Megint verekedtél – mondta szigorúan az apa. – Igen – ismerte el a fiú. Felesleges lett volna hazudni. Az egyik szem alatti fekete és kék zúzódás vizuális bizonyítéka volt a közelmúltbeli pugilista tevékenységnek.
- Hol vannak a kesztyűk? – kérdezte az apa. Amikor a fiú nem válaszolt, az apja felment a padlásra, és néhány perccel később lejött, egyik kezében egy viseltes bokszkesztyűt cipelve. Intett a fiúnak, hogy kövesse. Kimentek a ház mögötti fáskamrába Monacában, egy kisvárosban, körülbelül húszmérföldnyire Pittsburgh-től.
A fészerben az apa felkapott egy baltát, és darabokra vágta a kesztyűt. Aztán lerakta a baltát, és olyan előadást tartott a fiának, amelyre a legjobban akkor emlékszik, amikor leül.
Teddy (Thaddeusz) Yarosz nyolc éves volt ekkor, aki egyike a lengyel bevándorlók hat fiának és két lányának. Tizenhat éves volt, amikor édesapja meghalt, ezért Teddynek és bátyjának, Eddie-nek, aki két évvel idősebb volt, munkát kellett találniuk, hogy eltartsák a családot. Szabadidejükben az amatőrök között kezdtek bokszolni. Jók voltak. Nemsokára a Yarosz fiúk állami szinten versenyeztek. A gond az volt, hogy mindketten könnyűsúlyúak voltak, és valahányszor bebokszolták magukat a Nyugat-Pennsylvániai fináléba, Eddie félreállt, hogy öccse bokszoljon. Teddy tagja volt az állami csapatnak, ahol 1929 elején a bostoni nemzetí bajnokságon veszített a döntőben. Bár mindössze 139 fontot (63 kg) nyomott, de kénytelen volt váltósúlyban (67 kg) bokszolni. Ő volt az egyetlen fiú a csapatból, aki bejutott a döntőbe.
Ray Foutts egy kocsmatulajdonos és bokszrajongó, aki véletlenül a Junction Arénában volt New Brightonban, Pennsylvania államban, 1929 egy nyári estéjén, amikor ez a fiatal lengyel gyerek egy négy menetes összecsapáson debütált Jackie King ellen. Egy izgalmas, energikus mérkőzésen Teddy az utolsó menetben rákapcsolt és a maga javára fordította a pontozásos döntést. Fouttsnak tetszett a kölyök, és 150 dollárért megvásárolta a szerződését. A gyerek tizenkilenc éves volt. Öt évvel később Teddy Yarosz lett a világ középsúlyú bajnoka.
Teddy a Steel City egyik sztárvonzatává vált, és tömegeket vonzott, hogy lássák őt verekedni a Motor Square Gardenben, a Northside Arénában és a szabadtéri Forbes Fildben. Olyan srácokat vert meg, mint Bucky Lawless (69-20-3), Andy DiVodi (89-19-9) Sammy Slaughter (49-10-6), a korábbi váltósúlyú bajnok Tommy Freeman (115-14-15), Vince Dundee (105-12-14) és Ben Jeby (51-12-4).
A Ring magazinban Wilbur Wood sportíró így emlékezett a Slaughter elleni mérkőzésére:
Teddy a clevelandi Public Hall öltözőjében van, és várja a hívást, hogy ringbe lépjen Sammy Slaughterrel, a keményen ütő néger középsúlyúval. Ez egy olyan meccs, amely alkalmas arra, hogy Yaroszt harcossá tegye vagy megtörje. Ray Foutts, a menedzser vele van. Napok óta mindenki azt mondogatja Fouttsnak, hogy túlértékelte a bunyósát, és hogy Slaughter kiüti a monacai fiatalembert. Foutts aggódik. Látja, hogy több éves fáradságos munka gyümölcsét egyetlen ütés az állra, eltüntetheti. Ezredszer is könyörög Yarosznak, hogy legyen óvatos.
- Tartsd magasan a bal kezed, és tedd az állad a bal vállad mögé – kéri. – Ez a fickó remekül üt a jobb kezével. Ígérd meg, hogy óvatos leszel, legalább az első öt menetben.
Yarosz kommentár nélkül meghallgatta ezeket az intelmeket. Felkel. Hátra helyezi a testsúlyt a jobb lábára, bal karját teljes hosszában kinyújtva, Vállát az álla elé behúzza. – Ezt akarod, hogy tegyem? – Ez az – mondja Foutts.
Tehát jön az indulásra való felszólítás, kimennek és ringbe szállnak. Megszólal a gong az első menethez. Yarosz kipattan a sarkából, harci dühvel. Kevesebb, mint egy percen belül állon találja Slaughtert és kilencig leüti. Folytatja, aztán a karrierje legrosszabb verését adja Slaughternek.
Néhány hónappal a küzdelem után Foutts a bajnok Vince Dundee ellen állította ki fiát a Forbes Fildben. Nem címmérkőzés volt, és a menedzser ismét aggódott, és azt mondta Yarosznak, hogy legyen óvatos. – Ez a fickó látta, hogy Freddie Polóval és Al Rossival bokszoltál Newarkban, ez a szülővárosa.
Teddy csak megvonta széles vállát, kiment és 10 menetben megverte a bajnokot. És, hogy csak az orra alá dörgölhesse, utána elment Dundee szülővárosába, a New Jersey állambeli Newarkba, és újra megverte. Néhány héttel később azonban Teddy visszatért Newarkba, és sokkoló pontozásos vereséget szenvedett Young Terrytől (66-16-5), a helyi kedvenctől. A négy newarki újság közül három, valamint a United Press riportere is szörnyű igazságtalanságnak minősítette a döntést. Az Evening Newsban Willie Ratner ezt írta: Az a döntés, amelyet szerda este az Armoryban Jack Phelan mérkőzésvezető Young Terrynek adta Teddy Yarosszal szemben, mutatja, amiért ez az állam régóta hírhedt és nevetséges az egész országban.
G.A. Falzer a Newark Callból azt mondta: Ahogy az író megítélte a küzdelmet, Yarosz mérföldekkel nyert.
Ez csak a 2. veresége volt az addigi 71 mérkőzéséből, amit felírtak Yarosz rekordjába. Az első a 61. meccsén volt Eddie „Kid” Wolfe (83-20-14) ellen a pittsburghi Motor Square Gardenben, ami döntést majdnem minden újságíró elítélt a ring mellett. Így amikor 1934 szeptemberében a pittsburghi Forbes Fildben ringbe lépett, hogy szembenézzen Vince Dundee-vel New York Állami Atlétikai Bizottság világbajnoki címéért, Yarosz gyakorlatilag 81 meccsen veretlen volt. Ezt sem veszítette el. Teddy kétszer már legyőzte Dundee-t, és újra megtette, ezúttal a címért. A mérkőzés a legnagyobb közönséget vonzotta, akik eddig a városban bokszot néztek. 25.347-en, és boldogan mentek haza, hogy a helyi fiú bajnok lett. Yarosz az északi oldalon született, és mindössze hét éves volt, amikor a család Monacába költözött.
A küzdelem az elején lassú volt – számolt be Nat Fleischer szerkesztő a Ring magazinban -, de a hatodikban elkezdtek vadul verekedni. Yarosz mámorító csatát vívott egy olyan veterán ellen, aki ismeri a játék minden részét. Óriási állóképességről és határtalan bátorságról tett tanúbizonyságot. A tizenegy éves tapasztalattal rendelkező Dundee úgy döntött, hagyja, hogy fiatalabb riválisa irányítsa a tempót, és ez bölcs lépésnek bizonyult. Amikor Dundee a tízedik kört követően elkezdte bemutatni a trükkjeit, Teddy olyan hirtelen sebességgel tért vissza, amely lehetővé tette számára, hogy visszavegye az irányítást, éppen akkor, amikor úgy tűnt, hogy Vince elkezdi csökkenteni az előnyt. Valójában Yarosz annyira elszánt volt a támadásban, hogy úgy tűnt, kiégeti magát az utolsó két menetre, ahol Vince igazi bajnoki kalibert mutatott be. Dundee valószínűleg felismerve, hogy a küzdelem elúszik, a tizenkettedik, tizenharmadik menetben erősen beleállt. Yarosz visszajött a mérkőzésbe és zúzó baljaival sokszor a kötelek közé küldték a bajnokot. Teddy erős kétkezes támadással fejezte be a végét, heves testütése és balosai az arcra, fogásra kényszerítették Vince-t. Az utolsó gong után megosztott döntés született: Leo Houck pontozó, egy korábbi bokszoló Dundee-ra szavazott, McBeth pontozó és Al Grayber mérkőzésvezető pedig Teddy Yaroszra, így ő lett a győztes és az új bajnok. Ezzel Pittsburgh negyedik középsúlyú világbajnoka, Frank Klaus, George Chip és a halhatatlan Harry Greb után.
A Dundee felett aratott győzelemnek volt egy zavaró eleme. Yarosz a mérkőzés végén összeesett és az öltözőjébe kellett segíteni, ahol a Bokszbizottság orvosa látta el. Két hónappal korábban, a Los Angeles-i Wrigley Field-en Tait Littmannel vívott harcban Yarosz szép győzelmet aratott, de a tizedik, utolsó körben Littman mennydörgő ütést mért Teddy szívére. A pittsburghi srác nem ment le, de kétségbeesetten kellett kapaszkodnia, mielőtt a mérkőzés végét jelentő gong megszólalt volna. Az öltözőben Teddy összeesett, és orvosi kezelésben kellett részesülnie, mielőtt hazaengedték.
Egy sérülés volt, ami aztán Teddy bajnoki címébe került, mindössze tizenkét hónappal a megkoronázása után. 1935 újév napján beleegyezett, hogy megküzd Eddie „Babe” Riskóval egy tíz menetes, nem címmérkőzésen a Scrantonban a Town Hallban. Risko, aki Henry L. Pylkowskinak született Syracuse-ban, a haditengerészetnél kezdett bokszolni, amikor San Diego környékén állomásoztak a Csendes-óceán partján. Yarosz előtt 50-8-9 volt a rekordja, de nem tartották másnak, mint egy jó klubharcosnak, tisztességes ütéssel. Viszont a legutóbbi tizenkilenc meccsén veretlen volt. Babe remek stílusban kezdte az újév megünneplését, amikor nyitó menetben elhárított egy két kezes támadást, majd a bajnoknak bevitte élete ütését. Mielőtt rájött volna, hogy mi találta el, Yarosz az első menetben háromszor is padlóra került, és az első leütésnél porcszakadást szenvedett a jobb térdében. Hat meneten keresztül sántikált a ringben, miközben Risko verte. Amikor a hetedik menetre kijött a sarkából, féltérdre rogyott, Ray Foutts menedzser pedig a ringbe ugrott, hogy megállítsa a küzdelmet. De legalább a bajnokság megmaradt.
Yaroszt megműtötték, és fél év múlva visszatért a ringbe, ahol szerzett két gyors kiütéses győzelmet. A Babe Risko elleni mérkőzés visszavágóért kiáltott, ezúttal a világbajnoki címért. A meccset Pittsburghben, a Forbes Fieldben rendezték, és szurkolók ezrei bíztatták bajnokukat. De nem volt sok okuk az éljenzésre.
1935. szeptember 19-én Yarosz az első négy menetben bokszleckét adott az ellenfelének, de a negyedikben földre került, ahol ismét megsérült a térde. Innentől kezdve már csak egy erős, de korlátozott ellenfélnek számított. A hatodik és a hetedik menetben is padlóra került, bátran helytállva végig küzdötte a 15 menetet, de az utolsó gong végén Eddie Babe Risko volt az új középsúlyú világbajnok. Teddy még mindig úgy gondolta, hogy eleget tett a győzelemért. 4000 dollárt meccspénzt kapott.
Mivel Teddyt november 5-re műtéti előjegyzésbe vették a károk helyreállítása érdekében a philadelphiai Temple Egyetemi Kórházban – Ray Foutts így beszélt az újságíróknak a kedvenc harcosáról: - Teddy Yarosz a legjobb srác, akit valaha ismertem. Nála tisztábban élő fiatal sosem húzott kesztyűt. Egyáltalán nincsenek rossz szokásai. A lányoktól távol tartja magát, mert úgy gondolja, hogy a lányok és a boksz nem keveredik jól. Ő a legkiegyensúlyozottabb, kis igényű, a leg szégyenlősebb gyerek, akit valaha ismertem. Sose okozott fejfájást, vagy mondott durva szót, amióta magammal vittem. De a ringen kívüli félénksége ellenére, rémisztő miután megszólal a gong, és megvan benne az úgynevezett gyilkos ösztön.
Yarosz stílusát tekintve az a tipikus táncos balegyenesező, nem túl nagy ütőerővel, de jó sebességgel, ritmussal, úgyhogy ma azt mondanák rá, hogy kellemetlen.
Az edzője Ray Arcel elmesélt egy figyelemreméltó történetet, amely a legjobban illusztrálta az edző és harcosa közötti köteléket.
Majdnem két hónappal a kórházi kezelés után Yarosz megjelent a Stillman’s Gym-ben, bottal sétált, lába merevítőben. - Karácsony előtti hét volt – emlékezett vissza Arcel -, félrehívott, és azt mondta nekem: - Ray, bunyóznom kell. Ránéztem és azt mondtam: - Mi van? Megőrültél? Szerencséd van, hogy tudsz járni. Azt mondta: - Ray, meccseznem kell. Hat gyerek van otthon, akiknek enniük kell. Meccsre van szükségem, segítened kell nekem. – Mit tehetnék? – kérdeztem. Leültünk beszélgetni, és próbáltam lebeszélni, de hiába. Azt mondtam neki: - Menj haza, és gyere vissza karácsony után. Megpróbálok kitalálni valamit. Sétáltam az utcán, ezen gondolkodva. Aztán eszembe jutott egy történet, amit Freddie Welsh mesélt nekem.
Freddie Welsh egykor könnyűsúlyú világbajnok volt. 1914-ben elnyerte a címet Willie Ritchie-től, és ő volt az az ember, akitől Benny Leonard 1917-ben átvette ezt a címet. Az első világháború alatt az Egyesült Államok hadseregének bokszoktatója volt.
- Volt egy őrnagy, akinek ellőtték a lábát – mondta Arcel. nem tudta behajlítani a térdét, és megpróbálták leszerelni a hadseregből, de ő benn akart maradni. Welsh egyszer elmesélte, hogy hogyan dolgozott a térdén. Hőt a melegítéshez, masszázst és súlyokat használt. Végül az őrnagy egy nap odament a feletteseihez, tisztelgett, és mélyen behajlította a térdét, így a hadseregben maradhatott.
Ezen gondolkodtam, és január másodikán olyan reggel hat körül kaptam egy táviratot. Ez állt benne: Várj meg a Sillman’s-ben ma délután. Számítok rád. Teddy Yarosz küldte.
Aznap délután merevítővel a lábán és egy bottal jelent meg. Bevittem az egyik öltözőbe, és azt mondtam: - Teddy, nem tudom. Nem vagyok sebész. Van egy ötletem, de beszélnünk kellene azzal az orvossal, aki műtött téged. Azt mondta: - Hívd fel. Felhívtuk Dr. Moore-t, aki azt mondta: - Este hatkor találkozzunk.
Szóval beültünk az autóba, Philadelphiába mentünk, és hatkor beléptünk Dr. Moore irodájába. Elmondtam a történetet, amit Freddie Welsh mesélt nekem. Az orvos hallgatott, majd azt mondta: - Lehet, hogy működhet. Szerintem van esély, mert amikor műtöttem, csomóztam az inakat, ahelyett, hogy varrtam volna, és lehet bennük egy kis rugalmasság. Yaroszra nézett és azt mondta: - Tudja fiatalember, hogy ez egy nagyon fájdalmas folyamat lesz? Yarosz rá nézett és azt mondta: - Nem érdekel. Kellenek a meccsek.
Minden nap dolgoztunk rajta, nyolckor kezdtünk és egy órán keresztül csináltuk. Szombat és vasárnap is. Meleget tettem a lábára, aztán masszíroztam. Vettem egy 1 kilós só-zsákot, és ragasztószalaggal kialakítottam belőle egy klumpát, hogy belecsúsztathassa a lábát. Amikor elkezdtük, Yarosz úgy ült az asztalon, hogy a lába és rajta a só-zsák kilógott a levegőbe, és a térde nem hajlott. Dolgoztam rajta. Elkezdtem sörétgolyókat tenni a zsákba. Megfordítottam, próbáltam egy kicsit meghajlítani kézzel, ő pedig üvöltött a fájdalomtól. Februártól a térde kissé hajlani kezdett. Folytattuk, és március első hetében egy nap azt mondja nekem: - Ray, megengeded, hogy zsákoljak? Szeretnék ütni a nehézzsákra.
Yarosz még mindig viselte a merevítőt a sétáláshoz, Stillman meg ránézett, ahogy üti a zsákot a merevítővel, és azt mondja nekem: - Elment az eszed? Meg akarod ölni ezt a fickót?
Április elején elhagyta a merevítőt, és az edzőterembe bokszolt néhány német bunyóssal, akiket Lew Burston hozott át. Május 19-én volt az első meccse, és megnyerte. Augusztusban volt még egy ráhangolódása, azt is megnyerte, aztán újra megmérkőzött Riskóval és megverte. Ezt követően még hat évig bokszolt, és a legjobb küzdelmeit vívta. Olyan bokszolókat vert meg, mint Ken Overlin, Solly Krieger, Lou Brouillard, Archie Moore, Al Gainer és Lloyd Marshall. Háromszor bokszolt Billy Connal és egyszer Ezzard Charlesszal.
- Még mindig előttem van, ahogy azt mondja: - Ray, meccseznem kell. Hat gyerek van, akiknek enniük kell. Ez volt, a legmegindítóbb.
2021. december 28. - Leibinger Gábor
