Sonny Liston versus George Foreman… valószínűleg számos ökölvívó rajongó elgondolkodott már ezen a párosításon, hogy a két agresszív és nagyütő egykori nehézsúlyú világbajnok vajon mit tudott volna kezdeni egymással. Nos, Liston és Foreman, ha éles mérkőzésen soha nem is találkozott, az edzések keretében sokszor gyakoroltak együtt, sőt, a híresen bizalmatlan Liston még a barátságába is beavatta a feltörekvő, fiatal Foremant. Nemrégiben, egy interjú keretében kérdezték Big George-ot a Listonnal való edzésekről és kettejük kapcsolatáról. Az interjú fordítása az alábbiakban olvasható.
Hogy jött ez a dolog, hogy Önök ketten együtt edzenek?
1967 végén hívtak meg Sonny Liston edzőtáborába. A menedzserének, Dick Saddlernek szüksége volt egy nagydarab fickóra, így hát elhívtak, hogy gyakoroljak vele. Az edzőm megkérdezte, lenne-e hozzá kedvem, én pedig belementem. Tehát már az Olimpia előtt is kapcsolatban álltam vele. Lebokszoltunk néhány menetet, ami nagyon jót tett a magabiztosságomnak. Az Olimpia után találkoztam Dick Saddlerrel, aki Sonny menedzsere is volt. Mondtam neki, hogy szeretnék belekezdeni a profi ökölvívásba, de csak lassan, először csak bemutató jellegű meccsekkel, kérdeztem, hogy tud-e segíteni. Így lettem hát én is Saddler védence és Sonny csapattársa.
Milyen volt Sonny-val edzeni? A balegyenese és a balhorga brutálisnak tűnt.
Hát, a jobbosa is elég gyilkos volt! Semmi hiányossága nem volt Sonny-nak, egy komplex bokszoló volt. Ali persze gyorsabb volt nála, de senki nem ütötte ilyen pontosan a jobbegyenest, a bal előkészítő után. Saddler azt akarta, hogy tanuljak, szóval, megkérte Sonny-t, hogy ne legyen túl kemény velem. De nem nagyon volt más lehetőség. Senki nem mondta, mit és hogyan csináljak, így, mikor megszólalt a gong, én harcolni kezdtem. Elég keményeket kaptam tőle, tehát éreztem az erejét és hogy milyen jó bokszoló.
Liston alacsonyabb volt Önnél, de a karhossza mégis az egyik legnagyobb volt.
Ha szorítóba szálltál ellene, és balegyenesekkel próbáltad kibokszolni, akkor már veszítettél is, hiszen olyan volt, mintha 10 láb magas lett volna. Különösen hosszú karjai voltak, a térdéig lelógtak. És hát gyönyörű dolgokra tudta őket használni. És neki voltak a leghatalmasabb ujjai, egy igen jó adottságokkal bíró nehézsúlyú volt.
Gondolja, hogy Liston egyébként balkezes volt? Nehéz megmondani, hiszen írni és olvasni sem tudott.
Láttam autogramokat osztani. Nyilván az a pap, akivel az évek során találkozott, megmutatta neki, hogy írja le a nevét. Volt, hogy mindketten aláírogattunk, én már befejeztem, neki volt még 2-3, és akkor azt láttam, hogy mindig jobb kézzel írt.
Milyen volt Sonny a ringben és azon kívül?
Jó ökölvívó volt, mivel már elég korán megismerkedett a sportággal. Tudta, hogyan valósítsa meg az edzői utasításokat. Egyáltalán nem volt fékezhetetlen, mindig betartotta a trénere utasításait. A szorítón kívül pedig elég udvarias és kedves volt velem. Volt egy eset, szerintem nem tudta, hogy nekem fogalmam sincs róla, hogy analfabéta. Szóval, pont egy horoszkópos könyvet olvastam, aztán mutattam neki, hogy olvassa el ezt, meg azt a részt… erre kiütötte a könyvet a kezemből és azt mondta: ’Vidd ezt a rohadt szart a képemből!’. Nagyon rosszul éreztem magam emiatt, aztán Saddler mondta, hogy a Nagy Ember nem akart bántani engem. Rendes ember volt, de volt egyfajta védekező mechanizmusa, hogy távol tartsa magától az embereket és azok ne lépjenek át egy bizonyos határt, ne tudják felfedni az ő rejtett zugait.
Mit gondol, mennyi idős volt Liston, mikor találkoztak? Ali ellen már elég öregnek tűnt.
Fogalmam sincs, mennyi idős lehetett. De, hogy őszinte legyek, soha nem is gondolkodtam rajta, hiszen olyan dolgokat csinált meg, amiket a fiatal nehézsúlyúak képtelen voltak. Fizikálisan én semmi problémát nem vettem észre tehát nála, valószínűleg, ha idős volt, akkor azért kemény kihívás volt ez neki. Láttam Henry Clark és Scrap Iron Johnson ellen bunyózni, és ő volt az, aki az utolsó menetekben is remek erőben volt, nem az ellenfelei. Egyedül Leontes Martin ellen láttam kifulladni, de a meccs előtt Liston beteg volt. Megfázott és nem épült fel belőle megfelelően. A meccsei után pedig fogta magát, elment piálni, ami néha egy egész hónapon át tartott. Aztán visszajött, és ismét belefogott az edzésbe. Szerintem végül erre ment rá, addig járt a korsó a kútra, míg eltört.
Sok időt töltöttem Sonny Listonnal, mikor utoljára találkoztunk, megkért, hogy olvassak fel neki egy szerződést. Én megtettem, ő pedig azt mondta: ’Tényleg ez van ott? Én is így gondoltam!’. Bár tudtam volna előbb, hogy nem tud olvasni, lehet, hogy közelebb engedett volna magához.
2011. december 17.
Baranyai Gergely, Greg