Anton Christoforidis – „A Görög Nőcsábász”

1917. május 26-án született Mersinben, ami egy nagy kikötővárosban, a mai Törökország területén. Egy  interjúban igy emlékezett: „Amikor egy hónapos voltam, a törökök megölték a családunk tizenkét tagjából hetet. Köztük az apámat. Csak anyám, a nővérem, a testvérem, az unokaöcsém és én maradtunk. Aztán 1921-ben száműztek minket Görögországba.”
Először Görögországba, Messenia prefektúrában mentek, majd onnan a fővárosba, Athénba telepedtek le, ahol a kis Anton hat éves korában gyapotszedő volt. Megérkezésüktől számított két éven belül az anyja is meghalt.

Az  1930-as évek elejére Athéni utcákon való küzdelmein megtanult verekedni és bokszolni. Görögországban nem tudott megélni a bokszolásból. Korai mérkőzéseinek nagy részét ezért nem is szülőhazájában, hanem Franciaországban vívta. Alig múlt 17 éves, amikor 1934 júliusában, Görögországban egy 2. menetes kiütéses győzelemmel bemutatkozott a hivatásosok között. Görögországban nem igazán volt népszerű a profi ökölvívás, emiatt a székhelyét még abban az évben áthelyezte Franciaországba.

Christoforidist korán olyan bokszolónak ismerték el, aki jó alap készségekkel rendelkezik, de ugyanakkor az is egyértelmű volt, hogy nincs „nehéz keze”. 17 mérkőzést vívott vereség nélkül, amikor 1935-ben pontozással kikapott a jónevű Vilda Jakstől. Később háromszor is visszavágott első legyőzőjének. Bár veszített két olyan rutinos bokszoló ellen, mint Edouard Tenet és Kid Tunero, de aztán 20 évesen elnyerte a Görög közép és félnehézsúlyú bajnoki címet 1937 novemberében Costantin Vassis ellen, 15 menetben, Athénban. 1938 januárjában ringbe lépett a 10 évvel idősebb, korábbi váltósúlyú német és Európa bajnok Gustav Eder ellen a Berlini Sportpalotában, ahol pontozással le is győzte a jóval rutinosabb ellenfelét. 1938 tavaszán Rotterdamban, 10 menetben pontozással alulmaradt a holland Bep Van Klaveren ellen. Fél évvel később szintén ott a visszavágón, 1938. november 14-én, de akkor már a középsúlyú Európa Bajnoki címért, 15 menetben pontozással revansot vett. A mérkőzésen az egyik néző Adolf Hitler volt. Három hónappal később elvesztette a bajnoki címét a francia Tenet ellen Párizsban a Palais des Sportsban. Vezetett, de a 11. menetben eltörte a bal kezét, így a mérkőzés végéig védekezésre kényszerült. Ugyanitt, 1939. április 5-én 10 menetben kipontozta a 132 meccses kanadai-francia, volt középsúlyú világbajnok veterán Lou Brouillardot. Mikor a háború kitört, Anton Franciaországban tartózkodott, és úgy döntött, hogy az Egyesült Államokba megy és megadja magának az Amerikai karrierre az esélyt.

A Brouillard elleni győzelme felkeltette Ed Mead és más ismert promoterek figyelmét. 1939 november elején Lou Burston amerikai promoter átvitte Christoforidist az Egyesült Államokba. Egy sportíró azt írta, hogy Burston nagyon szerencsésnek tartja magát, mivel ez a görög bokszoló az egyik legígéretesebb  középsúlyúnak számít. Az olyan veteránok, mint „Dumb” Dan Morgan, Lou Brix és Nat Rodgers (valamennyien figyelemre méltó boksz promoterek) is azt jövendölik Antonról, hogy a legnagyobb görög bokszolóvá fog fejlődni. Az akkori lapok úgy írtak róla, mint Európa egyik legjobb bokszolója. Ezért Christoforidis neve hamar témává vált, végül a szurkolók a kimondhatatlan nevű fiatal görögöt „Christo the Fisto”-nak neveztek el, miközben a sajtó elismerve a bokszoló jó megjelenését, a „Greek Sheik”, vagyis a Görög szépfiúnak vagy nőcsábásznak nevezte el.

Anton az Ohio Állambeli Genevaban telepedett le. Később amerikai állampolgár lett. 1940. január elején mutatkozott be New Yorkban a Madison Square Gardenben, amikor 8 menetben pontozással legyőzte Willie Pavlovich-t. A következő hat mérkőzését is megnyerte, köztük, egy állra irányzott balhoroggal a második menetben kiütötte a magasan rangsorolt Jimmy Reeves-t. A következő mérkőzésén megszakította a nyerő szériáját a későbbi Hall of Famer öklöző Jimmy Bivins, aki pontozással legyőzte őt 10 menetben. Anton azt mondta egyszer erről, hogy szerinte megnyerte azt a meccset, ami döntés Bivins szülővárosának szólt. A visszavágón a következő hónapban, 1940. december 2-án, visszaadták a szívességet és Anton elsétált egy 10 menetes győzelemmel. A Bivins és a többi kiváló amerikai győzelmével megkapta a lehetőséget, hogy megmérkőzzön Melio Bettina ellen az NBA félnehézsúlyú világbajnoki koronáért. 1941. január 13-án Clevelandban találkoztak, és Christoforidis győzelmét hirdették ki a 15 menet végén. Ezzel ő lett Görögország első hivatásos boksz világbajnoka.

Ezután elért két gyors kiütéses győzelmet (nem címvédésen) Italo Colonello és Johnny Romero ellen, de aztán azonnal elvesztette a világbajnoki címet a 9 fonttal súlyosabb Gus Lesnevich ellen New Yorkban, 15 menet után, 1941. május 22-én. Ezután sikerrel járt Clevelandben, amikor 1941 decemberében megverte a nem is olyan régen még középsúlyú világbajnok Ceferino Garcia-t. Ceferino nem tudott egy döntőt bevinni a híres bolo ütéséből.”Azt mondta nekem a srác, hogy dob majd egy bolo ütést. Kérdezem - mi az a bolo ütés?” De nem kellett sokáig várnia, hogy megtudja. A filippinó Ceferino Garcia egyik specialitása volt ez a speciális, szélesen ütött, felütés-horog keverék a bordákra. „Elakadt tőle a lélegzetem. De visszavágtam neki és végül könnyen megnyertem a meccset ez ellen a masszív fickó ellen.” Másfél hónappal később Christoforidis elszenvedte élete első kiütéses vereségét, amikor hat és kilenc számolásig padlóra került, majd leállította a bíró a küzdelmet Ezzard Charles ellen a 3. körben. Három hónapra rá, ismételten legyőzte Reevest egy ördögi mérkőzésen. Reeves padlóra került a második menetben, azonban Anton csak az utolsó 2 menet megnyerésével tudta kiharcolni ellene a 10 menetes győzelmet.

1942 januárjában elszenvedte első idő előtti vereségét (összesen 3 volt) Ezzard Charles ellen. Az év nyarán Johny Colan következett. Colan elvitte az első két menetet, de Christo átvette az irányítást a harmadiktól, és az előnyét tartotta is a nyolcadikig. Colan utána jól bokszolt az utolsó kettőben, de a mérkőzést már nem tudta a maga javára fordítani. Egy hónappal később a visszavágón Anton ismét kipontozta 10 menetben. Júliusban a 2. menetben leküldte Mose Brownt, majd végül 8 menetet megnyerve, 10 menetben kipontozta ellenfelét. 1942 augusztusában 5278 néző előtt döntetlent bokszolt Nate Bolden ellen, majd decemberben a Clevelandi visszavágón le is győzte.

1943-ban két mérkőzést vívott, egymás után minden idők két nagy félnehézsúlyújával szemben Clevelandben, de veszített.  Február 23-án Jimmy Bivinsszel találkozott egy „ideiglenes” félnehézsúlyú címért. A 15 menet végén Bivins kezét emelték magasba, és ez Christoforidis számára csalódást okozott. „Azt hittem én nyertem, keményen megvertem Jimmyt Clevelandban, plusz ő egy nagy harcos” – mondta. A következő ellenfele Lloyd Marshall 10 kemény menetben kerekedett rajta felül. 1980-ban egy interjúban így emlékezett: „Ez az egyetlen meccs Clevelandben, amiről igazán éreztem, hogy elvesztettem. Lloyd annyira ravasz és okos volt, és számos ütést elviselt”

A Marshall vereség után csatlakozott az Amerikai Haditengerészethez, ahol 1943 és 1945 között a szolgálatát töltötte.  A háborús évek, sok más bunyóshoz hasonlóan, tőle is elvettek néhány jó évet a karrierjéből. A háború után 1946 júliusában egy harmadik menetes kiütéssel visszatért a szorítóba, de még annak az évnek a végén, kiütéses vereséget szenvedett a kései menetekben Steve Belloise, majd a következő év elején Anton Raadik ellen.

Ezután 1947-ben visszavonult és végleg felhagyott az ökölvívással. Geneveben egy étterem-bárt futtatott és élvezte az életet Cleveland környékén. 1961-ben elvált a feleségétől, 1968-ban eladta Geneve-i érdekeltségeit és Floridába költözött, ahol visszavonultan élt. 1971-ben egy hosszabb, 45 napos utazást tervezett Görögországba, de annyira tetszett neki az ott tartózkodás, hogy végül a 45 napból 15 év lett, és ott is hunyt el. Christoforidis egy hős volt Görögországban, élvezte a gazdag társaságokat és a golfpályákat. Athénban halt meg szívrohamban, 1985. október 31-én.

2020. április 4. - Leibinger Gábor