×

A weboldalon cookie-kat (sütiket) használunk, amik segítenek minket a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. Weboldalunk további használatával jóváhagyja, hogy cookie-kat használjunk.

profiboksz.hu

Göröngyös út vezet a csúcsra... és a bukáshoz is, avagy Béka kalandjai Ökölországban - 1. rész

2008-11-24 00:00:00 /

A gyermekévek

Török Gyula Kispesten született 1938. január 24-én. Gyermekkorát is Kispesten élte, és ne feledjük, hogy ez az időszak éppen elég problémás volt a világ minden táján, ami alól miért pont Kispest lett volna kivétel? Az iskolában és az iskolán kívüli életben nagyon hamar, zavarosabbnál zavarosabb ügyekbe sikerült bonyolódni Békának. Szertelen, megzabolázhatatlan természete számtalan bajba sodorta. Sajnos édesapja 1941-ben elhunyt, ezért az öt testvér nevelése édesanyjára maradt. Békának minden bizonnyal jól jött volna néha egy kis apai szigor, hogy életét egy valamivel csendesebb mederbe terelje. Kicsiny termete ellenére, Békának nagyon hirtelen eljárt a keze, és számtalan verekedésbe keveredett. Magaviselete egyébként a rendszeres bunyózások nélkül is hagyott némi kívánnivalót…

                            
 
A történetírás feljegyezte, hogy egy verekedésének szemtanúja volt valaki, akire nagy hatást tettek Béka horgai. Kicsit később ez a férfi meg is állította a verekedős kölyköt és meginvitálta egy olyan helyre, ahol ezt a „szakmát” meg lehet tanulni. A férfit Fogarasi Mihálynak hívták, aki éppen ekkoron a KAC ökölvívó edzője volt. Béka aztán meg is jelent az edzésen, bár ezek a dolgok sem haladtak teljesen zökkenőmentesen, de elindult valami, hogy a félelmet nem ismerő, ösztönös tehetségből esetleg egykoron majd egy technikailag is képzett nagy bajnok legyen.

Az ökölvívó pályafutás kezdetei

Fontos tényező, nem elhanyagolható szempont, ha valaki melléáll egy gyámolításra szoruló személynek. Misi bá így tett Békával, mert nemcsak megkedvelte ezt az egyébként deviáns magatartású fiúcskát, hanem fel is ismerte a benne rejlő tehetséget. Mikor elérkezettnek látta az időt arra, hogy beengedje Békát a szorítóba egy igazi hivatalos mérkőzésre, akkor derült csak ki, hogy ez a gyerek még minden súlyhatár alatt marad, magyarán mondva, nem mehet a ringbe. Ekkor állítólag a szertáros egy ólomnehezékes talpbetéttel ellátott cipőt készített a számára. A mérlegeléskor pedig Fogarasi mester a „megilletődött kedvencét” ölben vitte a mérlegelésre, majd annak végeztével az öltözőbe. A látottakon mindenki csodálkozott, csak a beavatottak nem…
Mindenesetre a csel sikerült, és Béka megvívhatta első meccsét, méghozzá sikeresen.
Fogarasi mester ekkor váltott, átkerült a KISTEXT- hez, de nem szakadt meg a kapcsolata Békával, mert ő is elhatározta, hogy követi kedvelt edzőjét az új egyesületéhez. Jól alakulnak a dolgok, egyre többet versenyez, 1954-ben eredményes évet zár. Ifi válogatott lett, sőt ekkoriban figyel fel rá Énekes Árpád is. Időközben a klubja egy névváltozáson megy át. A budapesti Bástya és a Kistext- ből létrejön a Vörös Lobogó, ahol Szalay Rudolf lett az edzője.
Török megnyeri Budapest ifi bajnokságát, de a meccsen megsérül a jobb keze. Egy kézközépcsontja repedt meg. Rá is igaz az állítás, hogy ütőerejéhez képeset, relatíve gyenge a csontozata.
1956 az Olimpia éve, de Béka még az ifik között küzd, s mondhatjuk, hogy természetesen ő lesz az országos bajnok, de ismét egy kéztörés árán.
1956 őszén Kaposváron mérkőzött meg a nagyon kemény Takács Miskával, meg is sérült az arca, meg a kölcsönösen kiosztott nagy verésnek is meglett az eredménye. A sebeket, meg a duzzanatokat ápolgatva, napokig ki sem dugta az orrát otthonról, miközben Budapesten állt a bál. Forradalom volt…
Mivel a nyugati határok nyitva álltak, ezért Török Gyula is felkerekedett néhány társával, és elindult a nagyvilágba. Egészen Angliáig jutott, de nem lett hosszú kitérő ebből a kalandból. A honvágy 1957 elején hazahozta, pedig a véletleneknek köszönhetően Angliában összeismerkedett Jack Solomonnal, akivel már- már össze is jött volna egy profi szerződés.

A sikerek

1957-ben, ekkor már az MTK-ban, könnyen, gyorsan újra beilleszkedik a magyar ökölvívóéletbe. Ebben az évben sikerül először megnyernie az országos felnőtt bajnokságot, 51 kg-ban, azaz légsúlyban. A válogatottban is számítanak rá, de az 57-es EB-re, Prágába még a tapasztalatlansága miatt nem viszik ki. Scs.-jában a nyugat- német Manfred Homberg lesz a bajnok, akiről még említést teszek majd.
Török eközben szorgalmasan edzi magát klub szinten, és a válogatottban Énekes Árpád irányítása alatt. Az ekkoriban gyakori nemzetek közötti válogatott mérkőzéseken a csapat biztos pontja, és általában pontszerzője is. Fontos megjegyzés, hogy a nemzetközi amatőr bokszéletben, ezekben az évtizedekben még sokkal kevesebb egyéni torna volt, ezért a legnagyobb világversenyeken (Olimpia, EB) és a hazai küzdelmeken (egyéni és csapatbajnokság) kívül leginkább az előbb említett válogatott meccsek voltak az irányadók. Az ilyen típusú erőfelmérőknek sajnos rendszeres velejárója volt a hazai versenyzők sportszerűtlen „támogatása”. Ha nem akarom ennyire körülírni, akkor csak annyit, hogy ezt jobb helyeken egyszerűen csalásnak nevezik. Az európai mezőnyben ilyen segítségre, az egyetlen kivételt jelentő (nem mindig) Szovjetuniónak nem volt csak szüksége. Ezen tények ismeretében mondhatjuk, hogy csupán a korabeli eredményekből utólag már nem mindig derül ki, hogy milyenek is voltak a reális erőviszonyok. Viszont az idegenben elért győzelmek jobban felértékelődnek… 
1958-ban Béka megvédi az országos elsőségét, ami rajta kívül csupán kettő ökölvívónak sikerül. Talán mindketten többet érdemelnének annál, hogy csak úgy mellékesen megemlítem őket, de a témánkhoz csak érintőlegesen kapcsolódnak, ezért röviden róluk egy- egy gondolat.
Sebők II László ’57-ben váltósúlyban, majd ’58-ban nagyváltóban szerez bajnoki címet, összesen hatszoros bajnok, váltó és nagyváltósúlyban. A másik bunyós a győri (Győri ETO) nehézsúlyú Szabó László, aki az 50-es években szinte egyeduralkodója volt a magyar mezőnynek. ’53-ban és ’54-ben még félnehézben bajnok, majd hét alkalommal nehézsúlyban nyeri a bajnokságot. A válogatottban pedig Török legjobb barátja, még úgy is, hogy testi adottságaik és természetük tekintetében is szöges ellentétei egymásnak…

                               
 
1960-ban feljegyezték róla, hogy hazai mérkőzésen 1951 óta veretlen, de sajnos kellően erős ellenfelek híján a nemzetközi megmérettetésekre nem tudott igazán hatásosan felkészülni. Sparring partnere sem igazán akadt, szinte csak „barátságból” vállalkozott erre a veszélyes szerepre Budai, a másik győri (Győri Dózsa) nehézsúlyú.
Az 1958-as válogatott mérkőzések közül egyet emelek ki, a május 27-én Londonban megvívott, hivatalosan London- Budapest (eredmény= 8:12) találkozót, ahol Törököt jó ismerősként üdvözölték, ő azonban „hálából” jól elpáholta ellenfelét, Eugene O’ Callaghant.
Nem indul túlságosan jól az 1959-es év Török számára. Súlyhozási problémái akadtak, de olyan mértékben, hogy Budapest- bajnokságon nem is tudott elindulni, az országos egyéni bajnokságon pedig mélyen tudása alatt versenyzett. A fogyasztástól legyengülten meg kellett elégednie a harmadik helyezéssel. Óriási kudarc, mert a hazai jó szereplés lett volna az EB kiküldetés feltétele. Hogy mégis EB résztvevő lett Béka? Ennek a magyarázata az elmúlt két év munkája, és az, a - szakvezetők által felismert- képessége, hogy ő képes a legtapasztaltabb nemzetközi klasszisokkal is eredményesen felvenni a harcot. A váratlan bizalmat Béka igyekezett meghálálni, ezért igazán eltökélten készült.
1959. május. 24. -31, Luzern (Svájc) az EB színhelye. 51 kg-ban nagyon sűrű a mezőny. Török Gyula nem számított kimondottan esélyesnek, de a nevét már szakmai körökben mindenki ismerte.
Az első ellenfél a Charles Reiff nevű luxemburgi, akit sima 5:0- ás pontozással győz le.
A második az olasz Paolo Curcetti, akit szintén pontozással ver meg.
A négy között a szovjet Vlagyimir Sztolnyikovot kellett legyőzni ahhoz, hogy esetleg a végső győzelmet is megszerezhesse. Mondani sem kell, hogy nem Béka volt az előzetes esélylatolgatásoknál a nyerő. Egy kegyetlenül nehéz harc végén mégis az ő kezét emelték a magasba, bár a pontozás aránya a lehető legszorosabb, 3:2.
A döntőre talán túlságosan el is fáradt a mi versenyzőnk, meg Homberg – a címvédő- nagyobb respekttel bírt a pontozók előtt, ezért aztán egyhangú pontozásos vereséget szenved Béka, de szégyenkezni nem volt oka. Úgy tűnt, hogy mindent megtett a győzelemért, de Homberg rutinos, ravasz róka volt, tisztátlan eszközöktől sem riadt vissza. Már az első menetben – mihez tartás végett- csúnyán, szándékosan lefejelte Békát, akinek ezzel a hátránnyal kellett végig verekednie a hátra lévő időt. Mindent mérlegre téve azonban olyan változatos mérkőzést vívtak, ahol a második menetet valószínűleg mindegyik pontozónál elvitte Béka, de a hajrában Homberg a maga javára fordította a mérkőzést.
Így lett Török Gyula ezüstérmes Luzernben.
1960 az olimpia éve, ennek megfelelően be is indul a nagyüzem a honi ökölvívásban. Tavasszal a Sziklai Sándorról elnevezett (az ’56-os események során elhunyt [1895-1956] egykori vezérőrnagy- manapság nem ildomos felemlegetni, de ez már történelem) Sziklai Emlékversennyel- később Honvéd Kupa néven- kezdődnek a fajsúlyosabb megmérettetések. Török itt harmatsúlyban indul, de hiába érezte kellően erősnek magát már ehhez a scs.-hoz, sajnos csalódást keltve, vereséget szenved Nagy Józseftől, és így csak harmadik helyezést szerez. Időben jött a felismerés, hogy nem szabad scs.-ot váltania. Az országos egyénire már újra visszafogyasztott légsúlyba, de egy balszerencsés véletlen megakadályozta az indulásban. Megsérült a jobb könyöke, s emiatt hat héten keresztül gipszben volt. Szerencsére volt még bőven idő az Olimpiáig.
A Magyar Ökölvívó Szövetség megalakulásának 35. évfordulója alkalmából, június 3.–tól, 5.-ig rendeztek meg Budapesten egy rangos nemzetközi versenyt, 10 ország résztvevőivel. Ezt a „Tíz Nemzet Versenye” névre elkeresztelt tornát a magyar szakemberek büszkén, de talán túlzón, az év legrangosabb nemzetközi eseményének tartották. (Nyilván az Olimpia után)

                              
 
Béka imponáló fölénnyel nyerte a légsúlyúak versenyét. A torna legjobbjának a szovjet Feofanovot választották.
1960. augusztus végén Rómában találjuk a világ legjobb sportembereit. Az ökölvívók a Palazzo Dello Sportban a nagy sportcsarnokban küzdenek meg egymással. 51 kg-ban az indulók népes serege reménykedik a végső győzelemben. Sajnos itt találjuk Béka ’59-es legyőzőjét, Homberget is, de a sorsolás, kedvezőnek látszik, mert Homberg a felső ágon van, míg a mi Békánk az alsó ágra került.
Az első meccsen Béka 1. menetes KO-val végez egy szinte ismeretlen spanyollal, akit egyébként Lasso Mesanak hívtak. Önbizalom fokozó, megnyugtató kezdés. A második mérkőzés már korántsem volt ilyen szórakoztató, laza játék. Az ausztrál Rocco Gattellarinak gránitból volt az álla, és technikailag sem volt képzetlen. Bár Töröknek sikerült némi előnyt kiharcolnia, de az ausztrált képtelen volt „megfogni”. A magyar sarok biztos volt a győzelemben, de a pontozás eredménye csak nagyon szoros 3:2-es Török sikert hozott. A folytatásban egy argentin bunyós, a hangzatos nevű, Miguel Angel Botta lett a vetélytársa. Az argentin színvonalas bemutatót kapott az ökölvívás szépségeiről, bár nemigen köszönte meg. Török fölényes győzelmet aratott, amit az 5:0-ás pontozás is mutat. Eközben pedig a szovjet Szivkó megtette azt a „szívességet” nekünk, hogy elbúcsúztatta Homberget a versenytől. Nyilván azért az ilyen eseményeknek a másik oldalát is figyelembe kell venni, hiszen egy Homberget verő szovjetet megkapni esetleg a döntőre, hát az sem lesz sétagalopp.
A döntőbe kerülésért újra egy nagyon dallamos nevű versenyzővel kellett megküzdeni, az egyiptomi Abdelmoneim El-Guindi- vel. Érdekesség, hogy nem voltak ismeretlenek egymás számára, mert többször is kesztyűztek egymással, sőt Énekes jó tanácsokkal is segítette korábban, az egyébként szimpatikus kreol bőrű legényt. A barátság a ringben már aztán nem érvényesült, és Béka viszonylag kényelmes boksszal diadalmaskodott. A pontozás aránya ugyan csupán 4:1 lett, de ennek az okát nem ismerjük. Ha találgatásokba bocsátkozunk, akkor lehet, hogy valamelyik pontozónak nem tetszett Török „spórolós” mutatványa.
A döntő. Az ellenfél pedig: Szergej Szivkó. Nagyon erős, mokány kis ember, még Békánál is fiatalabb. A híres szovjet boksziskola egyik új csillaga. Két hasonló stílusú, két kézzel egyaránt jól ütő öklöző került össze. A mérkőzés ennek megfelelően nagy harcot hozott, sok ütéssel, úgy hogy felváltva került fölénybe, hol az egyik, hol a másik bunyós. A semleges nézők biztosan nagyon élvezték ezt a döntőt, de a magyar szurkolók kis híján halálra izgulták magukat. Talán a végén az döntött a magyar fiú javára, hogy a második menetben Szivkó szemöldöke felrepedt, és bizonyosan zavarta valamilyen mértékben. Továbbá az, hogy Török még a harmadik menet végén is elkeseredetten rohamozott.
Mikor középre szólították a küzdő feleket, akkor a nyugat- német mérkőzésvezető, akit Nüsspennek hívtak, már természetesen tudta a végeredményt. Megfogta a fiúk kezét, majd várták a hangosbeszélő hivatalos közleményét. Közben Béka kiszólt a sarokba: Zsi, a pasas nagyon szorongatja a kezemet!
Akkor te nyertél Béka!- mondta Adler.
Közben megszólalt a műsorközlő, igaz olaszul, de mégis lehetett belőle érteni valamit.
Attenzione…    Torok…     Ungheria…
Adler Zsi magasba emelte a kezeit, majd elfordult, de a vállai gyanúsan meg- megrázkódnak…

                    
 
A végeredmény 3:2, aminek ekkor már semmi jelentősége nem volt. De illik megemlékeznünk a tragikus sorsú ellenfélről, legalább egy mondatban. Szergej Szivkónak az is egy kisebbfajta tragédiája volt, hogy egy olyan klasszissal, mint Grigorjev kellett vetélkednie Szovjetunióban, akivel inkább igyekeztek is egymást elkerülni, mert kettejük küzdelmének mindig bizonytalan volt a kimenetele. Abba nem szeretnék belebonyolódni, hogy Szivkó, vagy Grigorjev volt a jobb ökölvívó, de ’60-ban Szivkónak ezüst jutott, míg Grigorjev harmatsúlyban bajnoki címet szerzett.
Sajnos Szivkó 1966-ban baleset áldozata lett, de halálának pontos körülményeit nem ismerem. (Mindössze 26 éves volt)

                                  
 
Törökhöz visszatérve, ellenben megállapíthatjuk, hogy a Római Olimpiai Bajnokok között olyan illusztris társaságba került, akik közül elég ha kettőt megemlítek: Giovanni (Nino) Benvenuti és Cassius Clay (Muhammad Ali). Büszke lehet rá…
Az olimpiai versenyeket követően jött egy hosszú periódus, amikor a jól megérdemelt pihenő és ünneplés, és ünnepeltetés következett. A bajnokok – amolyan nemzeti hős szerepkörben tetszelegve- országjáró körúton vettek részt, élménybeszámolót tartottak, és nem utolsó sorban ettek- ittak, szórakoztak.
Csak hosszú idő elteltével kezdtek a dolgok újra visszaállni a rendes kerékvágásba, illetve csak próbáltak visszaállni.
Az év utolsó hónapjaiban, rohamléptekben befejezik az NB I.-es CSB-t, ahol egészen az utolsó fordulóra maradt a döntés a szokatlanul kiélezett viszonyok között. A végső győzelem az utolsó, Bp. Honvéd- MTK mérkőzésen dőlt el, az előbbi javára, 13:7 arányban. A döntő legjobb meccsét mégis az MTK-s Török vívta Deák ellen, akit az elsöprő rohamaival feladásra késztetett.

                         

Folytatása hamarosan következik!

2008. november 11. - Harward


Oszd meg, tedd a kedvencek közé!

Hozzászólok:

login: jelszó: » regisztráció

Bocs, helyesen: Bódis Gyula

    2014-12-20 13:46:14

Személyesen ismertem, sőt Fogarasi Misi bácsit is az EVIG-ből, ahol Misi bácsi "dolgozott".
Béka pedig bejárt látogatóba a Kisfalvi, Baranyai, Wallenhoffer(Vadkerti),Jezerniczki, Fazekas(Kukuru)stb.volt sporttársaihoz.
A Dódis Gyula volt a segédje az edzéseken. nem gondoltam volna, hogy így kinövi magát!

    2014-12-20 13:45:11

Huh de jó volt! tetszett köszönöm.

    2008-11-26 04:29:16

Szuper volt. Köszi!

» belizar   válasz erre
    2008-11-26 01:31:04

Nagyon jó,jöhet a következő rész!

» ogreface   válasz erre
    2008-11-25 19:02:13

Várom a folytatást!

    2008-11-25 11:26:29

Végre egy cikk, amelyben legalább pár szót lehet olvasni a "legnagyobb" valaha élt edzőről és emberről a "Kis Varázslóról", Fogarasi Misi báról!!!

» Hatton   válasz erre
    2008-11-25 11:22:58

Gratulálok, Zsolt! Mindig élvezettel olvasom az írásaidat: Török Békát pedig az egyik legkedvesebb csirkegogónak tartom, aki valaha kötelek közé lépett.

» bézé   válasz erre
    2008-11-25 09:50:36

Köszi a cikket Harward! Nagyon várom a folytatást!

    2008-11-25 09:48:26

Harward szuper vagy, mint mindig!

» kovban   válasz erre
    2008-11-25 09:46:45
Ugrás az oldal tetejére