×

A weboldalon cookie-kat (sütiket) használunk, amik segítenek minket a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. Weboldalunk további használatával jóváhagyja, hogy cookie-kat használjunk.

profiboksz.hu

Sergey Kovalev interjú

2016-04-30 01:44:29 /
- Ön Cseljabinszkben született. Tényleg nehéz volt ott az élet? Érzett ebből valamit gyermekkorában?
- Mint általában az összes utcagyerek (a szüleim dolgoztak, ezért tartom magam annak) állandó kalandkeresésben voltam. Játszottunk "háborúsdit" játszottunk gyárak tetején, elhagyott tornyokban. Atyaisten, ha belegondolok, hogy az én fiam ugyanezt fogja csinálni, elfog a rettegés... Mi nagyon meggondolatlanok voltunk. Engem néhány esetben egészen biztosan csak az Isten óvott meg... Rengeteget bicikliztünk, bejártuk keresztül-kasul az egész várost.
- Verekedett az iskolában?
- Volt egy osztálytársam, vele az első osztálytól kezdve verekedtünk. Hol egymással, hol egymás oldalán. Sokszor az idősebb gyerekeket uszították ránk. Egyszer hárman nagyon csúnyán összevertek. Örültem, hogy túléltem.
- Miért a bokszot választotta, miért nem mondjuk a jégkorongot? Hiszen a cseljabinszki hoki nagyon híres.
- Ez a szüleim zsebével volt összefüggésben. Aktív gyerek voltam, fociztam, birkóztam és persze jégkorongoztam. De egyszer az öltözőből ellopták a csapatunk felszerelését és a szüleim nem tudták pótolni. Így kerültem a bokszterembe. Hogy ott maradtam, az egyedül az első és egyetlen oroszországi edzőmnek, Szergej Novikovnak köszönhető. Nagyon sokat köszönhetek neki. Emlékszem, rengeteg video kazettája volt amerikai sztárok meccseiről, így Bernard Hopkinsról is. Rengeteget lassítottunk, elemeztük az amerikaiak bokszát. Aztán sok év múlva ringbe léphettem ellene.
- A Hopkins elleni meccse volt élete mérkőzése?
- Igen. De elsősorban azért, mert önmagamat kellett legyőznöm. Mérkőzni egy ekkora legendával? Ott és akkor magamat győztem le.
- Miért ment ki Amerikába?
- 2009-ben érkeztem ide. De nem terveztem, hogy itt maradok. Fel akartam készülni az orosz bajnokságra, amit abban az évben Rosztovban rendeztek. Egy évvel azelőtt, mondjuk úgy, hozzásegítettek ahhoz, hogy kikapjak a döntőbe jutásért és ez nagyon felmérgesített. Jött egy lehetőség, hogy itt készüljek fel a bajnokságra, amit meg akartam nyerni. De itt, az Államokban sem minden fenékig tejföl. Hogy őszinte legyek, amikor kiérkeztem ide, sokkot kaptam.
- Mi sokkolta ennyire?
- Elvittek Észak-Karolinába, Don Turner edzőközpontjába. Õ volt Holyfield edzője is. Az egy koszfészek. A környékén élő ember nincs, csak kukoricatáblák, bab és dohányültetvények. Civilizáció semmi. Szigorú napirend: reggeli-ebéd- vacsora, az utolsó étkezés este 6-kor utána semmi. Mindenki hamar befogyasztott a súlycsoportjába... Még kaját sem tudtunk kunyerálni vagy lopni, mert bezárták a konyhát. Az orosz hadseregben jobban etetnek, ez biztos. Este 9-kor már mindannyiunknak kopogott a szeme az éhségtől. Ha valami ételt akartál venni, félórányi bicikliútra volt egy bolt. Ami érdekes, hogy mire visszaértünk, az edzőnk már azt is tudta, mit vettünk... És már ordítozott is velünk. Így éltem ott egy évet. Ahogy most visszaemlékszem, mintha börtönben lettem volna. Ez valódi nevelés volt.
- Mikor lett ebből elege?
- Egy év után rájöttem, hogy itt már nem fejlődök. Nem volt szparringpartnerem, szinte sohasem. Oroszországban ezzel sosem volt gond. Felhívtam a menedzseremet. Átmentünk Los Angeles, Freddie Roach termébe. Ott már volt szparrinpartner elég, ráadásul ingyen, hiszen mindenki tanulni akart. Találtak nekem egy mexikói edzőt, de hamarosan elváltak az útjaink. Leginkább azért, mert Darnell Boone-t csak szerencsével vertem.
- Ez egyedül a tréner hibája volt?
- Nem. Leginkább az enyém. Sérüléssel is bajlódtam, minden rosszul állt össze. Ez után váltottunk edzőt, a menedzserem ajánlására. Valami újat szerettem volna tanulni. De leginkább azért mert volt egy rakás dolog a bokszomban, ami nem tetszett.
- Ön bejárta szinte az összes amerikai boksztermet.
- A sors Floridába vezérelt, ahol elkezdtem John David Jacksonnal dolgozni, azóta együtt dolgozunk. Floridába akkor költöznek az emberek, ha már nyugdíjasok. Fort-Lauderdale-ban éltünk, akkor már a feleségemmel. Fort-Lauderdale az öregek városa. (nevetés) Én ebből semmit nem vettem észre, hiszen vagy edzettem vagy utaztam. A feleségem nem érezte jól ott magát. Ráadásul Floridában edzeni sem jó, állandóan párás, fojtó a levegő. Kaliforniában mindig friss a levegő és a tél sem hideg. Az asszony egy évig győzködött, aztán elköltöztünk Los Angelesbe.
- Hogy tudta magára irányítani a figyelmet?
- A Boone elleni meccsel felhívtam magamra a Main Events és Kathy Duva figyelmét. Ezután már mutogattak a tévében, jelentek meg rólam cikkek. A Gabriel Campillo elleni meccs volt a belépőkártyám. Aztán felhívták a menedzseremet, hogy Cleverly ellenem akarja megvédeni a címét. Beleegyeztünk, elvettem az övet tőle.
- Sikerült barátokat szereznie?
- Persze vannak barátaim. De itt sokféle nép él, mindnek meg van a saját maga neveltetése, életformája. Ezért akarom a fiamat gyakran hazavinni Oroszországba, hogy ismerje meg az ottani embereket is. Azt szeretném, ha az ő világlátása már szélesebb legyen, mint az enyém volt. Itt az teljesen normális, hogy az emberek a szüleiket öregségükre berakják egy otthonba, aztán évente egyszer meglátogatják őket. Ezt én nem szeretem. Én már tudom támogatni a szüleimet. Az, hogy én Amerikában élek és dolgozom, az egyedül annak köszönhető, hogy amatőr bokszolóként nem engedtek érvényesülni Oroszországban. Nem állítom, hogy nyertem volna olimpiát, de hogy sokszoros orosz bajnok lehetnék, az biztos. De az akkori korrupt bokszvezetés nem adott lehetőséget. Nem volt hátterem, mint sokaknak. Az amerikai profiboksz, az más. Jobb, mint bárhol a világon. Ha teljesítesz, elismerik.
- A következő ellenfele Isaac Chilemba lesz. Hogyan fog készülni?
- A felkészülés első szakaszában a hegyekben leszünk, ahol egy erőnléti edző dolgozik velem, ő felel a fizikai felkészítésemért. Utána Floridában készülünk tovább.
- Chilemba ezt nyilatkozta: "Csak Kovaljovon lesz nyomás. Õ bokszol otthon, nekem mindegy, hol lépek ringbe. Ismerem Kovaljov minden gyengeségét és persze az erősségeit is. Megverem a saját városában. Hiszek a csapatomban, az edzőmben és magamban. Megmutatom a világnak, hogy milyen kemény fából faragtak! Kovaljov nem legyőzhetetlen, nem Isten, csak egy ugyanolyan ember, mint én. És én megmutatom, hogy a Crusher-t is össze lehet törni!"
- Én nem szeretek az ellenfelek nyilatkozataival foglalkozni. Egy ember sértett meg idáig, az eredménye azoknak a meccseknek ismert. Én ugyanúgy készülök, bárki ellen kell szorítóba lépnem. De a bokszban bármi előfordulhat, akár egy ütés is dönthet. És néha az ellenfél még félelmében is akkorát üthet és úgy eltalálhat, hogy azt hiszed, rád szakadt az ég. Boone óta tudom ezt. Ezért kell becsületesen felkészülni.
- Mi a terve a pályafutása befejezése után?
- Mindenképpen a bokszban maradok. Csináltunk egy promóteri irodát, meglátjuk, mire megyünk vele. Szeretnék fiatal, tehetséges bokszolóknak lehetőséget biztosítani. Tanítani, fejleszteni őket.
- Köszönjük az interjút!




Kiegészítésként álljon itt még egy sok érdekes információt tartalmazó nyilatkozat, melyet Kovalev 2012.12.19-én tett közzé, s amelyben a sajnálatos halálesettel végződő Simakov elleni mérkőzés körülményeit és azt azt követő eseményeket ismerteti meg az olvasókkal:


"Üdvözlök minden bokszrajongót és Roman Simakov családját és barátait, szurkolóit és mindenkit, aki azzal gyanúsít, hogy nem teljesítettem az ígéreteimet. Én azt ígértem, hogy a következő meccsem honoráriumát Simakov családjának átutalom.

Csak hogy tisztán lássunk! Én 2009 óta, amióta a profik közé léptem, egy fillér honoráriumot nem kaptam! Megismétlem, egy huncut fillért sem! Ha akarjátok elhiszitek, ha akarjátok nem! És azért nem, mert nekem nem volt promóterem, aki meccseket, később gálákat szervezett volna nekem. 3 éve minden költségemet a menedzserem, Elgis Klimas fizeti. Nevezetesen: ő fizeti az összes létező költségemet a telefonszámlától az étkezésemig, beleértve az ellenfeleim honoráriumát és ez így van a mai napig és így lesz, amíg valamelyik promóter nem lát bennem lehetőséget. Nem sajnáltatom magam, én választottam ezt az utat és végig is fogok menni rajta.
És eljött a régóta várt nap, az utolsó mérkőzésem után szerződést kaptam Katy Duva promótertől. Aki azt hiszi, hogy én úgy élek Amerikában, mint Marci Hevesen, az téved. Itt nekem nem volt senkim, a feleségemet fél éve tudta kihozatni a menedzsrem, amit külön köszönök neki. Ítéljétek meg magatok, milyen egyedül élni egy országban, aminek sem a nyelvét, sem a törvényeit nem ismered.
Most, hogy itt van Natalija is, sokkal könnyebb. Együtt járunk nyelvtanfolyamra és próbálunk beilleszkedni.
Visszatérve az eredeti témához. Ahogy a csapat és Elgis Klimas megtudta, hogy Roman kritikus állapotban van, és elmondta nekem, én azonnal fel akartam hívni a szüleit és a feleségét, de Elgis meggyőzött, hogy ne tegyem, mert abban a helyzetben nem örültek volna nekem. Õ telefonált helyettem és a segítségünkről biztosította a családot, valamint bocsánatot kért a történtekért, pedig mindketten csak a munkánkat végeztük.
Senki nem kényszerítette sem Romant, sem engem, hogy a ringbe lépjünk. Mindketten az aláírt szerződés szerint cselekedtünk. Valaki azt állította, hogy acéllemezeket tettek a kesztyűimbe. Atyaisten, ki tud ilyet feltételezni? Bejött az öltözőmbe Szimakov egyik segítője a WBC supervisorral és előttük bandázsolták a kezeimet, amit a supervisor aláírt. Majd behozták a kesztyűket, azt is leellenőrizték és a supervisor azt is aláírta, közben Roman segítője végig ellenőrizte az egész műveletsort. Tehát Szimakov apja az ilyen hülye pletyka miatt nem fogadta örömmel Elgis hívását és megkérte, hogy felejtse el a telefonszámukat.
Ezután így folytatódott a történet. Én 200 km-t utaztam hazáig Cseljabinszkba, rögtön a meccs után, Elgisz pedig elrepült Moszkvába.
A meccs utáni harmadik napon hívtak, hogy Roman nem tért magához és a kórházban meghalt. Attól a perctől kezdve, egyfolytában hívtak az újságírók és tették fel a hülyébbnél hülyébb kérdéseiket és mondták a vádaskodásaikat. Akkor megfogadtam, hogy ha még az életben egyszer ringbe lépek, a következő honoráriumomat Simakov családjának adom. Csak, hogy tudjátok, a Simakov elleni meccsért sem kaptam egy vasat sem. Azért vállaltam el a meccset, mert az utazásomat és a szállásomat Roman menedzsere fizette.
Szóval Elgis azt mondta, nem várunk semmilyen honoráriumra, azonnal elutalt 100000 dollárt Simakov menedzserének, German Tyitovnak a számlájára, aki ezt az összeget továbbította Roman családjának.
Még egy dolog. A mérkőzést Simakov menedzsre kérte. Abban az időben Kaliforniában voltam edzőtáborban, és amikor felajánlották ezt a lehetőséget, hogy Oroszországban bokszolhatok, egy pillanatig nem haboztam. És igazából mindegy volt, kivel kell mérkőznöm.
Nagyon szerettem volna a hazámban bokszolni és megszerezni a WBC Ázsiabajnok övét, hogy feljebb tudjak lépni a ranglétrán. Egy évvel ezelőtt bokszoltam már Jekatyerinburgban Avetiszjan ellen törött jobb kézzel. Csak azért vállaltam a meccset, hogy otthon bokszolhassak. Csak bal kézzel ütöttem, így csak pontozással nyertem.

Elmesélek nektek egy történetet. A 10. profi mérkőzésemet Darnell Boone ellen vívtam Atlantában, Boone szűkebb hazájában. Ez a nyolcmenetes meccs lett az est mérkőzése, bár senki nem így tervezte... Soha, senkinek nem beszéltem erről a meccsről nyilvánosan és észrevehettétek, videót sem találtok róla. Elmondom, miért. Egyszerűen nem készültem fel erre a mérkőzésre. Megnéztem a rekordját, 17 győzelem, 15 vereség, 3 döntetlen, úgy gondoltam, megint hoztak egy zsákot ellenfélnek, akit ugyanúgy kiütök az első egy-két menetben, mint a többi ellenfelemet... És a nagyképűségemért majdnem a karrieremmel fizettem. És a hülyeségem miatt majdnem az egészségemmel is.
A meccs előtt már olyan kedvetlen voltam, hogy semmi kedvem sem volt bokszolni. Második pár lettünk volna, de valami miatt főmeccs lettünk, valaki talán visszalépett a főmeccsen vagy valami ilyesmi történt. Boone helyi, legyen ez a főmeccs. OK. Na, akkor bokszoljunk! Bokszolgatunk és az első ütésemmel úgy homlokon vágtam, hogy az összes kézközépcsontom eltört, a jobb kezem a vállamig elzsibbadt. Az ötödik menetig uraltam a meccset, még fájós kézzel is uraltam a ringet. De miután leültem a sarokba, olyan fáradtságot éreztem, amilyet még sohasem a 215 amatőr és a 9 profi meccsem alatt! Egyszerűen kikapcsolt az agyam, a 6. menettől semmire nem emlékszem! Az öltözőben tértem magamhoz. AZ TÖRTÉNT VELEM AZ UTOLSÓ HÁROM MENETBEN, AMIT HA NEM NÉZEM MEG A VIDEÓT, EL SEM HISZEM!
A 7. menetben Boone úgy leütött, hogy csak a gong mentett meg a KO-tól! Ez akkora sokk lehetett, hogy a 8. menetben ütöttem-vágtam Boone-t, csak mentem előre, de hogy mi vitt, azt magam sem tudom, de végig támadtam, a jobb kezem viszont használhatatlan volt. Megosztott pontozással nyertem, de egy szót nem szólhattam volna, ha az eredmény fordított. Majdnem ráfizettem a kivagyiságomra!
Hogy miért meséltem ezt most mégis el? Mert elképzelhető, hogy Roman ugyanolyan állapotban volt ellenem, mint én Boone ellen. Én megúsztam egy leütéssel, sajnos Simakov nem. Mert engem is csak kiengedtek a 7. menet után, mert azt mondták, értelmesen válaszoltam nekik, bár semmire nem emlékszem. És Roman ellen is eltört a kezem a harmadik menet végén, mert őt is homlokon vágtam. És ahogy én sem adtam fel Boone ellen, Roman sem adta fel ellenem, mert benne ugyanaz az erkölcsi tartás volt, mint bennem. MECCSET NEM ADUNK FEL! Simakov igazi férfi volt! LEGYEN NEKI KÖNNYÛ A FÖLD ÉS NYUGODJÉK BÉKÉBEN!

Tehát, jegyezzétek meg, a boksz nem játék! Ez nem sakk, nem pasziánsz. Itt ütnek. Nagyokat és sokat. És az ütések fájnak. Nagyon fájnak. És aki azt gondolja, hogy én csaltam a kesztyűkkel, az ostoba. És ne felejtsétek, bármelyikünk, bármelyik meccsen Roman sorsára juthat! De, higgyétek el, senkinek nem kívánom! Azt sem, hogy a helyemben legyen...

Végül engedjétek meg, hogy megköszönjem az összes sportbarátnak, bokszrajongónak, hogy tartották bennem a lelket a történtek után!
Köszönöm, hogy továbbra is szurkoltok nekem! A jóisten adjon nektek erőt, egészséget!

Tisztelettel és köszönettel:
Sergey Kovalev


2016.04.30   csiga  (lenta.ru cikke alapján)

Oszd meg, tedd a kedvencek közé!

Hozzászólok:

login: jelszó: » regisztráció

A cikk is szuper, és Kovaljev is!

    2016-05-09 15:29:27

Koszonet a cikkekért!

» vadifukk   válasz erre
    2016-05-02 19:35:16

@Gebi: Sorrend nélkül:
BORISZ LAGUTYIN, 2x olimpiai bajnok (1964, 1968) olimpiai bronzérmes (1960) 2x Európa bajnok, 6x szovjet bajnok, 298 meccséből 287-et nyert meg.
VLAGYIMIR SZAFRONOV, olimpiai bajnok(1956) EB-bronzérmes, már pályafutása közben alkoholizmussal küzdött, 44 évesen halt meg májcirrózisban. A boncolásnál nem találtak benne májat.
VLAGYIMIR ENGIBARJAN, olimpiai bajnok (1956) ő az első szovjet Eb, összesen háromszoros, 5x szovjet bajnok, 267 meccsből 255-öt nyert.
GENNAGYIJ SATKOV, olimpiai bajnok (1956) 2x EB,3x szovjet bajnok, 217-ből 203-at nyert.
OLEG GRIGORJEV, olimpiai bajnok (1960), 3x EB, 6x szovjet bajnok, 253-ból 245-öt nyert meg.
SZTANYISZLAV SZTYEPASKIN, olimpiai bajnok (1964), 2x EB, 3x szovjet bajnok, 204-ből 193-at nyert.
VALERIJ POPENCSENKO, olimpiai bajnok (1964), 2x EB, 6x szovjet bajnok, 213-ból 199-et nyert meg.
VALERIAN SZOKOLOV, olimpiai bajnok (1968) 4x szovjet bajnok, 216-ból 196-ot nyert meg.
DAN POZNYAK, olimpiai bajnok (1968) 3x EB, 4x szovjet bajnok, 217-ből 203-at nyert meg.
BORISZ KUZNYECOV, olimpiai bajnok (1972)2x VB bronzérmes, 2x szovjet bajnok, 249-ből 237-et nyert meg.
VJACSESZLAV LEMESEV, olimpiai bajnok (1972) 2x EB győztes, 1x szovjet bajnok.
SAMIL SZABIROV, olimpiai bajnok (1980) eb, 2x szovjet bajnok, 180-ból 160-at nyert.
VJACSESZLAV JANOVSZKIJ, olimpiai bajnok (1988) Világkupa győztes, 2x EB, 2x szovjet bajnok.
ISRAIL AKOPKOPJAN, VB, Világkupa győztes, 3X EB, 6X szovjet bajnok, 206-ból 186-ot nyert.
VASZILIJ SISOV, VB, VK-győztes, 3x EB, 5x szovjet bajnok, 213-ból 190-et nyert.
ALEKSZANDR JAGUBKIN, VB, 2X VK, 3x EB, 3x szovjet bajnok. 200-ból 180-at nyert.
KONSZTANTYIN CZJU, VB, 2X EB, 3X szovjet bajnok, 282 amatőr meccsből 270-et nyert meg, Profiként 31(25)-2-0.

    2016-05-01 16:53:18

@csiga: Viszockij verte Stevensont kétszer... lemaradt a t, én marha.

    2016-05-01 15:46:36

Sergey egy hatalmas SPORTEMBER!!!

» Rocketfist   válasz erre
    2016-05-01 12:14:43

@Gebi: Ehhez külön kéne választani az amatőr és a profi bokszot. Profiban valószínűleg Tszyu van a ranglista élén vagy Kovalev.

    2016-04-30 22:50:50

@csiga: Köszi a forditást,nagyon jó!Kedvelem Kovalevet,mert a semmiből tört ki,mégsem felejtette el honnan jött.amit a szüőkröl mond az különösen szimpatikus,sok ember vehetne példát róla..lenne egy kérdésem hozzád,te biztosan tudod a választ:az orosz szakma kit tart a valaha volt legjobb orosz(vagy volt szovjet tagállam) bokszolójának?gondolom sok olyan bunyós is volt aki nem tudta "vászonra vinni" a rendkivüli tehetségét.

    2016-04-30 22:07:08

Ezt szuper volt olvasni! Elég direkt az ürge.

» vizsahal   válasz erre
    2016-04-30 21:09:40

Nem túl régen olvastam egy interjút Igor Viszockijjal. Õ arról híres, hogy 2x verte Teofilo Stevenson, a második meccsen kiütötte. Orosz bajnokságot nyert ugyan, de se, EB, se VB, se olimpia. Azt mondta, hogy a 70-es, 80-as években egy kis túlzással nehezebb volt szovjet bajnokságot nyerni, mint EB-t vagy VB-t. És azok közül, akik a kilátástalanság korán abbahagyatta velük a bokszot, sokan lehettek volna remek profik. Disszidálni nem nagyon volt lehetőségük, az amatőr bokszból vagy birkózásból nem tudtak megélni, abbahagyták inkább. Ezeknek a tehetségeknek a 90%-a az éhhalál elöl inkább a maffia szolgálatába álltak. Ennek a 90%-nak a 90%-a valamelyik temetőben nyugszik. Viszockij 27 évesen hagyta abba.

    2016-04-30 19:54:11

@csiga: Akkor az orosz boksznak szerencse, hogy ot van Rjabinszkij. Kar hogy keves olyan gazdag ember van mint o. De azert igy is nagy valtozasok tortentek az elmult 25 evben a profi boksz palettajan.

Emlekszem ra, hogy meg a 90-es evek elejen olvastam egy cikket amiben a szerzo azt fejtegette, hogy a kommunizmus vegevel az amerikaiak hegemoniaja is veget er majd bizonyos sportokban (tobbek kozt a profi bokszot is emlitette) amint felno a kovetkezo generacio.

Noha nagyra tartom a 60,70,80-as evek profi bokszoloit azert mindig ott van az a teny, hogy ok ugy uraltak a profi mezonyt, hogy a vilag masik fele nem volt ott. Ki tudja hany Kovalev, Golovkin, Klichko, Ortiz, Rigo, Loma vagy Usyk szintu bunyos nem jutott lehetoseghez.

» Slajos   válasz erre
    2016-04-30 19:09:30

Köszönöm a fordítást Csiga! Kovalev nagy boxoló, és nagy ember! Remélem Magyarországon is lesz Rjabinszkij, aki támogatja a magyar tehetségeket!

» deontay   válasz erre
    2016-04-30 17:21:45

@Kane: Nincs. Mindkettő a volt szovjet edzésmódszerekre épül, amit persze már a Szovjetunio felbomlása után az amerikaiaktól megtanultak vagy ellestek. Pont ma találtam egy nagyon érdekes tanulmányt,arról, hogyan fejlődtek a profi edzésmódszerek Fiztsimmonstól napjainkig. Taglalja, hogyan kell az átmenetet végrehajtani amatőrből a profi félkészülésig. Hogyan kell az izomzatot átalakítani úgy a profi karrierre, hogy a gyorsaság megmaradjon.
Szóval én nem értem, hogy nálunk miért nem akarnak az edzők tanulni... Pedig tehetség nálunk is van, de valahogy kiaknázni nem tudják ezt.

    2016-04-30 15:05:57

@csiga: Eddig is világszínvonalban TOP3 volt az orosz amatőr boksz (Kuba,Oroszország,USA) ha még így fellendíti Rjabinszkij tevékenysége akkor hamarosan egyeduralkodó is lehet benne. Félelmetes hogy már amatőrben is úgy törik össze az ellenfeleik többségét az oroszok/ukránok fizikailag mintha 20 kilóval nagyobbak lennének. Amúgy van az orosz és az ukrán ökölvívás között jelentős különbség? Mármint az edzésmódszerek, iskolák között.

    2016-04-30 14:56:57

@Slajos: Csak az oroszokra van némi rálátásom. Amióta Rjabinszkij beszállt rengeteg pénzzel az orosz amatőrbokszba, sorban szórja ki a nem odavalókat. Értsd ez alatt a korrupt funkcionáriusokat, bírókat, stb. Taglétszámtól függően adja a pénzt az egyesületeknek, de figyel arra, hogy nagyságrendileg egyformán kapjanak. Jelen pillanatban 6 serdülő- és ifjúsági edző tanul az ő pénzén az USA-ban. Mindig elmondja, hogy jó profi, csak jó amatőrből lesz.

    2016-04-30 14:44:51

Nagyon jo cikk es tanulsagos, koszonjuk a forditast csiganak.
Ki tudja hany nagy tehetseg kallodik, el profiban nem csak oroszoknal, nehez kezdetek vagy rossz menedzseles miatt. Vagy azert mert az elejen nem kap penzt mint ahogy Kovalev.

» Slajos   válasz erre
    2016-04-30 14:25:23

remek olvasmány, köszi a fordítást csiga!

    2016-04-30 14:22:22

Gratuláció Csigának :) Remek fordítás egy remek cikkre.
Szerintem Kova szerzett magának néhány újabb rajongót. Nagyon normális, nagyon emberi a fazon. Na és ezért is van, hogy nem megy neki igazából a trash-talk. Próbálkozik ugyan, de igazából nem az ő műfaja. Ez az interjú sokkal inkább az igazi énjét mutatja, az interjúk többségében is hasonlóan normális. Eddig is a kedvencem volt, de ezzel szerzett egy további jó pontot.

» Master of Disaster   válasz erre
    2016-04-30 13:53:26

Csiga, ezer köszönet a fordításaidért, rendkívül informatívak az anyagaid! Külön szeretem, hogy ezek az oroszajkú srácok nem jétszák az agyukat, Kova is a végtelenül szimpatikus egyszerűségével, Golo udvariasságával kíváló interjúalanyok.

Azért lehetett sejteni, hogy nem az átlag középosztálybeli gyerekekre jellemző sors csiszolta gránitkeménységűre Sergejt, éreztem, hogy a kivételesen mélyről jövő motivációja talán nehéz gyerekkorból fakadhat, de azt, hogy ennyire embertpróbáló utat szánjon neki a sors, nem hittem volna.
És azt sem, hogy egy ilyen utat az ő pedigréjével képes ember végigcsinálni.
A cikk csak megerősített a vele kapcsolatos véleményemben, viszont ezekután őszintén kívánom, hogy teljesíténye a sportág legnagyobb ikonjai közé emelje a nevét!

    2016-04-30 13:37:25

+1

» All_in   válasz erre
    2016-04-30 11:49:28

Kösz a fordítást!

    2016-04-30 11:41:02

Jó ilyet olvasni. Köszi csiga!

» Peacock   válasz erre
    2016-04-30 11:40:36

Baromi durva hogy azokon kívül akiket ez a sport felemel, valahol egy temetőben vagy egy sötét szobában vannak, akiket pokolra juttatott... Veszélyes sportág ez, ezért jár ki kivétel nélkül mindenkinek a tisztelet amiért belép a ringbe, és szembenéz az ellenféllel, és a legjobbat hozza ki magából. Nyugodjon békében Simakov, egy igazi harcos volt.

    2016-04-30 10:45:48

fasza gyerek ez a Kovalev.

    2016-04-30 10:26:14

Köszönjük. Nagyon szimpatikus és ritka őszinte nyilatkozat.

» Sarkozi Robert   válasz erre
    2016-04-30 10:22:17

Golonak mekkora feje van. :D Nem is csoda, hogy így átsétál az ütéseken.

Csiga, köszi! Remek volt.

» GaiusM   válasz erre
    2016-04-30 10:17:27

@fowler: sajnos

    2016-04-30 09:50:15

Köszönöm a cikket Csiga!

» komix73   válasz erre
    2016-04-30 09:30:14

@czir88: "de valljuk be kell az ökölvívásnak a tenyérbemászó, nagyképű, hülyeségeket pofázó (szintén tehetséges) másik véglet is."

Ez igaz de sajnos egyre több a nagyképű hülyeségeket pofázó tehetségtelen akiket a médiajelenlét tesz ismertté. :-(

» fowler   válasz erre
    2016-04-30 08:52:01

@tomba: Teljes mértékben egyetértek, és jó hogy vannak ilyen bokszolók , Kovalevet szinte csak szeretni és kedvelni lehet, de valljuk be kell az ökölvívásnak a tenyérbemászó, nagyképű, hülyeségeket pofázó (szintén tehetséges) másik véglet is. Mert ezekkel az emberekkel kerek ez a sport!:)

» czir88   válasz erre
    2016-04-30 08:45:24

Nah ez fasza volt!! Gratula Csiga!!

» czir88   válasz erre
    2016-04-30 08:41:46

Remek interju egy remek sportemberrel. Koszi, Csiga!

» bpjotruska   válasz erre
    2016-04-30 08:28:49

Köszi Csiga! Remek volt ismét! Na valahogy így kell ehhez a sporthoz hozzáállni.

» kovban   válasz erre
    2016-04-30 08:17:34

ez király volt. egyszerűen nem hiszem el, hogy valaki nem látja, hogy a sport ez, és nem a nagyhangú halandzsa, meg trash talk. és ez a tök normális srác a korszak egyik legjobb bokszolója. szal így is lehet, na.

    2016-04-30 08:10:47

Köszönjük szépen a fordítást! Nagyon jó, nagyon érdekes!

» pacfan2   válasz erre
    2016-04-30 07:42:50

Köszönjük Csiga, tényleg jó ilyet is olvasni egyesek nagyképű fröcsögése helyett.

    2016-04-30 07:35:17

Nagyon normális ez a Kovalev. Jó ilyet olvasni ,hogy valaki Cseljabinszkben tekeri vissza a kazettákat , pár év múlva pedig ő maga az aki lezárja annak a bunyósnak a karrierjét akiről annyit nézte a videókat. Nem semmi

» SirPsycho   válasz erre
    2016-04-30 06:12:35
Ugrás az oldal tetejére