami végül Emanuel Stewardot Lennox Lewis mellé irányította edzőnek. A visszavágójukon McCall már egy másik ember volt. Steward tudta, hogy McCall visszatér az egyenesen-előre stílusához és kiszolgáltatott lesz Lewis jobb kezére. – Az ember, aki megkontrázott téged, – mondta Steward Lewisnak – ő már nem létezik. Annál is inkább, mert McCall nem lesz képes távol maradni a drogoktól. Miután elvesztette a címet Bruno ellen, McCallt kétszer is letartóztatták kábítószer birtoklásért és kétszer került rehabilitációs programba.
A HBO-s sportfőnök Seth Abraham azt mondta, tudta, hogy McCall problémás – ki nem. – Kokainba merült – mondta Abraham. - King tudta, hogy nem fog tudni bunyózni, mindannyian tudtuk.
Abraham elárulta, hogy számos kompromisszumot kínált Kingnek, csak McCallt valakivel próbálja meg helyettesíteni. King ezt elutasította, és megjegyezte, hogy McCall harmadik rehabilitációján van túl, újra tiszta, és az ellenőrzésük alatt áll.
A kábítószer teszt szerint valóban tiszta volt, de a fejében zavar uralkodott. 1997. február 8-án a bokszolás egyik nagy döbbenetét szolgáltatta McCall, amikor a Lewis elleni visszavágóján mindenféle előjel nélkül sírni kezdett és nem volt hajlandó tovább bokszolni. Az első két menetben még nem volt probléma, de a harmadikban már láthatóan lazábbra vette a dolgokat. A menet végén pedig le sem ült, hanem a szünetben járkált a ringben, mint aki fejben már a démonaival küzd. Edzője, George Benton lemondóan figyelte a sétálgató bunyósát a sarokból, aki teljesen magába fordult. A 4.-ben McCall a nagyobb Lewis ütések ellen megvédte magát, de folyamatosan csak elsétált az ellenfele elől. Ellenütéssel, talán ha egyszer próbálkozott. A szünetben ismét sétálni kezdett, majd a vége felé mire nagy nehezen oda csábították a sarkához, ott elsírta magát. Az ötödik menetben ugyanaz folytatódott, mint az előzőben, ezért aztán nem sokkal később Mills Lane beszüntette a mérkőzést. Győzött technikai kiütéssel az 5. menetben Lennox Lewis. McCall 250 ezer dolláros bírságot kapott az 3 millió dolláros meccspénze mellé.
McCall ezután már nem kapott több világbajnoki címmérkőzést, de a drogokkal és a törvénnyel való folyamatos problémái ellenére is újra építette a karrierjét. A Lewis mérkőzés után 7 évig és 14 mérkőzésen keresztül veretlen maradt (köztük a 10. menetben kiütötte Akinwande-t), amikor pontozással alul maradt DaVarryl Williamsonnal szemben. Innentől kezdve már inkább csak egy erős második vonalas bokszoló szerepét töltötte be. 2014-ben visszavonult, azonban 2018 és 2019-ben is visszatért egy-egy győztes meccs erejéig. Jelenleg 59 győzelem (38 KO) mellett 14 vereséget tartalmaz az 55 éves bokszoló rekordja. És mindössze csak a Lewis elleni visszavágón szenvedett idő előtt vereséget, sőt, mérkőzésen sosem került padlóra a már közel 35 éve tartó pályafutása alatt. Jelenleg Texasban él és hét gyermeke van.
McCall legnagyobb győzelmei: Bruce Seldon (TKO 9), Francesco Damiani (TKO 8), Lennox Lewis (TKO 2), Larry Holmes (P 12), Oleg Maskaev (TKO 1), Henry Akinwande (KO 10)
A legjobb ellenfeleiről így beszélt:
LEGJOBB JAB: Larry Holmes
- Határozottan Larry Holmesnak volt a legjobb jabje. A mérkőzésünkön sok problémát okozott nekem azzal, hogy olyan gyors és hosszú jobb keze volt, ami a jabjét még hatékonyabbá tette. Feszes jabje volt. Az a jab, amit Larry Holmes ellen tapasztaltam, az volt, amit fiatal gyerekként láttam tőle, amikor ő volt a nehézsúlyú világbajnok. És ez egy kicsit segített is nekem jobbá tenni a balegyenesem. Azt hiszem a jabem most már inkább hasonlít Larry Holmes jabjére, mint amikor mérkőztem ellene. Szóval tanultam tőle néhány dolgot.
LEGJOBB VÉDELEM: Mike Hunter
- Amikor bunyóztam Orlin Norisszal Floridában, neki ilyen peek-a-boo stílusa volt – elég ügyes volt. Jó volt a mozgása és időzítése. Mivel alacsony volt, nehezebb volt megütni. Amikor mérkőztem Mike „The Bounty” Hunterrel, annyira szokatlan volt a mozgása, nehéz volt megütni. Mindig előre tette a jobb lábát a bal elé, túllép, emiatt nem találod el és közben ő meg tudja tartani az egyensúlyút. Hunter ellen Mike Tyson is elég rosszul nézett ki a sparringokon. Ezt a fickót látni kell. Ezért Mike Huntert választottam.
(Bounty Hunter egy unortodox mozgású ökölvívó volt. Nem csak a klasszikus ökölvívói lépéseket használta a mozgáshoz és az mellett meglehetősen jó reflexekkel is rendelkezett, mind támadásban mind védekezésben. Összességében ezek pedig egy kellemetlen ellenféllé tették.)
LEGGYORSABB KEZEK: Buster Douglas
- Buster Douglasnek jó kézsebessége volt nehézsúlyú létére. Buster Douglas a legjobb formájában veszélyes lenne minden nehézsúlyú bajnok számára a boksz történelemben. Az a Buster Douglas aki megverte Tysont, aznap problémát okozhatott volna bármelyik nehézsúlyúnak a boksz történelméből.
LEGJOBB LÁBMUNKA: Bruce Seldon
- Amikor mérkőztem Tony Tucker ellen Clevelandben, kicsit jobb volt a lábmunkája, mint gondoltam. Tony Tucker 196 centi volt, a lábmunkája és készségei ahhoz a mérethez lenyűgöző volt. Mérkőztem Bruce Seldon ellen és neki is ott kell lennie. Nagyon jó volt az egyensúlya. A kettőjük közül Bruce Seldon-é lenne ez.
LEGJOBB ÁLL: Larry Holmes
- Hű. Ez nehéz. Larry Holmesnak kellene idekerülnie. Néhányszor megdurrantottam Larry Holmest.
LEGOKOSABB: Larry Holmes
- Többet tanultam meg Larry Holmestól, (mint bármelyik másik bunyóstól), sokat tanított nekem. Ami a ravaszságot illeti, határozottan Larry Holmes. Hogy megnyerte a Ray Mercer elleni meccsét, sokkal nehezebbé tette számomra az ellene folytatott mérkőzést, mivel úgy vélem, hogy Larry Holmes azt gondolta: Nemrég vertem meg a hadsereg őrmesterét. Tehát gondolhatta, hogy ezt velem is megteheti.
LEGERŐSEBB: Frank Bruno
- Az összes meccsemből Bruno volt képes összecsomagolni, lestrapálni, rám hajolt, lefogott, könyökölt. Nézd meg a meccset. Csodálom őt, de ezt erőltette.
LEGJOBB ÜTŐ: Lennox Lewis
- Kettő volt, és mindkettő Londonból. Az első Brunóval volt. Kaptam egy jobbkezest (az első menetben), és attól bedagadt a szemem. Ezért kicsit lájtosabbra vettem a figurát, mert ha még egyszer megüti, akkor felrepedt volna, és még nem repedtem fel meccsen. A második a harmadik menetben történt a második meccsen Lennox Lewisszal. Az ütés amivel megütött, emlékszem arra az ütésre, az hatalmas volt. A válla felett átnéztem és láttam az anyját, ahogy szurkolt neki, hogy kiüssön. Én meg arra gondoltam, hogy az én anyám nem volt ott. Amikor megütött, meg akartam torolni, de letörtem. A jobbkezessel megütött és kötelekhez szédített, le tudtam volna fogni, ha nem törtem volna le. Azt gondoltam váuu és teljesen leálltam. Lennoxot választanám. Csak azon gondolkodtam, hogy mi ment keresztül a fejemben. Bruno szemen ütött, de ez nem volt olyan brutális, mint az a jobbkezes, amitől komoly fájdalmat éreztem és lesokkolta a testemet. Amikor Lennox a harmadikban megütött azzal a jobbkezessel, az egy reccsenő jobbkezes volt. Azon gondolkodtam, hogy nem tudom, hogy fogom kibírni a többi ütéstm, ami ezután jön, miközben lent voltak a kezeim.
(Egy másik interjúban Bert Cooper balhorgát nevezte meg, mint a legkeményebb ütés:
- Bert Cooper. Balhorog. Ez volt a legkeményebb ütés, amit valaha éreztem és le kellett küzdenem. Úgy éreztem, mint ha egy teherautó ütött volna el. Sosem ütött még el teherautó, de úgy éreztem, mint ha egy teherautó talált volna el.
Buster Douglas jobbosát erősebbnek érezte, mint Lewis ütését, és Tysont is erős ütőnek tartja, amit a sparringok alapján megtapasztalt)
BOKSZ KÉSZSÉGEK: Larry Holmes
- Larry Holmest mondom a tiszta boksz készségekre. Amikor én a legjobb formában mérkőztem ellene, akkor ő a 25 százalékával volt. És ő bajnok volt, amikor én egy kölyök voltam. Ő az emberem, ha a készségeket nézzük.
ÖSSZESÉGÉBEN A LEGJOBB: Larry Holmes
- Larry Holmes. Larry Holmesnak kell lennie. Bámulatos jabje volt. És megtanulta hogyan kell jól ütni. Megtanulta, hogy kétszer ne kövesse el ugyanazt a hibát. Megtanulta, hogy amikor leütötték, hogyan keljen fel és aztán hogyan verjen meg a padlóról felállva. És hasonló dolgok. Nagyszerű bajnok és egy élmény volt számomra, hogy szembenézhettem vele.
2020. május 10. - Leibinger Gábor
