Az amatőrként olimpiai és három világbajnoki címet szerző Odlanier Solis lesz Vitali Klitschko következő ellenfele. A kubai szökevény profiként egyelőre még nem kápráztatta el a nagyérdeműt, bár eddigi feladataival könnyedén megbirkózott, a hírek mégsem teljesítményéről, hanem feles kilóiról és fegyelmezetlenségéről szóltak. Emiatt a március 19-i összecsapáson sokan a Vitali Klitschko vs. Juan Carlos Gomez mérkőzés koreográfiájának megismétlődését várják. Solis honfitársa és akkor még csapattársa, a szintén notórius lógónak számító Gomez csalódást keltő teljesítménnyel kapitulált a kilencedik menetben. Vajon ugyanilyen sors vár Solisra is az ukrán óriás ellen? A jelek szerint korántsem, az Árnyék a Sierra Nevada-i magaslati edzőtáborban Gomezzel ellentétben kőkeményen és teljes profizmussal készül élete mérkőzésére.
Mit is csinál pontosan itt a spanyol hegyekben?
Edzünk, mi mást csinálnánk? Jelenleg napi három tréning van, egy edzőközpontban vagyunk, az edzésen, evésen és alváson kívül mást itt amúgy sem lehet csinálni.
A családja Miamiban van, hogy tartja velük a kapcsolatot?
Mindennap telefonálok a feleségemnek és a gyerekeimnek, és persze Facebookon és Skype-on is tartjuk a kapcsolatot, az Internet korában ez nem okozhat problémát.
Kubában is maradtak rokonai?
Persze, a szüleim és a család nagy része Havannában él, ahogy a legidősebb fiam, Bryant is. De vele is annyit beszélek és chatelek, amennyit csak lehetséges.
Egy kubainak hogy tetszik a hó 2000 méteres magasságban?
Nagyon szép a kilátás, de a síelést sosem fogom kipróbálni.
Ha nem is síel, a boksz mellett milyen sportágak érdeklik még?
Gyerekként sokat baseballoztunk, ez nálunk nemzeti sport, ahogy a spanyoloknál vagy a németeknél a labdarúgás.
Csapatban is játszott?
Nem, az utcán játszottunk, speciális utcai szabályok szerint. Még normális ütőnk és labdánk se volt, azzal baseballoztunk, amit találtunk, rongyba csomagolt kövekkel, palack kupakkal. Leggyakrabban teniszlabdával játszottunk, amiről leszedtük a filc felületet és mivel ütőnk se volt, a labdát az öklünkkel ütöttük el.
Így ismerkedett meg az ökölvívással?
Nem, ez egy másik utcai játék során történt. Egy ilyen verekedős játékban, olyan, mint egy párnacsata, amiben az volt a feladat, hogy eltaláljuk a másikat miközben én nem kaphattam találatot. Ebben annyira jó voltam, hogy valaki megkérdezte, nem akarok-e lemenni egy bokszedzésre.
Hány éves volt akkor?
Nyolc voltam mikor először lementem az edzőterembe.
A szülei egészen biztos büszkék voltak, mikor rájöttek, hogy mennyire tehetséges is a kis Odlanier. Végül is a boksz is nemzeti sport nem?
Õszintén szólva az apám nem igazán volt elragadtatva a dologtól, mondhatni irtózik a boksztól, így először nem is említettem neki a dolgot. Aztán egyik ismerősünktől megtudta az igazat, miután az gratulált neki, hogy milyen jó voltam, mikor megnyertem az első mérkőzésemet. Egy kiadós veréssel várt otthon (nevet).
Amatőrként rengeteg győzelmet aratott. Ennek azért örülnie kellett, nem?
Azt kell mondjam, hogy beletörődött, megértette, hogy ebben nagyon jó vagyok. De még mindig nem tudta megszokni az ökölvívást, mérkőzésre is csak egyszer kísért el. Ráadásul akkor pont összeszedtem egy mély vágást és úgy ömlött belőlem a vér, mint egy disznóból. Ez biztos nem segítette hozzá, hogy megszeresse ezt a sportot.
Ön hogyan viszonyul a bokszhoz? Egyszer azt mondta, hogy nem valami nagy rajongója.
A boksz a foglalkozásom, amit nagyon jól végzek. Ezzel keresem a pénzem és etetem a családomat. De nem igazán ragadtat el a dolog, nem nézem meg más meccseit, egyszerűen nem érdekelnek.
Hogy lehet mégis sikeres valaki egy sportban, ha gyakorlatilag szenvedély nélkül űzi?
Ahogy mondtam, ez a munkám. Ha őszinték vagyunk, akkor beláthatjuk: a boksz nem valami szép sport. Két ember üti egymás arcát, ez nem igazán dicséretes dolog.
De ha közben azt sugallja, hogy a boksz nem valami szép dolog, akkor mit mond a nézőknek, akik az Ön meccseit szeretnék látni?
Nem kell semmit sem megmagyaráznom a szurkolóknak. Õket a sport érdekli, nyűgözi le, nem én. A boksz a legegyszerűbb módja a párbajnak, férfi a férfi ellen, nincsenek segédeszközök, csak a kesztyűk, amik arra szolgálnak, hogy nehogy komolyabban megsebesítsük az ellenfelet. A szabályok világosak és teljesen egyszerűek. Elismerem, van ebben valami tiszteletreméltó, hogy úgy kell küzdened, hogy csak a kezedre számíthatsz. Az emberek egyenlő küzdelmeket akarnak, tudni akarják ki a legjobb és a legerősebb. Ezt el tudom fogadni, de nem nyűgöz le annyira, hogy rajongónak állítsam be magam.
Nemrég többször is azt nyilatkozta, hogy Ön a legjobb és legerősebb nehézsúlyú. Szükséges, őszinte magabiztosság vagy csak show, ami a mérkőzés eladásához tartozik?
Egyszerűen az eddigi tapasztalataim mondatják ezt velem. Eddig egy fontos meccset sem veszítettem el, mindenkit megvertem, aki eddig az utamba került. Tudom, hogy mire vagyok képes, tudom, hogy eddig nem találkoztam olyannal, aki bármit is jobban csinált volna valamit, mint én, és hiszek benne, hogy nem is lesz senki. Persze alapvetően ezek a szövegek a show részei. Egyáltalán nem vagyok a szavak embere, azt inkább ráhagyom a promóteremre, Ahmet Önerre, én a ringben szeretnék bizonyítani.
A szakértők többsége szerint egyértelműen Vitali Klitschko a mérkőzés esélyese. Az elmúlt években még ütést is alig kapott, fizikálisan jóval erősebb Önnél, és, legalábbis profiként, jóval tapasztaltabb. Mit mond erre?
Beszéljünk erről a mérkőzés után, akkor már többet fogunk tudni. A sajtótájékoztatón azt kérdezték tőlem, hogy mit fogok kezdeni Vitalijjal, mert ő sokkal jobb, mint az eddigi ellenfeleim közül bármelyik is. Én viszont visszakérdezek, mit is csinál ő sokkal jobban? Eddig mindig olyan ellenfelekkel bokszoltam, akiknek két keze és két lába volt. Amíg Vitali nem varázsol elő egy harmadik kezet, addig nem tudom, hogy miért kellene őt egészen másképp kezelnem, mint az eddigi ellenfeleimet.
Sokan felhánytorgatják Önnek, hogy amatőr korához képest rengeteg súlyt szedett fel, alábbhagyott a fegyelme és a szorgalma. Hogyan éli meg ezeket a megnyilatkozásokat?
Nem értem, hogy az emberek miért foglalkoznak ennyit a súlyommal. De tőlem gondoljanak csak amit akarnak, hogy mennyire lusta vagyok és milyen keveset edzek. Sőt Vitali is csak gondolja ezt! Az igazság úgyis kiderül március 19-én.
Elárulna valamit a taktikáról? Mint jóval kisebb embernek, valahogy közel kellene kerülnie Vitalihoz, hogy el tudja kerülni a hosszú és erős balegyeneseit.
Az edzőmmel, Pedro Diazzal meg fogjuk találni a megfelelő megoldást Vitali ellen, emiatt senkinek se legyenek kétségei. Egy biztos, győzni megyünk Kölnbe, én akarok lenni az első kubai profi nehézsúlyú világbajnok. Mindent meg fogok tenni, hogy ezt az álmot valóra váltsam és történelmet írhassak.
Utolsó kérdés, a neve, Odlanier igen szokatlannak hangzik, nem igazán tűnik spanyolosnak. Sőt, nem is igazán hallani másról, akit így hívnának. Ez egy felvett név vagy honnan van?
Nem, Kubában ez elég gyakori. A válogatottban is volt egy másik Odlanier és azt hiszem az olimpiai győzelmem óta még jó pár Odlanier lehet Kubában (nevet). Na jó az igazság: röviden, az anyám korábban tanárnő volt, volt neki egy diákja, akit Reinaldónak hívtak. Megtetszett neki a név, de túl sok Reinaldo volt már, így egyszerűen megfordította, így lettem Odlanier.
Michael Massing
2011-02-09 Leone