×

A weboldalon cookie-kat (sütiket) használunk, amik segítenek minket a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. Weboldalunk további használatával jóváhagyja, hogy cookie-kat használjunk.

profiboksz.hu

Bemutatjuk Danny Green-t

2008-01-26 00:00:00 /

A fények felgyúlnak, a hangszórókból felcsendül a Men At Work híres és jól ismert dala, a Down Under, és a nevéhez méltóan zöld kesztyűs, zöldbe öltözött bokszoló elindul a szorító felé, miközben hangosan énekli a bevonuló zenét.  Danny Green neve egyáltalán nem ismeretlen. A népszerű ausztrál bunyós nem csak hazájában, de világszerte is beívódott a bokszot szerető nagyközönség tudatába az emlékezetes Markus Beyer elleni első mérkőzést követően. De ki is ez a fiú? Istenáldotta tehetség, akinek csak ritkán jött ki igazán jól a lépés? Vagy túlértékelt bunyós, és igazából csak egy középszerű verekedő?  Pár hónapja Danny Green begyűjtötte pályafutása első teljes jogú világbajnoki címét a horvát Stipe Drews legyőzésével. A karizmatikus ausztrál bokszoló neve többször szóba került Erdei Zsolttal kapcsolatban is, ezért elérkezettnek láttuk az időt, hogy részletesen is bemutassuk olvasóinknak a kenguruk földjének egyik legnépszerűbb bokszolóját. Lássuk tehát a Danny Green sztorit!

A kezdetek

Ausztráliában nem az ökölvívás a legnépszerűbb sportág. A helyiek által imádott ausztrál foci a világ egyik legkeményebb, legbrutálisabb sportjai közé tartozik. Az 1973. március 3-én született Daniel Thomas Green is a már említett "játékba” kóstolt bele először, ami nem csoda, hisz édesapja Mal elismert játékos, majd edző volt a nyugat ausztráliai Doubleview-ben, amely a régió fővárosának, Perth-nek az egyik külvárosi, óceánparti része. A négy gyermekes Green famillia (Dannynek két lány-, és egy fiútestvére van) igaz sportos család, hisz majd mindenki űz, vagy űzött valamilyen sportágat. Mai hősünk is kipróbált sok mindent: az ausztrál foci nem túlzottan ízlett neki, viszont a kick-box és a különféle küzdősportok komolyan vonzották a jó felépítésű fiatal srácot, és természetesen barátaival együtt előszeretettel töltötte idejét szörfözéssel (ez a hobbija a mai napig megmaradt). Danny több év csapongás után végül 18 évesen tette le a voksát végleg az ökölvívás mellett. Ahogy a cikkünk első mondatában utaltunk rá, a boksz nem a No1. a népszerűségi listán Ausztráliában, de ettől függetlenül a jó bunyósokért hosszú idő óta rajonganak a kontinensnyi országban. Az egyik legnépszerűbb és legeredményesebb profi ökölvívó egy bizonyos Jeff Fenech, akinek komoly szerep jut történetünk nagy részében. A "Marrickville-i Ököl” művésznevű Fenechet sok szakértő egyenesen minden idők legjobb ausztrál bokszolójának tartja. Fenech hosszú és eredményes karrierje során 3 súlycsoportban (harmat-, kispehely-, pehely) szerzett világbajnoki címet, és hajszálra volt attól, hogy negyedik kategóriájában is begyűjtse a legrangosabb címet, azonban a legendás Azumah Nelson ellen csak döntetlenre futotta a vérbeli harcosként ismert bunyós erejéből a WBC nagypehelysúlyú övért kiírt - és sokak szerint erősen vitatható pontozással zárult - mérkőzésen (a történet hitelességéhez tartozik, hogy a visszavágón már nem volt kérdés, mivel Nelson nagy verést kiosztva a 8. menetben kiütötte Fenechet).

Amatőr évek

De térjünk vissza Greenre. Danny a szamárlétra alsó lépcsőin elindulva először az amatőrök között tette le a névjegyét. Karrierje alakulásában nagy szerepet játszott az ismert edző Pat Develerz, akinek segítségével Green bekerülhetett az Australian Institute of Sport (AIS) nevű országos edzőközpont programjába. Egy pár mondatban ragadjunk is le az AIS-nél, hogy megérthessük, mennyire komoly megtiszteltetés és lehetőség bekerülni ebbe a "kollégiumba”. Az 1976-os nyári olimpiai játékok enyhén szólva sem sikerként vonul be az ország sporttörténelmébe, ugyanis az ausztrál különítmény aranyérem nélkül zárta a játékokat, ami óriási csalódás volt akkoriban. Ekkor merült fel az ötlete egy központi edzőkomplexum létrehozásának, amelyben a tehetséges és arra érdemes sportolók a legmodernebb körülmények között a legfelkészültebb edzők segítségével készülhetnek fel a nemzetközi és hazai megmérettetésekre. Az AIS 1981-ben nyitott meg kapuit Canberrában, és a mai napig Ausztrália legfontosabb ilyen jellegű intézménye, ahol 190 alkalmazott, több mint 70 edző ténykedik teljes erőbedobással a sportolók megfelelő felkészítésén a hipermodern feltételek és eszközök segítségével. Danny az AIS-ből kiindulva nemzetközi szinten először az 1998-as Kuala Lumpur-i Nemzetközösségi Játékokon tette le névjegyét, igaz itt mindössze egy mérkőzést sikerült megnyernie, majd a sikeres kvalifikációt követően nagy álmaként szorítóba léphetett a 2000-es Sydney-i olimpiai játékokon a félnehézsúlyú kategóriában (a gazdagon tetovált bunyós jobb vállán meg is van örökítve az olimpiai részvétel). Az első fordulóban még meggyőzően verte a brazil Laudelino Barros-t, azonban szerencsétlenségére a második fordulóban a későbbi bajnok Alexander Lebziak-ot fogta ki a sorsolás szeszélye folytán, és a papírformának megfelelően az orosz bunyós az utolsó, negyedik menetben meg is állította a hazai kedvencet. Habár elsőre ez az amatőr karrier nem tűnik egetverően eredményesnek, azért azt hozzá kell tennünk, hogy Green még így is bekerült a sportág históriáskönyvébe, mint az első Nyugat Ausztrál ökölvívó, aki mérkőzést nyert a Nemzetközösségi és az Olimpiai játékokon. A sport mellett más téren is komoly sikert ért le Danny, ugyanis egy kanadai tornán megismerkedett későbbi feleségével, Ninával. A dekoratív szőke hölgy a mai napig a helyszínen szorít férjének minden egyes mérkőzésen, kerüljön sor arra bárhol.

Profivá válás

Egy fontos tanulságot azért sikerült levonni Green edzőinek a viszonylag rövid amatőr pályafutásból: Danny harcmodora sokkal inkább alkalmas a profi bunyóra, mint a fejvédős, rövid időtartamú bokszra. A sokat (és nagyot) ütő, nagy munkatempójú, de nem kifejezetten technikás és pontos Green számára nem feküdt a pontozógép stílusa, ezért érthető volt, hogy Develerz tanácsára 2001. elején megkereste a Sydney-ben élő és korábban már említett - időközben már edzőként dolgozó - Fenechet, és átlépett a hivatásosok táborába. A normál alapállású Green nagyközépsúlyban kezdett vitézkedni, nem is akárhogy… Bár kezdeti ellenfelei nem képviseltek igazán komoly erőt, azért az önmagáért beszél, hogy bő két év alatt eljutott első világbajnoki címmérkőzéséig, köszönhetően annak, hogy  minden egyes addigi találkozóját (szám szerint 16-ot), idő előtt, ko-val, illetve tko-val abszolválta… Ekkora már jelentős szurkolótáborral rendelkezett a Green Machine becenévre keresztelt bunyós, és úgy tűnt, hogy heves vérmérsékletű edző és hasonló temperamentumú tanítványa igazán ideális párost alkotnak. Danny a WBC szervezetnél kapott lehetőséget, ahol az uralkodó bajnok egy bizonyos Markus Beyer nevű német bokszoló volt. Az összecsapásra, amely a mai napig vita tárgya a fórumokon, 2003. augusztus 16-án került megrendezésre a híres nürburgringi Forma-1 pályán felállított sátorban…

Beyer első címvédésére készült, miután pár hónappal korábban megosztott pontozással hódította vissza a zöld övet a kanadai Eric Lucastól, akinek még fontos szerep jut történetünkben. A bunyósokat telt ház várta, és népes tábor kísérte el Greent is a nagy távolság ellenére. Az ausztrál remek felkészülésen volt túl (többek között Roy Jonessal is sparringolt a tréningek alatt, aki nagy jövőt jósolt neki), és hatalmas önbizalommal várta a találkozót, amit Bill Clancy vezetett. Apropó Clancy. Az ismert és rutinos amerikai bíró érdekes módon kifejezetten tartott ettől az összecsapástól, és ennek hangot is adott a mérlegelés utáni rules meetingen (szabályegyeztető-megbeszélő értekezlet). Clancy tudatában volt annak, hogy Beyer fordított alapállásából, és Green agresszív harcmodorából milyen problémák adódhatnak. A mérkőzésvezető meg volt róla győződve, hogy sok fejelés lesz a találkozón, amelyek nem féltétlenül szándékosak, de a sérülés veszély fokozottan fent áll, és ki is emelte az erre vonatkozó szabályokat. Kérdés volt még az is, hogy vajon Green hogy fogja bírni kondícióval a 12 menetre kiírt küzdelmet, hisz korábban 8 felvonásnál többet egyszer sem töltött el a kötélnégyszögben.
Az összecsapás remekül indult az azonnal támadásba lendülő kihívó számára, és a lassan kezdő Beyert már az első menet vége felé padlóra küldte egy remek jobbhoroggal. A német felállt a kemény ütésből, de érezhető volt, hogy az erős jobbos rendesen végigfutott rajta. A kihívó vérszagot érezve rátett egy lapáttal, és még nagyobb tempót diktálva komoly nyomás alá helyezte Beyert. "Hogy érzed magad?” - kérdezte Fenech a tanítványát az első szünetben. "K***szott jól”- jött a válasz. "Akkor ne állj meg, szedd szét!”. A második menet kísértetiesen hasonló koreográfiát hozott, mint az első. Green ment előre, Beyer pedig hátrált. A felvonás közepén aztán összekoccant a két fej, és a bajnok jobb szemöldöke felrepedt, majd hogy Beyer gondjai növekedjenek, a menet utolsó percében ismét padlóra került egy romboló jobbhorog nyomán. A címvédő ismét felállt és valahogy kibekkelte a hátralévő rövid időt. A gong után Clancy jól hallhatóan jelezte, hogy vétlen fejelés történt. A 3. etapban meglepő módon kicsit magához tért a német, és pár alkalommal szépen megkontrázta ellenfelét, de továbbra is a menekülő útvonalakat remekül lezáró az ausztrál tűnt jobbnak. Beyer, hogy elkerülje a veszélyes szituációkat, nem túl sportszerű módon egyre többet menekült fogásba, amelynek következtébe Clancy többször is figyelmeztette… Greent. Kezdett kicsit lejteni a hazai pálya, ami a hosszabb szünetekben is megmutatkozott (azért tegyük hozzá, hogy a megtoldott pauza Greenek sem jött minden bizonnyal rosszul).

A sérülésre amúgy is hajlamos német szeme időközben egyre rondábban kezdett vérezni. A dráma az 5. menetben teljesedett ki. A sokat fogó Beyert Green egy jól sikerült dobással lerázta magáról, és a német padlóra is került. Clancy azonnal megállította a küzdelmet, és figyelmeztette a kihívót fejelésért. Danny ekkor már szemmel láthatóan túlpörgött mentálisan, aminek nem tett jót, hogy Fenech is csak tovább hergelte. Az ellenfelétől csupa vér auszi önmagából kikelve reklamált, és talán volt is bent valami, hisz a fogást, amiből szabadulni igyekezett nem ő kezdeményezte. A végkifejlet nem váratott sokáig magára… Beyer - akinek ekkor már csak egy egybefüggő véres massza alkotta az arcát - ismét fogott, Green pedig felbőszülve felkapta a fejét, és talán szándékosan belefejelt riválisa sérült szemébe. A bíró azonnal megállította a meccset. A közönség tüntetett, a két sarok pedig úgyszintén, Green Machine pedig bemutatott a szurkolóknak. Clancy sem volt helyzete magaslatán, ugyanis először egy pontos, majd két másodperccel később kétpontos levonással sújtotta Greent. Az orvos közben megvizsgálta Beyert, és teljesen érthető módon a leállítást javasolta, amit a bíró el is fogadott. A keveredés ekkor kezdődött igazán. Clancy odament az ausztrál sarokhoz, és jól hallható módon azzal kezdte nyugtatni őket, hogy le fogják pontozni a találkozót. Közben a zsűri asztalnál el is kezdték az összesítést. A gond akkor kezdődött német oldalon, mikor kiderült, hogy mindhárom pontozónál Green vezet. Wilfried Sauerland, az istálló első embere heves reklamálásba kezdett, és ezt siker is koronázta, ugyanis megváltoztatták a döntést, és a pontozólapok sutba dobásával diszkvalifikálták Greent szándékos szabálytalanságért! Fenech és csapata őrjöngött, de ez a döntés már végleges volt, így Beyer megvédte címét, míg Green pályafutása első vereségét könyvelve utazhatott haza.
Utólag nézve elég összetett az egész szituáció. Green egyértelműen óriásit hibázott, mikor okot adott arra, hogy figyelmeztessék, illetve diszkvalifikálják. Viszont az is érezhető volt, hogy Beyer (és talán a bíró is a figyelmeztetésekkel) provokálta a sok fogással, aminek következtében elvesztette a fejét. Azt már sosem tudjuk meg, hogy mi lett volna, ha Fenech le tudja hűteni túlpörgött tanítványát. Danny vezetett, irányította a mérkőzést, így talán csak egy kis higgadtság hiányzott volna a sikerhez…

A csúcs közelében

Nyilvánvaló volt, hogy a vitatható végkifejlet után megpróbálnak egy visszavágót kierőszakolni az ausztrálok, de ez nem ment könnyen. A helyzetet bonyolította, hogy a korábbi világbajnok Eric Lucas is szeretett volna revansot venni a német bajnokon, mivel korábban csak megosztott pontozással szenvedett tőle vereséget. A WBC salamoni döntést hozott, és kiírt egy Lucas vs Green találkozót az ideiglenes (interim) világbajnoki címért. A felek elfogadták a lehetőséget, hiszen a győztes amellett, hogy világbajnoknak vallhatta magát, biztos garanciát kapott egy későbbi Beyer elleni összecsapásra is.

A találkozóra 2003. december 20-án Montrealban került sor. Az ex-világbajnok Lucas jó nevű és rutinos bunyósnak számított. A kanadai bokszoló korábban olyan riválisokkal mérte össze erejét, mint Roy Jones Jr, Fabrice Tiozzo (mindkét féltől vereséget szenvedett), de a boksz-fanok bizonyára nagyon jól ismerik Vinny Pazienza vagy Glenn Catley nevét is. Előzetesen a hazai versenyzőt tartották egy hajszálal esélyesebbnek (még Beyer is az ő győzelmét prognosztizálta). Green azonban nem illetődött meg, és élete talán legjobb, legkiegyensúlyozottabb teljesítményét nyújtva begyűjtötte a címet. Az ausztrál ütőgép ugyan nem tudott igazán látványos előnyre szert tenni a mérkőzés első felében magasabb riválisával szemben, de szorgosan gyűjtögette a megnyert meneteket, majd a 6. felvonásban kétszer is nagyon komolyan elkapta Lucast a már jól ismert jobbhoroggal. A második alkalommal le is térdelt a fáradt kanadai, és már a számolás közben jelezte a sarka felé, hogy kész, ennyi volt, edzője pedig fel is adta a küzdelmet. Green és csapata óriási ünneplésbe kezdett, amelyet azonban egy nem várt közjáték zavart meg. Green Machine a gálát közvetlenül követő sajtótájékoztatón az összecsapás előtt nem sokkal elhunyt apai nagyapjának ajánlotta győzelmét, majd bevonult az öltözőbe, ahol már várta a doppingellenőrzésre kirendelt illetékes. Hősünk nem sokat hozott ki a procedúrából, és tőle telhetően megtöltötte a speciális tasakot, és alá is írta a papírokat. A gond csak annyi volt, hogy az ellenőr kevésnek nyilvánította a vizsgálatra szánt vizeletet, és ezt azonnal közölte a rendezőkkel, akik kilátásba helyzeték, hogy ha az újdonsült bajnok nem produkál azonnal megfelelő mennyiséget, akkor visszatartják a fellépti díját. A bejelentést vita, majd tettlegesség követte az öltözőben, és Green feleségének is be kellett avatkozni, hogy lecsillapítsa túl hevesen reagáló férjét és az edző-menedzser Fenechet. Lehiggadva aztán megoldódott a probléma, és mindenki békében, övvel és pénzel felszerelkezve térhetett haza.

A megérdemelt pihenőt követően Danny ismét komoly elánnal és motivációval vetette bele magát a munkába. Fenech közben nem csak a Beyer elleni visszavágón kezdett el dolgozni, de kapcsolatba lépett a neves amerikai menedzserrel Lou DiBellával. A cél az volt, hogy miután Green abszolválja a Beyer elleni találkozót, DiBella segítségével betörjön az amerikai piacra. Ezen az úton elindulva első lépésként leszerveztek egy felhozónak szánt mérkőzést Greenek Sean Sullivan ellen Perthben. Sullivan első ránézésre kötelező házi feladatnak tűnt. A váltósúlyból (!) indult félnehézsúlyú új-zélandi bokszoló nem ért el komoly eredményeket pályafutása alatt, de azért hazája bajnoki címét többször is begyűjtötte. Nem véletlenül esett azonban pont rá a választás: ekkor már képben volt egy bizonyos Anthony Mundine, akivel szerették volna összehozni a későbbiekben Greent. Mundine korábban már legyőzte pontozással Sullivant, így jó összehasonlítási alapnak tűnt.
A Sullivan elleni találkozó aztán majdnem drámai véget ért. A VIP szektorban mindenki remekül érezte magát a többfogásos vacsorának és pezsgőnek köszönhetően, de az olcsóbb helyeket elfoglaló szurkolók is teljes nyugalommal várták a könnyűnek ígérkező fiesztát. A 6. menetben aztán az addig simán vezető Greennek fogyni kezdett a levegője, és pillanatokon belül köddé vált a kondíciója. A felvonás végén Green alig talált be a sarkába, és ez a meccs végéig minden gong után megismétlődött. A 10. menet végén aztán Green szinte beájult a sarokba. Az eredményhirdetésre (pontozással nyert) két segéd segítségével még összeszedte magát, adott egy rövid nyilatkozatot, majd összehányta magát a holt sápadt bunyós. Az öltözőbe még saját lábán - igaz támogatva - jutott el, azonban ott eszméletét vesztette és kórházba került. Szerencsére hamar kiderült, hogy nincs komoly gond, és pár nap múlva haza is mehetett, viszont hosszabb pihenést írtak elő neki orvosok, ami miatt egy időre kútba esett a Beyer elleni revans. Green utólag beismerte, hogy ő és edzője is nagyon rossz taktikát választottak: görcsösen hajtott a kiütésre, nem osztotta be megfelelően a kondícióját és megviselte a túlzott fogyasztás is, aminek majdnem megitta a levét. "Nehéz úgy higgadtan bunyózni, ha azt hallod, hogy a közönség és az edződ is a kiütést követeli. Eltaktikáztam, és ennek majdnem rossz vége lett. Ebből tanulni kell.” – nyilatkozta később Green Machine, akinek ez volt az első mérkőzése pályafutása során, amelyet a pontozók döntöttek el. Fenech-el talán ekkor kezdet megromlani Danny viszonya…

Beyer aztán idő közben nem várt vereséget szenvedett az olasz Cristian Sanaviatól, így több okból is várni kellett a visszavágóval. Újabb felhozónak szánt összecsapás következett, újabb - igaz kisebb - dráma…
Omar Eduardo Gonzales közepes bunyós volt, közepes rekorddal. A penrithi gála főmérkőzésén Green ismét nem sokat taktikázott, azonnal lerohanta az argentint. Az első menetet hozta is simán, majd a második felvonásban a védekezéssel szinte semmit sem törődő ausztrál belelépett egy pontos bal-jobb horog kombinációba, és padlóra került. A felvételek tanúsága szerint Green komolyan megvolt fogva, de sikerült felállnia és folytatta a meccset. Az ütés viszont benne maradt (talán nem is annyira fizikális téren, sokkal inkább mentálisan), amit az argentin jó szemmel észre is vett, és megpróbálta átvenni a találkozó irányítását. Időközben azonban Gonzales szemöldöke egy ütéstől nagyon rondán felszakadt. A sérülés az 5. menetre vált olyan súlyossá, hogy a mérkőzésvezető az orvos javaslatára véget vetett a küzdelemnek. A hivatalos eredmény Green tko 5, amit persze az argentinok nem akartak tudomásul venni. Mindenesetre figyelmeztető jel volt Green számára, hogy két előzetes könnyűnek ítélt összecsapásán is csak komoly gondok árán tudott győzni.
Beyer közben visszavágott Sanavianak, Fenech is eredményesen tárgyalt Sauerlanddal, így már nem volt akadálya a visszavágónak. Viszont a felkészülés erre a sorsdöntő találkozóra közel sem úgy sikerült, hogy azt Green szerette volna. Fenech Los Angelesbe ment, hogy Mike Tysont készítse fel, így Dannynek választani kellet: elutazik a tréner után, vagy helyettesével, Billy Husseinnel készül fel. Az előbbi lehetőség mellett tette le voksát. Érkezésekor azonban szembesült azzal, hogy edzője csak mellékesen tud rá figyelni Tyson mellett, ráadásul Greent egy makacs könyöksérülés is hátráltatta. A szállodában esténként a honvágy és családja hiánya is gyötörte, így nem túl jó passzban várta a mérkőzést.

Mélyponton

2005. március 12-én telt ház várta a feleket a zwickaui sportcsarnokban. Green persze fogadkozott, a szurkolói pedig bizakodtak. A találkozó Beyer részéről a szokott módon indult: csak semmi fölösleges rizikó, fő a védekezés! Az első pár menetben szinte le sem engedte a német a kezét, csak arra koncentrált, hogy túlélje komoly kapott ütés nélkül a kezdeti heves rohamokat. Green támadott, de nagyon pontatlan volt, látszott, hogy közelében sincs a csúcsformának. Az idő múlásával ezt Beyer is felismerte, és egyre bátrabban támadott és nyílt ki, amit az ausztrál képtelen volt kihasználni. Az összecsapás utolsó menetére nyilvánvaló volt, hogy Green már csak a kiütésben bízhat, mert pontozással elment a hajó. És láss csodát, a végső felvonás elején azonnal sikerült is padlóra küldeni Beyert! A hazai versenyző felállt a leütésből, de úgy tűnt komoly gondjai vannak. Green mindent egy lapra feltéve támadott, de mivel továbbra is nagyon pontatlan volt, így nem tudott újabb megrendítő ütést elhelyezni regenerálódó riválisán. Megszólalt a gong, és Beyer boldogan és jogosan ünnepelhette győzelmét. A pontozók döntése viszont meglepően szoros végeredményt hozott: 114-113, 115-112 és 114-114 arányban többségi döntéssel őrizte meg címét a német bunyós.

Ami már a levegőben lógott, az a fiaskó után röviddel be is következett. Green kevesellte azt az időt, amit Fenech szánt rá, ezért szakított edzőjével. Ennek, illetve a vereségnek "köszönhetően” kútba esett az amerikai karrier is. Green édesapja segítségével új tréner után nézett, és a híres kubai Ismael Salas mellett kötött ki. Az új edző merőben más alapokra próbálta helyezni Green bunyóját, ami persze közel sem volt egyszerű.

Új távlatok felé kellett nézni, és célként újra elérhető közelségbe került egy Anthony Mundine elleni ausztrál házirangadó. Fejjel persze senki sem akar a falnak menni, így amellett, hogy a két egymást szinte gyűlölő bokszoló (a köztük lévő feszültséget sajnos faji ellentétek is fokozták) elkezdte a verbális hadviselést, Green két szinten tartó meccsel készült a Mundine elleni küzdelemre, amely a Man vs. Machine fantázianevet kapta. James Crawfordot 5 menetben könnyedén lerendezte, majd mintegy felvezetésként egy közös perthi gálán lépett kötelek közé Mundine-nal. Miután 10 menetben kipontozta a mexikói Kirino Garciát, Green barátai társaságában beült a nézőtérre, hogy megtekintse következő riválisa mérkőzését. Mundinet nem kellett sosem félteni, így miután a 3. menetben kiütötte az új-zélandi Neet, magához ragadta a mikrofont és hazai közönsége előtt nem csak hatalmas verést ígért Greennek, de fennhangon szidalmazni is kezdte. Persze Zöld sem volt rest, és visszakontrázott, a Green fanatikusokból álló közönségnek pedig több sem kellett, és elkezdték Mundinet megdobálni a kezük ügyébe került üvegekkel, poharakkal. A botránnyal véget érő gála minden bizonnyal jót tett a hírverésnek, mert egész Ausztrália lélegzetvisszafojtva figyelte minden idők legjobban várt mérkőzését, mely egyben WBA eliminációs összecsapás is volt. Korábban már említettük, hogy voltak fogyasztási gondjai Greenek. Utólag került nyilvánosságra, hogy a Mundine elleni mérkőzést megelőző mérlegelés előestéjén Danny elájult szállodai szobájában. Az ok: kiszáradás. Másnapra összeszedte magát, és erre az alkalomra igazi harci frizurát is készítetett.  Az fantasztikus Sydney Aussie Stadion igazán impozáns helyszín volt egy ilyen fontos eseményhez, még akkor is, ha a nyitott aréna nem telt meg teljesen. Maga a meccs a várakozásoktól kissé elmaradt. Mundine remek taktikát választva nem ment bele a Greennek fekvő verekedésbe, és sokat mozogva viszonylag simán kipontozta ellenfelét, akinek csak kisebb momentumai voltak. A végeredmény végül egyhangú (118-111, 118-112, 116-113 arányú) pontozást lett.

A valóra vált álom

Nehéz döntés elé került Green. Két fájó fiaskó, fogyasztási problémák sújtották az ekkor már 33 éves bunyóst. A súlycsoportváltás adta magát. Első félnehézsúlyú találkozóján azonnal 12 menetre kiírt címmérkőzésen lépett szorítóba mai hősünk. A tét az IBF szervezet regionális címe volt, ellenfélnek pedig a Green által már egyszer legyőzött korábbi világbajnoki kihívót, a szintén ausztrál Jason DeLislet választották. Danny jól mutatkozott be új súlycsoportjában, és a 9. menetben befejezte az egyoldalú küzdelmet. Úgy tűnt, kezd beérni Salas munkája. A korábban fejletlenül támadó Green taktikusabb lett, azonban pár kisebb aggasztó jel is kezdett megmutatkozni. Láthatóan lassabb lett, és kérdés volt, hogy vajon a félelmetes ütőerejét nem-e hagyta ott nagyközépsúlyban. Következő mérkőzésén ismét egy korábbi világbajnoki kihívó (és a változatosság kedvéért ismét honfitárs), a magyar szurkolók által is ismert Paul Murdoch következett. A korábban Erdei Zsolt által 10 menetben legyőzött Murdoch ellen szinte meg sem izzadt Green Machine, és már a 2. etapban rövidre zárta a találkozót. A győzelmet követően felkerült Green a ranglistákra, és egyre többször nyilatkozott arról, hogy szeretne megmérkőzni Antonio Tarverrel. Az amerikai bunyós az IBO övét birtokolta ekkor már, így adott volt, ezen szervezet segítségével lehet hozzá közelebb kerülni. Otis Griffin neve az Oscar De La Hoya-féle The Next Great Champ című bokszvalóságshowban lett igazán ismert, amit megnyert. Az IBO áldását adta az eliminációs összecsapásra. Három menet. Összesen ennyit adott Green a perthi gálán Griffinnek, aki több alkalommal meglátogatta a Challenge Stadion szorítójának vászonborítását, mire a mérkőzésvezető megkönyörült rajta.

Úgy tűnt, hogy csak formalitás a Tarver elleni mérkőzés részleteinek megtárgyalása. Már a tervezett időpont is megvolt, mikor érkezett a hír: nem lesz Tarver vs Green! Az okok a mai napig sem tisztázottak. A felek egymást és a pénzt okolják a tárgyalások megszakadásáért. A váratlan események sora viszont nem ért véget, mert nem kis meglepetésre az Universum Box Promotion megegyezett a Green Machine Promotionnal, aminek köszönhetően Danny 2007. december 16-án saját közönsége előtt a WBA bajnok horvát Stipe Drews-szel nézhetett farkasszemet.

Az európai boksz fanokat meglepte a hír, hisz a német istálló nem arról volt híres, hogy kiengedi idegenbe a bunyósait, főleg nem a világbajnokokat. Több pletyka is szárnyra kelt, miszerint Drews anyagi dolgokban összekülönbözött kenyéradóival,  és kvázi büntetésként kapta Greent és az ausztrál kirándulást. A teljes igazság valószínűleg sosem fog kiderülni. Ami tény, hogy Danny kissé váratlanul jutott ismét világbajnoki mérkőzéshez, és ahogy azóta kiderült, élt is a lehetőséggel, egyhangú pontozással, egy elég gyenge színvonalú találkozón 34 évesen begyűjtötte pályafutás első teljes jogú vb címét. Drews talán tényleg motiválatlan volt, talán félvállról vette az egész mérkőzést, sőt, egyesek azt is tudni vélik, hogy a világbajnoki öv elvesztésével vágott vissza klubjának a nem méltó megbecsülésért. Nem látunk a kulisszák mögé, de még a nyilvánvalóan tompa és kevés akciót indító Drews is egál közeli meccset tudott bokszolni Greennel. Hogy ez a horvát dicsérete, vagy az ausztrál kritikája? Döntse el ki-ki vérmérséklettől függően.

Jövőkép

Mi a következő lépés? Négy név is a pakliban volt az utóbbi hetekben Greennél. A hivatalos kihívó argentin Garay, az ősi rivális Mundine elleni revans, Roy Jones Jr, és az Universum is tárgyalásokat folytatott egy esetleges Green vs Erdei címegyesítő mérkőzésről. Az opciós jogokról egymásnak ellentmondó információk láttak eddig napvilágot, így nem tisztázott, hogy Klaus-Peter Kohlék elkövették-e azt a hibát, hogy Drewst és címét opció nélkül engedték-e el.

Ma már tudjuk, hogy Garay lett a befutó, így Greenre azonnal egy kötelező címvédés vár. Április 27-én két olyan bunyós találkozik a perthi szorítóban, akiknek a valós tudása még mindig kérdőjeles. Az Erdei Zsolttal kétszer is késhegyre menő csatát vívó argentin, aki az említett találkozók óta ürgeöntő szakmunkásként próbált szerencsét, és egy alkalmat leszámítva megfelelően vizsgázott (ahogy a bravúros munkát végző menedzsmentje is), és a nagy ütő, de a komoly és gondolkodó bunyósok ellen nagyrészt betliző ausztrál. Nehéz eldönteni, hogy kinek áll a zászló… A hazai pálya mindenképpen Green malmára hajtja a vizet, bár azt is hozzá kell tenni, hogy Garay nem illetődik meg az idegen tereptől. Erről Erdei Zsolt és Alejandro Lakatus is hosszan tudna mesélni. Habár Green harcmodora az elmúlt időszakban racionálisabb lett, azért a címvédő alapvetően még mindig a pressure fighterek kategóriájába tartozik, ahogy Garay is. Egyiküknek sem erőssége, ha hátramenetben kell bokszolni, így valószínűleg komoly pozíció harc fog kialakulni a kezdeti menetekben annak eldöntésére, hogy ki legyen az irányító agresszor. Vélhetően egyikük sem fogja könnyen adni magát, így komoly ütésváltásokra és kevés lábon történő mozgásra számítok a találkozó elején. Fontos tényező lehet a kondíció. Green számára ideális a félnehézsúly, és nem kell brutálisan fogyasztania, ellentétben a kihívóval, aki már 4 évvel ezelőtt is - az utolsó ruhadarabjától megszabadulva - szinte szó szerint úgy préselte be magát a limitbe a mérlegelésen jelenlévő hölgyek nagy örömére. Legutóbb tavaly november végén kényszerült a 79.38 kg-os határ betartására Garay, ami azért jelzi, hogy ha muszáj, akkor megbirkózik a leadásra szánt 8-10 fölös kilóval. Erdei és Lakatus ellen sem fogyott el az argentin (azóta pedig egy-két alkalomtól eltekintve csak pár menetet töltött a szorítóban), de nyilvánvalóan több energiát fogyaszt, ha az emberrel szemben nem egy hátráló kontrabunyós, hanem egy verekedést bátran felvállaló rivális áll. Nem könnyű tippelni, de érzésem szerint egy nagyon vékony hajszállal talán Green az esélyesebb: több rutinja van komoly bokszolók ellen, az ütésállóságát is jóval többször tesztelték, és meglátásom szerint ő az iskolázottabb, sokoldalúbb bunyós. És mi szól Garay mellett? Az argentin 7 évvel fiatalabb, nagyon lendületes és erőteljes támadásokat vezet, és talán több ütést is indít, mint riválisa. Green legutóbbi mérkőzésén győzelme ellenére pontatlannak és kissé lassúnak is tűnt, ami megbosszúlhatja magát az éhes, és a pontozókban valószínűleg nem bízó argentin ellen. Ez utóbbi viszont akár vissza is üthet. Ha Garay túl görcsösen, túl nagy energiákat mozgósítva akarja a kiütést a kezdeti menetekben, és Green el tudja kerülni a kényes szituációkat, akkor egy higgadt, precíz védekezéssel kombinált taktikával akár viszonylag simán haza is érhet a címvédő.

Egy "elképzelt csata"

A bokszban nem szerencsés a "ha” szócska, főleg nem egy ilyen kétesélyes mérkőzés előtt, mint a Green vs Garay, de most tegyünk kivételt - mint ahogy korábban hasonló módon többször is megtettük (igaz más-más korszakokban élő ökölvívók esetében) a néhai Boxvilág Magazinban -, és játszunk kicsit a gondolattal, és képzeljünk el virtuálisan egy Green vs Erdei összecsapást (nem, eszemben sincs előre odaadni az április 27-i találkozót az ausztrálnak, de ha már róla szól a mai cikkünk, akkor evidens az összehasonlítás). Ki lenne az esélyes, milyen lenne a meccs képe, lefolyása?

Képességek szempontjából Erdei mindenképpen jobb ökölvívó, a szó szoros értelmében. Madár technikásabb, az alapütései összehasonlíthatatlanul jobbak, kiforrottabbak, pontosabbak. Lábon közel egyforma a két bunyós, az ütőerő viszont mindenképpen Green felé billentené a mérleg nyelvét. Kézgyorsaság? Egyértelmű Erdei. Forma? Ezt talán a legnehezebben megállapítható. Erdei nem mostanában volt komoly erőkifejtésre késztetve, így nem tudni, hogy hogyan tudná lereagálni Green csapkodós, kellemetlen rohamait. Green formája is kissé rejtély számomra, hisz Drews talán nem is akart ellene igazán bunyózni, és Mundine óta rajta kívül nem volt az ausztrálnak igazán komoly kvalitású ellenfele. Ott pedig láttuk, hogy mi történt… Ismael Salas az elmúlt két évben részben átalakította Green stílusát. Kevesebbet, és talán pontosabban üt, és ami a legfontosabb, most már be tudja osztani a kondícióját, és gond nélkül dolgozza végig a 12 menetet is. Így talán kevésbé látványos a teljesítménye, de jóval eredményesebb, mint az ész nélkül robogó és ütő Greené, akit Beyer, vagy Sullivan ellen láthattunk. Motiváció? Csak remélni tudjuk, hogy Madár felszívná magát egy ilyen fontos mérkőzésre, és a Gonzalez ellenihez hasonló produkcióval rukkolna ki. Green most van a csúcson eredményesség szempontjából, hamarosan megszületik második gyermeke is, ami plussz energiát adhat neki, így az biztosnak lászik, hogy mostanság mentálisan egyben van.
A kulcs Green ellen adott: precíz védekezés (ezen a meccsen végzetes lehetne egy olyan tisztán beszedett ütés, mint amit Mendozától kapott Zsolt), sok (folyamatos) mozgás és nem feltétlenül erős, de pontosan ülő feltartó-megelőző és kontraütések.
Ha most kellene tippelnem erre a jelen pillanatban hansúlyozottan csak gondolati szinten létrejövő mérkőzésre, akkor azt mondanám, hogy két dolgon múlhatna még a végeredmény: a helyszín és Green pillanatnyi formája. Nem tartom sajnos reálisnak, hogy Erdei kiüsse a WBA bajnokot, és a takarékos, biztonsági boksz bizony közel sem biztos, hogy elég lenne a kenguruk földjén… Universumos rendezvényen talán elég lehet a szoros győzelemhez Erdei remek balkeze és rutinja, de ha a mostanában nagyon motivált Green tudná hozni azt a formát, amit mondjuk Lucas ellen láttunk tőle, akkor borítékolhatóan igen csak nehéz este várna Madárra és a magyar szurkolókra. Ami erősen kérdésessé teszi több tényező mellett a "hazai” rendezést, az Green korábbi rossz tapasztalatai Németországról. Kérdés, hogy anyagilag kinek mennyire érné meg invesztálni egy saját rendezésű gálába ennek a mérkőzésnek a kapcsán. És persze a nagy kérdés az, hogy a promóterek, menedzserek, szervezetek mit szeretnének...

Mindez persze csak eszmefuttatás, és az előttünk álló hónapok fogják megmutatni, hogy mennyi realitása van a jövőben egy Erdei vs Green találkozónak. Zárszóként csak annyit, reméljük nem csak üres szócséplés és az olvasók idejének elrablását szolgálta kissé hosszúra sikerült írásunk, hanem egyszer talán egymás után csendülnek majd fel egy mérkőzés kapcsán a Republic és a Men At Work remek zenéi.


Gallen Ervin (Erwin)  2008. január 26.


Oszd meg, tedd a kedvencek közé!

Hozzászólok:

login: jelszó: » regisztráció

Ezt egyszerre írtuk supermannel! :-)

    2008-02-29 18:33:37

Hogy bírtad ezt háromszor is megnézni Erwin?
Nekem egyszer is sok volt. :-)

    2008-02-29 18:04:47

Jó ég,hogy bírtad háromszor megnézni?Inkább igazat adnék neked,minthogy még egyszer végigüljem.Nekem mindenesetre nagyon egyértelműnek tűnt,Drews olyannyira nem csinált mást a menekülésen és az alibi boksz néhány egyéb elemén kívül,mintha meg lett volna bundázva a meccs.A cikkhez máskülönben én is gratulálok.

» superman   válasz erre
    2008-02-29 18:03:05

Akkor a Drews vs Green meccsben nem értünk egyet, mert én kb. háromszori megnézés után is tartom, hogy necces volt.

    2008-02-29 17:42:33

Szerintem ha Garay olyan formában lép ringbe,mint Erdei ellen,akkor legyőzi Green-t,de erre korántsem biztos,hogy képes lesz. Másrészt azt,hogy Drews egál közeli meccset vívott volna Green-nel,azt korántsem állítanám,mivel gyakorlatilag semmit nem csinált az egész mérkőzés alatt,így szerintem még jóindulatú is volt vele az a 2 bíró,aki 2 menetet neki adott.

» superman   válasz erre
    2008-02-29 15:24:38

Szerintem is remek cikk.

» Miskolci   válasz erre
    2008-02-29 14:20:37

Az elején említett Alexander Lebzjak egyébként ma az orosz amatőr válogatott kapitánya, és tévés kommentátor. Õ mondta Romsy korábbi kedvenc mondatát "ö pádhód do boju dá" (Romsy füle szerint)

» ecstasy999   válasz erre
    2008-02-29 07:34:18

Nagyszerű cikk, én is végigolvastam egyben. Az első Beyer elleni meccsen óriási hibát követett el, ha azt nem teszi teljesen másképp alakult volna a karrierje. A második meccsen már teljesen formán kívül volt, egyetlen említésre méltó momentuma az volt, hogy leütötte Beyert. Örülök neki, hogy felállt a padlóról és feljutott a csúcsra. az Erdei elleni meccs érdekes lenne, ha a Mendoza elleni formáját hozza Zsolti akkor garantált vereség, ha viszont a Gonzalez ellenit vagy valamelyik korai címvédésén látottat akkor Green esélytelen. Ha összejön egy meccs a Green -Garay győztese ellen, akkor már szerintem kettőjük közül Green könnyebben megoldható.

» Bleedthesky   válasz erre
    2008-02-29 05:48:37

Grat Erwin! A hossza ellenére muszáj volt egyben elolvasnom, nem bírtam abbahagyni. :)

    2008-02-29 00:40:16

Én is csatlakozom, ez tényleg nagyon jó lett!

    2008-02-28 22:46:57

igen jó cikk, köszi

» maddog   válasz erre
    2008-02-28 22:44:08

Hogyhogy bulváros? Ez szó szerint búváros sztori...:) Jajj, bocs

» d.ph.harward   válasz erre
    2008-02-28 22:14:36

Köszönöm az elismerő szavakat mindenkinek, nagyon-nagyon jól estek. Megérte melózni a cikken, mert jó látni, hogy sokatoknak tetszett ez az életrajt. Nem volt egyébként nehéz írni Greenről. Egyrészt nagyon sok meccsét láttam, sok cikket olvastam róla,elég régóta figyeltem a pályafutását, másrészt pedig volt bőven olyan sztori róla, amit meg lehetett írni olvasható és emészthető módon.

Bocs, hogy ilyen hosszú lett, de még így is volt, ahol tömörebbre kellett vennem a témát, hogy ne legyen olvashatatlanul hosszú, és pár bulvárosabb sztorit is inkább kihagytam (hogy mentett ki egy fuldoklót szörfözés közben az óceánból és hasonlók).

Az első Beyer vs Green meccset elkezdtem feltolni az ftp-re. Ma tuti nem ér még fel, de holnap estére talán már igen. Jelezni fogom, ha lehet szedni.

    2008-02-28 21:30:45

Na én is eljutottam oda, hogy elolvastam. Király lett. Mint a Darchinyan cikk anno. :-)

» Hollywood   válasz erre
    2008-02-28 20:31:31

Nagyon ütős kis írás. Na, nem is olyan kicsi. :)
Én azt mondom, hogy ha legalább tíz olvasónak tetszik a cikk, akkor már nem volt hiábavaló a munka, mert ezzel szó, mi szó, bizony dolgozni kellett.
Persze lehet, hogy Te magasabbra tetted a mércét, mint ahogyan én gondolom,de szerintem akkor is megérte a fáradozást. Már vagyunk vagy húszan, akik méltattuk...
A magam részéről csak gratulálni tudok.

» d.ph.harward   válasz erre
    2008-02-28 19:41:54

Nagyon tuti! Várom a folytatást!

» emondeo   válasz erre
    2008-02-28 18:44:22

Kár, hogy nem jött össze Erdei ellen a meccs.

» frédi   válasz erre
    2008-02-28 18:35:15

Szép volt Erwin!

» Iron Cat   válasz erre
    2008-02-28 16:53:43

Pazar ! Gratulálok !

» udvari   válasz erre
    2008-02-28 15:50:25

Jaja, már a monoklin is elkezdte...

    2008-02-28 15:50:21

Nagyon jó lett a cikk Erwin.
De remélem van engedélyed a képekhez....:D

» VMVKWA   válasz erre
    2008-02-28 15:49:33

Jó cikk, gratula.

    2008-02-28 15:35:58

Kurva jó ez a cikk...gratula Erwin

    2008-02-28 15:23:13

Gratulálok!Ez nagyon szép és alapos munka!

» ogreface   válasz erre
    2008-02-28 14:45:56

Erwin, brutálisan hosszú, de jó cikk!:-) Mostmár Green "tutor" vagy!:-)

Mégegyszer elolvasom...

Nekem is van a tarsolyomban: J. L. Castillo-ról és Jesus Chavez-ről....

» oakenfold   válasz erre
    2008-02-28 13:56:29

Ha Erdei a Gonzales elleni formáját hozza, semmi esélye Greenek.

» sasa99   válasz erre
    2008-02-28 11:48:49

Valóban nem rossz a cikk.:)

» sasa99   válasz erre
    2008-02-28 11:48:10

Nagyszerű cikk tényleg.

» philosopher   válasz erre
    2008-02-28 11:00:10

Grat, jó a cikk! Cstlakozom bz77-hez, mondjuk a Beyer-Green 1 nem lenne rossz...

    2008-02-28 10:46:22

Köszi a nagyon élvezetes cikkért.Jó lenne több bunyósról is hasonló részletességgel olvasni.

    2008-02-28 10:40:54

AZ anyja de jó cikk!!!! Gratula, lehet kérni az egyik Green-Beyer meccset?

    2008-02-28 10:29:08

Én is,de ez ott volt!

    2008-02-28 10:27:46

En ritkan dicserek, de most!

» fixpont   válasz erre
    2008-02-28 09:17:30

Alapos, részletes munka, gratula tőlem is.

» Bumbum   válasz erre
    2008-02-28 09:00:39

Nagyon jó cikk, Erwin, köszönet érte! Tiszta élvezet volt végigolvasni, és sok tanulsággal lettem gazdagabb az ausztrállal kapcsolatban.

    2008-02-28 09:00:03

Nagyon jó cikk! Gratula Ervin!

    2008-02-28 08:51:13
Ugrás az oldal tetejére