- Egis, hogyan kerültél a profi bokszba?
- Gyermekkoromtól kezdve érdekelt a boksz, magam is jártam edzésekre, de egy betegség miatt abba kellett hagynom a sportolást. Amikor 1989-ben kijöttem Amerikába, épp a nehézsúly nagy korszaka zajlott. Holyfield, Tyson, még Larry Holmes is a pályán volt, Riddick Bowe. A Bowe-Holyfield meccset 1991-ben a helyszínen, Las Vegasban néztem meg. Évekig jártam szinte minden gálára. Az egyik ilyen gálán Gary Shaw ismertetett össze Don Turnerrel 2001-ben. Turner azt mondta nekem: "Figyelj, van arra felétek Oroszországban meg Ukrajnában nagyon sok jó bokszoló, ha gondolod, hogy valakiben van fantázia, akkor hozd ki, foglalkozom vele, aztán meglátjuk, meddig jutunk el, de egy próbát megérne." Akkoriban Seattle-ben éltem, ott dolgozott egy teremben az orosz olimpiai válogatott egyik edzõje, Rubincsikov mester. Vele elég régen kapcsolatban voltam. Õ azt mondta, hogy menjek le hozzá egy edzésre, van nála pár srác, akivel érdemes foglalkozni. Így kezdtem el dolgozni az ukrán Pavel Kravcsenkóval. Õ volt a tanulópénzem.
- Megérte bele fektetni?
- Igazából nem érdekelt, hogy ezzel akár pénzt is lehet keresni, de örültem, hogy tudok segíteni néhány honfitársamnak. Élveztem, hogy utazom a meccsekre, gálákra.
- Mikor hallottál elõször Vaszilij Lomacsenkóról?
- Miután érdekelt a boksz, hallottam róla korábban, de személyesen 2007-ben a chicagoi világbajnokságon láttam. De igazából nem foglalkoztam vele, mert más célból voltam ott Don Turnerrel, Teddy Atlasszal és Evander Holyfielddal együtt. Vaszja egyébként ott szenvedte el egyen vereségét az amatõrök között. 2009-ben Turnerrel utaztam Rosztovba, az orosz ökölvívó bajnokságra, hátha találunk egy tehetséget, ott hallottam, hogy Lomacsenko olimpiát nyert. Igazából akkor kezdett érdekelni, miután megnyerte a 2012-es játékokat is. Aztán egyszer nézek egy interjút, amit jó barátom Teddy Atlas adott az ESPN-nek. Az olimpiai bokszmeccsek kapcsán kérdezgették, - mert Teddy szakkommentátora volt az olimpiai bokszmeccseknek - hogy látott-e valakit, akiben profiként is lehet fantázia. Azt mondta, az összes ott szereplõ bokszoló közül egyet tud kiemelni, akinek fényes profi karriert jósol, az az ukrán Vaszilij Lomacsenko.
- Hogyan kerültél a közelébe, és hogyan tudtál a menedzsere lenni?
- Erre még emlékezni sem akarok! Viccelek, természetesen. (nagyon nevet) Elõször az apával, Anatolij Nyikolajeviccsel beszéltem, de mindig kitérõ válaszokat adott, hogy vannak ajánlataik, de még a BSB-ben vannak is kötelezettségeik, térjünk erre vissza késõbb. Pár hónap múlva felhívtam egy kijevi barátomat, hogy nem érdekel, milyen áron, de szerezze meg Vaszja privát telefonszámát. Néhány nap múlva hívott, hogy meg van a telefonszám, hívhatom. Elutaztam Kijevbe, hívtam Lomacsenkót vagy tízszer, mire felvette. A beszélgetésre életem végéig emlékezni fogok.
- Halló, Vaszilij? Egis Klimas vagyok... és itt közbevágott...
- Konkrét ajánlatod van? Mert ha nincs, hagyjuk a beszélgetést, elegem van az értelmetlen beszélgetésekbõl.
- Ajánlatom van, de azt telefonban nem mondom el, Kijevben vagyok, üljünk le, beszéljünk.
- Rendben, este megbeszélünk egy idõpontot.
Este hívom, persze nem vette fel a telefont. Gondoltam, belõlem bohócot nem csinál, másnap visszautaztam Amerikába. Csináltam tovább a dolgomat, de valahol csak nem hagyott nyugodni a dolog. Közben persze hívogattak promóterek, hogy tudom-e prezentálni nekik Vaszilijt. Arum hívott, hogy neki hetente ajánlják a világ minden tájáról Lomacsenkót, mit tudok arról, ki menedzseli. Nem tudtam semmit mondani neki. Megint felhívtam a kijevi barátomat, hogy hozzon össze olyannal, aki napi kapcsolatban van Vaszjával. Így barátkoztam össze Kirill Sevcsenkóval, aki amellett, hogy a család barátja, az ukrán bokszszövetségben komoly beosztásban volt, õ kísérgette Lomacsenkóékat mindenféle tárgyalásokra. Felhívtam, elmondtam, mit akarok, egy jót beszélgettünk. A beszélgetés végére kiderült, hogy Amerikában nincsenek valós kapcsolataik, így azt mondtam: 'Figyelj Kirill, én megszervezek egy amerikai utat, ahol leülhetnek néhány komolyabb promóter céggel, én nem szólok bele a tárgyalásaikba. Minden költséget állok a repülõjegyektõl a szállásig, csak jöjjenek ki.'
Néhány nap múlva jött a válasz, hogy rendben, szervezzem. A Lomacsenko-csapat 12 emberbõl áll. Szó szerint elröhögtem magam, de közben azon tûnõdtem, hogy ez most vizsgáztat engem, hogy van-e pénzem? Röhögés közben azért elmondtam, ha 12, akkor legyenek tizenketten, ezen semmi nem fog múlni. Intéztem tizenkét vízumot, repülõjegyet, és vártam a brigádot New Yorkban. Onnan át kellett menni Pennsylvaniába, mert másnap ott bokszolt Kovaljov Cornelius Whyte-tal. Ott volt Kathy Duva is, aki azt mondta nekem, hogy az õ cége nem tudja megfizetni Lomacsenkót, nézzek mást. Vége volt a gálának, indultunk vissza New Yorkba. Útközben felhívtam Teddy Atlast, mondom neki: " Teddy, emlékszel az olimpiáról egy Lomacsenko nevû ukránra? Itt ül mellettem, úgy gondoltuk, meghívunk egy vacsorára." Ez a beszélgetés is megér egy misét:
- Egis, ne menjetek ti sehová vacsorázni, egyenesen hozzám gyertek, már gyújtom is be a fát, sütögetünk itt nálam.
- Teddy, mi összesen tizennégyen vagyunk!
- Barátom, ne aggódj, a feleségem albán, nálunk mindig nagy a vendégsereg, gyertek csak nyugodtan.
Mire Teddyhez értünk, már az ajtóban mondta, hogy intézte a repülõjegyeket Los Angelesbe, mert holnap várnak minket De La Hoya irodájában. Jó hangulatú estét töltöttünk Teddynél. Megmutatta a múzeumát, és jót beszélgettünk. Másnap bementünk De La Hoya irodájába, de maga a tulajdonos nem volt sehol. Richard Schaefer és két mérkõzésszervezõ, Eric Gomez és Roberto Diaz fogadott. Beszélgettünk, Schaefer azt mondta, csinálnak egy szerzõdéstervezetet, és pár napon belül elküldik. Egy hét múlva hívott Schaefer, hogy De La Hoya azt üzeni, ad 300000 dollárt a szerzõdés aláírásakor, és garantál évi öt meccset. Mondtam neki, hogy ez szép, de írják is le. Másnap délelõtt 11-re volt megbeszélve egy találkozó a Top Ranknél. Arum nem volt ott, csak Brad Goodman és Bruce Trampler mérkõzésszervezõk. Konkrétumot nem tudott mondani egyik sem, végül Goodman felhívta Arumot, hogy itt vagyunk. Arum a Bradley-Marquez mérkõzés sajtótájékoztatóján volt, mikor meghallotta, hogy ott vagyunk, azt mondta, azonnal intéz repülõjegyet, estére legyenek itt. Másnap reggel már Los Angelesben voltunk Arumnál.
- Az a hír járja, hogy Lomacsenko komoly feltételeket szabott a tárgyaláson.
- Egy elég hosszú beszélgetés végén azt mondta Bobnak: "Nekem nem kell egy fillér aláíráspénz, nekem garancia kell, hogy az elsõ meccsemen világbajnoki övért mehetek. Arum mondta neki: "Vaszilij, egy címmeccshez ranglistán kell lenni, anélkül nem megy. De annyit garantálok, ha megnyered az elsõ mérkõzésedet, akkor a másodikon címmeccsen bokszolhatsz." A Lomacsenko-csapatnak ez nagyon tetszett, úgyhogy elég könnyen megegyeztem Arummal a részleteket illetõen. Bob az elsõ meccsért 100000 dollárt akart adni, mondtam, hogy duplázza meg szépen. Gondolkodás nélkül beleegyezett. Ezenkívül fizette a költségeiket, autókat vett, és a többi. Mikor eljöttünk Arumtól, illetve a Top ranktõl, Vaszja azt mondta: 'Az, hogy te vagy mától a menedzserem, az nem kérdés, errõl beszélni sem akarok többé. Ahogy a Top Rank elküldi a szerzõdést, és az lesz benne, amit megbeszéltünk, akkor azonnal aláírom.'
Hozzá kell tennem, hogy a GBP azóta sem küldte el az ígért szerzõdést. (újból nevet) Így kezdõdött Vaszilij pályafutása.
- Nézzünk körül önnél. Kovaljov, Gvozgyik, Uszik, meg még pár feltörekvõ tehetség. Velük hogyan tovább?
- Kovaljov pár hét pihenõt kapott a Sabranszkij meccs után. Uszik készül a Breidis elleni meccsére, Gvozgyiknak ellenfelet keresünk. Nem nagyon kapkodnak érte az ellenfelek. Marcus Browne ellen bokszolt volna, de õ visszamondta.
- Bob Arum azt mondta, szívesen megnézne egy Kovaljov-Gvozgyik mérkõzést...
- A két srác jóban van egymással, de ezekben a kérdésekben nem én döntök. Kovaljov Barrera ellen készül, más kérdés, hogy a kubai akarja-e. Õ inkább Bivollal mérkõzne. De ha a két fiú megegyezik egymással, akkor legyen Kovaljov-Gvozgyik. Csak akkor bármelyik ujjam harapom meg, fájni fog. Elvileg Gvozgyiknak még egy eliminátori meccset kéne bokszolnia, hogy Adonis Stevenson kihívója lehessen, megnézzük ezt a lehetõséget is. Szergejt meg inkább egy Beterbijev elleni mérkõzés érdekelné, de meglátjuk a késõbbiekben, hogyan tovább...
- Egis, további sok sikert neked is, és a versenyzõidnek is, valamint köszönjük az interjút!
- Én is köszönöm!
