Virgil Hill interjú
A hónap egyik legérdekesebb mérkőzésére március utolsó napján kerül sor Münchenben, ahol két veterán bokszoló csap össze, hogy végre pontot tegyenek tíz évvel ezelőtti párharcuk vitatható kimenetelére. Az indián felmenőkkel rendelkező Virgil Hill napjaink egyik legsikeresebb öklözője, hosszú évekig ült a WBA félnehézsúlyú trónján és pályafutása során soha nem kerülte a kihívásokat. Tavaly 42 évesen ötödszörre lett világbajnok, de sosem vette körül olyan népszerűség, mint kortársait, Evander Holyfieldet vagy Pernell Whitakert. Mostani ellenfele az a Henry Maske, akinek 1996-ban éppen ő vette el veretlenségét és küldte őt tíz évig tartó száműzetésbe. A már Németországban akklimatizálódó Hill a következő beszélgetésben többek között őszintén beszél Maskéról, találkozójuk létrejöttének körülményeiről és arról, mire számíthat a Gentleman március 31-én.
Látta Axel Schulz, Henry Maske korábbi edzőpartnerének visszatérő mérkőzését? Ő hét év után tért vissza a szorítóba.
Nem, de sokat hallottam a találkozóról. Pár dolgot olvastam is róla. Ez nagyon kegyetlen lehet a számára. Még most sincs valami jól.
Egy hasonló sors várhat Henry Maskéra is. Az egykori világbajnok, aki tízszer védte meg címét, az elmúlt tíz évben nem bokszolt.
Nem tudom mi Henry igazi motivációja, hogy ellentmondjon a törvényszerűségeknek. Átkozottul veszélyes ilyen hosszú kihagyás után visszatérni. Én nem az időjárásról akarok beszélgetni vele a szorítóban. Valószínűleg a pénz vitte rá. Más értelme igazán nincsen. De végül is elég bátor dolog, hogy azt gondolja, ilyen hosszú idő után legyőzhető az első vereség okozta lidérces álom.
Nem egy nagyzási hóbortról szól ez, mikor Maske tíz év után 43 évesen ismét felveszi a kesztyűt, és rögtön a világbajnokkal bokszol abban a hitben, hogy legyőzheti? A címmérkőzések 120 éves történetében ilyen még sosem esett meg.
Henry maga kereste ezt a kihívást. A felelősség egyedül az övé, és ezért keményen meg is fog fizetni. Henry az a típus, akit én nagyon lelkiismeretesnek tartok, pontosan tudja, hogy mit is tesz. Tíz éve nem lépett ringbe, de ez egyáltalán nem látszik rajta. Amikor hat hónappal ezelőtt először láttam, nagy benyomást tett rám a megjelenése. Bár pár hajszállal kevesebb van a fején, de fizikailag egyáltalán nem változott. Nincs rajta túlsúly, edzettnek tűnik, az ember azt gondolná, hogy még mindig bokszol. Ő nem az az átlag bokszoló, aki ha befejezi a pályafutását, akkor nem csinál semmit és sörhast növeszt.
A fizikai állapot egy dolog, de a ringben másra is szüksége lesz. Jó szem, villám reflexek, ütőerő, olyan tulajdonságok, amelyek a korral nem lesznek jobbak. Emellett Maske csak 2006 decemberében kezdett el komolyabban edzeni, mikor visszatért korábbi mesteréhez, Manfred Wolkéhez. Nem egészen négy hónap felkészülés elég lehet a győzelemhez?
Nem az én dolgom megítélni, hogy Henry hogyan küzd meg ezzel a kihívással. Megvan a saját tervem és csak erre koncentrálok. Henry egy intelligens ember, nem menne bele olyan mérkőzésbe, ahol eleve esélytelen lenne. Hihetetlen sokat kockáztat. Németországban ő egy Isten, olyan, mint nálunk Michael Jordan. Ha térdre rogy, akkor vége a nagyszerűségének. A hírnevének biztosan végzetes lenne.
Maske talán kicsit túlértékeli önmagát. Talán azért, mert Ön csak 12 nappal fiatalabb mint ő.
Ő csak lebecsülhet engem, különben nem ment volna bele ebbe a találkozóba.
Visszafogja majd az ütéseit ha azt tapasztalja, hogy Maske nem egyenrangú ellenfél, hogy megkímélje attól a blamázstól amit Schulz is átélt? Maskét még sosem ütötték ki.
Még egyszer: nem kávézni fogunk a ringben. A szorítóban lenni vagy nem lenni, erről szól az egész. Én győzni akarok, mindegy hogy, de olyan gyorsan, ahogy csak lehetséges.
Én már csak nagy gálákon és jól fizető meccseken bokszolok. Mindkettőt csak Németországban kaphatom meg. Persze az ellenfélnek is jó névnek kell lennie. Egyébként Dariusz Michalczewskinél is érdeklődtem. Eltekintve két, három kivételtől, mint Oscar De La Hoya, Floyd Mayweather vagy Bernard Hopkins, egy bokszoló sehol sem kereshet többet, mint Németországban. Németország egy paradicsom a bokszolók számára. A bunyósok úgy élnek itt, mintha Eldorádóban lennének, így nem csoda, hogy az amerikai bokszolók szívesen jönnek ide. Nálunk minden olyan elmaradottan, szűklátókörűen folydogál, míg Németországban ünneplik a bokszgálákat. Ezt át kell élni, hogy elhiggye valaki. Hollywood és Las Vegas sokat tanulhatna tőlük.
Hozzászólok:
Tizenx év után, és még mindig nem volt kint bunyózni, csak adják a meccseit. A példát arra értettem, hogy mennyi ideje szenvednek már vele, hogy kivigyék. És azért valljuk be, hogy most sem kapkodnak utána odakint. Sorra bukja be az ellenfeleit. És az igazán nagy zsétől még ő is messze van.
Undisputid pont arról beszél mindenki, hogy nem. Nagyobb pénzt lehet keresni, de csak pár embernek. Ha nem vagy PPV sztár, akkor buktad. Ezért nem odakint bunyózik az európai bunyósok igen nagy többsége, ezért szinte képtelenség már az is, hogy egy európai bekerüljön ott egy normális gálára (legjobb példa erre Calzaghe). És ezért járnak át Németországba bunyózni amerikaiak. El kéne lassan felejteni, hogy júeszé mindenek felett :)
Szerintem azért pontozták le, mert nem értettek ahhoz, amit csinálnitak. Ilyen gyakran előfordul a bokszban.
szimpatikus ez a srác kár hogy nem kap nagyobb elismerést.
azt viszont érdekesnek tartom hogy az USA-ban kevesebbet keresnek mint németországban? ti értitek ezt? mindig arról szól a fáma hogy amcsiban van a nagy pénz..
nem láttam a meccset, de ha tényleg Maske nyerte, kiváncsi lennék miért pontozták le hazai pályán hazai közönség elött amikor ö is világbajnok volt akkor mint Hill
Üzlet vagy valami más?
"Viszont a címek mostani elértéktelenedése lerombolta ezt a nimbuszt. Manapság csak arra vannak a világszervezetek, hogy besöpörjék a részesedésüket."
" Ha a nevek elég nagyok, az üzlet létrejön, és csak erről szól a bokszsport."
a 10 évvel ezelötti mérközésük tényleg vitatható volt? idegen pályán pontozással győzni egy világbajnok ellen, nem tünik snnak. Gondolom már akkor is lejtett a hazai pálya. (nem láttam a meccset)
nekem egyébként nagyon szimpatikus Hill, Hopkinsra tudnám hasonlitani, elnyühetetlen.
