Hamarosan nehézsúlyú címmérkőzést rendeznek Atlantic City-ben a WBC világbajnoki címéért, ahol a 2 főszereplő nem más, mint a címvédő Hasim Rahman és kihívója James Toney. Korábbi cikkünkben már részletesen bemutattuk a címvédőt, következzen most a kihívó! James Toney neve hallatán két dolog jut leginkább a bokszrajongók eszébe. Egyrészt a ringen belüli fantasztikus teljesítmény, másrészt a ringen kívüli hangzatos nyilatkozatok. Mi most elsősorban az előbbire koncentrálunk és írásunkban bemutatjuk Toney gazdag ökölvívó karrierjének eddigi alakulását, bokszstílusát, valamint a végén egy kis esélylatolgatást is találhatunk, mire menne – szerintünk – James Toney a nehézsúly elitjével.
Profi pályafutása
Mérleg: 69 győzelem (43 KO), 4 vereség, 2 döntetlen
Lássuk, mit is rejtenek a számok!
A kezdet: Középsúlyú sikerek
Az első világbajnoki cím
Érdekes egy leendő komoly nehézsúlyú világbajnoki kihívóról azzal kezdeni, hogy valamikor négy súlycsoporttal lejjebb osztogatta a pofonokat. Pedig James Toney esetében ez így van, profi karrierjét 20 évesen, 1988-ban még középsúlyúként kezdte és bő négy éven át ebben a súlycsoportban vitézkedett. Mégpedig nem is akárhogyan: ezalatt az idő alatt megvívott 35 mérkőzést és egyszer sem talált legyőzőre. Nem mellékesen megszerezte és több alkalommal meg is védte az IBF világbajnoki címét.
Pedig nem indult
Az igazán nagy robbantás azonban 1991 májusában történt: Toney ekkor kapott lehetőséget a legendás Michael Nunn ellen az IBF világbajnoki címéért. Nunn veretlenül, 36 győztes meccsel a háta mögött, 3 éve uralkodó világbajnokként várta Toney-t és egyértelműen ő számított a mérkőzés esélyesének. James azonban óriási meglepetést okozott; a 11. menetben kiütötte a bajnokot és elhódította a világbajnoki övet. Mondhatni jókor jött a kiütés, mivel addigra Toney már behozhatatlan hátrányra tett szert a pontozólapokon: a 10. menet után 99-91, 98-92 és 97-93 arányban vezetett Nunn. Mielőtt még valaki azt hinné, hogy Toney csak egy szerencsés ütéssel nyert, megjegyezném, hogy ez az a pontozás, ami a mérkőzés valódi képét egy csöppet sem tükrözte. Toney ugyanis igencsak feladta a leckét Nunn-nak az egész mérkőzés során, így győzelme teljesen megérdemelt volt.
Ezt követően Toney volt az egyik legaktívabb világbajnok, bő 1 év alatt hat (igen, 6…) alkalommal védte meg címét. Első címvédése azonban – mint sokaknak – neki is igen nehézre sikeredett. Mindössze 1,5 hónappal (!) a címszerzést követően ringbe lépett az egyik legveszélyesebb kihívó, Reggie Jonhnon ellen és egy igen szoros mérkőzésen a padlót is megjárva, végül megosztott pontozással diadalmaskodott. Toney ezt követően sem pihent sokat, abban az évben még kétszer védte meg övét: előbb a negyedik menetben kiütötte Francesco Dell’Aquila-t, majd döntetlenre végzett Mike McCallum ellen. Toney ezzel 1991-ben elnyerte a Ring magazintól az év bokszolója címet. Mint láthatjuk, Toney 1-2 meccsén igencsak rezgett a léc, de sokak szerint ez inkább nyomasztó súlyproblémáinak, mint ellenfeleinek volt köszönhető. Toney meccsek közötti súlya rendszerint elérte a 195 fontot (~88,5 kg), és csak kínkeserves fogyasztások árán tudta hozni a 160 fontot (~72,5 kg) jelentő középsúlyú határt.
1992 aztán ismét termékeny év volt James Toney számára. Öt alkalommal lépett ringbe, ebből 4 alkalommal világbajnoki címét védte meg. Mérkőzései ezúttal is több esetben szorosra sikerültek, csak megosztott pontozással tudta legyőzni a nem túl félelmetes Dave Tiberi-t, majd ismételten megszenvedett a jamaikai McCallum-mal, ezúttal picit egyértelműbben, többségi döntéssel győzedelmeskedett. (117-110, 117-110, 114-114)
Toney nagyközépsúlyban
A McCallum elleni győzelem után Toney úgy döntött, elég volt az embert próbáló fogyasztásokból és feljebb lépett nagyközépsúlyba. A nagyközépsúly felső határa 168 font (76,2 kg), ami egy fokkal már kedvezőbb volt James számára.
1992 év végi utolsó mérkőzése így már az új súlycsoportra történő ráhangolódás jegyében telt, Toney hatodik menetes TKO-val verte Doug DeWitt-et. Ugyanakkor úgy tűnik, Toney nem szándékozott sokáig “hangolódni” az új közegben, hiszen következő összecsapásán, 1993. februárjában már az IBF nagyközépsúlyú bajnokával,
Februári címszerzését követően Toney tőle rendhagyó módon egészen októberig nem védte meg címét, viszont ezalatt a 8 hónap alatt 5 alkalommal is ringbe lépett “felhozó” mérkőzéseken nem túl acélos ellenfelek ellen. Év végén aztán végre sor került címének megvédésére is, ahol James egyhangú pontozással verte Tony Thornton-t. A mérkőzést követően Toney kihívta a legendás Roy Jones-t, de úgy tűnt, Jones nem igazán vágyik erre a mérkőzésre. Toney így kijelentette, hogy nem vesztegeti az idejét, s csak maximum a következő év nyaráig vár egy Jones elleni ütközetre. Ha addig nem jön létre az összecsapás, akkor fellép félnehézsúlyba, mivel addigra már a nagyközépsúly hozása is komoly nehézségeket jelentett számára. Végül nem várt még ennyit sem, 1994 januárjában fellépett harmadik súlycsoportjába és Anthony Hembrick felett aratott 7. menetes TKO győzelmével sikeresen bemutatkozott új kategóriájában. Ettől függetlenül Toney egyelőre még nem adta fel nagyközépsúlyú címét sem és mindössze 2 hónappal a Hembrick elleni győzelem után visszatért, hogy másodszor is megvédje világbajnoki címét az elsőszámú kihívó, a veretlen Tim Littles ellen. A mérkőzés drámaira sikeredett, a kezdeti tapogatózások után a harmadik menet végén a két öklöző olyan szerencsétlenül összefejelt, hogy James jobb szeme fölött egy óriási seb keletkezett, s Toney vérző fejjel vonult a sarokba. A szünetben a doktor a sérülését vizsgálta, majd tájékoztatta Toney-t, hogy a sérülés olyan súlyos, hogy nem folytathatja a küzdelmet. Toney erre vitatkozni kezdett az orvossal és a mérkőzésvezetővel, hogy engedjék őt tovább bokszolni. Ezt persze a maga stílusában tette, a sarokból üvöltve, hogy “Ki fogom ütni ezt a *****!!!” (…) Végül a doktor engedélyezett neki még egy menetet, amivel Tim Littles vesztét okozta… A menetre egy teljesen más Toney jött ki. Nyoma sem volt már a megszokott nyugodt, taktikus stílusnak. Vérző fejjel sebzett fenevadként űzte, hajtotta áldozatát. Háromszor ütötte le ellenfelét a menetben, utoljára olyan súlyosan, hogy Littles a leállítás után még hosszú percekig a padlón maradt. Így Toney másodjára is megvédte címét.
Egy felhozó mérkőzés után legközelebb a korábbi félnehézsúlyú világbajnok Charles Williams ellen védte meg nagyközépsúlyú címét 1994 júliusában. Mivel Williams egy igen jó képességű bokszoló volt, ráadásul Toney ezúttal is keservesen megszenvedett a fogyasztással, így sokan azt várták, hogy Williams meglepetést okozhat. Toney azonban nem osztotta ezt a véleményt. Williams ugyan megpróbálta fizikai fölényét kihasználni és folyamatosan nyomás alatt tartotta Toney-t, James azonban ezen az estén is bizonyította, hogy
Folyamatos súlyproblémák
A Roy Jones Jr elleni meccs
Ebben az időben már nagyon sok szakíró Toney-t tartotta a súlycsoportoktól független ranglista éllovasának. Rettegett harcos volt, akit nagyra tartottak, mivel nagyon sokszor védte meg címét és a legjobbakkal akart megküzdeni súlycsoportjában.
A meccs után azonban súlya ismét elszaladt, ezúttal azonban még jobban mint általában. Átlépte a 200 fontot (~90,7 kg) is, ahonnan már lehetetlennek tűnt hozni a súlyhatárt. Ekkortájt harangozták be a nagy pénzzel és elismeréssel járó nagyközépsúlyú szupercsatát közte és Roy Jones Jr. között. James nem akarta kihagyni ezt az összecsapást és úgy döntött megpróbálja a lehetetlent, megpróbálja mégegyszer hozni a 168 fontot. Toney 6 héttel a mérkőzés előtt 214 fonttal (~97 kg) érkezett az edzőtáborba és a mérkőzés előtti napon 167 fonttal mérlegelt. 47 fontot adott le 6 hét alatt, ami borzasztóan megviselte a szervezetét. A súlyos fogyasztástól teljesen kiszáradt, így a mérlegelést követően infúzióra kötötték, hogy megpróbálják dehidratált szervezetét folyadékkal és ásványi anyagokkal feltölteni. Másnap közvetlenül a mérkőzés előtt Toney már 186 fonttal mérlegelt, azaz 1 nap alatt 19 fontot (közel 9 kg-ot!) szedett fel. A mérkőzésen sajnos egyértelműen látszott, hogy ez a Toney nem az a Toney, akit korábban láthatott a bokszot szerető közönség. A fogyasztás túl sok volt, és 1 nap alatt nem sikerült regenerálódnia. A harmadik menetben pályafutása során másodszor padlóra is került, bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy az ütés pillanatában Jones véletlenül rálépett Toney lábára, aminek több köze volt a padlózáshoz, mint magának az ütésnek. Ettől függetlenül a formán kívül bokszoló Toney egy nem túl izgalmas mérkőzésen végül sima pontozásos vereséget szenvedett Jones-tól. James Toney ezzel elszenvedte profi pályafutása első vereségét és nem sokkal a mérkőzés után hivatalosan bejelentette, hogy félnehézsúlyban folytatja pályafutását.
Félnehézsúly – felemás sikerek
Első félnehézsúlyú mérkőzésén 1995 február 18-n az IBF félnehézsúlyú övéért szállt harcba a jó nevű Montell
Az új csapattal a háta mögött James először legyőzte Anthony Hembrick-et az USBA félnehézsúlyú címéért kiírt összecsapáson (TKO 5), majd begyűjtötte egy kisebb szervezet, a WBU bajnoki övét is Freddie Delgado legyőzésével (TKO 5). Még 1995-ben egyszer megvédte WBU övét Ernest Mateen ellen, majd év végén a Greg Everett elleni címvédés előtt újból előjöttek a súlyproblémák. 1 héttel a mérkőzés előtt Toney menedzsmentje bejelentette, hogy James nem képes hozni a 175 fontos határt (~79,4 kg), ezért az összecsapát végül 190 fontban (~86,2 kg), azaz cirkálósúlyban rendezték meg. Toney-nak szemmel láthatóan jót tett, hogy nem kellett fogyasztania, sokkal erősebbnek tűnt a ringben és már a 2. menetben egyetlen ütéssel kiütötte ellenfelét. Toney a mérkőzés után ki is jelentette, hogy nagyon jól érezte magát cirkálósúlyban…
Hogy miért is tért vissza ennek ellenére félnehézsúlyba? Az ok nagyon egyszerű, Toney nem tudta magát túltenni a Jones elleni vereségén. Bántotta, hogy miután a fogyasztástól megviselten teljesen formán kívül lépett ringbe, lényegében könnyű prédát jelentett Jones számára. És mivel nagyon szerette volna kiküszbölni a csorbát, ezért visszafogyasztott félnehézbe annak reményében, hogy sikerül Jones-t rávennie egy visszavágóra. A visszavágó ugyan soha nem jött létre, de Toney még bő 1 éven át ebben a súlycsoportban maradt, s ezalatt 2 alkalommal védte meg WBU bajnoki címét. Utolsó félnehézsúlyú mérkőzése egy Montel Griffin elleni visszavágó volt 1996 decemberében. A mérkőzés egész folyamán Toney lépett fel támadólag,
Cirkálósúly
Magánéleti gondok
A Jirov sztori
A vereséget edzőváltás is követte, Eddie Mustafa Muhammad-ot felváltotta a jól ismert Freddie Roach. 1997. február 22-n Toney a WBU megüresedett cirkálósúlyú bajnoki címéért lépett ringbe méghozzá nemezise, Mike McCallum ellen és aratott egyhangú pontozásos győzelmet. Ezt követően még egyszer megpróbált visszamenni félnehézsúlyba, hogy megszerezze az IBO félnehézsúlyú bajnoki címét, de többszöri próbálkozásra sem sikerült hoznia a súlyt. A meccs ennek ellenére nem maradt el, de Toney győzelme esetén sem vált volna az öv tulajdonosává. Az ellenfelének Drake Thadzi-nak azonban úgy tűnik kellett az az öv és kihasználva Toney fogyasztás okozta katasztrofális kondícióját, 12 menetben legyőzte őt. Kár volt ezért a visszatérőért, hiszen már korábban is megmutatkozott, hogy Toney nem képes hozni a súlyhatárt. Ez volt Toney utolsó félnehézsúlyú próbálkozása és egyben utolsó vesztes mérkőzése is. Rájött, hogy nem kockáztathatja tovább egészségét és mérkőzéseinek kimenetelét és visszatért cirkálósúlyba.
Persze nem is James Toney-ról lenne szó, ha nem kacérkodott volna folyamatosan a nehézsúlyba való fellépésről. Már 1997-ben elkezdte izomtömegét növelni, hogy alkalmas legyen a kiráéykategóriába való fellépésre, majd 1998-ban szóba is került egy nehézsúlyú mérkőzés a korábbi nehézsúlyú világbajnok Larry Holmes ellen. Holmes azonban nem sokkal az összecsapás előtt megsérült, a meccs elmaradt és sajnos később sem sikerült létrehozni, anyagi viták miatt. Később ajánlkozott Andrew Golota, majd James Buster Douglas ellen is, de egyik mérkőzés sem jött létre. Sokak szerint Toney túl nagy kockázatot, ugyanakkor esetleges legyőzése túl kevés hasznot és elismerést jelentett volna a nehézsúlyúak számára.
Ezidőtájt Toney ráadásul komoly magánéletbeli problémákkal is küzdött, ami egy közel 2 éves pauzát okozott karrierjében. Ekkor zajlott igencsak szaftosra sikerült válópere, s ezenkívül még perben állt saját édesanyjával is. Ezalatt a mindig problémás súlya iszonyatosan elszaladt, Toney 275 (~125 kg) font körül mozgott. A szakírók többsége már leírta James-t, úgy gondolták soha nem lesz már meghatározó tényező a profi ökölvívásban. De Toney rácáfolt a kétkedőkre: 7 hónap kőkemény edzőtáborozás után 1999 március 7-n 203 fontos (~92 kg) súllyal, minden korábbinál izmosabban visszatért a kötelek közé és a 8. menetben megállította aktuális ellenfelét, Terry Porter-t.
Ezt követően Toney több komoly tét nélküli mérkőzés megvívása után, 3,5 évvel visszatérését követően elérkezett egy világbajnoki címmérkőzéshez. Hogy miért ilyen későn? Nos, az akkori cirkálósúlyú világbajnokok igencsak kerülték Toney-t. Az idők során felmerült Juan Carlos Gomez, majd Vasily Jirov neve is, de egyik csata sem akart létrejönni. Aztán az egész hirtelen fordulatot vett, amikor Toney aláírt Dan Goossen-hez. Végre egy igazán erős promóter állt mögötte, aki hogy bizonyítsa ráátermettségét rögtön tető alá hozott Toney számára az IBF égisze alatt egy cirkálósúlyú címmeccset Jason Robinson ellen, ráadásul azzal az ígérettel, hogy a győztes megmérkőzhet a cirkálósúly egyik legmeghatározóbb alakjával, a Toney-t már régóta kerülő Kazah Tigrissel, Vasily Jirov-val.
Toney ezúttal semmit nem bízott a véletlenre, tudta hogy ez az utolsó esélye, hogy újra a reflektorfénybe kerüljön. Ha megint elszúrja a fogyasztást és hagyja elúszni a meccset, az karrierje végét is jelentheti. Így James egy nagyon kemény felkészüléssel a háta mögött érkezett a mérkőzésre és a 7. menetben egy ütéssel kiütötte Robinson-t. A Jirov elleni szupermeccsre ezzel megváltotta belépőjét és már csak Jirov-on múlott, hogy kibújik-e újra a találkozó alól. Nos az eredetileg 2003. jan. 25-re tervezett találkozó előtt 2 héttel Jirov sérülésre hivatkozva lemondta a mérkőzést, amivel végképp sikerült teljesen felbőszítenie Toney-t. Meg volt róla győződve, hogy ez csak egy újabb kifogás és Jirov szándékosan kerüli őt. S mivel ezúttal a média is Toney mellé állt, az HBO gyorsan kitűzött egy új dátumot, 2003. április 26-t. Toney ezúttal is kőkeményen felkészült, könnyedén hozta a súlyát és ezúttal már Jirov sem lépett vissza. A mérkőzés a kezdő gongszótól kezdve egy óriási háborút hozott. Toney mesteri technikájának köszönhetően felül tudott kerekedni az agresszív Jirov-on, aki azonban kivételes ütésállóságról és kondícióról tett a mérkőzésen tanúbizonyságot. Folyamatos támadásaival megpróbálta kifárasztani, felőrölni James-t, de a 12. menetre végül ő maga fogyott el. Toney az utolsó menetben le is ütötte kazah ellenfelét és egyértelmű pontozásos győzelmet aratott. James Toney ezzel a győzelemmel visszaszerezte elismertségét és megnyíltak a nagy lehetőségek számára.
A nehézsúly új színfoltja: James Toney!
Bemutatkozás – a Holyfield elleni csata
A Ruiz sztori
A sok kínálkozó lehetőség közül Toney és promótere végül a nehézsúlyt választották. Miután Roy Jones visszalépett egy Evander Holyfield elleni ütközettől, Toney azonnal lecsapott a nagy lehetőségre és aláírt egy Holyfield elleni mérkőzést. Az összecsapásra 2003. október 4-n került sor. Előtte sokan attól tartottak, hogy mivel nem kell fogyasztania, ezért Toney kövéren fog a mérkőzésre érkezni. Ehelyett azonban komoly izomtömeggel, 217 fontos (~98,4 kg) súllyal érkezett az összecsapásra. Toney egész egyszerűen egy eredendően nehézsúlyú bokszoló benyomását keltette, aki fantasztikus kondícióval, jó ütőerővel, ugyanakkor hihetetlen kézsebességgel és technikával rendelkezik. És ezek a tényezők bőven elegendőnek bizonyultak ahhoz, hogy könnyedén kibokszolja a fénykorán akkor már túllévő Holyfield-et. A vég a 9. menetben érkezett el Holy apó számára, amikor Toney kombinációjától a padlóra került és a bíró beszüntette a küzdelmet.
Toney ezt követően sem kerülte a kihívásokat és a legjobbak ellen akart bunyózni. Kihívta az akkoriban igen magasan taksált
Következő mérkőzésén pedig már a WBA világbajnoki címéért küzdhetett meg John Ruiz-al. Toney a meccsre kövéren, egy sérülésből éppenhogy felépülve és mindösszesen 5 hetes felkészüléssel a háta mögött érkezett, de még így is egy szoros mérkőzésen végül megérdemelten, egyhangú pontozással diadalmaskodott a kellemetlen stílusú Csendes Ember ellen. Az újdonsült világbajnok uralkodása azonban nem tartott sokáig, pár nap múlva robbant a bomba: Toney vizeletében szteroidot találtak! S hiába volt
Stílus
Ha a jó formában lévő Toney-t nézzük, a stílusa szinte hibátlan. Remekül alkalmazkodik bármilyen stílushoz, könnyedén bokszol távolról, de ha kell a belharctól sem futamodik meg. Védekezőképessége egyike a legjobbaknak és szinte
Negatívumot nem is nagyon lehet felsorolni, inkább csak egy-két kérdés merül fel nehézsúlyú szereplésével kapcsolatban. Az egyik ilyen tényező az az ütőereje. Toney ugyan nagy ütőnek számított világéletében, de ez az ütőerő a nehézsúlyban eddig még nem igazán mutatkozott meg. Négy eddigi nehézsúlyú mérkőzéséből három végig ment, mindössze Holyfield-et sikerült idő előtt megállítania.
A másik, hogy Toney nem eredendően nehézsúlyú. Kérdéses, hogy elég lesz-e a fantasztikus technika az igazán nagy ütők ellen? Ki tud-e majd bokszolni egy ilyen bokszolót, mint pl. Samuel Peter vagy Wladimir Klitschko vagy akár Hasim Rahman?
Az egyik kérdésre hamarosan választ kapunk, addig is nézzük az esélylatolgatást!
Esélylatolgatás
Mire menne James Toney a nehézsúly elitjével?
1, Hasim Rahman
Kezdjük aktuális ellenfelével, Hasim Rahman-nal.
Jó, tudom, Rahman nem feltétlenül az elit :-), de ezt a mérkőzést aktualitása miatt mindenképp latba vetjük. A technika és az erő párharca. Ha végigmegy, akkor
Lehetséges forgatókönyv: Rahman lép fel támadólag, de Toney technikai tudásának köszönhetően, néha már-már szinte bokszleckét adva hamar megtöri Rahman lendületét, aki a későbbiekben inkább egy nagy ütésre próbálja a hangsúlyt fektetni. Ez az ütés azonban nem pattan ki és Toney nagyarányú egyhangú pontozással legyőzi Rahman-t.
Toney
2, Lamon Brewster
Brewster jelenleg a legmagasabbra taksált nehézsúlyú öklöző, a WBO világbajnoka.
Valamiért mégis úgy érzem, Toney jó esélyekkel lépne ellene szorítóba. Nem olyan nagy a méretbeli különbség és Toney virtuóz technikája szerintem felülkerekedne Brewster szívósságán a mérkőzés folyamán. Brester-t azért láttuk már szenvedni technikásabb ellenfelek, pl. legutóbb Luan Krasniqi ellen. És ugyan óriási szíve van, de egy jó kondícióval párosított technika ellen szerintem nem találná az ellenszert.
Lehetséges forgatókönyv: Komótosan indul a mérkőzés, majd a kezdeti tapogatózás után Brewster nagyobb sebességre kapcsol, de nem sikerül megtalálnia Toney ellenszerét, aki remek elhajlásokkal és kontraütésekkel dominál. A mérkőzés utolsó harmadában Brewster kondicionális problémákkal küzd, amit Toney kihasznál és magabiztosan bezsebeli az utolsó meneteket és ezzel egyhangú pontozással győz.
Tipp: Toney
3, Wladimir Klitschko
A sokak által leszólt kisebbik Klitschko véleményem szerint igencsak feladná a leckét Toney-nak. A méretbeli előny Wladimir-nál jó technikával és óriási ütőerővel párosul, s ez együttesen már sok lehetne Toney-nak. A másik oldalról nem érzem Toney-nál azt a nehézsúlyú ütőerőt, amivel 1-1 találattal leteríthetné Klitschko-t.
Lehetséges forgatókönyv: egy nem túl izgalmas mérkőzésen az ukrán folyamatos balegyeneseivel nem hagyná kibontakozni Toney-t és szépen gyűjtögetné a pontokat. Aztán a meccs előrehaladtával Toney türelmetlenné válik, zárt védekezésén átcsúszik egy-két elemi erejű jobbegyenes, amitől Toney megrendül, majd padlóra is kerül. Klitschko nem hagyja ki a lehetőséget, ráront Toney-ra és lefiniseli. A bíró közbelép és beszünteti a küzdelmet.
Tipp: Klitschko W TKO 10.
2006. 02. 12. Bosco
