Nigel Benn sosem játszotta meg magát. A két súlycsoportos világbajnok, rajongók millióinak dobogtatta meg a szívét a brit középsúlyúak valószínűleg legerősebb és legjobb korszakában. Emlékezzünk csak, 1989-90 környékén a britek olyan bunyósokkal képviseltették magukat a középsúlyú mezőnyben, mint: Michael Watson, Herol Graham, Steve Collins (ő ugyan ír volt), Chris Eubank és Nigel Benn. Ebben az időszakban egyszerre négyen is fenn voltak a Ring magazin Top 10-es középsúlyú listáján.
A „Sötét Romboló”, mert Benn-t így nevezték, az első 22 meccsét kiütéssel nyerte meg, és közöttük mindössze csak kettő olyan volt, ami a harmadik menetnél tovább ment. A volt katona, könyörtelen ütésekkel támadta az ellenfeleit, és amikor megsebezték, nem volt nála veszélyesebb harcos. Ez is az egyik oka, hogy a rajongók szerették őt, és amikor megsebesült az oroszlán, a félelem előhozta belőle a legjobbat.
A tehetséges és balsorsú Michael Watson 1989 májusában némi meglepetésre legyőzte őt, de Benn néhány győzelemmel újra építette magát és 1990 áprilisában átruccant az Egyesült Államokba, hogy a kőkemény Doug DeWittől elvegye a középsúlyú WBO koronáját, 8 vad kör után. A 2. menet végén Benn került padlóra egy bomba balhorogtól, de visszajött és a következőben már ő ütötte le ellenfelét. Végig nagyon kemény adok kapok folyt. A 8. menet elején Benn a kötelekhez terelte a bajnokot, ahol egy kemény jobbhorgot bombázott a bordáira, amit követett egy balhorog állra, DeWitt pedig a földre omlott. Még nehezen, de felállt, viszont az azt követő finiselést már nem élte túl. Még kétszer került a földre, azonban a második után már nem is engedte őt tovább a játékvezető.
Első címvédésére szintén az USA-ban, 1990. augusztus 18-án került sor, a hozzá hasonló, szintén robbanásveszélyes, félelmetes külsejű Iran Barkley személyében. Barkley nem volt akárki, bár nemrég kapott ki Durantól és Nunntól, de előtte 3 menet alatt kivégezte Tommy Hearnst. Benn hiperagresszívan kezdett, Barkley a 16. másodpercben padlót fogott, de visszatért és háborúba kezdett. De aztán még kétszer lement a menetben, ami után a mérkőzésvezető kihirdette a sötét romboló győzelmét. Angliának meg volt a válasza középsúlyban Mike Tysonra.
1990 novemberében Benn elszenvedte második vereségét egy titokzatos showman, Chris Eubank ökleitől, és megszületett a brit sporttörténet egyik legviharosabb rivalizálása. Alihoz és Frazierhez hasonlóan, mindkettő a másik ellentéte volt, ám amiben megegyeztek, az a hatalmas szív és leküzdhetetlen büszkeségük volt. A 9. menetre Benn bár a pontozóknál valamivel vezetett, de a bal szeme teljesen bezárult. Eubank egy ütéssel elkapta, majd lefiniselte a gyenge lábakon álló ellenfelét.
Röviddel ezután Benn nagyközépsúlyba ment és a dráma folytatódott. Nigel 3 menet alatt megszerezte a súlycsoport WBC címét az olasz Galvano ellen, amit aztán háromszor meg is védett.
1993. október 9-én következett a Eubank elleni visszavágó. A mérkőzés ezúttal végig ment, Nigel megérdemelte volna a győzelmet, de nem tudott visszavágni, ugyanis a pontozók döntetlent ítéltek. Ezt aztán ellensúlyozta karrierje legnagyobb győzelmével, amikor 1995. február 5-én legyőzte Gerald McClellant egy brutális ring háborúban. McClellan minden harcosra félelmet hozott. Ő volt a legrettegettebb KO művész a boksz világában. 31 győzelem (29 KO) abból 28 három meneten belül.
- Azért jöttem ki jobban a meccsből, mert szinte mindenki Gerald győzelmét jósolta 3 meneten belül – mondta Benn. – Ez feldühített. Kikkel bunyózott? Én mentem Iran Barkley, Doug DeWitt, Robbie Sims és Chris Eubank ellen. És mindez semmissé válik, mert McClellan kiütötte Julian Jacksont? Én megcsináltam a házi feladatomat. Ők meg (McClellan csapat) feljebb hajszolták Geraldot a súlyba, amikor legalább egy évre lett volna szüksége, hogy beleerősödjön az új súlycsoportba. Kiütheti az embereket nagyváltósúlyban, meg középsúlyban, de a nagyközépsúlynál a dolgok már megváltoznak, ha találkozol egy ugyanolyan erős és eltökélt valakivel. Én nem csak otthon nyertem világbajnokságot, és nem féltem senki ellen bunyózni. Ez volt a hozzáállásom, úgyhogy mikor Don King azzal fenyegetett, hogy áthozza a mini Mike Tysont, azt mondtam, hozzad csak. Szolgáltam a seregbe, úgyhogy nem fogok kifeküdni senkitől.
(Nigel 17 éves korától, az alapkiképzés után a Királyi Lövészezred Első Páncélozott Gyalogos Zászlóalj Z század „Tobruk” szakaszában szolgált. Települt Nyugat Németországban, majd Észak Írországban is. Utóbbi helyen az IRA (Ír Köztársasági Hadsereg)-el „néztek farkasszemet”. (Az IRA egy fegyveres szervezet, amely Írország és É-Írország egyesítéséért harcol, ilyenformán pedig a britek terroristaszervezetnek tekintik)
Benn: - Az IRA sokkal halálosabb és hatalmasabb, mint a maffia. Még mindig félelemmel és tisztelettel gondolok rájuk. Voltam már fenyegetve a múltban, és ez egy olyan dolog, amivel nem szórakozol. De ha megtörténik, akkor megtörténik. Három társamat a néhány napos szabadságuk alatt darabokra robbantották egy ártalmatlan horgászat közben. Az egyiküket csak a gyűrűje alapján tudták azonosítani. Leszerelésem után észak-írországi emlékeim még mindig a fejembe voltak. Körülbelül három hónap telt el, hogy visszatértem a normális élet formájához. Minden reggel ellenőriztem a kocsimat, hogy nincs-e valami a sárvédő alatt, és mindent megnéztem. Valójában ez a szokásom továbbra is megmaradt. Még most is éber vagyok, ha valaki követne, és továbbra is betartok olyan óvintézkedéseket, mint hogy ne álljak túl közel egy másik autóhoz, hogy elengedő hely legyen elhajtani vészhelyzet esetén. Nigel a seregben kezdett öklözni, 1985 januárjában, négy év és 265 nap után leszerelt brit hadseregből.)
De ott tartottunk, hogy Nigel ellen a mini Tyson, vagyis Gerald McClellan. A mérkőzés úgy indult, hogy McClellan az első menetben szétbombázza Nigelt, aki kiesett a ringből. Benn visszamászott a ringbe és a meccsbe, de továbbra is az amerikai volt fölényben. A 8.-ban a „sötét romboló” újra padlóra került, de a szíve továbbra is vitte előre. A vég a 10.-ben jött el, amikor Benn egy óriási jobbcsapottal kapta el ellenfelét, akit fél térdelő helyzetben számoltak ki. McClellan nem sokkal később rosszul lett, később kiderült, hogy súlyos agykárosodást szenvedett, ami beárnyékolta a győzelem fényét.
- Arcsérüléseim voltak, megsérült a vesém és árnyék volt az agyamon – mondta Benn, aki akkoriban 31 éves volt. – Az egész büntetés, plusz nagyon szenvedélyes életmódom volt a ringen kívül. A feleségem azt akarta, hogy hagyjam abba a bokszot, folyamatosan piszkált egész éjszaka, nehogy kómába essek. Nem érdekelte a pénz, élete legboldogabb napja volt, amikor visszavonultam. (1996-ban).
(Közvetlenül a mérkőzés után McClellant és Bennt is a Londoni Királyi Kórházba vitték. A 27 éves amerikai, aki röviddel azután, hogy a mérkőzésnek vége lett, eszméletét vesztette, és életmentő műtétet kellett végrehajtani rajta, hogy az agyából egy vérrögöt eltávolítsanak. Bennt, aki szintén összeesett miután elhagyta ringet, bevitték McClellan szobájába, és egy megrendítő pillanatban megcsókolta az élete végéig sérült harcos kezét. McClellan maradandó agyi károsodást szenvedett, súlyosan gátolva mozgását, hallását és látását. Élete végéig felügyeletre szorul, húga ápolja.
A nagy rivális Chris Eubank is hasonlót élt át, amikor 1991 szeptemberi mérkőzésük után Michael Watson került kómába és szenvedett maradandó károsodást.)
1996-ban aztán Nigel Benn is elérkezett a pályafutása végéhez, amikor kétszer is idő előtt alulmaradt az ír gladiátor, Steve Collins ellen. Ring rekordja 42 győzelem (35 KO) 5 vereség és 1 döntetlen.
Benn legnagyobb győzelmei: Doug DeWitt (TKO 8), Iran Barkley (TKO 1), Robbie Sims (KO 7), Thulani Malinga (P 10), Mauro Galvano (TKO 3 / P 12), Nicky Piper (TKO 11), Henry Wharton (P 12), Gerald McClellan (KO 10), Vincenzo Nardiello (TKO 8)
LEGJOBB JAB: Nicky Piper
- Nicky Piper állandóan hátra dőlt és a bal kezével csipkedett, amíg utol nem értem. Sugar Boy Malinga is nagyon hatékonyan használta a bal kezét, és egy másik magas amerikai, Lenzie Morgan is elég jól használta ezt az ütést.
LEGJOBB VÉDELEM: Michael Watson
- Michael Watson. Amikor 1989-ben bunyóztunk, olyan voltam, mint egy bika a kínai boltban, és az akkori edzőm azt mondta: - Nigel, csak menj ki és gőzt neki. nagyon sok boksz könyvet olvastam akkoriban, de fogalmam sincs, hogy ez mit jelentett neki. Még sehol nem találtam magyarázatot erre a kifejezésre, de ilyen sarkom volt akkor. Az első öt menetben mindent rá küldtem Watsonra és nem tudtam kárt tenni benne, és később rájöttem, Michael később rám kacsintott a sarkom felé, mintha azt mondaná, hogy „megvan az embered!” Michael sarkában Mickey Duff és egy jó csapat volt, sok tapasztalattal rendelkeztek. Ez volt az első vereségem, és nagyon magam alatt voltam. Az öltözőben már csak én és a mélyütésvédőm maradtunk. Mindenki otthagyott.
LEGGYORSABB KEZEK: -
- Hogy őszinte legyek, nem emlékszem, hogy ki jeleskedett ebben. Valószínűleg úgy megvertek, és megpróbáltam elfelejteni (nevetve) Még azt sem tudom mondani, hogy valaki sparringban, mert nem sokat harcoltam az edzőterembe. Talán húsz vagy harminc meneteket csináltam edzésen, mert csak a távolságot akartam belőni. Nagyon sok bunyós szeret háborúzni az edzőterembe, de én nem, mert csak kiégettem volna magam. Ez megváltozott, amikor elmentem Miamiba az ötödik utcai tornaterembe és kénytelen voltam többet sparringolni. Dolgoztam egy csávóval, Adolpho Washingtonnak hívták, cirkálósúlyú volt és Mike Tyson duplája, amikor felvette a fejvédőt. Azon kaptam magam, hogy haverkodok vele, hogy ne akarjon többé velem sparringolni. (nevet)
LEGGYORSABB LÁB: Dan Sherry
- Dan Sherrynek jó lábai voltak. Egyenesen egy félelmetes jobb kézbe futott bele, de jó lábai voltak. (nevet) Leforgott, ütött, leforgott, a kezei pedig gyorsak voltak, így képes volt forgatni.
LEGJOBB ÁLL: Chris Eubank
- Chris Eubank, ezt nem is kell kérdezned tőlem. Bármivel üthettem Chris állát és semmi nem mozgatta meg. Olyan volt, mint egy darab gránitot ütni, de hogy őszinte legyek élveztem püfölni az állát (nevet). Nézd, én kedvelem Christ és most már öregek vagyunk, úgyhogy nevethetek és viccelhetek rajta. Nekem szükségem volt rá, neki szüksége volt rám.
LEGOKOSABB: Reggie Miller
- Reggie Miller. Ő volt az első bunyós, akivel majdnem végig mentem, de végül megállítottam. Ez volt a tizenkettedik meccsem és éppen az utolsókat rúgtam a kiütés előtt. Nagyon jó bunyós volt és hatékony alapállást váltogató ütő. A védekezése is ravasz volt, de azt hitte, hogy bír velem és nyitva hagyta magát.
LEGERŐSEBB: Juan Carlos Gimenez
- Robbie Sims is jó volt, de azt mondanám, hogy Juan Carlos Gimenez. Bunyózott Eubankkel és Calzagheval is, és csak Joe-nak sikerült behorpasztani. Összeütötte az ökleit azt jelezve, hogy többet akar és milyen erős. Úgy értem olyan erős volt, mint egy ökör. Amint megütöttem, tudtam, hogy nem fogom megállítani. Nem ment sehova.
LEGJOBB ÜTŐ: Gerald McClellan
- Gerald McCellan. Erő szempontából óriási különbség volt közte és a többiek között. Ő a saját ligájában volt, de ezt a meccset meg kellett nyernem, mert mindenki azt hitte, hogy kikapok. Azt történt, hogy Michael nunnal kellett volna mérkőznöm, de aztán eszembe jutott, hogy 100 ezerrel kevesebbet kapnák és akkor azt mondtam? – megőrültél? Michael is egy ilyen nyeklő-nyakló forditott alapállású, és még a beceneve is „senki mögött sem második” Nunn, és még 100 ezerrel kevesebbért is? Az lett volna az utolsó meccsem, mert Michael volt az egyik legjobb bunyós abban az időben és azt mondom nem lett volna esélyem. A válasz, hogy vagy mérkőzöm Nunn ellen, vagy idehozzák a mini Mike Tysont (McClellan). Most meg kell értened, hogy harcoltam a seregben és egy csomó utcai harcban részt vettem, úgyhogy nem félek senkitől. Nem így csináltam, de miután a Gerald elleni meccsemnek vége volt, vissza kellett volna vonulnom.
BOKSZ KÉSZSÉGEK: Thulane Malinga
- Sugar Boy Malinga ugrik be. De nem volt ő akkora klasszis, csak ő volt a mumusom. Malinga nagyon nehéz ellenfél volt számomra, és annak ellenére, hogy megnyertem az első meccset, könnyen el is veszthettem volna. Asszem azért kaptam meg, mert hazai pályán voltam. A visszavágóra annyira keményen edzettem, hogy teljesen agyonhajszolt és ki voltam facsarva. Ő az egyik a bunyósok közül, aki igazán meg tudott sebezni, szájba vert úgy, hogy széthasadt a nyelvem meg az ajkam. Túledzett voltam a második meccsre, de nem akarok bármit is elvenni tőle. Hozz ide egy srácot aki leáll és harcolni akar, és én legyőzöm, de tudtam, hogy ez a srác ilyen nyeklő-nyakló lesz. Láttam, hogy jönnek Malinga ütései, de semmit nem tudtam csinálni. Még akkor is amikor leütöttem, összetört, tudtam, hogy hosszú éjszakám lesz. Megérdemelte, hogy megnyerte a visszavágót, és kedves ember volt, úgyhogy csak jókat mondhatok róla. Utánam aztán találkozott Richie Woodhallal és rögtön elvesztette a címet. (WBC nagyközépsúlyút. Benn utáni mérkőzés az olasz Nardiello ellen volt, aki legyőzte Malingát pontozással, majd Robin Reed ellen visszaszerezte és végül jött Woodhall, aki ellen újra elvesztette a címet.)
ÖSSZESÉGÉBEN A LEGJOBB: Gerald McClellan
- Messze Gerald McClellan. Hihetetlen KO aránya volt és bőségesen ütött. Kilométerek voltak közte és bárki más között. Megrongált orral, megrongált állkapoccsal jöttem ki abból a meccsből, és utána vért pisáltam. Három napig csak feküdtem, és árnyék volt az agyamon. Ez mutatja, hogy milyen erős bajnok volt ez az ember.
Nigel Benn is megjárta a poklot. Depresszió, idegösszeomlás, kábítószer és alkoholfüggőség…stb., de ma már teljes békében él önmagával. Jelenleg Sydneyben lakik és úgy tűnik jó formában van.
2020. május 5. - Leibinger Gábor
