Találkozásom az ellenféllel, avagy mit lehet tudni Antonio "Chelo" Diazról?
Kovács István szombati ellenfele, Antonio "Chelo" Diaz sajnos meglehetősen ismeretlen a magyar bokszrajongóknak. A Dominikai Köztársaságból (nem azonos Dominikával) származó bunyós jelenleg a WBO szervezet 4. helyén van rangsorolva. A három nagy boksszervezet (WBC/IBF/WBA) listáin nem szerepel az első tízben. Diaz bokszkarrierjét az Egyesült Államokban, New Yorkban építette fel. Promotere az angol Frank Warren, aki többek között olyan hírességeket is szerződtetett már, mint Mike Tyson vagy Naseem Hamed. Antonio "Chelo" Diaz egyébként nem rokona azonos nevű mexikói kollégájának,, Antonio "Tono" Diaz-nak, aki kisváltósúlyban bunyózik.
Diaz eredménylistáját nézegetve néhány érdekes adaton akadhat meg a szemünk: eddigi egyetlen vereségét a panamai Mauricio Martinez ellen szenvedte el, még 1997-ben pontozással maradt alul. Martinez jelenleg a WBO szervezet bantamsúlyú világbajnoka, tehát ez a vereség betudható kisebb botlásnak egy jó ellenfél ellen. A Diaz által begyűjtött "skalpok" közül két bunyós nevét érdemes kiemelni: Bernard Harrist és Daniel "Cobrita" Jimenezt. Harris azért érdekes, mert korábban két kisebb szervezet, az NBA és IBC pehelysúlyú bajnoka is volt, és olyan ellenfelekkel mérkőzött, mint a jelenlegi IBF könnyusúlyú bajnok Paul Spadafora, WBA pehelysúlyú bajnok Derrick Gainer és a WBA nagypehelysúlyú bajnok Joel Casamayor. Az említett bunyósok közül -bár mindannyian legyőzték- senkinek sem sikerült kiütnie Harris-t, mint ahogyan Diaz-nak sem. Némileg levon "Chelo" győzelmének értékéből, hogy karrierjének abban a szakaszában, mikor kettejük összecsapása zajlott, Harris gyakorlatilag minden komolyabb ellenféltől kikapott már. A másik ellenfél a puerto-ricoi Daniel "Cobrita" Jimenez már nagyobb elismertségnek örvend bokszberkekben. Jimenez korábban két súlycsoportban: bantam- és nagybantamsúlyban is birtokolta a WBO bajnoki címet. Sajnos Jimenezre is igaz az, ami Harris-ra. Mindketten karrierjük alkonyán találkoztak Diazzal. Jimenez a Diaz elleni összecsapás után már nem mondhat magáénak győztes mérkozést.
Milyen bunyós "Chelo" Diaz? Meg kell vallanom, hogy ebben a kérdésben kénytelen vagyok egyetlen meccsre hagyatkozni. Aki kicsit is jártas a témában, az tudja, hogy messzemenő következtetéseket egyetlen mérkőzés alapján nem szabad levonni. Éppen ezért, a Diaz által mutatott teljesítményt ebben az estben nem is méltatom. A mérkőzés, ami alapján sikerült valamelyest megismerkednem Koko szombati ellenfelével, egy 10 menetes összecsapás Bernard Harris ellen.
Ami Diazt figyelve először szembetűnik, az az, hogy egy meglehetősen masszív felépítésű, erős felsőtestű bunyósról van szó. Alapállását tekintve normál felállásban bokszol, tehát ezzel nem állítja szokatlan helyzet elé Kokót. Az hamarosan kiderül, hogy a megjelenése alapján tipikus mexikói verekedőnek kinéző Diaz lábmunkája jobb a vártnál. Ezt az adottságát azonban láthatóan inkább védekezésnél igyekszik hasznosítani, nem is rosszul. Abban a pillanatban, mikor átveszi az agresszor szerepét, mintha elfeledkezne a lábmunka szerepéről. A látottak alapján azt hiszem, nyugodtan kijelenthetem: Diaz nem igazán iskolázott bunyós. Alkatából és mentalitásából adódóan kifejezetten a belharcot igyekszik erőltetni. A szurkáló balegyenes -bár nyitásként rendszerint ezt használja- biztosan nem az erőssége. Előszeretettel alkalmazza viszont azt a jobbcsapottat, amely az általam látott mérkőzésen egyik fő fegyverének bizonyult. Diaz támadásaira jellemző, hogy a legritkább esetben üt ugyanazzal a kézzel két ütést egymás után. A Harris ellen bevetett recept: egyenesen az ellenfél felé mozogva balegyenessel vagy balhoroggal indítani, majd a jobbcsapottal folytatni a támadást. Belharcban is meglehetősen egysíkúnak mutatkozott Diaz: széles ívben ütött bal- és jobbhorgokkal, illetve -ritkábban- testre mért felütésekkel operál. Ami számomra meglepő volt: agresszív, letámadó harcmodora ellenére kifejezetten keveset üt, alacsony intenzitással dolgozik, ebben az értelemben nem tekinthető igazán rakkolós bunyósnak. Sorozatot elvétve lehet csak látni tőle, a kombinációi jellemzően két ütésbol állnak.
Összességében véve, egy szívós, agresszív, letámadó stílusú, jó felépítésű bunyóst ismertem meg Diaz személyében. Kiütéses győzelmei arányát figyelembe véve nem tekinthető igazi "nehézbombázónak", de láthatóan igyekszik teljes testsúlyával beledőlni az ütéseibe. Ennek következtében széles, nagy ívben vezetett, hajlított karú ütések jellemzőek rá. Gyorsaságban, technikai tudásban semmiképpen nem veheti fel a versenyt a súlycsoport legjobbjaival. A látottak alapján azt kell mondanom, hogy maximálisan osztom Koko véleményét: "Ha nem világbajnoki címmérkőzesről lenne szó, akkor azt mondanám, hogy a küzdőstílusunk közötti gyökeres különbség miatt ideális ellenfél..." Ha erre a mérkőzésre gondolok, akkor a legjellemzőbb kép, ami az eszembe jut: a széles mozdulatokkal dolgozó, folymatosan támadó Diaz remek célpont lesz a virtuóz technikájú, villámgyors Koko számára, aki könnyedén keresztbeveri majd ellenfelét. Ha tippelnem kellene, akkor azt mondanám: az első 6 menetben Koko könnyedén leiskolázza Diazt, majd a 6-9. menetek valamelyikében a tempót folyamatosan növelve végül technikai KO-val vet véget a mérkőzésnek.
2001.01.25. Boros "Golyó" Tamás
