Earnie Shavers életrajz

Earnie Dee Shavers 1945. augusztus 31-én született az Alabamában található Garland-ban. Shavers nem egy tipikus ökölvívó, nem úgy nőtt fel, hogy bokszoló akart lenni és elég későn is kezdte el ezt a fantasztikus sportágat. A kései kezdés ellenére Shavers-re most úgy emlékeznek, mint minden idők legnagyobb ütőire. Olyan ökölvívók mondták róla, hogy nála nagyobb ütővel még nem találkoztak, mint Muhammad Ali, Joe Bugner, Larry Holmes, Randall "Tex" Cobb, Ron Lyle vagy Ken Norton.

Shavers az átlagos emberek életét élte, a General Motorsnál dolgozott, ahol jó kereső állása volt, és barátnőjével béreltek egy házat, amikor egyik jó barátja, Vincent Austin rávette őt, hogy kísérje el egy ökölvívó edzésre. 1967-et írtunk ekkor, amikor a 22 éves Shavers első alkalommal látogatott le az edzőterembe.
„Mikor beléptem a terembe, az edző rám nézett és azt mondta: „Oh, haver, úgyis szükségünk van egy nehézsúlyúra. Bajnok lehetsz, és sok pénzt kereshetsz!” Ez felébresztett valamit bennem. Aznap már el is kezdtem az ökölvívó edzéseket. Egy olyan sráccal bunyóztam, aki a következő évben világbajnok lett. Simán kibokszolt engem, de mikor néha eltaláltam egy–egy jobbkezessel, gyakorlatilag keresztülszárnyalt a ringen. Azt mondta az ürge, hogy ezzel a jobbossal akárkit kiüthetek. Hazamentem és átbeszéltem a dolgot az asszonnyal, hiszen remek, biztos melóm volt a General Motorsnál. Egy hétig kellett kérlelnem, mire beleegyezett.” – emlékszik Shavers.

Earnie két héttel első edzését követően megkezdte amatőr pályafutását és nem egészen két évig erősítette a fejvédősök táborát. Shavers a rövid amatőr karrierje alatt több kis tornán is részt vett, de legnagyobb sikerének egyértelműen az 1969-es AAU nehézsúlyú bajnoki cím megnyerése tekinthető. Amatőr pályafutását 1969-ben 20 győzelemmel és 6 vereséggel zárta.

Első profi összecsapását 1969. november 6-án vívta Silas Howell ellen, akit már az 1. menetben megállított. Az 1969-es esztendő egy nagyon aktív év volt Shavers számára, hisz alig 1,5 hónap leforgása alatt további hat mérkőzést vívott, melyből öt mérkőzést meg is nyert (5KO).
1970-ben már 12 mérkőzést vívott, melyből 11-et megnyert (11KO) és év végén bemutatkozhatott a nagy közönség előtt is a New Yorki Madsion Square Gardenban.
1971-ben már 12 mérkőzést nyert meg sorozatban (12KO) amikor Pat Duncan ellen mérkőzhetett a Nevadai nehézsúlyú bajnoki címért. A félelmetes ütőerővel megáldott Shavers már az 5. menetben befejezte az összecsapást így elnyerte pályafutása első címét.

1971 októbere és 1972 októbere közt Shavers 12 mérkőzést nyert meg sorozatban, melyből 11 kiütéses siker volt, amikor elérkezett pályafutása első nívósabb ellenfeléhez a később George Foremant is legyőző Jimmy Young-hoz. Shavers már a 3. menetben brutálisan kiütötte a Philadelphia Spectrum-ban ellenfelét, így tovább menetelt egy világbajnoki összecsapás felé.
Négy hónappal később a New Yorki Madison Square Gardenban már a korábbi nehézsúlyú világbajnokkal Jimmy Ellis-el mérkőzhetett. Shavers nagy meglepetésre borotvaként ment át Ellis-en, és már az 1. menetben megállította tapasztaltabb riválisát.

Az üstökösként feltűnő KO király következő összecsapásán 1973 decemberében viszont emberére akadt a korszak szintén kiemelkedő ütője Jerry Quarry ellen. Quarry már a mérkőzés elején nekiment Shavers-nek és el akarta dönteni az összecsapást. A menet közepéhez érve a kötelekhez szorította a Borotvát, és 8-9 ütéssel is tisztán megszórta. Shavers megpróbált elmenekülni, de Quarry a saroknál utolérte, és egy brutális balossal leütötte, majd még egy jobbossal is eltalálta. Shavers ugyan megpróbálta folytatni az összecsapást, de Arthur Mercante bíró nem engedte tovább!

1974 novemberében ismételten összecsaphatott Jimmy Young-al. Ekkor végig ment a 10 menet, és a pontozók többségi döntéssel döntetlent hirdettek. Sok helyszíni tudósító szerint azonban Young tisztán megnyerte az összecsapást. Shavers 1975 szeptemberében ismételten a korszak egyik legnagyobb ütőjével mérhette össze erejét Ron Lyle személyében. A mérkőzés meglehetősen jól kezdődött Shavers számára és a 2. menetben padlóra is küldte ellenfelét, de Lyle képes volt felállni és visszajönni a mérkőzésbe. A 6. menetben már Lyle volt az, aki leütötte Shaverst. Earnie ezennel is mindent megpróbált, hogy folytatni tudja, de képtelen volt rá.
„Lyle-t leküldtem a második menetben, de vissza tudott jönni, és a hatodikban már Õ kapott el engem. Így alakult, nem keresek kifogásokat.” – mondta Shavers

Pár ráhangoló győzelmet követően 1977. szeptember 29-én megkapta élete lehetőségét: megmérkőzhetett a WBC / WBA nehézsúlyú világbajnoki címért Muhammad Alival. Shavers a következő képpen emlékszik erre az összecsapásra:
„Tizenöt menetre edzettem. Tudtuk, hogy Ali igyekszik majd távol tartani magától, ezért úgy edzettem, hogy én is megfelelően érezzem a távolságot. Azonban az akkori edzőm igen tapasztalatlan volt még. Úgy gondolom, ha egy jobb szakemberrel készülök fel, akkor máshogy alakul a meccs képe és jobb teljesítményt nyújtok. Ali fantasztikus bunyós volt, kibokszolt és megérdemelten nyert. Körülbelül háromszor meg tudtam Õt fogni az ütéseimmel, a végére azonban elfáradtam, de a kiütés neki sem sikerült.”

„Akkorát kaptam tőle, hogy az összes földim visszaszédült tőle Afrikába!” – mondta Ali a mérkőzést követően

Fél évvel később 1978 márciusában pályafutása legnagyobb riválisával hozta össze a sors Larry Holmes személyében egy WBC által kiírt eliminátori összecsapáson. Holmes remekül ismerte Shavers erősségeit és gyengeségeit, tudta, hogy az ökölvívás tudományát jóval szerényebb mértékben ismeri nála és a hosszabb meccsek vége felé nem ritka, hogy a késői menetekben cserbenhagyja őt az állóképessége. Holmes, minden menetet megnyerve, simán kipontozta Earnie-t, amivel megváltotta belépőjegyét a Ken Norton elleni WBC világbajnoki címmeccsre.

Holmes végül Norton legyőzésével nehézsúlyú világbajnok lett. Később maga Shavers is megmérkőzött Nortonnal 1979 márciusában és nem kis meglepetésre már az 1. menetben kiütötte a korábban Muhammad Alit is legyőző Nortont!

A Borotva becenévre hallgató bunyós 1979. szeptember 28-án vívta pályafutása legemlékezetesebb összecsapását. Ez egy visszavágó mérkőzés volt a WBC nehézsúlyú világbajnoka Larry Holmes ellen! Egészen a hetedik menetig Holmes irányított, és uralta a mérkőzést, gyors balegyeneseivel kordában tartotta az agresszív Shaverst, és sikerült kiküszöbölnie, hogy a nála rövidebb ütőtávú kihívó megfelelő közelségbe kerüljön hozzá. Aztán a hetedik kör vége felé egy tonna dinamit robbant Larry arcába, amelyet ebben az esetben Shavers jobbosa jelentett számára. Történt ugyanis, hogy Larry, a sarokban állva, lent felejtette bal kezét, a félelmetes Shavers pedig egy, a feje felett átvezetett jobbhoroggal igen keményen leütötte őt. Ötvenből negyvenkilenc bunyós valószínűleg nem a saját lábán távozott volna ezután az ütés után, normál földi halandó előtt pedig az élete is lepergett volna… Larry viszont úgy pattant fel, mintha csak megcsúszott volna, bár a menetből még hátralevő pillanatokban láthatóan nem volt teljesen öntudatánál.

Holmes később így emlékezett Shavers félelmetes ütőerejére:
„Ez mutatta meg mindenki számára, hogy bírom az ütést. Elhihetik, én tudtam, hogy Earnie tud ütni, hiszen dolgoztam vele, mint edzőpartnerrel. Nem akartam tőle ilyen ütéseket kapni. Mondtam neki a meccs közben: ’A szemed fel van szakadva, és vérzel, Earnie. Ne akarj még többet kapni!’. Erre azt válaszolta: ’Ki akarlak ütni, Larry!’. ’Hát, rendben’ – mondtam, és mentem tovább, aztán beszedtem tőle azt a jobbost. Azóta is ott van a púp a fejemen, pont a fejem tetején. Eltelt harminc év és még mindig ott van az a púp.”
A 11. menetben aztán Larry visszaadta a kölcsönt, méghozzá kamatostul, úgy, hogy a köteleken védekezésképtelenül lengedező Shaverst a mérkőzésvezető léptette le.

„Nem gondoltam volna, hogy Holmes feláll abból a leütésből! De hadd mondjak valamit! Ha Holmes-szal 25 meccset vívok, Õ 25-ször legyőzött volna. Holmes a korszak legalulértékeltebb bunyósa, holott egy hatalmas ökölvívó volt. A meccsünk előtt már volt alkalmunk együtt sparringolni, és ezalatt túlságosan jól kiismert, minden mozdulatomra fel volt készülve.” – mondta Shavers

A Holmes elleni mérkőzést követően ugyan még volt egy két nagyobb ellenfele, de igazán közel már sosem került a világbajnoki cím megszerzéséhez. 1982-ben még emlékezetes összecsapáson győzte le a jó nevű Joe Bugner-t a 2. menetben, majd még szintén 1982-ben megmérkőzött
James Tillis-el is, ám tőle már kikapott 10 menetben pontozással.    

Szintén az 1982-es esztendőhöz kötődik még egy érdekes sztori: Ekkoriban forgatta Silvester Stallone a nagy sikerül Rocky sorozat III. részét melyben Clubber Lang szerepére Shavers-t szemelték ki. A bunyós erre így emlékszik:
„A Rocky filmjében Clubber Lang szerepét szánták nekem. Elvittek Californiába, hogy találkozzak Stallonéval. Aztán felvetette velem a kesztyűt és küzdelemre ösztökélt. Tudtam, hogy ha komolyabban eltalálom, akkor kinyírom az ürgét. Stallone azt mondta: „Ernie, nekem azt mondták, hogy keményen tudsz ütni és én ezt élethűen meg is szeretném jeleníteni a vásznon.”. Kisebb ütésekkel támadtam, erre újra megkért, hogy üssek csak nagyobbakat, mert valósághű küzdelmet akar. Na, erre kinyitottam a pofonládát, úgy, hogy Stallone szinte azonnal feladta a harcot. Nemsokára haza is lettem küldve, természetesen a szerep nélkül. Egyébként egy rendes gyerek volt.”

„Kis híján megölt. Úgy májon talált, hogy azonnal rohantam a WC-re és tisztességesen kirókáztam magamat.” - mondta Stallone

A ringbe visszatérve 1983-ban Shavers-t pályafutása során először és utoljára diszkvalifikálták. A Borotva George Chaplin ellen mérkőzött és az egész összecsapás alatt csak a nagy ütésre játszott, amit nem sikerült bevinnie. A 2. menetben már kapott egy pontlevonást mélyütésért, majd a 9. menetben egy újabb pontlevonást követően többször is övön alul ütött, így Harry Cecchini bíró diszkvalifikálta őt. Ezt a mérkőzést követően a 38 éves Shavers szemsérülése miatt bejelentette visszavonulását. Még az 1979-es Larry Holmes elleni visszavágóján akadt bele ellenfele hüvelyk úja a szemébe, amit többször műteni is kellett.

1987 májusában 42 évesen négy évet követően visszatért a szorítóba, hogy ne vereséggel búcsúzzon, és az első menetben ki is ütötte a harmadvonalas Larry Sims-t. Ezt követően Shavers ismételten bejelentette visszavonulását, majd nyolc évvel később 1995-ben immáron 50 évesen ismételten visszatért.
A visszatérésére a következőképp emlékszik:
„Szép ajánlatokkal kecsegtettek, nekem meg szükségem volt a pénzre. Jó ötletnek tartottam ezt akkoriban. Hát, néhányan jól is jártak belőle…”

1994-ben szabadult a börtönből a korábbi nehézsúlyú világbajnok Mike Tyson így egy ideig felmerült a lehetősége egy Shavers vs Tyson összecsapásnak is. Erre így emlékszik a Borotva:
„Igen, 1994-ben felmerült ez a mérkőzés, de aztán elutasított engem. Egy olyan bunyóst, mint én, soha nem győzött volna le. Nem ijedtem volna meg tőle. Ilyen lerohanó stílussal, mint Tysoné, nem lehet egy olyan nagy ütővel szemben érvényesülni, mint én. Kiütöttem volna. Nyelte volna becsülettel a jobbkezeseimet.”

Shavers végül 1995-ben csak két mérkőzést vívott és miután a 2. menetben vereséget szenvedett Brian Yates ellen végleg szegre akasztotta kesztyűit.
Earnie Shavers-t 2003-ban a Ring Magazine mindenidők 100 legnagyobb ütője közt a 10. helyre rangsorolta. Shavers egy olyan ökölvívó, aki mindig, mindent beleadott és nem sok híja volt, hogy világbajnoki címet szerezzen. A nehézsúly legfényesebb időszakában bokszolt, ahol a korszak szinte összes nagyjával megmérkőzött. Olyan ökölvívókkal mérhette össze az erejét, mint: Larry Holmes (2x), Muhammad Ali, Jimmy Ellis, Jerry Quarry, Jimmy Young (2x), Ron Lyle és Joe Bugner.
A korszaknak csak két nagy zsenije volt, akivel nem mérte össze az erejét: George Foreman és Joe Frazier.
Erről Shavers így beszélt:
„Egyszerűen elkerültek engem. Ha ma rájuk kérdeznél, Õk is ezt mondanák. Frazier személyesen mondta nekem, hogy túl nagy tűzerővel bírtam. Foremant kiütöttem volna. Hosszú karjai voltak, de a közelébe tudtam volna férkőzni, hogy ki tudjam ütni.”

Profi pályafutása 1969- 1995-ig tartott.
Mérlege: 89 mérkőzés / 14 vereség / 1 döntetlen / 74 győzelem (68KO).

2013. november 01 – Füzi Krisztián (foreman99)