Született: 1977
Eredményei: 38 győzelem, 0 vereség (30 KO)
1997- től 2000-ig a WBC szervezet nagyharmatsúlyú világbajnoka. Jelenleg a WBC pehelysúlyú interim bajnoka.
Utolsó mérkőzés : 2000. 09. 02-án kiütéses győzelem Kevin Kelley ellen a WBC interim címért.
Híresebb ellenfelek :
Daniel Zaragoza (W KO 11.)
Wayne McCulluogh (W 12)
Marco Barrera (W 12)
Kevin Kelley (W KO 7.)
Profi debütálás : 1993. 03. 29. (W KO 2.)
Edző : Jose Morales
Manager : Bob Arum
A jelenleg 23 éves Morales jelentősebb amatőr múlt nélkül bukkant fel a profik világában. Saját bevallása szerint ez annak köszönhető, hogy Mexikóban hemzsegnek a tehetséges fiatal bunyósok az alacsonyabb súlycsoportokban, így nem elég, ha valaki a legjobbak között van, az érvényesüléshez kapcsolatok is kellenek. Ez a fiatal Moralesnek nem adatott meg. Erik Mexikó egyik legszegényebb részéről származik: "Zone Norte", azaz Észak-Mexikó poros városából, Tijuana-ból. Bokszolni 5 évesen kezdett, édesapja, Jose Morales irányításával.
Profi karrierjét 16 évesen kezdte, ahol első mérkőzésén 2 menet alatt kiütötte honfitársát, Jose Orejalt. Következő 25 mérkőzésén mindössze 6 ellenfél bírta ki lábon "El Terrible" ellenében, de ez a legtöbb, amit elmondhatnak magukról, és ez sem mentette meg őket a vereségtől.
Első tétmérkőzése 1997-ben a rutinos Daniel Zaragoza ellen volt, aki ez előtt a mérkőzés előtt még ugyanabban az évben az ír McCullough és a japán Tatsuyoshi ellen védte meg WBC nagyharmatsúlyú koronáját. A mérkőzés előtt sokan azt gondolták, hogy Morales 20 évesen túlságosan fiatal és tapasztalatlan Zaragoza ellen. A mérkőzés elején úgy tűnt, hogy a kétkedőknek igazuk lesz, mert Morales az első menetekben nehezen találta az ellenszerét a fordított alapállású Zaragoza kiforrott bunyójának. Morales azonban már ekkor rendelkezett azzal a hidegvérű nyugalommal és taktikussággal, ami a későbbiekben a csúcsra emelte: 11 menet alatt felőrölte Zaragozát, majd a 11. menetben egy testre mért ütéssel a padlóra küldte ellenfelét, aki ezután nem tudott felállni. Így az új bajnok 20 évesen: Erik Morales!
Morales nem sokáig pihent frissen megszerzett babérjain. '97 decemberében ringbe lépett a meglehetősen szabálytalan bunyós hírében álló ír-amerikai John Lowey ellen. A mérkőzés bajlós előjelekkel indult, mert Lowey lefejelte Moralest, akinek a szemöldöke csúnyán felrepedt, és kétséges volt, hogy tudja-e folytatni a mérkőzést. A fiatal mexikóit azonban kemény fából faragták, és Lowey 7 menet ütlegelés után sérülésre hivatkozva feladta a mérkőzést.
Nem lehet Moralest azzal vádolni, hogy kerülné a keményebb ellenfeleket, ugyanis a következő ellenfél nem más, mint a korábban Marco Barrerát legyőző Junior Jones volt. Ez a meccs a mexikói nézők számára különleges érzelmi tartalommal bírt, mert Barrera egyfajta nemzeti büszkeség volt. Morales gyorsan megnyugtatta a mexikói kedélyeket: a 4. menetben kiütötte Jones-t! Ettől a mérkőzéstől kezdve Morales igazi szupersztárnak számít Mexikóban, és ezzel a teljesítményével elnyerte az amerikai közönség elismerését is.
Amerikai ismertségét elősegítendő, Morales következő meccse egy De La Hoya mérkőzés előtt volt. Erik itt sem bízta a véletlenre vagy a pontozókra a dolgot. Az ellenfél Angel Cahcon volt, akit ezt megelőzőleg még senki sem tudott még csak leütni sem. Moralesnek azonban sikerült ez, méghozzá olyan hatékonyan, hogy Chacon egy felütéstől kiesett a ringből, és rövid időre az eszméletét vesztette.
1999 májusában Morales a szintén mexikói Juan Carlos Ramirez ellen lépett szorítóba, immár toronymagas esélyesként. A szívós Ramirez 10 meneten keresztül állta, de ekkor -többszöri padlózás- után már véget ért számára az este.
3 hónapra a Ramirez elleni győzelem után Morales ellenfele a filippínó Reynante Jamili volt, aki 5 kemény, hajtós menet után a hatodikban egy Morales-féle kombináció után úgy esett össze, mint akit a villám sújtott.
Egy ideje ekkor már Moralest mint Naseem Hamed lehetséges jövőbeni ellenfelét emlegették. Ennek megfelelően a következő címvédés egy olyan ellenfél ellen következett, aki ezt megelőzően rendesen feladta a leckét Hamednek is. Wayne McCullough többek között arról vált ismertté, hogy soha, senki ellen nem padlózott, ráadásul maga is korábbi világbajnok volt. Ez a mérkőzés a Hamed vs Soto összecsapás előmeccseként sokkal színvonalasabb, izgalmasabb csatát hozott, mint a főmérkőzés. Morales és McCullough 12 menet tömény izgalmat hozó csatát produkált. Mindkét bunyós a maximumot adta, de Morales pontosabban és eredményesebben bunyózott, mint ellenfele, és egyhangú pontozásos győzelmet aratott.
"El Terrible" utolsó nagyharmatsúlyú mérkőzése a másik mexikói "nagyágyú", Marco Barrera ellen volt. Ezt a mérkőzést óriási érdeklődés előzte meg. Barrera a WBO szervezet bajnoka volt, míg Morales a WBC övét birtokolta. Ez a mérkőzés 2000 februárjában került megrendezésre, és nemcsak megfelelt az előzetes várakozásoknak, de jelentősen túl is szárnyalta azokat. A két mexikói ezen a meccsen kihajította a fegyvertárából a boksz defenzív elemeit és igaz "macho" bunyót produkáltak a legkeményebb fajtából. A 12 meneten át tartó véres küzdelmet szinte extázisban tombolta át a közönség. Morales és Barrera olyan mennyiségű és erejű verést utalt ki a másiknak, amibe egy átlagos ökölvívó belerokkanna. A meccs eleje inkább Barreráé volt, de a közepén Morales egyértelműen fölénybe került. Az utolsó menetekben megint csak Barrera volt eredményesebb. A dolgozók dolga nagyon nehéz volt, mert Morales többet talált, de Barrera ütései tisztábbak és keményebbek voltak. A végső döntés megosztott pontozással Moralesnek juttatta a győzelmet. Ezt az eredményt sokan vitatják, mert általános meggyőződés szerint inkább a döntetlen áll közelebb a valósághoz.
A Barrera elleni összecsapáson már egyértelmű volt, hogy Morales nem folytathatja a nagyharmatsúlyban. Tulajdonképpen kinőtte azt, és a túlzott fogyasztás már meglátszott az állóképességén. Morales tehát egy súlycsoporttal feljebb folytatja pályafutását.
Az első pehelysúlyú ellenfél Mike Juarez volt. A meccset megelőzően az volt a kérdés, hogy Morales sikeresen pihente-e ki azt a mérkőzést, amely sok más bunyós pályafutásának befejezését jelentette volna. A kérdésre Erik ismét csak egyértelmű választ adott: 3 menet és 3 padlózás után Juarez számára befejeződött a mérkőzés, és Morales megkezdte menetelését a WBC pehelysúlyú trónja felé.
Úgy tűnt, hogy ez az út töretlen lesz, ugyanis a WBC szövetség (tekintettel Morales WBC-nél elért korábbi eredményeire) lehetővé tette számára, hogy következő mérkőzésén Erik már a bajnoki címért bokszolhasson. Az ellenfél az a Guty Espadas lett volna, aki korábban egyhangú pontozással verte a sokáig uralkodó WBC bajnokot, Luisito Espinozát. A mérkőzés napja ki volt tűzve, de Espadas egy edzésen megsérült, így a várt összecsapás elmaradt. Vigasztalásul a WBC a rutinos veterán Kevin Kelley-t javasolta ellenfélnek, a győztes számára pedig felajánlották a WBC interim (időlegesen megosztott) bajnoki címét.
Mivel Kelley korábban igen keményen megszorongatta Naseem Hamedet, mindenki egyfajta tesztnek tekintette ezt a mérkőzést Morales számára. Az összecsapás nem sok meglepetést hozott. Az erősebb, fiatalabb Morales könnyű győzelmet aratott a rutinos Kelley felett. A mérkőzés a 7. menetben ért véget, mikor a bíró technikai KO-t hirdetve véget vetett a mérkőzésnek, megkímélve Kelley-t egy nagy verés következményeitől.
Perspektíva
Morales következő mérkőzése a korábban könnyűsúlyban versenyző Rodney Jones ellen lesz. Ezen a gálán a jövendő ellenfél, Guty Espadas is a kötelek közé lép. Egyértelműen felvezető mérkőzésről van szó, ahol Espadas lehetőséget kap, hogy sérüléséből felépülve egyszer még "élesben" is bokszolhasson a nagy összecsapás előtt. Morales egyértelmű esélyesnek számít a majdani címmeccsen. Ha sikerül Espadast legyőznie, akkor Morales minden valószínűség szerint Hamed ellen akar majd bunyózni, ahogyan ezt eddig többször is hangoztatta. Lehetséges ellenfélként szóba jöhet Marco Barrera. Kettejüknek maradt még tisztázatlan ügye a kötelek között...A bunyós
Morales nyugodt, taktikus bunyós. Megvan benne a latinos temperamentum, de sikeresen kordában tartja azt. Tipikusan támadó beállítottságú ökölvívó, akinek a vérében van a boksz. Meccsein általában folyamatos nyomás alatt tartja az ellenfelet, míg az teljesen felőrlődik Morales ütéseitől. Egyik kedvenc kombinációja a balegyenes-jobbegyenes-balfelütés/horog összetétel, amelyet előrevetődve hajt végre, teljes testsúlyát beleadva az ütésekbe. Morales elsősorban külharcos, mert magas és hosszú karjai vannak, de akkor sem esik kétségbe, ha egy kis hamisítatlan mexikói hirigelésre kerül sor. A lábunkája és védekezése ugyan hagy némi kívánnivalót maga után, de az álla acélból van, és eddig még senkinek nem sikerül őt padlóra küldenie. Legnagyobb fegyvere az elemi erejű jobbegyenes, amelyet messziről "rakétaként" kilődözve küld az ellenfelek felé. Fizikai adottságait és stílusát vegyítsük össze agresszív taktikájával, harcosságával, megalkuvást nem ismerő ádázságával, és máris megkapjuk napjaink egyik legizgalmasabb ökölvívóját. Esetében a becenév -"Rettenetes"- nem csupán kitalált címke: minden mérkőzésével rászolgált erre.Érdekességek
Morales testvére, Diego is a profik között aratja sikereit nagylégsúlyban. Jelenleg 5. a WBO ranglistán.Erik jelenleg is Tijuana-ban lakik, pedig most már anyagilag megengedhetne magának egy fényűzőbb lakhelyet.
Morales imád internetezni. Sajnos angolul nem beszél, de gyakori látogatója a spanyol nyelvű chat-oldalaknak.
- Kedvenc színösszetétele a fekete-fehér, ez általában a meccseken viselt nadrágjának a színe is. A kék színt nem kedveli. Állítása szerint soha nem fog kék nadrágban ringbe lépni.
Rekord
1993Mar. 29 -- Jose Orejal, Tijuana, Mexico, KO 2
May 7 -- Jaime Rodriguez, Tijuana, Mexico, KO 2
May 25 -- Oscar Maldonada, Tijuana, Mexico, KO 3
July 8 -- Marco Tovar, Tijuana, Mexico, KO 1
July 26 -- Jose Alvarez, Tijuana, Mexico, W 6
Oct. 22 -- Jaime Abrica, Tijuana, Mexico, KO 2
Dec. 6 -- Alfonso Mota, Tijuana, Mexico, KO 2
1994
Jan. 21 -- Paul Olevera, Tijuana, Mexico, KO 3
Mar. 26 -- Isidro Nolasco, Mexico City, Mexico, W 8
Aug. 22 -- Julio Cardona, Tijuana, Mexico, KO 2
Oct. 17 -- Idelfonso Bernal, Tijuana, Mexico, KO 3
Nov. 28 -- Ramon Magana, Tijuana, Mexico, KO 2
Dec. 19 -- Jose Valdez, Tijuana, Mexico, KO 3
1995
Feb. 3 -- Ricky Hernandez, Tijuana, Mexico, KO 1
Apr. 21 -- Enrique Jupiter, Tijuana, Mexico, KO 6
June 2 -- Armando Castro, Tijuana, Mexico, KO 10
July 14 -- Juan Torres, Las Vegas, Nevada, W 12
Sep. 9 -- Alberto Martinez, Las Vegas, KO 4
Nov. 10 -- Enrique Angeles, Tijuana, Mexico, W 12
Dec. 18 -- Kenny Mitchell, Tijuana, Mexico, KO 2
1996
Feb. 2 -- Rudy Bradley, Las Vegas, Nevada, KO 11
Apr. 22 -- Lee Cargle, Tijuana, Mexico, KO 2
June 7 -- Hector Acero-Sanchez, Las Vegas, Nevada, W 12
Oct. 12 -- Javier Torres, Anaheim, California, KO 2
Nov. 29 -- Robbie Lovato, Tijuana, Mexico, W 10
1997
Apr. 4 -- Concepcion Valasquez, Las Vegas, Nevada, KO 8
Sep. 7 -- Daniel Zaragosa, El Paso, Texas, KO 11
(Captured WBC super bantamweight title)
Dec. 12 -- John Lowey, Tijuana, Mexico, TKO 7
(Retained WBC super bantamweight title)
1998
Apr. 3 -- Remigio Molina, Tijuana, Mexico, TKO 6
(Retained WBC super bantamweight title)
May 16 -- Jose Luis Bueno, Indio, California, KO 2
(Retained WBC super bantamweight title)
Sep. 12 -- Junior Jones, Tijuana, Mexico, TKO 4
(Retained WBC super bantamweight title)
1999
Feb. 3 -- Angel Chacon, Las Vegas, KO 2
(Retained WBC super bantamweight title)
May 8 -- Juan Carlos Ramirez, Las Vegas, TKO 10
(Retained WBC super bantamweight title)
July 31 -- Reynante Jamili, Tijuana, Mexico, KO 6
(Retained WBC super bantamweight title)
Oct. 22 -- Wayne McCullough, Detroit, W 12
(Retained WBC super bantamweight title)
2000
Feb. 19 -- Marco Antonio Barrera, Las Vegas, W 12
(Retained WBC super bantamweight title)
(Captured WBO super bantamweight title)
June 17 -- Mike Juarez, Los Angeles, TKO 3
Sept. 2 -- Kevin Kelley, El Paso, Texas, TKO 7
(Captured interim WBC featherweight title)
