×

A weboldalon cookie-kat (sütiket) használunk, amik segítenek minket a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. Weboldalunk további használatával jóváhagyja, hogy cookie-kat használjunk.

profiboksz.hu

Dwight Muhammad Qawi (korábban Dwight Braxton)

2018-02-25 13:52:51 /
Ha te az 1980-as években ökölvívó rajongó voltál, akkor ismerned kell Dwight Muhammad Qawit. Ez a Qawi volt az, aki végül „kinyírta” Matthew Saad Muhammadet és ő volt akkoriban az egyik legnépszerűbb és legizgalmasabb televízió harcos. És nem csak az, hogy megverte – mert ez előbb vagy utóbb szinte minden bunyósnál megtörténik - , hanem ahogyan megverte...

Könnyen tette, Saad alatt gördült, hirtelen elengedett egy erőtlen jobbkezest, aztán megtörte egy balhoroggal, majd egy jobbossal. Ezt csinálta újra meg újra, Saad pedig szerencsétlennek látszott. (Akkor még Braxton) túl jó és túl ügyes volt, együtt gurult az ütésekkel, majd ő jött és zúzott. És úgy látszott, mint aki egész idő alatt vigyorgott. Ez már túl sok volt. Igazából Qawi nem is lehetett volna annyira jó, mint amilyen jó volt. Nagyon jó védelme volt, annyira ügyesen bujkálgatott el, hogy szinte lehetetlen volt tisztán eltalálni. Ráadásul gyors volt és erős. Erejét azok az izmok képezték, amelyeket a 120 kilós ólmok emelgetésével szerzett az épületrombolások alkalmával. Mint Billy Conn, vagy néhány más bajnokhoz hasonlóan a történelemből, Qawi nem rendelkezett amatőr tapasztalattal. Sokat verekedett a New Jerseybeli Camden utcáin, innen is a beceneve, „The Camden Buzzsaw”.

Egy ideig börtönbe kényszerült, amikor a helyében a legtöbb fickó Golden gloves versenyekre járt volna. Így vagy úgy, de tudott bunyózni, és amikor kiszabadult, Joe Frazier Észak Philadelphiai boksztermébe került, majd egy hónappal később profinak állt. Készen állt rá. A 40-es évekbeli nagy könnyűsúlyú Wesley Mouzon jól edzette őt, próbára tette a képességeit, mint azok a vén rutinos rókák, akiket ma is megtalálsz Philadelphia boksztermeiben. Qawi gyorsan haladt. A 16. meccsén ízekre szedte Mike Rossmant a korábbi címvédőt. Aztán jött James Scott a Rahway-i börtön őrizetese, aki nem sokkal korábban legyőzte Yaqui Lopezt és Eddie Mustafa Muhammadet. Matthew Saad Muhammad nem kért Scottból, de Qawi boldog volt a lehetőségtől. Ez számára egyfajta hazatérés volt, fej fej mellett haladtak, de végül Qawi egy tiszta, egyhangú döntéssel távozott a börtön falai közül. Aztán előadta brutális győzelmét Saad Muhammad ellen, annak WBC címéért, amit meg is védett Jerry „a bika” Martin ellen majd újra kiütötte Saad Muhammadet. Qawi megvédte címét Eddie Davis ellen a 11. menetben, majd aláírt egy címegyesítő mérkőzésre a WBA bajnok Michael Spinks ellen. 1983 márciusában Spinks kijabelte és kifárasztotta Qawit egy szoros mérkőzésen és vitathatatlan bajnok lett. Spinks edzője, Eddie Futch azt a stratégiát tanácsolta védencének, hogy jabekkel dolgozzon, mozogjon jobbra, indítson balhorgokat, és az alacsonyabb Qawit tartsa ütőtávon kívül. Spinks tartotta magát a tervhez és így sikerült kibokszolnia az ellenfelét. A mérkőzés után Qawi azt mondta Spinksről, hogy „úgy futott, mint egy csirke”.

A Spinks elleni vereség után Qawi feljebb lépett a cirkálósúlyúak közé, ahol néhány győzelem után 1985 nyarán kiütötte a 11. menetben a veretlen dél afrikai Piet Croust és elnyerte annak WBA cirkálósúlyú világbajnoki címét. Ezt kiütéssel megvédte Michael bátyja, Leon Spinks ellen, aztán következett minden idők egyik legbrutálisabb cirkálósúlyú ringháborúja, 15 menetben Evander Holyfield ellen. 1986. július 12-én Holyfield nyerte a mérkőzést 2-1-es pontozással, a csata után pedig mindketten a kórházban végezték. Dwight ezt követően egy szoros mérkőzésen pontozással alul maradt a jó nevű Ocasio ellen, azonban sokan tudták, hogy az igazi nyertes inkább Qawi volt.

Három hónappal később, 1987 augusztusában, 6 menetben kiütötte a volt cirkálósúlyú bajnok Lee Roy Murphyt, ami után kapott egy visszavágót Holyfield ellen. 1987 decemberében Qawi a bajnoki formában lévő Holyfieldet találta meg, egy másik igen jó, de rövid mérkőzésen. Qawi a negyedik menetben kiütéssel veszített. Ez volt az első alkalom, hogy Qawi a padlóra került, és a mindössze két idő előtti vereségéből ez az első alkalom. A második, és egyben az utolsó ilyen eset, éppen a következő mérkőzésén fordult vele elő. Az ellenfél nem más volt, mint a brutális erejű, volt nehézsúlyú világbajnok „Big” George Foreman. George a korábbi, majd az azt követő mérkőzésein is rendre 110 kilósan lépett ringbe, azonban erre az összecsapásra láthatóan karcsúbban és felkészültebben, mindössze csak 106 kilóval érkezett. Qawinak nem volt sok ideje rákészülni, így ő némi súlyfelesleggel volt kénytelen ringbe lépni, alatta 101 kilót mutatott a műszer. Ráadásul Big Georgenál egy fejjel alacsonyabb is volt. Klasszisát mutatja, hogy ennek ellenére meglepően jól harcolt. A méretbeli hátrányát ügyesen hidalta át, az első menetekben szemtelenül nagy és tiszta bombákat helyezett el Foreman fején, aki valószínűleg meg is lepődhetett a „kis köpcös” erején, ügyességén, keménységén és agresszivításán. Foreman aztán a 7.-ben TKO-val legyőzte, a de a körülményeket figyelembevéve ez így is egy nagyon komoly teljesítmény volt, egy még félnehézsúlyban is rendkívül alacsonynak számító embertől. Dwight visszatért a cirkálósúlyúak közé, ahol néhány győzelem után, 1989 végén kiérdemelt ismét egy címmérkőzést, Robert Daniels ellen a betöltetlen WBA címért. Az akkor 30-as évei közepén járó Qawi már egy kissé megfakult és Daniels legyőzte őt egy pontozásos mérkőzésen. Később még kiütötte a volt bajnok Rickey Parkeyt, de pontozással veszített olyan jövőbeni cirkálósúlyú világbajnokoktól, mint: Arthur Williams vagy Nate Miller, ami mérkőzés után 1992-ben visszavonult. 5 évvel később még három mérkőzés erejéig visszatért.

Ha Qawi jobban tudta volna kezelni a ringen kívüli problémáit, akkor egy még tiszteletre méltóbb karrierről beszélhetnénk vele kapcsolatban. Qawi 1953. január 5-én született Dwight Braxton néven, és már a tinédzser éveiben megtanulta a New Jersey állambeli Camden egyik legkeményebb környékén, hogy hogyan harcoljon az utcán. Fiatalkorú bűnöző volt, fegyveres rablásért került a Rahwaybe 19 éves korában, ahonnan több mint 5 év múlva szabadult, az utcai harcos tudományát ötvözte a börtönben elsajátított ökölvívás nemes művészetével. „Megtanultam harcolni Camden utcáin. Én és a báttyám Tony, egy csomó emberrel bunyóztunk az utcán. Akkoriban nem játszottak pisztolyok vagy kések, jó volt a kezünk is. Én is korlátozva voltam a sitten és ott valamit kezdened kellett magaddal. A srácok bokszoltak, zsákoltak, de nem volt „program”. Nem volt amatőr karrier. De az utcán veretlen voltam.” A sitten egy Malcolm Lewis nevű elítélt tanította, hogy hogyan használja a lábát, hogyan mozogjon, hogyan legyen jó az egyensúlya. „Kezdetben inkább utcai bunyós voltam, ezt kombináltam a túlélési képességgel. Először a börtönben kerültem kapcsolatba az ökölvívással, és természetesen, fokozatosan egyre jobb és jobb lettem. Nagyon megtanultam az edzőterembe. Amikor először bementem a terembe, megpróbáltam táncolni, mint Ali. Mindenki nevetett rajtam. Alapvetően utcai harcos voltam és ez javult profivá.” A börtönben kiterjedt ökölvívó képzés folyt, ott töltötte a büntetését James Scott is, egy félnehézsúlyú Top versenyző, aki több profi mérkőzést vívott a rácsokon belül. Dwight 1978-ban, 25 éves volt, mikor kiengedték. Nem sokkal utána egy Ike Hammonds nevű ember szólította meg az utcán. „Épp az utcán melóztam, amikor meglátott, kiugrott a kocsijából és azt mondja nekem: „Bajnok leszel.” Hammonds vásárolt neki néhány nadrágot, bandázst és egyéb felszereléseket és elvitte Joe Frazier Philadelphiai termébe. „Volt egy A, B és egy C tervem, és az ökölvívás volt a C. Ike volt az első, aki azt mondta, „ez a srác tud bokszolni.” Így kerültem az edzőterembe és ott sparringolhattam néhány nagy középsúlyúval, olyanokkal, mint Bennie Briscoe, Bobby Watts vagy Willie Monroe. Keményen melóztam és elég jó voltam ellenük, így kezdtem. Azt hiszem én vagyok azon kevesek egyike, aki mindenféle amatőr karrier nélkül tudott bajnokságot nyerni.”

Alig egy hónappal később megvívta élete első profi küzdelmét, de csak döntetlenre végzett 6 menetben Leonard Langley ellen. A következő meccsét megnyerte, de aztán kikapott 6 menetben Johnny Davistől. Braxtont egyenesen a mélyvízbe dobták, mert 3 évvel később már a népszerű WBC bajnok Matthew Saad Muhamaddel nézhetett farkasszemet, persze addig visszavágott Langleynek és Johnny Davisnek, na meg mellettük megverte a korábbi bajnok Mike Rossmant és visszatérve, benn a sitten James Scottot. Aztán következett Matthew Saad Muhammad. „Kemény meccsek voltak, különösen az első. Nagyon keményen készültem, különösen mentálisan. Az első meccs brutális volt és intenzív. Tudtam, hogy az lesz. Végül is levertem és elkaptam a 10. menetben. A második meccs könnyebb volt, mert sokat kivett belőle és már nem volt ugyanaz, mint előtte. Jópár srác, miután bunyóztam velük, már nem volt ugyanaz. A második meccset már jóval hamarabb megnyertem.” (TKO 6). Miután elnyerte a címet 1981 decemberében, újjászületett, rátalált az iszlám hitre és jogi úton Dwight Muhammad Qawira változtatta a nevét. Megérezte a hírnév árnyoldalait is, piálni kezdett. „Mikor a csúcson voltam, elkezdtem inni, hogy megünnepeljük. Aztán később meg azért ittam, hogy átsegítsen a vereségeken.”

De Qawival ekkoriban voltak más problémák is. Feleségétől elvált, pénzügyi nehézségei keletkeztek. Qawi megvédte címét 6 menetben Matthew Saad Muhammad ellen, majd 3 hónappal később, 1982 novemberében a vártnál keményebb címvédés következett Eddie Davis ellen, mert nem sokkal korában a testvére eltörte az orrát egy sparring alkalmával. „Nem tudtam rendesen lélegezni”, emlékszik vissza. „Ez egy igazi kemény meccs volt. El volt törve az orrom azon a meccsen. Nem Davis, hanem a bátyám, aki Aranykesztyű bajnok volt abban az időben és vele sparringoltam. Megütött és eltörte az orrom. Ez nagyban kihatással volt rám a meccsen. Nehezen lélegeztem, érzékeny volt és sokszor vérzett. Ezért nem tudtam a stílusomat csinálni, nem voltam agresszív, inkább vívtam. A végén aztán egy jó testütéssel elkaptam.”


         


Dwight 4 hónappal később, 1983. március 18-án címegyesítő mérkőzésen szorítóba lépett a WBA király Michael Spinks ellen az év egyik legjobban várt mérkőzésén, hogy eldöntsék, hogy ki a félnehézsúly igazi királya. „Szóval, el kellett volna halasztani a Davis elleni meccset. Valójában nem voltam kész a következő, (Michael) Spinks elleni meccsen sem. Tudtam, hogy el fogja találni az orromat. Nem tudtam rendesen bunyózni, bizonytalan voltam. Jobb lettem volna, ha van időm meggyógyulni, de sok pénzt ajánlottak és nem akartam elhalasztani a meccset. Spinks végül nyert pontozással. Volt egy leütés, kibillent. Megütöttem testen, de nem tudom, hogy valóban ütéstől ment-e le. Egy ütés eltalálta az biztos.”

         


A következő évben Qawi egy súlycsoporttal feljebb lépett a cirkálósúlyúak közé. „Apám elhunyt 1984 végén, sok minden kavargott a fejembe, nem tudtam összpontosítani, hogy tartani tudjam a súlyom és feljebb léptem. Tervben volt egy második Spinks elleni meccs, de felhívtam Butch Lewist (Spinks promotere) és megmondtam neki, hogy nem lesz még egy meccs vele. Butch megharagudott, de én egy új irányba akartam lépni.”1985 júliusában Dél Afrikába ment, hogy elhódítsa a veretlen Piet Crous WBA cirkálósúlyú világbajnoki címét. Qawi többször is leküldte a dél afrikait, majd a bíró a 11. menetben Qawi javára a 11. menetben döntő fölényt hirdetett. „Crous egy jó bokszoló volt. Gyors volt, csomó kombinációt ütött. Igen, igazán gyors volt. De megtörtem a régi stílusommal.”

Újra világbajnok lett, majd 1986. március 22-én megvédte címét TKO-val a 6. menetben a volt nehézsúlyú világbajnok, Michael testvére, Leon Spinks ellen, majd még az év nyarán következett Evander Holyfield. A cirkálósúly történetének egyik legbrutálisabb háborúja volt ez, amolyan Ali VS Frazier másolat. Mindketten beleadtak mindent, 15 menetben verte össze egymást a két férfi. Holyfield 23 éves volt, tíz évvel fiatalabb Qawinál, de utóbbi volt a címvédő. A középső menetekben Evander látszott keményebbnek, de ez csak a 12. profi mérkőzése volt. Qawi „meg akarta rágni”, de Holyfield a végére új erőt merített és végül sikerült elérnie a célvonalat és 144-140, 147-138 és 141-143 arányban győzött 2-1-es pontozással. Dwight morgott a mérkőzés után, miközben Alex Wallau interjút készített vele. Úgy érezte, hogy eleget tett azért, hogy megtarthassa a címét. Qawi kikapott, bosszankodott Mouzon is, az edzője. „Ez egy nagyon jó meccs volt”, mondta a tréner. „Azt hittem Dwight megnyerte, de nem adták oda neki. Ez egy kemény vereség volt.” Qawi állítja, hogy Holyfieldben valami illegális szer lehetett, de erre soha nem volt bizonyíték. „Nos, először is, gyanítom, hogy (Evander) fel volt kakaózva. Nézem a meccset és nagyon gyanús volt. Nagy meccs volt, de én nem csaltam. Elcsalták a győzelmet és becsapták a történelmet. Emlékszem, a mérkőzés előtt megnéztem Holyfieldnek a Lyonel Byarm elleni meccsét, aki abban az időben a sparring partnerem volt. Alig bírt vele 6 menetet menni. A meccsünkön a sarokban, minden bizonnyal kapott valamit Holyfield. Enyém volt a 4.-5. menet, de ha visszanézed, láthatod, hogyan jött vissza a hatodikban. 15 fontot vesztett a súlyából a meccs alatt és kórházba kellett szállítani, sokkot kapott a teste. Akkoriban nem igazán tudtak túl sokat a szteroidokról és a cuccokról, de most már határozottan hiszem, hogy volt benne valami illegális. Tudom, hogy a srácoknál jön egy második fuvallat, nálam is volt ilyen, de ez nem egy második fuvallat volt, hanem igazán erős volt a végén. Rengeteg ütést indított, mint valami amatőr kölyök. Õrült volt. Nem tudom tisztelni, amikor ennyire gyanús. Mondhatsz bármit, de azt hiszem, hogy ő csalt. Nézd meg a felvételt, hogy hogy jött ki az ötödik menet után. Olyan, mint az Aaron Pryor VS Alexis Arguello meccs. Pryor egy nagy bunyós, de szintén kapott ott valamit? Lehet, hogy megverte volna anélkül is Arguellot? Nem tudom, hogy mit és milyen gyakran adtak neki, de… a helyzet az, hogy ez egy homályos győzelem volt, csalás gyanújával, így nem igazán tudom tisztelni Holyfieldet.”


         


1987. december 5-én Atlantic Cityben aztán következett egy visszavágó. Ezúttal Holyfield a negyedik menetben kiütötte. Egyértelmű, hogy Holyfield javult az első meccsükhöz képest, de Qawinak sem kellett szégyenkeznie. Evander kétszer küldte padlóra a negyedik menetben és a második után véget ért a küzdelem. Ez volt Qawi első idő előtti veresége. „Igen, az a verekedés (első meccs) sokat kivett belőlem, de belőle is.” Addigra, mondja Qawi, érezte, hogy az élete kicsúszik az irányítása alól. „Sok volt a stressz”, mondja. „Spirálisan csúsztam lefelé. Nem akartam piálni, de függő voltam.”

1988 márciusában Las Vegasban elvállalt egy nehézsúlyú mérkőzést a visszatérő Foreman ellen. Qawi bár jól küzdött, de Foreman legyőzte a 7. menetben. „Nem voltam felkészült arra a meccsre. Erősen ittam, volt, hogy az ötödik whiskyt vettem aznap. Õrült voltam, nem gondolkodtam stratégiailag. Nem azt csináltam, amit tennem kellett volna a győzelemért. Először Bert Cooper ellen volt tervezve mérkőzés, de Bob Arum felhívott és felajánlotta a Foreman meccset. Két és fél héttel előtte szóltak. Nem is tudtam, hogy George visszatért.” 

A súlyfelesleget felszedő Qawi a nagy ütő Bert Cooper ellen tervezte a visszatérő mérkőzését, 25.000 dollárért, ami jó lehetőségnek tűnt, hogy újra visszakerüljön a boksz vérkeringésébe. Azonban a menedzsere egy új lehetőséggel kereste meg. Big George ellen 50 ezerért. Qawi rábólintott.  „Azt gondoltam, igen öreg már, kiütöm őt. Túlsúlyos voltam, de megnyertem a korai meneteket. Megráztam néhányszor, de elfáradtam. George okos volt, tényleg jobb lett a visszatérése után, mint volt. Már nem csak a gyors KO-ra ment ki, mint korábban.” A korábbi nehézsúlyú világbajnok hatalmas pofonokat kapott, de ez nem volt elegendő, hogy megállítsa „Big” George-ot. Qawi a 7. menetben a fáradtság miatt kiszállt a közdelemből, nem volt tiszta kiütés, és bizonyította, hogy kemény és szilárd az álla.

A vereség után visszatért a cirkálósúlyúak közé, ahol utoljára még 1989 végén kapott egy világbajnoki meccset, Robert Daniels ellen a megüresedett WBA címért. Majdnem meg volt, de végül 113-116, 113-115 és 115-114 arányban fiatal ellenfele diadalmaskodott. A következő meccsén kipontozta Mike Hunter, majd néhány győzelmet követően 1992-ben pontozással veszített Arthur Williams és Nate Miller ellen, ami után visszavonult. 5 évvel később, 1997-ben nehézsúlyúként három mérkőzés erejéig visszatért, amiből kettőt megnyert, majd a legutolsón Tony LaRosa 8 menetben kipontozta és végleg szegre akasztotta a kesztyűket.

„Nehéz volt abbahagyni a bunyót”, mondta. „Olyan, mint egy függőség.” Ez volt az a pont, amikor Qawi tudta, hogy mit tegyen, ami megmenti az életét, és aztán majd másokét. Dwight hitt a gyógyulásban és a spirituális újjászületésében. „Ez volt az egyik harc, lemondani annak érdekében, hogy nyerjek”, mondja. 1998-ban az ökölvívó karrierje után nem sokkal csatlakozott a „The Lighthouse” alkalmazottaihoz, ahol alkohol és kábítószer rehabilitációval foglalkoznak. Azért ment, mert első kézből tudta, hogy mekkora erőfeszítés kell az olyan szenvedélybetegségek leküzdésére, mint a kábítószer vagy az alkohol fogyasztás. „A kényszer és a függőség annyira erős”, mondja, „hogy ez az élet természetellenessé válik.”  Hisz istenben, napjainkban, arcüreg problémáin kívül jó formában van. Békében van önmagával, a Holyfield elleni meccsen kívül elégedett a karrierjével, de nem dúskál a pénzben. Ma, már józan, nyugodt életet él fiaival egy New Jersey-i lakásban. Elfoglalt, mivel szenvedélyesen próbál bajba jutott gyerekeken segíteni. Nem néz sok mérkőzést, mondja. „Azt hiszem, hogy napjainkban túl zavaros. A bokszot sokkal könnyebb volt követni az én napjaimba. Mindenki tudta, hogy ki a bajnok.”

- Részlet a készülőben lévő "Félnehézsúly bibliája" című könyvből

Leibinger Gábor

Oszd meg, tedd a kedvencek közé!

Hozzászólok:

login: jelszó: » regisztráció

Nagyon jól sikerült, köszönöm!

    2018-02-27 18:38:39

@leibigabi: köszönöm!

    2018-02-27 13:13:20

Tökre jó lett, gratulálok!

Jó lenne, ha lennének menő magyar bunyósok is, akikről csak mi tudunk írni, akiknek a sztorijait, életét mi tudnánk bemutatni a világnak...

» Jersey Joe   válasz erre
    2018-02-26 23:59:52

@THE LION: Igen de utána melléütött. :D Mondjuk gyorsan csinálta.

» pressurefighter0088   válasz erre
    2018-02-26 21:33:16

@leibigabi: Én meg olyat láttam ahol hasazás közben üti a saját hasát. :D

» pressurefighter0088   válasz erre
    2018-02-26 21:29:45

@pressurefighter0088: Canelo egy picit gyakorlottabban csinálja:

https://youtu.be/7eXXFpQ2APg

1:40-tol

» THE LION   válasz erre
    2018-02-26 21:16:08

@pressurefighter0088: Lehet :) Durantól meg van olyan felvétel, hogy a fedeles labdát a fejével pörgeti meg. :)

» leibigabi   válasz erre
    2018-02-26 20:33:53

Meg így is lehet, mint 0:40-től.

https://www.youtube.com/watch?...

» pressurefighter0088   válasz erre
    2018-02-26 20:26:42

@pressurefighter0088: Nem igazan lehet szabalyos utesekkel utni max a vegen egy utolsot. Leginkabb a ritmuserzeket fejleszti egyebkent.

» Sarkozi Robert   válasz erre
    2018-02-26 19:36:04

@pressurefighter0088: "a fedeles labdát szokták szabályos ütésekkel is ütni?"

Embere válogatja. "Szabályos" ütéssel többnyire a végén ütik meg. Megpörgetik és végén egy horog összetétellel vagy sorozattal zárják.

» leibigabi   válasz erre
    2018-02-26 19:21:10

@leibigabi: Ez okés, csak az utolsót nem értem, a fedeles labdát szokták szabályos ütésekkel is ütni?

» pressurefighter0088   válasz erre
    2018-02-26 18:43:11

Fasza lett, koszonjuk szepen!
Qawi utcai bunyos, zuros multjarol nem tudtam. Erdekes lenne tudni, vajon hany masfelszer akkora, kigyurt kemenylegeny esett aldozatul a "leverem ezt a torpet ket utesbol, mit akar ez tolem" optikai csalodasnak :-))

» bpjotruska   válasz erre
    2018-02-26 18:30:07

@szaki: A fedeleslabdán a pörgetéssel a gyorsasági állóképességet fejlesztik, de fejleszti a ritmusérzéket is, ill. ütés technika csiszolására használják.

» leibigabi   válasz erre
    2018-02-26 17:05:20

OFF:

megkérdezte egy ismerősös hogy mi értelme a fedeles labdának, miért ütjük és az mit fejleszt? rösstellem, de nem tudom.
tud vki jó választ adni? amit előre is köszönök!

ON:

    2018-02-26 16:28:59

" Erejét azok az izmok képezték, amelyeket a 120 kilós ólmok emelgetésével szerzett az épületrombolások alkalmával." - Hát elég jó alapot ad az biztos.

Tényleg szépen eltalálgatta Foreman-t, de az mintha meg se érezte volna.

» pressurefighter0088   válasz erre
    2018-02-26 15:11:35

@Kane: Persze lesz jelezve, ha elkészül, de most egy kicsit parkolópályára került egy másik könyv miatt.
Viszont addig is, még ma Erwinnek átküldök egy újabb fejezetet belőle... mondjuk Bob Fosterről :)

» leibigabi   válasz erre
    2018-02-26 14:58:09

A holyfield elleni meccset láttam csak de az egy top mérkőzés volt!
Szimpatikus kemény bunyós köszi a cikket.

» felix trinidad   válasz erre
    2018-02-26 14:54:33

@Sarkozi Robert: Az biztos.:) Egyébként remélem jelezve lesz itt valahol ha megjelenik a könyv, nagyon szívesen olvasnék olyat ami ehhez hasonló színvonalon van megírva.

    2018-02-26 14:29:13

@Kane: arra en is kivancsi lennek. Gabinak lassan az egesz konyvet meg kene osztania velunk. telhetetlenek vagyunk na :)

» Sarkozi Robert   válasz erre
    2018-02-26 14:05:03

Igazi hithű muzulmán lehetett, ha mellette alkoholista volt. :)
Gondolom a ramadánt, a napi imákat és az étkezés szigorú szabályait is betartotta.
Egyébként köszi a cikket! Akkoriban nem követtem az ökölvívást és nem is mondott semmit a neve, de szívesen olvasok ilyen cikkeket sportolókról.

» Dr Evil   válasz erre
    2018-02-26 13:42:05

Nagyon jó cikk, érdekes bunyós, egyéniség volt Qawi. Ha már félnehézsúly, szívesen olvasnék hasonlót Bob Fosterről, kevés írást találtam róla.

    2018-02-26 13:10:32

Leibi, ez nagyon jó lett, és remélem hamarosan elkészül a könyv, igencsak érdekelne!

    2018-02-26 13:00:41

@GaiusM: http://www.wboboxing.com/ranki... most is így szerepel, nekem is fura volt

» pepegross   válasz erre
    2018-02-26 11:19:55

(Like)

    2018-02-26 10:30:43

Jó írás. Külön érdekes aspektusa, hogy épp a minap került elő Qawi neve. Akkor én még kicsi voltam, nem érdekelt a boksz, talán 1988-89-től kezdtem nézni, amit lehetett. Így Qawit nem ismertem, de most megnéztem pár meccsét, és kőkemény. Biztosan rajongója lettem volnaFura, hogy még junior heavyweight volt az elterjedt neve a cirkálónak. :)
Köszi!

» GaiusM   válasz erre
    2018-02-26 10:12:59

Elorendelni lehet a könyvből? :) Nagyon szuper!

» Dirhanka   válasz erre
    2018-02-26 09:55:51
Ugrás az oldal tetejére