×

A weboldalon cookie-kat (sütiket) használunk, amik segítenek minket a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. Weboldalunk további használatával jóváhagyja, hogy cookie-kat használjunk.

profiboksz.hu

Michael Buffer interjú

2008-07-22 00:00:00 /

John Lesky 1921-ben Frankie Mason legyőzésével légsúlyú bajnok lett, alig hét hónappal később pedig harmastúlyban is a csúcsra ért a Madison Sqare Gardenben. Még kétszer bokszolt a Madisonban, majd több mint 70 évvel később egy újabb Lesky áll a bokszmekka szorítójában, kesztyű helyett azonban mikrofon van a kezében, a nézők pedig hirtelen elhallgatnak mikor a nyurga figura megszólal. Michael Buffer 1989-ig nem is tudott róla, hogy apai nagyapja valaha bokszoló volt, világbajnok, akit a ringben csak John Buff-ként emlegettek. Az unoka ma a világ egyik legismertebb hangja, megszámlálhatatlan boksztörténelmi összecsapás fő hangulatfelelőse, aki nemrég sajnos azzal került a címlapokra, hogy rákot diagnosztizáltak szervezetében. Szerencsére a 63 éves szpíker azóta a gyógyulás útjára lépett és már vissza is tért a ringbe feledhetetlen orgánumával. Mr. Hanggal Björn Jensen beszélgetett Hamburgban a Klitschko vs Thompson összecsapás előtt.

Március 20-án rákműtétnek vetette magát alá, éppen ezért egy kevésbé kreatív beugrókérdéssel kezdeném: hogy van?

Jól vagyok, szerencsére a legjobb sebész foglalkozott velem. Bár az utókezelés még évekig elhúzódik majd, amíg teljesen egészséges nem leszek. De jelenleg semmilyen mellékhatásra nem panaszkodhatok.

Amikor a világ leghíresebb ringszpíkerénél torokrákot diagnosztizálnak, akkor a félelem talán kétszer akkora, mint normál esetben. Végül is az Ön számára az egyik legfontosabb dolog miatt kellett aggódnia, a hangjáért.

A rák mindig borzalmas, ezért az egyetlen gondom csak az volt, hogy túl fogom-e élni. A hangomra egyáltalán nem gondoltam. Kivették a mandulámat és a torkom baloldalából nyirokcsomókat távolítottak el. De 30 nappal a műtét után újra szorítóban voltam.

Mi lett volna, ha mégis elveszti a hangját? Legalább biztosítva van?

Nem, a hangomra ugyan évekkel ezelőtt biztosítást kötöttem, de a magas költségek miatt fel kellett mondanom. Erre a lehetőségre, hogy elveszthetem a hangom, nem is gondoltam bele. Valószínűleg akkor nyugdíjba vonultam volna.

„Let’s get ready to rumble!”, ezzel a mondattal lett világhírű és egyben gazdag is. Hogy is jött ez az ötlet erre a szlogenre?

Ez abban az időben volt, amikor a televíziók elkezdtek egy kis stílust vinni a bokszmérkőzésekbe. Akkor azt akarták, hogy a főmeccsek előtt minden résztvevőt név szerint megemlítsünk. De ez a percekig tartó monológ számomra teljesen unalmas volt, ezért akartam valami egyedit kitalálni, amivel az igazán fontos személyekre, a sportolókra tudnám terelni a figyelmet. Így jött végül is ez a mondat és egy kis úgymond "megszokási idő" után végre az igazi hatását is kifejtette.

Hogy jött rá, hogy ezzel a hanggal milliós nézettséget is produkálhat?

Mikor 1982 októberében elkezdtem a szpíkerkedést, akkor fogalmam sem volt, hogy ennek ekkora hatása lehet majd. Az első hónapokban szüntelenül szólítottak le emberek, akik a tv-ben láttak. Akkor eszméltem rá, hogy mekkora eredményt is érhetnék el ezzel. Kezdetben persze féltem ez egésztől, de hihetetlenül izgalmas is volt egyben.

Soha nem vett részt oktatáson, ahol beszédtechnikát tanítanak?

Nem, soha. Sőt sosem terveztem, hogy ringszpíker leszek. A mai napig nem edzek, nem végzek speciális ún. tisztítóprogramot, mivel 35 éve felhagytam a dohányzással. Nem gyakorlok semmit, minden spontán jön.

Vagyis a lámpalázat még hírből sem ismeri.

25 év után nem, persze kezdetben a nagy meccsek előtt azért ideges voltam.

Ön nemcsak a bokszban aktív, kit konferál fel a legszívesebben és melyik a kedvenc sportága?

Minden nagy amerikai profiligának dolgoztam már, tenisztornák, póker és biliárdversenyek és nem utolsó sorban sok tv-shownak, de amit máig legszívesebben csinálok, az az igazán nagy bokszmeccsek konferálása. Az izgalom, amit ott tudok generálni, nos az igazán különleges.

Minden meccsére emlékszik?

Hát nem vezetek róla naplót, így nem tudom megmondani, hogy mennyi is volt eddig.

Mégis melyik volt a legemlékezetesebb?

Ez egy igazán hosszú lista lehetne, túl hosszú ennek az interjúnak. De Evander Holyfield meccseit mindig nagyon izgalmasnak találtam.

És hol volt a legjobb hangulat?

Ez a lista is jó hosszú lenne, Manila, Madison Square Garden, Manchester, München és ezek csak az M-betűs helyek….

Rendben, akkor legalább azt mondja meg, melyik volt a legrosszabb?

Olykor egy „Black Tie Ballroom Boxing” nevezetű rendezvényen dolgozom, ahol a nézők részegek és dohányoznak. Õket nem érdeklik a meccsek, így a hangulat is rossz.

Tud bokszolni?

Igen, mikor katona voltam, akkor bokszoltam, sőt nem is voltam olyan rossz. Egyébként mindig utáltam azt a szabályt, hogy az ellenfélnek vissza szabadott ütnie.

Szóval inkább csak szurkolóként lett szerelmes az ökölvívásba. Ki volt a példaképe?

Muhammad Ali. Olyan, mint ő soha nem lesz, minden idők legnagyobb sportolója. Sosem fogom elfelejteni, amikor az egyik gálán oda jött hozzám, átkarolt és a fülembe súgta: én még mindig szebb vagyok, mint te!

Sportsztárokkal és egyéb hírességekkel mutatkozik, magát is sztárnak érzi?

Természetesen sokan kérnek tőlem autogramot vagy közös fotót. Megpróbálok minden kívánságot teljesíteni, ugyanakkor még mindig megdöbbenek azon, hogy ilyen hírnevem van. 25 év után is furcsa, hogy ennyi sztárt ismerek és még meg is szólítanak. Persze most már normálissá vált, hogy olyan emberekkel beszélek, mint Jack Nicholson vagy Sylvester Stallone. Tavaly Adam Sandlerrel forgattam egy filmet, amiben én játszom a gonosztevőt. Mikor az operáció után a kórházban feküdtem, Adam többször felhívott és az állapotom iránt érdeklődött. Szóval az ilyen dolgok ma már normálisak számomra, de ha belegondolok, hogy hova is jutottam, akkor mindig elcsodálkozom.

Németországban is igen ismert a neve, rengeteg meccset konferált már fel itt is. Van valamilyen különleges kapcsolata, kötődése Németországgal, ismeri Hamburgot?

Az elmúlt 14 évben talán ötvenszer voltam Németországban. Itt annyi történelem, építészet és kultúra van, hogy még ötvenszer el kellene jönnöm, hogy azt mondhassam, legalább a 10 százalékát ismerem az országnak. Itt egyszerűen kitűnően érzem magam, amit leginkább abból veszek észre, hogy Németországot mindig egy pár font túlsúllyal hagyom el, mivel az ételek és a sörök ellenállhatalanok. Sokszor voltam már Hamburgban, és a várost csodálatosnak találom. Az itt székelő Universum, vagy a berlini Sauerland-istálló nagyszerű meccseket rendez, és azzá tették a német sportot ami.

Ma este ismét Wladimir Klitschkót fogja bekonferálni. Mi a véleménye Klitschkko nehézsúlyban betöltött szerepéről?

Wladimir és a bátyja Vitali is figyelemreméltó karriert tudhat magáénak. De sokkal fontosabb a szorítón kívüli megjelenésük, a jótékonysági szervezetek támogatása. Ez igazi úriemberré tette mindkettőt.

Egy másik úriember igen kedves Önnek. Igaz, hogy Henry Maske a kedvenc német bokszolója?

Igaz, mindig szívesen néztem a meccseit. Mikor tavalyi visszatérése alkalmából Virgil Hill ellen bokszolt, az volt életem egyik legnagyobb pillanata. Senki nem adott neki esélyt, de annyira eltökélt és koncentrált volt, hogy sikerült neki, kőkeményen megdolgozott a győzelemért. Arra az estére mindig emlékezni fogok.

Sőt, Ön is egyfajta gentleman, hiszen mindig tökéletesen öltözködik. Saját maga vásárolja az öltönyeit és mennyi is van belőle?

Mindig is divatmániás voltam. Szívesen megyek vásárolni, és egyik gyengém mikor olyan ruhákat vásárolok amikre igazából nincs is szükségem. Biztosan van egy tucatnyi öltönyöm, amit még nem is hordtam eddig. Nemrég egy gyűjtést szerveztem a ruhatáramból, és megdöbbentem, hogy legalább 30 öltönyöm volt, amik teljesen kimentek már a divatból.

A bokszban is a divat diktál olykor, időközben feltűnt pár ringszpíker a porondon. Versenytársat lát például Jimmy Lennon Jr-ban?

Nem, egyáltalán nem, sőt ellenkezőleg. Jimmy például remek munkát végez, és még profitálunk is egymásból. Õ mindig el tudta vállalni azokat a megbízásokat, amiket időhiány miatt vissza kellett utasítanom.

Ha profi bunyós lenne, akkor legszívesebb kivel konferáltatná fel magát?

Felvenném a saját szövegemet egy szalagra.

És valószínűleg a bevonuló zenéjét is maga csinálná…

Magát bíznám meg, a dalt így hívnák: "megőrültem, hogy ilyet csinálok..."

Végezetül egy kis szakértői segítséget, mit tesz rekedtség ellen?

Mentolos cukrot szopogatok, ennél én sem tudok többet tenni.

2008.07.14. Leone 


Oszd meg, tedd a kedvencek közé!

Hozzászólok:

login: jelszó: » regisztráció

Ez az Ali sem egyszerű fazon. : )

» Nikike   válasz erre
    2008-07-24 10:36:14

"Muhammad Ali. Olyan, mint ő soha nem lesz, minden idők legnagyobb sportolója. Sosem fogom elfelejteni, amikor az egyik gálán oda jött hozzám, átkarolt és a fülembe súgta: én még mindig szebb vagyok, mint te!"

» Tyll Vietta   válasz erre
    2008-07-23 22:51:25

megvan az amerikai önbizalom. Ennek ellenére inkább humorosnak tünik mint nagyképünek.

» hul345   válasz erre
    2008-07-23 21:30:01

"Igen, mikor katona voltam, akkor bokszoltam, sőt nem is voltam olyan rossz. Egyébként mindig utáltam azt a szabályt, hogy az ellenfélnek vissza szabadott ütnie."

Lehet, hogy az Universumhoz kellett volna szerződnie:D:D:D! (Ez gonosz volt, de nem tudtam kihagyni:))

    2008-07-23 14:41:28

"Igen, mikor katona voltam, akkor bokszoltam, sőt nem is voltam olyan rossz. Egyébként mindig utáltam azt a szabályt, hogy az ellenfélnek vissza szabadott ütnie."
: )

» Nikike   válasz erre
    2008-07-23 13:14:16

Nekem az tetszik, hogy Lennon mindig el tudta vállalni, amit ő idő hiányában visszautasított...

» ecstasy999   válasz erre
    2008-07-23 12:57:02

"Felvenném a saját szövegemet egy szalagra."

"...és ezek csak az M-betűs helyek..." :)

» loop80   válasz erre
    2008-07-23 10:56:16

Az interjúhoz kapcsolódva feltettem az ftp-re Bufferől egy pár éves rövid HBO-s anyagot.

    2008-07-23 05:41:29
Ugrás az oldal tetejére