Bobby Chacon 1951. november 28-án született a Kalifornia Sylmar városában. Gyerekként is alacsonynak számított és később is csak 168 cm magasra nőtt, de a sportban már iskoláskorában tehetséges volt. Baseball és amerikai foci csapatokban is szerepelt és mindenki csak úgy hívta, hogy „Schoolboy” azaz Iskolásfiú.
Az általa először űzött sportágak mellett természetesen már tizenévesen is érdekelte a harc, és ezáltal az ökölvívás. Felesége biztatására 19 évesen versenyszerűen kezdett bokszolni, de agresszív, verekedő stílusának köszönhetően amatőrként nem ért el sikereket, így 20 évesen profinak állt.
Első mérkőzését 1972. április 17-én vívta Jose Antonio Rosa ellen Kaliforniában, és az 5. menetben nyert kiütéssel. Érdekes, hogy első ellenfele Rosa 7-0 mérleggel rendelkezett ekkor, és később is jónak számító (20-8-1) rekorddal hagyta abba. Edzője, Joe Ponce irányítása alatt Chacon egyre jobban fejlődött, hamarosan Dél-Kalifornia legismertebb ökölvívója lett, és folyamatos, látványos kiütéses győzelmeivel kiérdemelt egy NABF pehelysúlyú címmeccset az igen tapasztalt és neves Ruben Olivares (71-3-1) ellen. A találkozó előtt a helyi hős Chacon számított esélyesnek a korábbi bajnokkal szemben. Az első két menetet még el is vitte Bobby, de a 3. menettől kezdve Olivares átvette az irányítást, és a 4. felvonásban csúnyán le is ütötte fiatal kihívóját. A mérkőzés további része izgalmasan, de némileg Olivares fölényben telt. A 9. menetben aztán olyan verést kapott Chacon, hogy a sarka feladta a küzdelmet. A remek kis harcos 19 győzelem után vesztette el veretlenségét, de hősies helytállásával rengeteg további rajongót szerzett magának!
Négy sikeres összecsapást követően, 1974. május 24-én újabb klasszis névvel nézett farkasszemet Danny Lopez személyében, aki ekkor még veretlen volt, és a későbbiekben világbajnok lett! A helyi beszámolók szerint a két fél végig adok-kapok csatát vívott egymással, mígnem a 9. menetben Chacon úgy leütötte Lopezt, hogy az ugyan felállt, de nem tudta folytatni a küzdelmet.
Ennek a remek győzelemnek köszönhetően 1974. szeptember 7-én Los Angelesben a WBC betöltetlen pehelysúlyú világbajnoki övért mérkőzhetett Alfredo Marcano ellen. Chacon álma, hogy világbajnok legyen, valóra vált: úgy látszik ragaszkodott a 9-es számhoz, hisz ezt az összecsapást is a 9. menetben nyerte meg TKO-val. Bobby álma valóság lett, világbajnok övet csatolhatott a derekára. A cím megszerzését követően mindennek jól kellett volna alakulnia, de ehelyett a dolgok a legrosszabbra fordultak.
A még mindig csak 23 éves Bobby egyik partiból a másikba vándorolt, gyakran fogyasztott ezekben az időkben kokaint, és lassan kezdett rászokni az alkoholra is.
A ringbe végül közel fél évvel később láthattuk újra. Ekkor Jesus Estrada ellen tette kockára világbajnoki címét. Általában azt szokták mondani, hogy az első címvédés az egyik legnehezebb. Nos, ez az ő esetében nem így volt, pedig talán jót tett volna, hogy akkoriban egy kicsit a földön maradjon. Az 1. felvonást játszi könnyedséggel nyerte meg, majd a 2. fordulóban kétszer leütve riválisát megsemmisítő győzelmet aratott. A United Press beszámolója szerint a bajnok jobb keze ördögi volt. A márciusi mérkőzés után Chacon baja meggyűlt az igazságszolgáltatással is, és a hozzá közelállók szerint alkoholista lett.
Ilyen körülmények között várhatta az 1975. június 20-ára megrendezett Ruben Olivares (79-5-1) elleni visszavágót.
A világbajnok minden vágya az volt, hogy revansot vegyen addigi egyetlen legyőzőjén. A fogadóirodáknál is Bobby volt a favorit 2-1 arányban. A bizonyítási vágy hevében Chacon kissé nyitottan kezdett, amit a tapasztaltabb Olivares hamar meg is büntetett. A 2. menetben egy váratlan bal-jobb kombinációval a mexikói leütötte Bobbyt, majd miután a fiatal bajnok talpra állt, lerohanta és újra a ringvászonra küldte. Chacon látszólag teljesen tehetetlen volt, így Larry Rozadilla mérkőzésvezető beszüntette az összecsapást, láthatóan a 18 770 helyszíni néző legnagyobb megdöbbenésére.
1975 novemberében egy győzelemmel tért vissza, de egy hónapot sem pihent, és újabb neves ellenféllel csapott össze Rafael Limon személyében, akivel Mexikóban mérkőztek. A szakértők minden idők egyik legádázabb küzdelmének írták le a 10 menetes összecsapást, amelyet végül a hazai Limon nyert meg.
Bobby rövid időn belül két vereséget is elszenvedett, így kicsit újra kellett építeni a karrierjét. Ezekben az időkben többnyire negatív mérlegű ellenfelekkel bokszoltatták, hogy újabb sikerélményeket érjen el egy nagyobb megmérettetés előtt. Kilenc kiütéses győzelmet követően 1977. augusztus 20-án harmadjára is összecsapott ősi riválisával Ruben Olivares-al. A mérkőzést megelőzően 8-5 arányban Chacon számított favoritnak és ennek megfelelően is kezdett a kissé már megkopott Olivaresal szemben. Bobby a 2. menetben le is ütötte ellenfelét, majd az 5. etapban is a kiütés szélére sodorta, végül pontozással nyert. A Press Telegram beszámolója szerint „Olivares lábmunkája már cammogó, ütései lassítottak, de nagy szíve folytatta a harcot Chacon ellen”.
Chacon három hónappal később azonban meglepő vereséget szenvedett Arturo Leon ellen 10 menetben pontozással. Bobby mindig is vitatta ennek a meccsnek az eredményét, hisz a 7. menetben kétszer is padlóra küldte Leont.
Négy sikeres meccset követően 1979 áprilisában visszavágó mérkőzést bokszolt egy újabb korábbi legyőzőjével, Rafael Limonnal, ezennel Los Angelesben. Az első hat menet Chacon akarata szerint alakult, de a 7. felvonásban egy váratlan fejelés miatt megszakadt az összecsapás. Ekkor Bobby vezetett magabiztosan a pontozólapokon (59-56, 59-56, 60-56), de a fejelésben vétkesnek találták, így a végeredmény döntetlen lett.
1979. november 16-án Chacon végre újabb világbajnoki összecsapáson kapott lehetőséget. Ellenfele pedig nem is akárki volt, a nicaraguai Alexis Arguello, aki ekkor a WBC nagypehelysúlyú világbajnoki címet birtokolta. A mérkőzést megelőzően sokan nagy Arguello fölényre számítottak. Az első menetet valóban a bajnok kezdte energikusabban, és az 5. etapig jobban is állt a pontozólapokon, de ezt követően Chacon is egyre többször talált balhorgaival. A 6. menetben aztán Chacon jobb szemén két hüvelyknyi nyílás keletkezett, majd a 7. etapban a keze is megsérült. A 7. menet után két pontozónál már Bobby vezetett, de a ringorvos nem engedte tovább a küzdelmet így TKO-val Arguello lett a győztes.
„A kezdetektől fogva mondtam, hogy Chacon egy jó harcos. Õ egy intelligens ember és egy jó bokszoló. El fog jönni még az ő ideje” - mondta a mérkőzés után Arguello.
1980 márciusában Chacon harmadszor is összecsapott pályafutása egyik legnagyobb riválisával, Rafael Limonnal, aki ellen eddig egy vereséget és egy döntetlen jegyzett. A mérkőzést megelőzően a két ökölvívó finoman szólva sem ápolt jó kapcsolatot. A ringben pedig újabb háborút vívtak egymással. Remek mérkőzést produkáltak, amit 10 menet után a lehető legszorosabb eredménnyel (96-95, 94-96 és 96-95) Chacon nyert.
1981. május 30-án Chacon újabb kísérletet tett a WBC nagypehelysúlyú világbajnoki cím megszerzésére, ezennel Cornelius Boza-Edwards (30-2-0) ellen. A mérkőzésen végül 13 menet ádáz küzdelem után Bobby nem tudta folytatni az összecsapást, így újra elbukott a címért folytatott csatában.
Négy győztes meccs után 1982 júniusában legyőzte azt az Arturo Leont, aki még 1977-ben váratlanul és vitathatóan megverte.
1982. december 11-én Kaliforniában következett az a mérkőzés, amiről sokak számára híres lett Chacon karrierje. Ellenfele, immáron negyedik alkalommal Rafael Limon volt, ami egyben egy mindent eldöntő összecsapás is volt kettejük között (1-1-1) és nem mellesleg a WBC nagypehelysúlyú világbajnoki címért ment. A mérkőzés elejét Limon kezdte határozottabban. A 3. menetben padlóra is küldte Chacont majd ezt követően Bobby feléledt és átvette az irányítást. A 10. felvonásban azonban megint Limon fordított és Chacon újfent a padlón találta magát. Ha nem lenne elég a fordulatokból, Chacon talpra állt, és a 15. etapban ő is leütötte Limont. A végén szoros, de egyhangú pontozással Chacon második súlycsoportjában is megszerezte a világbajnoki címet! 1982-ben ez az összecsapás az Év Mérkőzése címet nyerte el a Ring Magazinnál.
1983. május 15-én tette kockára első ízben a címét azzal a Cornelius Boza-Edwardszal szemben, aki már egyszer legyőzte őt. Chacon kereste a saját határait és ez a mérkőzés is példa rá, hogy gyakran feszegette is azt. Ezennel remekül kezdett Edwardszal szemben, és az 1. menetben padlóztatta korábbi legyőzőjét, majd ezt a 2. felvonásban is megismételte. Mikor már mindenki azt hitte, hogy Bobby simán megvédi a címét, a 3. menet rendkívül eseménydús lett, és Chacon szeme is csúnyán felszakadt. Ebben a felvonásban már Edwards küldte padlóra az Iskolásfiút! A 4. és 6. menet között öldöklő csata zajlott, majd a 7. és a 8. felvonásban is meg kellett állítani az időt, hogy megvizsgálják, Chacon képes-e folytatni. Szerencsére Dr. Flip Holmansky ringorvos továbbengedte az összecsapást, így láthattuk, ahogy az elkövetkező menetekben is óriásit küzd a két bajnok. Chacon a 12. menetben még tett egy kísérletet Edwards kiütésére, és padlóra is küldte, de a kihívó ekkor is felállt. Végül 15 kemény menet után egyhangú pontozással Bobby nyert, és ezzel 1983-ban is kiérdemelte a Ring Magazinnál Az Év Mérkőzése címet!
Chacon ekkoriban állítólag aláírt Don Kinggel egy Hector Camacho elleni összecsapásra, de végül nem tudtak mégsem megállapodni, így a WBC 1983. június 27-én megfosztotta címétől Bobbyt.
Chacon ekkor úgy döntött, továbbfeszegeti határait, és megpróbál egy harmadik súlycsoportot is meghódítani.
1984. január 14-én már Ray Mancinivel nézhetett farkasszemet a WBA könnyűsúlyú világbajnoki övért. Ez a mérkőzés is legendás maradt Chacon pályafutásában, bár már egészen másképp, mint a korábbiak. Az első két menetben látszólag nagy fizikai hátrányban bokszolt, majd a 3. menetben betört az orra és felszakadt a szeme is, ami erősen vérzett. Mancini nagyon kemény pofonokkal illette Chacont, akit Richard Steele mérkőzésvezető leléptetett.
Akkoriban sokan túl korainak ítélték a mérkőzés leállítását. Steele a következőképp érvelt:
„Már az első komoly ütésváltásnál azzal a szándékkal léptem oda, hogy leállítom, de ekkor Chacon ütést indított, úgy tűnt kijön a bajból így hátraléptem. De aztán rájöttem, hogy Bobby nem képes megvédeni magát, úgy éreztem nem képes nyerni, és ha nem lépek közbe komolyabb baj is lehetett volna”
A mérkőzés leállítása után Chacon mosolygott és a következőt mondta Steelnek: „Köszönöm”
Chacon szemét a mérkőzés után 10 öltéssel kellett összevarrni, és ezt követően már ő is másképp nyilatkozott.
„Nem hibáztatom a mérkőzésvezetőt. A ringben azt mondtam neki, hogy helyesen döntött, hogy megkönnyítsem a helyzetét. De őszintén szólva, nem kellett volna leállítani a mérkőzést. Ray fiatal srác, ő már be volt melegedve. Én idősebb vagyok, épp, hogy kezdtem felvenni a ritmust” - mondta Chacon.
Edzője Joe Ponce nem értett vele egyet: „Ha Bobbyt tovább engedik, én dobtam volna be a törölközőt”.
1985 márciusában az ökölvívást kedvelők számára újabb ismertebb névvel csapott össze Freddie Roach személyében, aki jelenleg napjaink egyik legjobb trénere. A beszámolók szerint a mérkőzés egész szorosra sikerült, de végül többségi döntéssel Chacon nyert.
Bobby karrierje ezt követően már a végéhez közeledett, ugyan még 5 mérkőzést megnyert, de már nem a legmagasabb szinten bokszolt és 1989-ben be is jelentette a visszavonulását.
Ezt követően leginkább élvezte a jól megérdemelt pihenést és ideje nagy részét a családjával töltötte. Sajnos 1991-ben nagy tragédia érte, mikor fiát meggyilkolták. Ezt követően évekre eltűnt a nyilvánosság elől és csak néha lehetett hallani ezt, azt romló pénzügyi és egészségügyi állapotáról. 1996-ban aztán végre megjelent egy PPV-ben közvetített bokszgálán, melyen Oscar De La Hoya és Julio Cesar Chavez mérkőztek egymással.
2000-re nagyon megromlott az egészsége és az anyagi helyzete is igen nehézre fordult. Még ebben az évben szanatóriumba kellett vonulnia egy dementia pugilistica nevű kór miatt, ami ökölvívóknál alakul ki a sok fejtrauma következtében. 2003-ban Chacont a Ring Magazin beválasztotta minden Idők 100 legjobb ütője közé. 2005-ben az a megtiszteltetés érte, hogy beválasztották a Canasotai Hírességek Csarnokába is!
Sajnos pár hete, 64 éves korában 2016. szeptember 7-én távozott az élők sorából.
Pályafutása során 7 világbajnokkal mérkőzött (Olivares, Castillo, Lopez, Mancini, Limon, Edwards és Frias), kétszer az év mérkőzését produkálta (1982, 1983), és két súlycsoportban (pehelysúly, nagypehelysúly) lett világbajnok. Karrierje során mindent elért, de talán legnagyobb sikere a közönség megnyerése volt!
Mérlege: 59 győzelem (47KO) / 7 vereség / 1 döntetlen.
Nyugodj békében bajnok.
Füzi Krisztián (foreman99) - 2016-09-07
