A hónap egyik legérdekesebb mérkőzésére március utolsó napján kerül sor Münchenben, ahol két veterán bokszoló csap össze, hogy végre pontot tegyenek tíz évvel ezelőtti párharcuk vitatható kimenetelére. Az indián felmenőkkel rendelkező Virgil Hill napjaink egyik legsikeresebb öklözője, hosszú évekig ült a WBA félnehézsúlyú trónján és pályafutása során soha nem kerülte a kihívásokat. Tavaly 42 évesen ötödszörre lett világbajnok, de sosem vette körül olyan népszerűség, mint kortársait, Evander Holyfieldet vagy Pernell Whitakert. Mostani ellenfele az a Henry Maske, akinek 1996-ban éppen ő vette el veretlenségét és küldte őt tíz évig tartó száműzetésbe. A már Németországban akklimatizálódó Hill a következő beszélgetésben többek között őszintén beszél Maskéról, találkozójuk létrejöttének körülményeiről és arról, mire számíthat a Gentleman március 31-én.
Látta Axel Schulz, Henry Maske korábbi edzőpartnerének visszatérő mérkőzését? Õ hét év után tért vissza a szorítóba.
Nem, de sokat hallottam a találkozóról. Pár dolgot olvastam is róla. Ez nagyon kegyetlen lehet a számára. Még most sincs valami jól.
Egy hasonló sors várhat Henry Maskéra is. Az egykori világbajnok, aki tízszer védte meg címét, az elmúlt tíz évben nem bokszolt.
Nem tudom mi Henry igazi motivációja, hogy ellentmondjon a törvényszerűségeknek. Átkozottul veszélyes ilyen hosszú kihagyás után visszatérni. Én nem az időjárásról akarok beszélgetni vele a szorítóban. Valószínűleg a pénz vitte rá. Más értelme igazán nincsen. De végül is elég bátor dolog, hogy azt gondolja, ilyen hosszú idő után legyőzhető az első vereség okozta lidérces álom.
Nem egy nagyzási hóbortról szól ez, mikor Maske tíz év után 43 évesen ismét felveszi a kesztyűt, és rögtön a világbajnokkal bokszol abban a hitben, hogy legyőzheti? A címmérkőzések 120 éves történetében ilyen még sosem esett meg.
Henry maga kereste ezt a kihívást. A felelősség egyedül az övé, és ezért keményen meg is fog fizetni. Henry az a típus, akit én nagyon lelkiismeretesnek tartok, pontosan tudja, hogy mit is tesz. Tíz éve nem lépett ringbe, de ez egyáltalán nem látszik rajta. Amikor hat hónappal ezelőtt először láttam, nagy benyomást tett rám a megjelenése. Bár pár hajszállal kevesebb van a fején, de fizikailag egyáltalán nem változott. Nincs rajta túlsúly, edzettnek tűnik, az ember azt gondolná, hogy még mindig bokszol. Õ nem az az átlag bokszoló, aki ha befejezi a pályafutását, akkor nem csinál semmit és sörhast növeszt.
A fizikai állapot egy dolog, de a ringben másra is szüksége lesz. Jó szem, villám reflexek, ütőerő, olyan tulajdonságok, amelyek a korral nem lesznek jobbak. Emellett Maske csak 2006 decemberében kezdett el komolyabban edzeni, mikor visszatért korábbi mesteréhez, Manfred Wolkéhez. Nem egészen négy hónap felkészülés elég lehet a győzelemhez?
Nem az én dolgom megítélni, hogy Henry hogyan küzd meg ezzel a kihívással. Megvan a saját tervem és csak erre koncentrálok. Henry egy intelligens ember, nem menne bele olyan mérkőzésbe, ahol eleve esélytelen lenne. Hihetetlen sokat kockáztat. Németországban ő egy Isten, olyan, mint nálunk Michael Jordan. Ha térdre rogy, akkor vége a nagyszerűségének. A hírnevének biztosan végzetes lenne.
Maske talán kicsit túlértékeli önmagát. Talán azért, mert Ön csak 12 nappal fiatalabb mint ő.
Õ csak lebecsülhet engem, különben nem ment volna bele ebbe a találkozóba.
Visszafogja majd az ütéseit ha azt tapasztalja, hogy Maske nem egyenrangú ellenfél, hogy megkímélje attól a blamázstól amit Schulz is átélt? Maskét még sosem ütötték ki.
Még egyszer: nem kávézni fogunk a ringben. A szorítóban lenni vagy nem lenni, erről szól az egész. Én győzni akarok, mindegy hogy, de olyan gyorsan, ahogy csak lehetséges.
Sportolói szempontból inkább értéktelennek tűnik a párharcuk. Habár Ön a WBA világbajnoka, de a szervezet a találkozót nem ismerte el címmérkőzésnek. Ez csak a presztízsről szól, mivel az Önöknek szánt milliós gázsi a meccs kimenetelétől függetlenül biztosított.
Ha két igazi, komoly főszereplő mászik be a ringbe, akkor nem számít, hogy címért küzdenek-e vagy sem. Nem én vagyok az első, aki lemond egy címmérkőzésről, hogy inkább egy jövedelmezőbb kihívást válasszon. Ha a nevek elég nagyok, az üzlet létrejön, és csak erről szól a bokszsport. Végtére is ez a foglalkozásunk. Mikor a szorítóban szemben állunk egymással, a tisztelet, a büszkeség és az ego megnyugtatása, kielégítése is ugyanolyan fontos. Korábban a címek nem voltak fontosak. Nincs annál nagyobb, mint világbajnoknak lenni nehézsúlyban. Viszont a címek mostani elértéktelenedése lerombolta ezt a nimbuszt. Manapság csak arra vannak a világszervezetek, hogy besöpörjék a részesedésüket.
Tehát Maske nem lesz bajnok, ha legyőzi Önt.
Számomra ő lenne a bajnok, mivel a világbajnokot győzné le. És természetesen az emberek szemében ezután nemzeti hős lenne. Egy ilyen megtiszteltetés sokkal többet ér, mint egy cím. Ezt nem lehet csak úgy kiérdemelni, ezt egyfajta hódolatként kapja az ember.
Ennek ellenére Maskének nem szabadna veszélyesnek lennie Önre. Már az első meccsük után azt mondta, hogy "Henry nem olyan erős, mint amilyennek feltüntették". Ellentétben vele, Ön végigbokszolta az elmúlt időszakot, és legutóbbi világbajnoki meccsén végig dominált az akkor 30 mérkőzésen veretlen orosz, Valeri Brudov ellen.
Realista vagyok, ez azt jelenti, hogy minden lehetséges. Az ember mindig csak egy ütésre van a sikertől vagy a katasztrófától. Egy ilyen katasztrófa után az életed is elveszítheted. Ezért edzek legkevesebb naponta kétszer, hogy megvédjem magam ettől.
Tulajdonképpen kinek az ötlete volt ez a visszavágó?
A kezdeményezés tőlem származik. Amikor 2005 decemberében Hamburgban voltam a WBA egyik gyűlésén, akkor találkoztam Chris Meyerrel, a Sauerland egyik vezetőjével, és megkértem, hogy tudakolja meg Henrytől, hogy nem akarna-e még egyszer megküzdeni velem. Válaszként nemet kaptam. Amikor a következő hónapban világbajnok lettem Brudov ellen, röviddel azután felhívott Henry menedzsere és azt mondta, hogy Henryt érdekelné a dolog. Abban a pillanatban azt hittem, hogy rosszul hallok. Õszintén, én sosem számoltam azzal, hogy felvállal egy ilyen rizikós játékot. Ezután nagyon gyorsan megegyeztünk a szerződés különböző pontjait illetően.
Miért éppen pont Maske ellen akart ismét bokszolni?
Én már csak nagy gálákon és jól fizető meccseken bokszolok. Mindkettőt csak Németországban kaphatom meg. Persze az ellenfélnek is jó névnek kell lennie. Egyébként Dariusz Michalczewskinél is érdeklődtem. Eltekintve két, három kivételtől, mint Oscar De La Hoya, Floyd Mayweather vagy Bernard Hopkins, egy bokszoló sehol sem kereshet többet, mint Németországban. Németország egy paradicsom a bokszolók számára. A bunyósok úgy élnek itt, mintha Eldorádóban lennének, így nem csoda, hogy az amerikai bokszolók szívesen jönnek ide. Nálunk minden olyan elmaradottan, szűklátókörűen folydogál, míg Németországban ünneplik a bokszgálákat. Ezt át kell élni, hogy elhiggye valaki. Hollywood és Las Vegas sokat tanulhatna tőlük.
Két héttel ezelőtt, amikor rájött, hogy Maske titkos sparringja valódi bokszmeccsként ment le, akkor azt mondta, hogy "ha nem tartja be a feltételeket, akkor hagyjuk a francba az egészet".
Amikor először értesültem róla, akkor egy kicsit mérges voltam. De már értem, hogy miért akarta magát valódi körülmények között kipróbálni. Miattam kell neki mindennap ilyen mérkőzéseket csinálnia. De kérem, ne tegye fejvédő nélkül. Ez az egyetlen problémám vele. És hogy a segítői is belementek ebbe, azt nagyon felelőtlennek tartom. Ha összeszed egy sérülést és meghiúsul a mérkőzés, az mindkettőnk számára katasztrófa lenne.
Mivel sok pénzt veszítenének. Három millió dolláros fellépti díja nagyjából annyi, amennyit öt világbajnoki címmérkőzéssel keresne az Egyesült Államokban.
Ha így látja...
Keresett már ennél többet?
Nincs lista a kezemben, csak azt tudom, hogy Thomas Hearns, Michalczewski és Maske ellen ment igazán jól az üzlet.
Miért nem élvez akkor népszerűséget Amerikában, mint Oscar De La Hoya? Az Ön pályafutása legalább olyan nagyszerű, mint a Golden Boyé. Olimpiai ezüstérmes volt 1984-ben, súlycsoportjaiban szinte minden neves ellenféllel megküzdött, 18 és fél évvel az első világbajnoki címe után ötödszörre is elhódította egy neves szervezet trónját.
Én nem az a típus vagyok, aki a rivaldafényben szokott állni. Azért bokszolok, hogy normálisan tudjak élni. Egy lakatos, aki tökéletes a munkájában, szintén nem áll az újságok címlapján. Én ugyanilyen vagyok. Teszem a dolgom, a lehető legjobban, és ha kész vagyok, akkor haza megyek a családomhoz.
Meddig szeretné még ezt tenni? Nyolc éves kora óta bokszol...
Addig, amíg jól megfizetnek és amíg olyan fitt vagyok, mint most is.
Miről álmodik még?
A Henry utáni győzelmem után visszavágni Dariusznak.
Annak aki tíz évvel ezelőtt Oberhausenben legyőzte Önt pontozással a címegyesítés során.
A számát már megszereztem. A mérkőzés után személyesen fogom felhívni.
2007. 03. 15. Leone