mike tyson póló
profiboksz.hu

„Legtöbben csak a Barbárt látják bennem” – Interjú Tóth Tamással

2017-04-21 13:26:41 /

Szerda este Berki Ferenc edzőtermébe látogattam el, hogy találkozzak és beszélgessek a hétvégi székesfehérvári Felix Promotion ökölvívó gála főmérkőzésének egyik résztvevőjével, a cirkálósúlyú Magyar bajnok Tóth Tamással. Jóformán semmiféle információt nem találtam a bunyósról az interneten, amely konvencionális kérdésekre alapuló beszélgetést vázolt elém a találkozóra készülvén. Motoszkált azonban bennem valami sokkal izgalmasabbnak tetsző, spontán irányvonal, amelynek a csapásán haladva nem kívülről befelé, hanem belülről kifelé rajzolódik ki az ökölvívó karaktere.

Arra a döntésre jutottam, hogy a ringben nyújtott teljesítményei által megismert tulajdonságainak, a végtelen hitének és kitartásának forrásához kell eljutnunk a beszélgetés során, amelyre pedig csak az utóbbi módon nyílna lehetőség. Így hát spontán úton vágtunk bele a beszélgetésbe Feri bá irodájának nyugalmat biztosító légkörében. Nem bántam meg a választásom…


 

Mielőtt eljöttem a beszélgetésre, megfogadtam, hogy nem fogok sablonos dolgokat kérdezni, sokkal inkább hagyom, hogy az az atmoszféra és lüktetés, ami övezi a Berki-csapatot, minél torzítatlanabbul „átjöjjön”, és segítsen kirajzolni a karaktert, ami megbújik a látható mögött. És miközben elindultunk a társalgóból együtt ide, Feri bá irodájába, hogy zavartalanul tudjunk beszélgetni, máris felajánlottad, hogy elmeséled nekem, hogy miképp váltál bunyóssá. Úgyhogy hagylak beszélni. Honnan indul a történet?

Egészen elölről kezdem. Az én történetem más, mint a többi bokszolóé. Én későn lettem bunyós, de a harc korán kezdődött az életemben.

Mennyire korán?

Apám alkoholista volt. Anyámat rendszeresen verte. Hat-hét éves korom körül eldöntöttem, hogy valahogy megvédem anyámat. Mikor jöttek az esték, anyát beküldtem a szobába, én pedig kinn maradtam apámmal, hogy inkább velem foglalkozzon. Úgy fogalmaznék, hogy apám allergiás volt az italra, mert hihetetlen dolgokat talált ki, amikor részeg volt. Állandóan harcolnom kellett vele, verekedni tanított, és kemény fizikai feladatokat végeztetett velem éjjelig. Nappal iskolában voltam, mint a többi gyerek, de éjjel egykor még az apám által aktuálisan kitalált feladatokat végeztem. Volt, hogy egy kemény, fonott zsákba sódert pakoltatott velem, és felakasztotta a hintaállványunkra, majd ütéseket gyakoroltatott velem.

Hat-hét éves korodtól? Akkor gyakorlatilag hasonlóan szocializálódtál erre a létformára, mint az iskolában tanultakra. Milyen volt így a közösségbe járni, be tudtál illeszkedni?

Persze. Én ezt nem éreztem különcségnek, és nem okozott gondot az iskolában. Ha más voltam a többiektől, akkor inkább attól, hogy más dolgok érdekeltek. Később, hetedikes koromban olvastam könyveket, amelyek gyerekeknek íródtak, és a taoizmus gondolatait, tanait fogalmazták meg. Imádtam azokat a könyveket, mert valamiféle mély életbölcsességeket tartalmaztak.

Most, felnőttként visszagondolva milyennek élted meg ezeket az éveket?

Természetessé vált az a habitus, amivel apám bánt velem, és a bátyáimmal. Nem volt ő rossz ember, csak gyenge volt. Az alkohol kontrollálta az életét, és nem tudta visszavenni az irányítást. Aztán később, amikor tizenöt voltam, stroke-ot kapott kétszer is rövid időn belül. Az orvosok azt mondták, hogy két hete van hátra, de ő még tizenhét évet élt velünk. Anyám, a hősöm azt mondta: ’Ha azok alatt a nehéz évek alatt nem hagytam el apádat, akkor most, hogy a legnagyobb szüksége van rám, sem fogom.’

Ti hogy viseltétek mindezt?

Nekem egy nagyon nehéz időszak következett. Csak később olvastam utána, hogy az, amit a gyerekek ilyen szituációkban átélnek, azt a pszichológia a katonák helyzetéhez hasonlítja, akikben a háború okozta folyamatos adrenalin-ingadozás függőséget okoz, amiről nem tudnak leállni. Bennem is kialakult egyfajta függőség, amelyet a harc, a küzdelem oltott ki, egészen addig, amíg apám agyvérzése nem jött. Utána viszont ott tátongott bennem egyfajta űr, betöltetlenül. Aztán jöttek a drogok. Tizenöt évesen fű, tizenhat évesen speed. Anyám ezután keményen közbelépett, és ő volt az, aki először elérte, hogy az energiámat, a feszültségemet az edzőteremben vezessem le.

Ekkor kezdtél el szervezett körülmények között bokszolni?

Igen, de miután tizenhat évesen már rég kései kezdőnek számítottam, ezért nem igazán foglalkoztak velem a Vasasban. Klein Csaba volt egyedül, aki bátorított, de nem volt kitartó senkinek sem a figyelme, mert voltak a teremben olyanok, akikben sokkal több fantáziát láttak, mint bennem. Ekkor a Vasasban olyanok bunyóztak, mint "Csonttörő" János, Balzsay, Pintye Szabi vagy a Bedák-testvérek. Másfél évet jártam rendszeresen edzeni, aztán kihagytam másfél hetet. Mire visszamentem, ellopták az összes cuccomat a teremből. Ekkor abbahagytam a bokszot.

És hogyan vezetted le az energiáidat, ha nem a sporttal?

Beszippantott az éjszakázás ismét. Jöttek a cuccok, aztán tizennyolc évesen kidobó lettem szórakozóhelyeken, ahol mentek a verekedések. De mindig tudtam, hogy hol a határ.

Mikor kerültél vissza ismét a terembe?

Huszonhárom évesen folytattam a bunyót a Vecsésben. Ezután jött az első meccsem is amatőrben, amelyen kikaptam pontozással egy magas sráccal szemben. Másodjára Bajzáth Tomival meccseltem, aki egy pocakos srác volt. Akkor tanultam meg, hogy soha ne becsüljek le egyetlen ellenfelet sem. A találkozót a második menetben leállították. Bajzáth bohócot csinált belőlem. Aztán következett egy német fiú. Magas, széles vállú, brutálisan izmos gyerek volt. Anyám, mikor meglátta, szinte rosszul lett, és kérlelni kezdett, hogy lépjek vissza a meccstől. De az első ütésénél éreztem, hogy nincs erő a srácban. Akkor győztem először, a harmadik meccsemen.

Később, miután a trénerem, Ákos Péter abbahagyta az edzést, visszakerültem a Fáy utcába, a Vasasba, ahol Bacskai Imre volt az edző.

Ott megint ott voltakak a válogatott bunyósok, akik mellett engem nem tartottak sokra. Ekkor kesztyűztem néhányszor Darmos Józseffel, és később Bouquet Bencével.

Mennyi meccsed volt amatőrben, és milyen pályafutással zártál?

Nagyjából hatvan meccsem volt. Nyertem Budapest bajnokságot, meg Bizalom Kupát, de az amatőr bunyó nem volt nekem való. Mindig kellett két menet, hogy belemelegedjek a küzdelembe. Ez a mai napig így van. Amatőrben viszont ez azt jelentette, hogy az első két menetet elveszítettem, és maradt a harmadik kör, amiben már akkora hátrányban voltam, hogy csak kiütéssel nyerhettem. Ha sikerült betalálni, akkor lehoztam a meccset, ha nem, akkor nem. Aztán ott volt az is, ahogy bántak velem. Miután kései kezdő voltam, és a nevem nem csengett ismerősen, hiába vertem meg a nálam magasabbra taksált bokszolókat. Úgy működik a rendszer, hogy azok a klubok, akiket a szövetség többre tart, azoknak a versenyzőit részesítik előnyben. Egy idő után rájöttem, hogy erre nincs semmi szükségem, és váltottam.

Milyen körülmények fogadtak a hivatásosak között? Itthon nem nagyon volt meccsed hosszú évekig…

Edzőm nem is igazán volt. Egy szlovák menedzser szervezte a meccseket, én pedig mindent elvállaltam, ami csak adódott. Viszont sosem csak a pénzért csináltam. A győzni akarás, a küzdelem hajtott mindig. Hogy feloldódjak benne, és megvalósítsam az akaratomat. A mai napig szükségem van az adrenalinra. Itthon csak a Bajzáth Tomi ellen bunyóztam. Tartottam is tőle, amikor megtudtam két-három nappal a találkozó előtt, hogy ellene küzdök, mert emlékeztem, hogy bohócot csinált belőlem amatőrben, de itt más volt a helyzet. Tisztán legyőztem. Én voltam, aki hajtott, és többet talált, de ugyanakkor a vendég bunyós is, úgyhogy döntetlenre mentették a meccset Tominak. Aztán jöttek a gálák Nagy-Britanniában, Szlovákiában és Belgiumban. Utóbbi helyen bunyóztam Ismail Abdoullal is, aki jóval tapasztaltabb volt nálam.

2015 őszétől meccseltél itthon, akkor már Félixnél, miközben volt egy kilenc hónapos kihagyásod. Mi történt, és hogy jött a váltás?

Mikor az utolsó belga meccsem után utaztunk haza, akkor kaptam egy telefont anyukámtól, hogy apám meghalt. Ez egy számomra nagyon jelentős történet az életemben. Apámnak a kettőskereszt nagyon sokat jelentett. Mindig arról beszélt, hogy a rovásírásban a kettőskeresztnek hármas jelentése van: Isten-Szeretet-Egy. Ez bármilyen sorrendben igaz és értelmes: egy a szeretet Istennel, a szeretet Isten maga. A kettőskereszten pedig egy katicabogár van. Apám imádta és tisztelte a természetet. Mindig azt mondta, hogy a katicabogár a leggyönyörűbb élőlény, és ő a történelem legnagyobb tömeggyilkosa is, mert több millió tetvet elpusztít. Mindig arra kért, hogy csináltassak neki egy tetoválást, amin kettőskereszt és katicabogár van.

Amikor utaztam hazafelé Belgiumból, a pénz a zsebemben volt hozzá. Ekkor kaptam a telefont. Kegyetlen volt a felismerés, hogy hányszor megígértem neki a tetoválást, amíg még nem volt rá pénzem. Korábban elvittem a szüleimet a tengerhez, Opatijába, arra költöttem, amit a bunyóval kerestem. Aztán, mire meglett a pénz a tetoválásra, már nem volt lehetőségem betartani az ígéretemet. Ma már az én hátamon van egy tetoválás. Egy hatalmas kettőskeresztet ábrázol, amin egy katicabogár van.

Apám arra kért, hogy ha meghal, a hamvait vigyem vissza oda, a tengerhez, hogy mindig ott sütkérezhessen a tengerparton. És én pontosan ezt tettem.

Én Istennek tulajdonítok mindent, ami az életemben történik, így azt is, ami ezután történt. Pintye Szabika, akit még a Vasasból ismertem, de már nem találkoztunk vagy tizenöt éve, egyszer csak elkezdett képeket posztolni az edzőjéről. Egy kopasz, fehérszakállas emberről. Lemerevedtem. Mintha apámat láttam volna viszont a képeken, aki kopasz volt, és az ősz szakállát mindig én borotváltam, miután az agyvérzések után az ujjai és a karjai nagyon görcsösek voltak. Ez nem volt véletlen.

Hihetetlen. Nem léteznek véletlenek…

Nem. Úgyhogy úgy döntöttem, hogy elmegyek egy edzésre. Lementem a terembe. Erőnléti edzés volt, és én be akartam bizonyítani, hogy én vagyok a legszorgosabb a teremben. Mindenből megpróbáltam többet csinálni, mint a többiek, aztán a gyakorlatok végén odamentem Feri bához, és megkérdeztem, hogy hogy tetszett neki. Erre ezt válaszolta: ’Jó volt, jó volt. Egy kalap szart nem ért.’ Meg voltam döbbenve. Miért? Többet csináltam mindenki másnál! ’Magadat ne máshoz hasonlítsd, hanem saját magadhoz. Ahhoz képest pedig szart nem ért.’

Később, mikor már egy ideje lejártam edzésekre, jött egy szerdai nap, amelyen Feri bá szervezett egy Fight Night Wednesday nevű estét, ahol éles körülmények között lehetett sparringolni. Aznap én is küzdöttem. Az ellenfelem George Ubah volt. Az volt az első éles alkalom, amikor Feri bá volt a ringsarkomban. Egy könnyed, bohóckodós első menet után betaláltam neki a másodikban, amitől megingott a lába. Ubah ettől bepipult, rám mászott, és jó nagy verést oszottunk ki egymásnak. Menten vissza a sarokba, miközben a seggemen is levegőt vettem, és fel voltam készülve arra, amit korábban mindig hallottam az edzőimtől. ’Nem vagy elég jó, nem elég, több kell, máshogy kell.’ Feri bá meg ott állt, lazán, a ringsaroknak támaszkodva, és csak ennyit mondott: ’Kikértem egy sört magamnak, és hugyoznom kell. Úgyhogy menj ki és üsd ki a gyereket.’ Nem értettem. Mi van? ’Mondom kikértem a sörömet, és hugyoznom kell. Fejezd be a meccset.’

Ez volt az a pont, amikor minden eldőlt. Mikor bementem a sarokba, szétütve, és az edzőm a legkisebb kétség nélkül a szemembe nézett, és elhitte, hogy a világ legtermészetesebb dolga, hogy a meccset én fogom megnyerni. Még nem is ismert engem Feri bá, de mélyebben hitt bennem, mint én saját magamban. A következő menet után még türelmetlenebb lett. Még jobban kellett hugyoznia. A negyedik előtt ennyit mondott: ’Tomi, ha most nem ütöd le, akkor menj haza.’ Nem hittem a fülemnek, és ő megismételte. Kimentem, s miután keményen megrogyasztottam néhány horoggal Ubah-t, a mérkőzésvezető leállította a meccset.

Ezzel Feri bá lett az edzőm. Én azt vallom, hogy mindenkinek egy edzője van az életében. Ha azt megtalálja, akkor a legnagyobb magasságokig eljut vele. Én megtaláltam.

Ezután indultak el a hazai meccseid a Felix Promotion gáláin…

Igen, a Bozai Gyula elleni összecsapásokkal. Az elsőt szerintem megnyertem, de döntetlenre adták. Akkor még ismeretlen voltam, és a korábbi Magyar bajnok, tapasztalt és népszerű Bozai Gyulával meccseltem, aki azelőtt magasztalt háborúkat vívott itthon Faur Csabával. A meccs után Félix bejött az öltözőbe, hogy gratuláljon a harcos teljesítményemért. Még prémiumot is kaptunk a meccs után, annyira tetszett neki a harcunk.

A második meccset eltaktikáztam, és szerintem el is ment. Azon sem lepődtem volna meg, ha azt Gyula kapta volna meg. De talán így volt a legigazságosabb, mert az első meccset úgy érzem, én nyertem.

A harmadikon aztán, úgy gondolom, mindkettőnknek sikerült kihoznia magából a maximumot. Úgy érzem, hogy a decemberi meccsen kijött közöttünk a különbség.

dsc_0938_1.jpg

Közben még ott volt a Darmos elleni összecsapás is. A nagy Darmos, akit mindenki ismert. Én két hónapon át minden nap úgy készültem, hogy közben azt hallgattam, hogy mennyire nem fogom tudni legyőzni, mert ő sokkal jobb és tapasztaltabb, mint én. Számomra ezért volt az egy hatalmas meccs. Mert be akartam bizonyítani, hogy a saját hitem erősebb szervezőerő, mint az, amit mások gondolnak az esélyekről.

Azt gondolom, hogy ez maga a forrás. Az egész történeted mögött ez van. Ez a hit. Többször kitértél rá, hogy mindig a teremben te számítottál a tapasztalatlanabbnak, az ismeretlenebbnek. Hogy mindig a kevesebbként kezeltek mindenhol. És lehet, hogy az adrenalin függőséget azok a korai évek okozták, és lehet, hogy nehéz volt a gyerekkorod édesapád alkoholizmusa miatt, de nem épp ezek tettek azzá, ami vagy? Ez a hit pedig a kulminációja az egésznek, amit emlékezésként a bőrödbe is beleégettettél. Ez maga édesapád öröksége benned és rajtad. Különleges, hogy miként rétegződnek egymásra a dolgok…

Nem is haragszom apámra. Nem tudok. Az ital erősebb volt nála, ennyi történt. Ő nagyon szeretett minket. Az agyvérzése után egy kortyot sem ivott többé, és visszatekintve látta, hogy miként viselkedett korábban. Erős fájdalmai voltak, amik rohamokban jöttek rá naponta többször. A könnye kicsordult, olyan fájdalmai voltak. De akarta ezt a szenvedést, bármennyire is fájt neki. Vezekelt. Mindazért a sok fájdalomért, amelyet nekünk okozott azok alatt az évek alatt, amikor az alkohol kontrollálta az életét.

Mi történt a családoddal édesapád halálát követően?

Az idősebb bátyám már jóval korábban megszakította velünk a kapcsolatot. A középső bátyám pedig a szüleinket kezdte okolni a saját életének problémái miatt apám halála után. Hagyta, hogy mások elhitessék vele, hogy a családja nem fontos, és nem jó. Anyám velünk él. A saját családommal. A gyönyörű feleségemmel és a két csodaszép gyerekemmel egy fedél alatt. Együtt vagyunk egy család.

Nagyon jó hallani, hogy sikerült megtalálnod a békédet a fiatalkori nehéz időszakok után.

A családom a mindenem. Mindent értük teszek. Az álmaim a gyerekeimről szólnak. Hogy nekik jó legyen. Hogy képes legyek megadni nekik mindent. Ezért harcolok a ringben. Ezért megyek le napi háromszor a terembe. És ezért végzek teljes munkaidőben fegyveres biztonsági szolgálatot is. Hogy megvalósíthassuk az álmainkat. Az a vágyam, hogy ez az egység töretlen maradjon, és együtt éljünk. Mint ahogy régen is éltek a magyarok. Összetartó családként.

Ezért sem értek egyet azzal, hogy a bunyósoknak ölelgetnie kell egymást a ringben. Amikor felmegyek a szorítóba, akkor az ellenfelem meg akar verni engem, és ezzel el akarja venni tőlem az álmomat. Ezért a ringben nem tisztelem az ellenfelemet. Előtte és utána igen, de odafent a ringben le akarom őt győzni.

Tapintani lehet, amint két mondat között képes átkonvertálódni a nézőpontod a szeretetteljes családapáéról a harcosévá, aki az álmaiért küzd.

Azt vallom, hogy minden embernek sok szerepet kell eljátszania az életében. És ez nem azonos a kétszínűséggel. Máshogy viselkedünk a feleségünkkel például otthon a nappaliban, vagy egy szórakozóhelyen, vagy akkor, amikor az anyukánk is jelen van. Ezek mind más szerepek.

Minden ember másmilyennek lát, mint amilyennek a többi, vagy mint amilyen valójában vagy. Én egy kigyúrt, tetovált, kopasz fickó vagyok, aki kidobó volt hosszú évekig. A legtöbben csak ennyit látnak bennem, egy ösztönembert, akinek Barbár még a beceneve is. Számukra nem is akarok másmilyen lenni. Azt, amilyen valójában vagyok, és amilyennek a valóságomban értékelem az életemet, elég, ha azok tudják, akiket érdemesnek tartok arra, hogy megosszam velük.

Köszönöm, hogy megosztottad velem.

Én pedig köszönöm, hogy megoszthattam!

Ez az interjú eredetileg a ringcsoda.blog.hu oldalon jelent meg. További cikkek és érdekességek olvasásához KATTINTS IDE.

2017.04.19., Budapest
Az interjút készítette: Pradarics Tamás


Oszd meg, tedd a kedvencek közé!

Hozzászólok:

login: jelszó: » regisztráció

@pluhi: Szia,

megvan, csak nem voltam már fent a fórumon

» Toscio   válasz erre
    2017-04-22 20:25:56

én azokat a szópárbajokat még megnéztem volna teljes terjedelmükben.

ha egy illetékes olvassa:Mikibá közvetítsen már egy meccset:)

    2017-04-22 15:40:47

@Toscio: Szia!
Megvan még a 2 jegyed?

    2017-04-22 15:12:42

@El Doggy: jól van promózva a meccs, ezt is kellett volna erőltetni eddig is, magyar a magyar ellen sokkal érdekesebb, mint olyanok ellen "ranglistázni", akit senki sem ismer az egész csarnokban. régen is lett volna sok magyar párosítás, amit fel lehetett volna hasonlóan vezetni, nem addig nyomni őket ismeretlenek ellen amíg valamelyik elveri.

    2017-04-22 13:12:04

@El Doggy: Én pont fordítva gondolom. Tomi általában lassabban kezd és szerintem a 8. menettől Szellő fog elkezdeni fogyni. Lehet, hogy Szellő rutinosabb és nagyobb tudással rendelkezik de láthattuk az utolsó mérkőzésén, hogy egy Amerikából hozott kiöregedett kidobót sem bírt lecsavarni. Ez részben a mérkőzés végére fogyó kondinak volt köszönhető. Tomit pedig eleve nemigazán lehet lecsavarni! :)
Fejben szerintem jobban egyben lesz Tóth és kondikáóval a végére lehozhatja!

» AnnyiraPesti   válasz erre
    2017-04-22 13:05:01

@Romsy: Egyetértek! Azzal együtt, hogy maga a cikk tényleg jó érdekes és jó ötlet kicsit többet megtudni egyes ökölvívókról. Ezzel együtt úgy fel van vezetve mintha VB meccs lenne 2 Magyar közt egy komoly szervezetnél és tök ki-ki esélyekkel. Mondjuk ügyesen felfuttatták a gálát be van harangozva rendesen interjúk edzők, ökölvívók szócsatája van itt minden :D Továbbra sem tudom elképzelni, hogy Szellőnek bármi problémát jelentene. Éppen lehet végigmegy de nagyon egyhangú lesz akkor is. Az akaraterő, fizikai erő és a hit nagyon fontos és egy szintig oké de egy szint felett a tudásbeli, képzettségbeli hiányokat már nehéz ezekkel pótolni.Ha Szellő rossz napot fog ki Tóth meg a legjobbját akkor lehet szoros de nem tarom valószínűnek. Az első 2-3 menetben Tóth szerintem rakkolni fog menni előre mint a gép nagy munkatempóban, Szellő hol elmozgásból hol fogással ezt át fogja vészelni plusz egy-egy feltartó balossal. Olyan 4-8 menet közt már komolyabb ritmusváltásokat is fog csinálni Szellő , Tóth-nál pedig fogyni kezd a szufla mert ez nem olyan meccs lesz mint a Gyula meg Darmos elleni álló háború.Ezután a 9-10 menet környékén elfogy Tóth és talán el is dől.2-3 menetet főleg az elején elvihet Tóth de én úgy gondolom ez a maximum. Talán Tóth pályafutásának legnehezebb ellenfele Szellő aki konkrétan tud boxolni és van köze ehhez a sporthoz. Elhiszem én, hogy fejlődött Tomi sokat de azért annyit nem létezik, hogy pár hónap alatt megtanult a szó szoros értelmében boxolni. Szimpatikus erős nagyszívű gyerek de egyszerűen én egy olyan elemet nem tudok mondani amiben jobb lenne Imrénél. Talán a nyers erő de ez elég karcsú egy ökölvívó meccsen. Aztán ugye mint tudjuk ez társas játék bármikor beakadhat egy nagy ütés majd meglátjuk :)

» El Doggy   válasz erre
    2017-04-22 12:46:15

@Romsy: Ez a beszéd!

» Berki Ferenc   válasz erre
    2017-04-22 12:31:58

sok a duma :D a meccs szerintem tized olyan izgalmas sem lesz, mint a felvezetés.

    2017-04-22 10:55:28

jó kis "amerikás" cikk lett.Itthon is lehet ilyet írni,nem csak a tengerentúlon a nehéz helyzetekről.Nem hiszem h szinezett Tomi,de stem a boxolók 80%-a tud írni hasonlóakat.És vannak akik gyerekként veszítik el a szülőket.
Én eddig is vártam a gálát,mindenesetre ez lesz a vizsgamunkája Feribának.

    2017-04-22 09:58:27

Tudom kicsit off topic, de eladóvá vált két jegyem a gálára :(
Valakit érdekel?

» Toscio   válasz erre
    2017-04-22 09:53:16

Példás a kitartása,sok sikert neki!Remek interjú

» Dirhanka   válasz erre
    2017-04-21 23:52:09

Sokszoros like!

    2017-04-21 22:25:51

Köszönet ezért a remek cikkért! :) Respekt Tóth Tamásnak, nagyon szimpatikus, értékes ember a beszélgetés alapján és remélem, hogy eléri céljait! Sokak számára lehetne követendő példa az ő útja, hite, és akaratereje!

» Rako17   válasz erre
    2017-04-21 20:05:16

@edge: :)))))

» Hatton   válasz erre
    2017-04-21 19:59:43

Szimpatikus,értelmes ,akaratos ember elnyerte a tiszteletem.

» Joe Calzaghe5   válasz erre
    2017-04-21 19:55:59

Nagyon szimpatikus ember,drukkolok neki hogy nyerjen!

    2017-04-21 18:15:12

Az igazi "spiritusz" azokban van, akik a legkemenyebb kihivasok utan is talpra tudnak allni es a valos ertekeket megtalalni es azok szerint elni. Nagyon jo kis beszelgetes egy jo riporterrel.

» traveler   válasz erre
    2017-04-21 18:11:32

Nagyon jó cikk, köszönet érte!
Most már még jobban kíváncsi vagyok a Szellő elleni meccsre.. :)

    2017-04-21 17:38:24

@Hatton: "Az ember feladata ennyi. milyen kevés mégis a legnehezebb: hinni istenben és a szeretetben."

Néha azért nem árt feltenni a kettősfedezéket is ;) :)

    2017-04-21 16:53:09

max respect. remélem sokan fogják ezt az interjút elolvasni. Az ember feladata ennyi. milyen kevés mégis a legnehezebb: hinni istenben és a szeretetben. ha ezt őszintén írta és így is próbál meg élni, akkor jó felé tart a z élete legyen a folytatás bármi is.

» Hatton   válasz erre
    2017-04-21 16:07:21

Jó kis interjú volt, tetszik ahogy beszél róla hogy az embernek több szerepben kell helyt állnia, egyet értek vele.

» felix trinidad   válasz erre
    2017-04-21 14:56:52

Én is köszönöm :) Nagyszerű interjú egy őszinte, klassz emberrel. Eddig nem drukkoltam egyiküknek sem különösebben...

    2017-04-21 14:36:56
fel