A magyar bokszrajongók érdeklődése -hasonlóan tengerentúli társaikéhoz- egyre nagyobb arányban fordul az úgynevezett kisebb súlycsoportok felé. Legújabb portrénk a nagylégsúly egyik legkiválóbb bunyósáról, Martin Castilloról szól. A 28 éves mexikói bunyós jelenleg a WBA szervezet világbajnoka, utolsó mérkőzését Erik Morel ellen vívta, amit a magyar szurkolók is láthattak a Sport1 televízió jóvoltából. Hosszabb írásunkban végigkövetjük Martin Castillo karrierjét, legfontosabb mérkőzéseit és megpróbálunk rávilágítani, hogy nem érdemtelenül szerepel újabban egyre több súlycsoporttól független ranglistán a „Kakas” becenevű bunyós.
Martin Castillo 1977. január 13-án született Mexikóvárosban. Az alacsony termetű fiú hat és féléves korában kezdett el bokszolni és minden vágya az volt, hogy világbajnok legyen. Amatőrként Castillo az egyik legsikeresebb mexikói bunyósnak számított. A fejvédősök között 180 mérkőzés vívott, amiből 161 alkalommal győztesen hagyta el a ringet. Meglepőnek hangzik, de Martin amatőrként legyőzte Floyd Mayweathert is! 1996-ban nagy reményekkel vágott neki az olimpián az akkor mindössze 19 éves Castillo, de már az első fordulóban búcsúzni kényszerült az erdélyi származású német világbajnok, Lunka Zoltán ellenében. A csalódást jelentő olimpiai szereplést követően Martin amatőr maradt és még vívott néhány mérkőzést, de 1998-ban elérkezettnek látta az időt, hogy a hivatásosok táborába lépjen.
Első mérkőzését 1998. július 27-án vívta a kaliforniai Inglewoodban. A négy menetes mérkőzésen meggyőző teljesítmény nyújtva verte Ricardo Contrerast. Ebben az évben még négyszer bunyózott a már ekkor is nagylégsúlyban vítézkedő bunyós és két pontozásos, valamint két kiütéses sikert aratott felhozó ellenfelek ellen. Profi pályafutása első komolyabb próbatétele 1999 májusbában jött el, amikor is a 7-2-es rekorddal rendelkező Alejando Moreno ellen lépett ringbe. A két fiatal bunyós nagyon kemény négy menetes meccset vívott, melyen egy hajszállal, de Castillo volt a jobb és megosztott pontozással nyerni tudott. A nehéz mérkőzés után néhány könnyebb meccset szerveztek Martinnak, aki magabiztosan vette az akadályokat és az év végére már 11-0 volt a rekordja. A 2000-es évben három gyors győzelem következett, majd pályafutása első 10 menetes mérkőzése Oscar Andrade ellen. Castillo egyhangú pontozással győzött 99-91, 98-92, 99-93 arányban és kiváló formát mutatot. A meccs után a következőket nyilatkozta: „Nagyon sokat tanultam ezen a meccsen. Nagyon kemény ellenfélem volt, kemény ütésekkel. Ezzel a győzelemmel kinyitottam az ajtókat. Mikor megkapom a lehetőséget készen állok majd, hogy bajnoki címeket szerezzek”. Andrade legyőzése után két hónappal újabb nehéz meccs várt Martinra a 25-5-ös mérlegű Gabriel Munoz ellen. A meccs második menetében Castillo szeme csúnyán felrepedt, ami nagyon zavarta a későbbiekben. Az ötödik menetben sikerült padlóra küldenie a szívós Munozt, aki azonban nem adta meg magát és tovább küzdött. A 10 menet után egyhangú pontozással nyert Castillo, aki a meccs után megjelent a nagy szervezet ranglistáin. Ebben az időben kapta Castillo az „El Gallo” azaz a „Kakas” becenevet, amit a stílusára utalt elsősorban.
2001-ben új fejezetéhez érkezett Martin Castillo karrierje. Az évet a veretlen Omar Adorno ellen kezdte, aki egy nagyon tehetséges puerto ricoi bunyós volt. Adorno 1996-ban részt vett az atlantai olimpián és a puerto ricoi csapat egyik legnagyobb reménysége volt. A 10 menetesre tervezett mérkőzést mindkét bunyós nagy elánnal kezdte, de Castillo gyorsasága és agresszivitása kissé meglepte a puerto ricoit. Adorno ebben az időben előrébb állt a profi ranglistán mint Castillo, de a 2. menetben már egy precíz balhorogtól padlóra került. A mindössze 21 éves puerto ricoinak sikerült összeszednie magát, de a hetedik felvonásban újra számolni kellett rá. Ebben a menetben Castillo kinyitotta a pofonládát és akkora verést osztott ki ellenfelének, hogy az a szünetben feladta a meccset. A győzelem után a nemzetközi bokszsajtó egyre többet kezdett foglalkozni Martinnal, aki a világszervezetk nagylégsúlyú ranglistáin is egyre feljebb kúszott. Az Adorno elleni meccs után két hónappal a korábbi IBF légsúlyú világbajnok Francisco Tejedor következett az immár 17-0-ás rekorddal rendelkező 24 éves mexikóinak. Az összecsapás váratlanul rövid lett, mivel Castillo az első menetben egy pompás testre mért balhoroggal kiütötte Tejedort. Ezt követően egy újabb gyors KO győzelmet aratott a korábbi világbajnoki kihívó Evangelio Perez ellen. A meccs után Doug Ficher a Maxboxing riportere a következőket mondta Martin Castilloról. „A Los Angelesben élő mexikói az egyik legösszetettebb bunyós a kisebb súlycsoportokban.” 2001. júliusában pályafutása első címmérkőzését vívta a mexikói reménység. Castillo ellenfele a rutinos Ricardo Vargas volt, aki jelenleg is a világ élvonalába tartozik, hiszen hamarosan IBF harmatsúlyú világbajnoki döntőt vív majd Rafael Marquez ellen. A Castillo vs Vargas meccs tétje a WBO és az IBF reginonális bajnoki címei voltak. Vargas nagyon agresszíven kezdett, ami váratlanul érte Castillot, de az első menetet leszámítva jól tudta kezelni a helyzetet és irányította az összecsapást. A meccs elején két alkalommal is csúnyán összefejeltek a bunyósok és mindketten megsérültek, így félő volt, hogy idő előtt leállítják a mérkőzést. A hatodik menetben a bíró végül Castillo sérülése miatt lepontoztatta a meccset, melyet 58-56, 58-56, 59-55 arányban hősünk nyert meg. Martin a meccs után a következőket nyilatkozta: „A legjobbamat nyújtottam és megpróbáltam kiütni, de nagyon erős volt és folyamataosan fejelt az egész meccs alatt”. A meccs után a mexikói bunyós első helyre került az IBF és a WBO nagylégsúlyú ranglistáján is így mindkét szervezet világbajnokának a hivatalos kihívója lett. A Vargas elleni derbi után Castillo öt hónap pihenőt kapott és csak novemberben bokszolt újra. Ekkor a korábbi regionális bajnok Pedro Morquechot ütötte ki a harmadik menetben, aki a mérkőzés után vissza is vonult az aktív ökölvívástól. Castillo ekkor már a leghitelesebb nagylégsúlyú kihívó volt, aki elől a bajnokok szinte menekültek. Az IBF döntésének értelmében azonban Felix Machadonak, a szervezet világbajnokának kötelező volt bokszolnia a fiatal mexikói ellen, így végre világbajnoki mérkőzésen is bizonyíthatott a "Kakas".
A világbajnoki címmérkőzésre 2002. március 30-án került sor, azon a gálán ahol népszerű Ricardo Mayorga megszerezte pályafutása első világbajnoki címét Andrew Lewis kiütésével. A readingi mérkőzésen Castillo gyorsan kezdett, folyamatosan letámadta Machadot, aki nem igazán tudott mit kezdeni a mexikói hurrikán ellen. Az ötödik menetben egy összefejelés után mindkét bunyós csúnyán megsérült. Martinnak a feje tetején kezdett el vérezni, míg a világbajnoknak a jobb szeme feledt repedt fel a bőre. A hatodik menet után a mérkőzésvezető a ringorvos tanácsára beszüntette a mérkőzést és lepontoztatta a meccset. Hatalmas meglepetésre mindhárom pontozó 58-56 arányban a nyilvánvalóan gyengébb Felix Machadot látta jobbnak, így a venezuelai bunyós megőrizte világbajnoki címét és Martin Castillo egy álommal szegényebb lett. A veretlenségét elveszítő mexikói bokszoló a mérkőzés után a következőket mondta: „Egy kicsit rossz érzésem van a pontozás miatt. Nagyon rosszul jött nekem a sérülés.”. Ezt követően nyolc hónapig pihent Castillo, hogy fel tudja dolgozni a kudarcot, de a mexikói újságokban még mindig a Machado elleni mérkőzéssel foglalkozott. „Többször megnéztem a mérkőzést és elemeztük is az edzőmmel. Úgy érzem megnyertem ezt a mecset. Nagyon szeretnék egy visszavágót, de Machado embereit nem érdekli a mérkőzés. Készen állok bárki ellen ringbe lépni, bármikor.” 2002. novemberében a középszerű Keyry Wong ellen tért vissza hősünk. A meccs váratlanul szorosan alakult, Martin nem igazán tudott mit kezdeni ellenfelével, aki egyre inkább felbátorodott. A 7. menetben Castillo szeme megsérült, immár sokadszor profi pályafutása során, ami nagyon felbőszítette őt. A következő menet elején leütötte a folyamatosan támadó Wongot egy remek testütéssel. Ekkor már mindenki azt hitte vége a meccsnek, de Wong nem adta fel és kemény találatokat vitt be Castillonak, aminek hatására hatalmas verekedés alakult ki a szoritóban. Az adok kapok eredményét jelzi, hogy a szünetben Wong sarka feladta a küzdelmet, így Martin TKO győzelemmel tért vissza első veresége után. Ezt követően 2003-ban bokszolt újra, amikor is a közepes Valerio Sanchezt verte egyhangú pontozással nyolc menetben. Sanchez jól küzdött, de Castillo nem sok esélyt adott neki és mindhárom pontozónál 80-70 arányban nyerte a meccset. A mérkőzés után a mexikói a következőképpen értékelt: „Meglepett engem Sanchez teljesítménye, aki nagyon keményeket ütött vissza. Megsérült a bal kezem, de ez nem volt probléma mi folytattuk a megkezdett munkát. Eltalált néhány jó ütéssel, de nem tudott egyszer sem megfogni.”. Sanchez után a korábbi világbajnoki kihívó Alberto Ontiveros következett. A 10 menetesre tervezett mérkőzést a negyedik felvonásban zárta le Castillo. A meccsen újra felrepedt Martin szemöldöke, aki a sajtótájékoztatón igen ingerülten nyilatkozott.”Nincs szükségem több tesztre, készen állok, hogy bármelyik nagylégsúlyú világbajnokkal összecsapjak. Most újra megsérültem, de ez a munkámmal jár.”
2004. januárjában Castillo elfogadta a WBA szervezet invitálását és hajlandó volt megmérkőzni Roberto Galiciával, hogy eldöntsék ki legyen a KO királynak tartott világbajnok, Alexander Munoz hivatalos kihívója. Martin iskolabokszot mutatott be a mérkőzésen és megalázó pontozásos vereséget mért a fordított alapállású Galiciára. Az összecsapáson a mexikóinak újra felszakadt a fejbőre és bal kezével is problémák akadtak. „Megsérült a bal kezem a harmadik menetben. Az összes balkezes ütésemmel eltaláltam a fejét. Készen állok a világbajnoki mérkőzésre. Nagyon bízom benne, hogy Munoz is felkészült rá, mert ez egy kemény meccs lesz.”. Castillo tehát ezzel a győzelmével a WBA első számú kihívója lett és elkezdték előkészíteni a félelmetes Alexander Munoz elleni mérkőzését. A venezuelai világbajnokot a legnagyobb ütőerejű bunyósnak tartották az alsóbb súlycsoportokban, 25 mérkőzéséből 24 alkalommal nem volt szüksége a pontozókra. Munoz 2002 óta kizárólag Japánban bokszolt, ahol végigverte a teljes hazai nagylégsúlyú mezőnyt, többek között olyan bunyósokat kiütve mint a kőkemény Celes Kobayashi. Castillo és Munoz mérkőzését a nyár végére ígérték a szervezők, de a világbajnok egy edzésen súlyosan megsérült miközben a japán Hideyashu Ishihara elleni mérkőzésére készült. Hogy a mérkőzés ne maradjon el a WBA úgy döntött, hogy Castillo megküzdhet a japán bunyóssal a szervezet ideiglenes bajnoki címéért. A mérkőzés győztesének még a 2004-es évben meg kellett mérkőznie Alexander Munozzal, hogy eldőljön ki a szervezet igazi bajnoka. A Japán Gifuban rendezett mérkőzésen Castillot telt ház és örjöngő japán szurkolók ezrei várták. Ishihara kamikaze módjára kezdte a mérkőzést és lerohanta a mérkőzésre mindössze két hetet készülő Castillot. A kezdeti menetek nagyon szorosan alakultak, de a japán bunyós enyhe főlényben volt. A negyedik menetben Martin szeme szokásához híven felrepedt, ami megzavarta a mexikóit. Az első tíz menet után a pontozás a hazai bunyósnak kedvezett, mert 97-93 illetve 96-94 arányban két pontozónál is simán vezett a japán sportoló. A tizenegyedik menetben aztán Castillo megvillant és egy bődületes jobbkezes ütéssel földre küldte Ishiharat. A japán bunyós felpattant, de hamarosan újabb két padlózás következett, ami után a mérkőzésvezető beszüntette az egyenlőtlenné vált küzdelmet. Martin Castillo a WBA ideiglenes világbajnoka lett és legközelebb a súlycsoport szervezetektől függetlenül is legjobbjának tartott Alexander Munoz ellen kellet ringbe lépnie.
2004. december 3-án a texasi Laredoban egy Top Rank által rendezett gálán végre összecsaphatott Alxender Munoz és Martin Castillo a szurkolók által egyik legjobban várt nagylégsúlyú mérkőzésen. A mérkőzés esélyese az amerikai debütálására készülő, veretlen világbajnok volt, akinek a beceneve a sokat sejtető „Robbanás” volt. A meccsen a várakozásoktól eltérően Castillo akarata érvényesült. A technikás és gyors mexikói már a meccs elején folyamatosan megbüntette a védekezés elhanyagoló, de állandóan támadásban lévő Munozt, akinek hamar elment a kedve a nagy rohamozástól és negyedik menettől kezdve már jóval megfontoltabban bunyózott. Ebben a felvonásban Munoz a padlóra került és Martin egyre jobban nyeregbe érezte magát és egyre magabiztosabban bunyózott. A hetedik menetben a világbajnok szája vérezni kezdett, majd a nyolcadik etapban újra padlóra került. A mérkőzés további szakaszában Munoz elkeseredetten próbálkozott, de Castillo nagyon szigorú volt az egész mérkőzésen és gyors kombinációval folyamatosan terrorizálta a venezuelait. A 12 menetben Munoz hatalmas verést kapott, de sikerült kihúznia a végső gongig, ám a döntés nem lehetett kérdéses. 117-109, 117-109 és 116-110 arányban egyhangú pontozással a WBA új nagylégsúlyú világbajnoka Martin Castillo! A meccs után az újdonsült világbajnok a következőképpen kommentálta az eseményeket: „Úgy gondolom nagyon intelligensen harcoltam.” A mexikói bokszoló a sikerével egycsapásra nemzetközileg is ismert bokszoló lett és a Top Rank is előnyösebb szerződést kínált számára, ami az anyagiak mellett abban is megmutatkozott, hogy szerepet szántak neki a 2005-ös év egyik legjobban várt gáláján. A verekedésben és vívásban egyaránt otthonosan mozgó Castillo nem sokáig élvezte a sikert, első címvédésére a WBA korábbi légsúlyú világbajnokát, Erik Morelt szerződtette a promotere. A mérkőzésre a nagy érdeklődéssel várt Erik Morales vs Manny Pacquiao fémjelezte gálán került sor, így Martin az HBO nézői előtt is megvillanthatta tudását, ami nagyon nagy lehetőség volt számára. A 2005. márciusi meccsel kapcsolatban megoszlott a szakértők véleménye. Sokan Castillot tartották a favoritnak, de néhányan úgy vélték, hogy a nagyon technikás és gyors Morel megoldhatatlan feladat lesz a világbajnoknak. A mérkőzés aztán a Castillo rajongók legoptimistább jóslatait is túlszárnyalták, ugyanis az első menet kívételével Martin szinte a földbe döngölte a kiváló Morelt, aki képtelen volt megtalálni a gyors, pontos és remek kombinációkat ütő mexikói világbajnok ellenszerét. A jó iramú 12 menet után 119-109 arányban egyhangúan, mindhárom pontozó Castillot látta jobbnak, aki ezzel a sikerével már hangosan kopogtatott a súlycsoporttól független ranglisták ajtajában. Larry Merchant, az HBO nagy tiszteletnek örvendő szakértője szerint Castillo kiválóan bunyózott a mérkőzésen és egy erős ellenfél ellen védte meg magabiztosan címét.
Martin Castillo napjaink egyik legérdekesebb és legsokszínűbb bunyósa. A 28 éves mexikói nagyon erős amatőr háttérrel rendelkezik, komoly nemzetközi amatőr tapasztalat után lett profi. Martin egy alapvetően agresszív stílusban bokszoló ökölvívó, de ha az ellenfél úgy kívánja akár a mérkőzés közben is képes igazítani a bunyóján. Kiválóan üti a kombinációkat, ami nagyon sarkalatos pont egy bokszolónál. Pontos és gyors ütéseihez jó ütőerő is párosul, amit kiütéses győzelmei mellett az is bizonyít, hogy olyan keményfejű bunyósokat is padlóra tudott küldeni mint Alexander Munoz. Martin másik erőssége a kiváló lábmunkája és mozgáskulturája. A mexikói viszonylag jó testütőnek számít és a védekezése is elsőrangú. Érdemes megemlíteni még a mexikói bunyós kondícióját és ütésálló képességét, melyek szintén a súlycsoport legjobbjai közé tartoznak.
Érdekességek
- Martin soha életében nem bunyózott profiként Mexikóban
- Castillo eddigi profi 29 mérkőzésén 157 menetet bokszol, amiből 41 volt világbajnoki mérkőzésen
- Átlagosan 5,4 menetesek a meccsei, amiknek 55%-át nyeri meg kiütéssel
- Martin egyik legjobb barátja Israel Vazquez, aki jelenleg az IBF kispehelysúlyú világbajnoka
- Castillonak gyerekkorában Julio Cesar Chavez volt a példaképe, manapság pedig Marco Antonio Barrera meccseit nézi meg legszívesebben
2005. 03. 26. Hollywood
