1949 nyarán járunk, az uralkodó félnehézsúlyú világbajnok a brit Freddie Mills megpróbálta megszerezni a nehézsúlyú Európa, a Brit és Brit Birodalmi bajnoki címeket Bruce Woodcock ellen. Nem sikerült neki, a 14. menetben kiszámolták. A félnehézsúlyú világbajnoki koronája azonban megmaradt, amit elnyerése után másfél évvel később "tett kockára", 1950. január 24-én a Londoni Earl’s Court Arénában az amerikai Joey Maxim ellen.
(Joey előzőleg félnehéz majd nehézsúlyban vívta a mérkőzéseit, és miután 1949-ben kipontozta a korábbi bajnok Lesnevich-t és kiütötte McCaffertyt, kiérdemelte a jogot, hogy kihívhassa a félnehézsúlyú bajnokságért Freddie Millst.)
1950. január 24-én Mills pályáján az Earls Court Empress Hallban Maxim, némi felmérés után dupla balegyenessel kezdte az első menetet. Nem sokkal később Mills indult meg jobbhoroggal, amit a kihívó keresztbe vert balhoroggal. Összekapaszkodtak, mindketten hajlított karú ütésekkel dolgoztak. A menet vége felé Mills szélesen ütött horgokkal próbálta a kötelekhez szorítani ellenfelét, amikor is egy nagy, alulról indított balhoroggal állon vágta ellenfelét. Maximot megrázta az ütés, de hamar kitisztult és sikerült neki megrendítő erejű ütés nélkül kihúznia a menet hátralévő részét. A harmadik menetet Mills kezdte támadólag, balegyenes, balegyenes, balhorog sorozat utolsó ütése talált. Maxim több jó balhoroggal válaszolt, de cserébe kapott ő is egyet jobbal. Mills többnyire szélesen ütött horgokkal támadt rá, amik után a kihívó jórészt fogásban próbált menedéket keresni. A menet vége felé Maxim vagy egy tucat ütést indított ellenfelére, aki látszólag érzéketlenül állta a támadást, de válasza nem volt rá. A 8. menetben sem igazán változott a mérkőzés képe, Mills széles horgaival ment előre, amivel hol talált, hol nem, és Joey is visszaütögetett neki. A kilencedikben kölcsönösen megszórták egymást horgokkal. Egyenlő erők küzdelmét láthatta a közönség, amikor a 10. menethez értek. A menet kezdetét jelző gong után, Mills balegyenesekkel próbálta elérni ellenfelét, míg az, hátrálásból balegyenes szurkákkal próbálta feltartóztatni. Mills balhorgára, Maxim is ugyanazzal az ütés fajtával válaszolt. Néhány pillanattal később Maxim egy jó összetétellel veszi át az irányítást, Mills megpróbál fogni. A brit nagy jobbhoroggal próbálkozik testre, de az amerikai frissebbnek tűnik. Freddie erőlteti a támadást és horog párbajba bocsátkozik a kihívójával. Maxim sorozatának utolsó ütése talál, amitől Mills a földre huppan, szeméből próbálja kidörzsölni a kábító érzést. Aztán a fél oldalra dől, de közben a bíró, Andrew Smyth kiszámolta. Mills számára ez a vereség nem csupán a világbajnoki cím, hanem több foga elvesztését is jelentette. Mills három fogát Maxim bal kesztyűjében találták meg a mérkőzés után.
Joey Maxim a 10. menetben kiütötte Freddie Millst, így a cím visszakerült az Egyesült Államokba. Mögötte pedig ott toporogtak az új és régi kihívók: Archie Moore, Bob Satterfield, Harry Matthews, Bob Murphy, Jimmy Slade, Nick Barone, a két német, Willie Hoepner és Conny Rux, valamint Albert Yvel, Mel Brown, Bert Lytell, Leonard Morrow és Reuben Jones. Maxim, bár addig is vívott mérkőzéseket, de 19 hónapig telt el, mire megvédte a koronáját az "ír" Bob Murphy ellen a Madison Square Gardenben 1951. augusztus 22-én, egyhangú pontozással. Közben 1950 májusában felment nehézsúlyba, hogy megpróbálja elhódítani a nehézsúlyú bajnok Ezzard Charles koronáját, de nem sikerült neki. Egyhangú pontozással alulmaradt. Murphy ez idő közben megverte Danny Nardicot, Jake LaMottát (ahol a „Bronxi bika” nem ment ki a 8. fordulóra) és Joe Rindone-t, mely győzelmekkel kivívta, hogy kihívhassa a félnehézsúlyú világbajnokot. Sőt, 5 a 12 arányban Bob Murphy volt a mérkőzés favoritja. A kilátogató 9525 néző előtt, a kötelező eligazításnál Murphy tűnt idegesebbnek, kerülte a szemkontaktust, lábait lazítgatta a közelgő küzdelemre. Majd megszólalt a gong. Könnyed tapogatózó ütések után Maxim rögtön lefogta ellenfelét, aki testre, horgokkal dolgozott. Murphy ment előre, Maxim egy jó jobbegyenessel verte keresztbe. A bajnok többnyire fogással próbálta lefogni ellenfelét, aki legtöbb ütését Maxim testére irányította. Sok volt a belharc és a dulakodás, amikor a menet közepén Maxim egy hátrálásból ütött jobbfelütés, bal, bal, balhorog után egy kemény jobbcsapottal talált. A hajolgatva előrenyomuló Murphyt, Maxim egy-egy összetétellel vagy fogással próbálta fékezni. A menet végén Maxim jobbfelütésére hatalmas Murphy balhorog volt a válasz, ami keményen talált. A bajnok egy pillanatra a köteleknek szédült, de csak átfutott rajta az ütés, és azonnal fogásba ment át. A 3. menetet a kihívó szintén agresszív test elleni támadásokkal kezdte, a bajnok megpróbálta lefogni, vagy hátrálva balegyenes, balegyenes, jobbfelütéssel megállítani. Most balegyenes, balegyenes, bal-jobbhorog. Majd egy újabb bal-jobb. Murphynek azonban nem szegték kedvét ezek az ellentámadások. Kemény felütésekkel próbálkozott, Maxim is megrázta magát egy-egy sorozattal. A menet vége felé Maxim egyre több jabet indított, amit az erőteljes jobbkezes ütések követtek. A kihívó, előrehajtott fejjel ment előre, de a bajnok távolról, egyre több ütéssel találta el az arcát. A negyedikben nagy jobbhoroggal kezdett testre Bob, de nem talált. Maxim hátrálva, balegyeneseivel piszkálgatta, majd ráküldött egy bal és jobbhorgot, közelről meg lefogta. Az ír is talált távolról néhány jó ütéssel, de jobban érvényesült a bajnok ügyesebb lábmunkája és technikai képzettsége. A 7. menet közel-belharccal kezdődött, ahol kölcsönösen megszórták egymást, és a menet nagy része így is telt el. A 10. menet elején balegyenes-jobbhorog találat Murphytől. Joey ahogy eddig is, inkább távolról próbálkozott, közelről pedig lefogta ellenfelét. A menetet jó néhány találattal zárta Maxim. A 11. menet elején a hajolgatva rohamozó kihívó nekiment Maximnak és elcsúszott. Bob a menet hátralévő részében folytatta a támadást, a bajnok nehezen tudta lerázni magáról, de a menet végére már ellépésekből látványosabban ő volt az eredményesebb. A 13.-ban Murphy ismét a rendkívüli kitartásáról tett tanúbizonyságot, fáradhatatlanul folytatta a rohamozást, Maxim jobbfelütés-balhoroggal próbálta leállítani. Joey nagy jobbfelütés bal-jobbhoroggal fejezte be a menetet. A 14. menetben a bajnok többnyire a jabjeivel távol tartotta kihívóját, majd ráhúzott még egy-egy horgot, felütést. A mérkőzés nagyobbik részében inkább Maxim technikai és taktikai képzettsége érvényesült Murphy közelharcos stílusával szemben, így megvédte a félnehézsúlyú címét és győzött egyhangú pontozással. A mérkőzésvezető Ruby Goldstein 10 menetben látta jobbnak Maximot, 3-ban Murphyt és kettőt döntetlenre adott, míg a másik 2 pontozó 10-5 arányban Maximnak adta a meccset.
A második címvédő mérkőzésére 1952. június 25-én a Yankee stadionban került sor, amikor Maxim szemben állt a középsúlyú király Sugar Ray Robinsonnal, aki a váltó és középsúlyú bajnoki címe után megpróbálta megszerezni a félnehézsúlyú bajnokságot is. A mérkőzést eredetileg 23-ára tervezték, de két nappal elhalasztották, mert az időjelzés tornádót jósolt. A vihar nem jött, de maradt a fülledt, rekkenő hőség. 50 éve nem mértek akkora meleget azon a napon, a szorítóban a reflektorok alatt 41c-foknál melegebb volt a hőmérséklet, ennek ellenére 48.000 néző várta izgatottan a gongot. Sugar Ray az önéletrajzi könyvében írja, hogy mikor a mérkőzés helyszínére hajtott a kocsijával, a rádió bemondta, hogy az elmúlt 53 évben, 1899-óta nem volt olyan meleg azon a napon, mint akkor. 1952. június 25, New York, Yankee Stadion: Már a bemutatáskor, miután lekerültek a köpenyek, feltűnt a méretbeli különbség. Maxim egy számmal nagyobb volt ellenfelénél. Robinson súlya 157 és fél font (71,2kg), míg Maximé 173 font (78,5 kg). Jack Kearns, Dempsey volt edzője, jelenleg Maximé, a következő taktikát javasolta védencének. "Folyamatosan menj előre és mozgasd, közben ügyelj a védekezésre, főleg a balhorgára vigyázz. Ha közel kerültök, fogd le, aztán indulj meg ha szólok..."...Robinson edzőjének a taktikai utasítása így szólt: "Bokszolj könnyedén 3 menetet, majd rázd meg magad 1-2 sorozattal, megint játsszál 3 menetet aztán újra "szórd meg" egy kicsit és így tovább. A bemutatások után gong, első menet. Robbie az óramutatóval megegyező irányban mozog el, mindketten balkézzel "kóstolgatják" egymást. Robinson a fürgébb, aktívabb, időnként elenged egy bal-jobb összetételt is, közelről pedig fog. Robinsoné a menet. 2. menet. Ott folytatják, ahol abbahagyták. Sugar Ray "táncol", balegyenesezik és időnként elenged 1-1 keményebb ütést is, majd fog. Maxim többnyire balkézzel, ráérősen dolgozik. A menet végén Sugar Ray jó jobbhoroggal "búcsúzik". Ez a menet is Robbié. Robinson kemény balhorog-jobbegyenes összetétellel kezdi a 4.-ket. Joey túl komótos és lassú, Robinson gyorsasága és technikája érvényesül. 5. menet. A "cukorember" folytatja a táncot, de most már keményebben meg is húzza az ütéseit. Ez is Robinson menete. A következő menetekben is az előző menetrend folytatódik. Maxim sétál előre, Robinson balegyeneseket üt, eltáncol, és időnként keményen visszaver, majd lefogja ellenfelét. A szünetben szóltak Robinsonnak, hogy könnyű ütésekkel csak pontgyűjtésre menjen. "Miért ne üssem ki, ha tudom" ...-volt a válasz. Így ment ez egyhangúan egészen a 10. menetig. 10. round. Maxim aktívabb, balhorgával többször is tisztán talál. Sugar Ray eltáncol és szinte csak balegyenest üt, fáradni látszik. A menet közepén azonban elenged 2 keményebb bal-jobb összetételt is. A fáradtság nemcsak Robinsonon mutatkozott, hanem Ruby Goldstein vezetőbírón is. Menet közben a mozgása megváltozott, pillanatra koordinálatlanná vált. Kiszólt az orvosnak, aki bedobott neki egy ammóniaampullát, ami átmenetileg helyrehozta, de hamarosan egy újabbat kért. A menet végét jelző gongnál az orvos már fenn állt a szorító mellett, megmérte a pulzusát, majd intett Ray Müllernek a tartalékbírónak. A botorkáló Goldsteint úgy támogatták le a szorítóból. Hőgutát kapott! A következő menetekben Maxim kicsit beleerősít, hisz nyilvánvalóan ponthátrányban van. A fáradt Robinson pedig kissé visszavesz az iramból, elmozog, balegyenest üt, de a keményebb összetételek már ritkábbak. 13. menet. Robinson balegyenesezik, az eltáncolás helyett most már csak inkább ellépked, majd fog, támaszkodik. A szétválasztás után Maxim bulldog módjára megy utána, kemény balhoroggal eltalálja ellenfelét, amitől az kissé meg is tántorodik. Nem csak az ütés ereje, hanem a fáradtság is munkálkodik rajta. Sugar Ray fogni próbál, de a bajnok "leveri" magáról. Robinson bizonytalan lábakon táncol el, hatalmas Maxim balcsapott csúszik le róla. A néger ütései szélesek, lassúak, mikor nem üt, a kezeit a csípőjénél lógatja. A menet végén Robinson összeszedi a maradék erejét és egy hatalmas jobbcsapottat üt, de nem talált és annak a lendületétől arcra esett. A bíró megtörli a kesztyűit, mehet tovább. Alig van hátra a menetből, Robinson mozgása rendezetlenné vált, közben Maxim néhány kemény bombával találja el, majd megszólal a gong... A biztosan vezető Robinson a saját sarka helyett egy másikba botorkált, ráesett a kötelekre, segédei úgy vitték a sarokba. A szünetben pánikszerű frissítés, egy teljes üveg víz a fejére, jégtömlő a szívére és a tarkójára...hiába a gondos sarokmunka, Robinson összeroskadva, ülve maradt a 14. menetre szólító gongnál.
A másik sarokban Maxim arra lett figyelmes, hogy a doktor jelzi, Robinson nem tudja folytatni a küzdelmet. Maximnak mosolyra nyúlt a szája, de meglehetősen kimerülten vette tudomásul a győzelmét. Bár ünnepli magát, amikor a hangosbemondó bejelenti, hogy "kiütéssel győz és továbbra is félnehézsúlyú világbajnok: Joey Maxim!" Az új bíró a mérkőzés után mesélte, hogy gondban lett volna, ha le kellett volna pontozni a meccset, mert elődje pontozólapja annyira átázott az izzadságtól, hogy olvashatatlan volt. Sugar Ray vezetett minden pontozólapon, miután a 13. menet végén összeomlott. Goldstein lapján 5-2-3 (az új bíró pedig kettőt Maximnak adott az utolsó háromból) a másik két lapon10-3, 9-3-1-el vezetett Sugar Ray. Robinson 5, míg a győztes 4 kilót adott le a mérkőzés során, és Sugar Ray még az öltözőben is összefüggéstelenül beszélt. A Miroir Sprint hetilap ezzel a címmel számolt be az eseményről: "Robinson kivégzése a Yankee Stadion gőzkamrájában!" (A Ring magazin rangsora pedig: Világbajnok Joey Maxim 1. Archie Moore 2. Harold Johnson 3. Yolande Pompey 4. Jimmy Slade 5. Jake LaMotta 6. Bob Murphy 7. Dan Bucceroni 8. Danny Nardico 9. Randy Turpin 10. Robert Villemain. Ebben az időben, Európában a legjobbak a német Conny Rux, Willie Hoeppner és Gerhard Hecht illetve a brit Turpin és Don Cockell voltak.)
A 39 éves Archie Moore az egyik legjobb versenyző már évek óta, és most összehozták a címvédő Maximmal. Archie elnyerte a címet több mint 8000 néző előtt, kipontozta Maximot 1952. december 7-én a St Louis arénában. Az első menetben Moore (172,5 font) volt az, aki támadólag lépett fel, ő ment előre. Maxim (174 és fél font) inkább távolról próbálkozott, majd egy-két ütés után közellépett és fogni próbált. Moore olyankor rövid horgokkal és felütésekkel dolgozott. A menet vége felé Archie hatalmas jobbkezessel talált, ami egy pillanatra át is futott Maximon. A 2. menettől már felbátorodott a bajnok. Hátrafelé mozogva balegyenesekkel, balhorgokkal és jobbegyenessel próbálkozott, majd közelről megpróbálta lefogni ellenfelét. Moore a teste előtt, fedezékként keresztbe rakott karokkal blokkolva, vagy az ellenfél ütéseit hárítva, törzsből folyamatosan hajolgatva, előre haladva, ütött távolról és belharcban is, ütéseinek jórészét keményen meghúzva. Tulajdonképpen végig ez is volt a mérkőzés képe. Mindkét részről találatok, sok belharccal. Moore volt az, aki többet talált, folyamatosan ment előre, és a látványosabb, kemény ütések is inkább az övé voltak. Végül 15 harcos menet után Harry Kessler vezetőbíró kihirdette Archie Moore egyhangú pontozásos győzelmét.. A „Mongoose”, ahogy Moore-t ismerték, kétszer is egymás után, felajánlotta Joeynak, hogy visszaszerezze a koronát. 1953. június 24-én az Utah állambeli Ogdenben szoros pontozással verte Maximot, majd újra kipontozta őt a Miamiban lévő Orange Bowlban, 1954. január 27-én. Ezzel Joey Maxim bajnokságért folytatott időszaka véget ért.
1922. március 28-án született, eredetileg Giuseppe Antonio Berardinelli néven. De hát ez a név hol fér ki egy plakátra? Úgyhogy lett inkább Joey Maxim, amely nevet a géppuskáról vette át. Utalva, hogy a balegyenest olyan gyorsan és nagy számban lődözi.
Amiről a legtöbb ember emlékszik Maximra, a Sugar Ray Robinson fölötti 14. menetes KO győzelme. Korábban és manapság, amikor az emberek erről beszélgetnek, szinte csak a Yankee Stadionban lévő fojtó melegnek tulajdonítják a győzelmet és semennyire sem Maximnak. Az igaz, hogy Robinson sokkal nagyobb sebességgel harcolt, mint Maxim. Az szintén igaz, hogy Maxim 15 fonttal (6,8 kg) nyomot többet Robinsonnál. Ez volt Robinson hosszú karrierjében az egyetlen idő előtti vereség. Senki nem azt mondja, hogy Maxim Robinsonnál jobb harcos volt. De ahogy Maxim szerette mondani a kritikusainak a győzelem utáni években: „Mi az, én talán légkondicionálásban bunyóztam?” És van benne valami, a hőség ugyanúgy kínozta Maximot is, mint Robinsont. Tanúsítsunk egy kis elismerést ennek a fickónak. Hasonlóan tiszteletlenek irányába, mikor szóba kerül az 1954-es győzelme a fiatal Floyd Patterson fölött, ami Patterson karrierjében az első vereség volt. Igen, az Maxim 105., míg Patterson 13. mérkőzése volt. De sokszor ez az egyenlőtlenség csak a fiatal srác javára működik. Maxim a pályafutása végén járt, a következő 10 mérkőzéséből már csak kettőt nyert és visszavonult. Talán a kedves olvasó még mindig nem tartja túl sokra Maximot. Végül is Robinson vezetett a pontozólapokon, mielőtt összeomlott. Gondolhatják, hogy talán a Patterson elleni döntés is kedvezmény volt számára, de nem csak ez a két küzdelem volt, amit ez az ember megnyert. Maxim megmérkőzött annak a korszaknak az összes jó félnehézsúlyújával. Megverte Jimmy Bivinst ’48-ban és Jersey Joe Walcottot ’46-ban. Kiütötte a 10. menetben és elnyerte címet Freddie Millstől. Korábban kipontozta Gus Lesnevich-t, Lloyd Marshallt és Bob Satterfieldet. Bajnokságát megvédte az „Ír” Bob Murphyvel szemben. Ez egy termékeny korszak volt, sok jó félnehézsúlyúval, közülük néhányan le is győzték Maximot. Ők igazi profik voltak. Bivins megverte őt, és ez nem volt másképp Walcottal és Marshallal sem. A pályafutása végefelé kipontozta Carl Bobo Olson, Willie Pastrano, Eddie Machen és még néhány ismeretlen fickó. Ráadásul, amikor fiatal volt, sosem bírt el Charlesszal és Moore-ral. Charles ötször verte meg, Moore háromszor tette ugyanezt, ahol mindhárom alkalommal a félnehézsúlyú cím volt a tét. De egyik sem volt képes, hogy kiüsse őt. Maximot mindössze egyszer ütötték ki a 115 mérkőzéses karrierje során. Curtis Sheppard állította meg 1 menetben még ’43-ban Clevelandben, de három héttel később Maxim újra kiállt ellene és visszavágott neki. Világosan látszik, hogy Maxim felett minimum két „all time” szintű félnehézsúlyú van. Látható, hogy mindig kudarcot vallott a minden idők talán két legjobb félnehézsúlyúja, Charles és Moore ellen. Moore-t sokáig várakoztatta, mert bajnokként nem volt túl aktív. Összességében jó eredményei voltak és megérdemli a helyet a nagy félnehézsúlyú bajnokok között, hiszen megverte: „Red” Burmant, Nate Boldent, Phil Muscatot, Jersey Joe Walcottot, Olle Tandberget, Joe Kahut, Bob Satterfieldet, Jimmy Bivinst, Gus Lesnevicht, Bob Murphyt, „Tiger” Ted Lowryt, Sugar Ray Robinsont, Danny Nardicot, Floyd Pattersont és Paul Andrewst is. Elbánt kevésbé ismert, de nálánál jóval nagyobb nehézsúlyú ellenfelekkel is. Ilyen volt, mikor 85,7 kilósan legyőzte a 108 kilós Francisco de la Cruzt, vagy mikor 83 és fél kilósan megverte a 120 kilós „Big Boy” Brownt.
1958-ban vonult vissza az ökölvívástól, utána különféle területeken dolgozott. Volt taxisofőr (ezek szerint (is), azért akadnak kemény taxisofőrök), vendéglős, és állt a színpadon stand up komikusként, de volt szállodai üdvözlő ember is, és szerepelt néhány filmben is. 2001-ben, 79 éves korában agyvérzés komplikációjába halt meg. Tagja az ökölvívó Hall of Fame-nek, 83 győzelme mellett (22 KO) 29 vereséget és 4 döntetlent ért el.
2020. április 29. - Leibinger Gábor
