Július 11-én, Jekatyerinburgban Isaac Chilemba ellen teszi kockára WBA-IBF-WBO félnehézsúlyú világbajnok címeit Sergey Kovalev, a 33 éves orosz bunyóssal ezúttal a Sovsport.ru készített interjút. Az alábbi riportban szóba kerül többek között Andre Ward és a Moszkvába tervezett összecsapás, az amerikai élet, és persze nem maradhatott ki a kérdéskörből Adonis Stevenson sem.
-Szergej, az a hír járja, hogy Jekatyerinburg után Moszkvában szeretne bokszolni. Azért döntött így, mert úgy gondolja, hogy a profi boksz lassan nálunk is az ipar része lesz, mint az USA-ban?
- Igen, a televiziós csatornáknak köszönhetően egyre népszerűbb lesz Oroszországban a profi boksz, ezért úgy gondoltuk, hogy lépéseket kell tennünk ez irányba. Azt hiszem, a barátaim, Ruszlan Provodnyikov, Gennagyij Golovkin, Jevgenyij Gradovics és én, tettünk annyit annyit, hogy a profi bokszot itthon is népszerűsítsük, ne csak Amerikában. A leendő profik hisznek bennünk, hisznek nekünk és így egyre jobban bíznak saját magukban! És milyen érdekes, egyikünk sem volt amatőr olimpiai bajnok, de profiként már letettük a névjegyünket.
- A Ward elleni esetlegesen Moszkvában rendezendő összecsapás szimplán kereskedelmi jellegű vagy inkább csak szeretné megmutatni magát Moszkvában is?
- Ez is, az is. Persze, szeretnék pénzt is keresni és csak úgy, egyszerűen Moszkvában bokszolni. Megnézzük gazdasági szemponbtból, mennyire érdekelné az embereket a meccs. Aztán levonjuk a következtetéseket, hogy mennyire érdeklem itt az embereket.
- Miért vesz személyesen részt a helyszín keresésében?
- Ezzel a kérdéssel az egész csapatom foglalkozik. Egyelőre két lehetséges helyszínt találtunk. A lényeg, hogy jól megközelíthető legyen és sok ülőhely.
- Nem olyan régen mesélte, hogy saját promóteri irodát nyitott. Mi késztette erre a lépésre?
- Így van, nemrégiben Elgis Klimasszal megalapítottuk a Crusher Promotions-t az USA-ban. A célunk fiatal tehetségek felkutatása és versenyeztetése. Olyan srácokat keresünk, akiknek a tehetsége, akaratereje lehetővé teszi, hogy a csúcsra jussanak. De egyelőre neveket ne kérjen, annyi most a dolgom, hogy még a saját meccseimmel sem tudtam eddig foglalkozni.
- Amikor a soros meccséhez szparringpartnereket választ, azt a leendő ellenfél stílusához hasonlítva teszi?
- Amit én szeretek tudni az ellenfelemről, az a magassága és hogy melyik az ütő keze. Honnan tudnád, hogy épp ellened, ki, hogy fog a ringben viselkedni, harcolni? Minden ellenfelem néhány meccsét megnézzük, elemezzük. Kiértékeljük, melyik ütésfajtákat részesíti előnyben.Minden egyéb a ringben dől el. Én nem szeretek alkalmazkodni az ellenfelemhez, alkalmazkodjon ő hozzám. Így szoktam meg, így kényelmes.
- Lepte már meg önt bármelyik ellenfele bármivel?
- Bernard Hopkins. Ismerve őt, sok fogást, fejelést, huzavonát vártam. De ezeket a dolgokat a remekül felépített stratégiának köszönhetően semlegesíteni tudtam. A mérkőzés folyamán végig próbáltam megőrizni a hidegvéremet és nem siettetni az eseményeket. Tudtam, hogy a kidolgozott taktika meghozza az eredményét. Boldog voltam, hogy becsülettel küzdöttünk 12 meneten keresztül. Bernard óriási bokszoló, rafinált, mindent tud az ökölvívásról.
- Meg szokta tervezni, hogy mikor üti ki az ellenfelét?
- Ez boksz, itt nem lehet ilyesmire alapozni. Mindig 12 menetre készülsz, de megpróbálod hamarabb befejezni. Mint az utcai verekedés: vagy te ütöd le az ellenfelet vagy fordítva. Minden ütés akár fejre, akár testre mikrosérüléseket okoz és fáj. Ezért, ha van lehetőség, ki kell ütni az ellenfelet.
- Volt olyan ellenfele, aki nem megfelelően viselkedett önnel?
- Pascal. A mérlegelésen leverte a fejemről a baseballsapkát. A mérlegelés után oda se mentem hozzá fényképezkedni, felöltöztem és elmentem. A viselkedésével nem csak engem sértett meg, hanem a segítőimet is. Igaz, én ezt tőlem szokatlanul nyugodtan fogadtam. Én már nem hőzöngök, minek? Pláne egy olyannal, aki nincs tisztában az alapvető udvariassági formulákkal. Az más kérdés, hogy mindent visszaadtam neki a ringben.Úgy ütöttem direkt, hogy fájjon neki. Volt olyan, hogy kitartottam az ütést egy pillanatra, hogy még jobban fájjon neki. Nem akartam gyorsan kiütni, látni akartam a szenvedést az arcán. De nagyon hamar megtört, már azt vártam a harmadik menettől, hogy mikor adja fel. Kiütni nem akartam, neki az megváltás lett volna.
És még Szillah volt ilyen. A meccs napjáig jóban voltunk, tiszteltük egymás eredményeit. Pár nappal a meccs előtt átadtak egy levelet, amiben ezt írta: "Először megbüntetlek, utána kiütlek!" Másnap megkérdeztem tőle: Te skizofrén vagy? A sajtótájékoztatón még jóban voltunk, azóta mi változott?" Válaszul épp, hogy le nem köpött és csak annyit mondott: "Vigyázz magadra!" Igazán felidegesített. Aztán a ringben eldőlt, mint a kivágott fa.
- Önnek sosem mondták, hogy csináljon cirkuszt a mérlegelésen?
- Nem. Vannak írott és íratlan szabályok. Én tisztelem az ellenfeleimet, ezeket a szabályokat betartom, senkit nem nézek le. Persze, van pár szájhős, de ez engem nem érdekel. Engem úgy neveltek, hogy a kimondott szóért felelni kell (ez Oroszországban és a volt Szovjetunió területein komoly dolog!- a szerk.).
Nem ígérek olyat, amit nem tudok megcsinálni. Úgy gondolom, józanul kell értékelni a lehetőségeinket.
- Soha nem mondott olyat, amit később megbánt?
- Úgy gondolom, nem.
- A civil életben mi tudja kihozni a sodrából?
- Normális életet élek. A kellemetlenségeket vagy a bajt igyekszem elkerülni. Tudom magamról, jobb, ha én nem folyok bele utcai vagy kocsmai verekedésbe. Meg már túl is vagyok azon a koron, hogy bajt csináljak. Elég tapasztalt vagyok. (mosolyog)
- Volt olyan a múltban, hogy a ringen kívül szabadjára engedte az emócióit?
- Nem volt. Sosem támadtam senkire. De ha megtámadtak, védekeztem.
- Volt rá szükség?
- Egyszer. De néha ma is álmodom róla. Lehettem olyan 19-20 éves, hideg, havas, téli este volt. Nem sokkal az eset előtt vettem meg az első autómat, egy 1985-ös kiadású 1500-as Ladát. Elakadtam vele a hóban. Próbáltam kitolni, nem sikerült. Megszomjaztam a nagy tologatásban, szemben az utcán volt egy kis közért. Bejött utánam két srác, az egyik mondta, adjak neki 10 rubelt. Én meg megkérdeztem tőle: Úgy nézek ki, mint egy bankfiók? Kimentem az utcára, ők utánam. Nekem ugrottak, az egyiket leütöttem, a másik elfutott. Beültem az autóba, persze elindulni nem tudtam. Szerencsétlenkedtem pár percig, egyszer látom, jönnek vissza vagy tízen. Na, gondoltam, itt csúnyán kihúzom a gyufát. Aztán a szüleimre gondoltam, meg az addigi életemre. Hirtelen eszembe jutott, hogy van egy kalapács a kocsiban. Kivettem, kiszálltam, elindultam a kalapáccsal a kezemben és azt kiabáltam: na, most megdöglötök! Láthatták rajtam, hogy már félelmemben is használni fogom a kalapácsot. Szerencsére, ebben a pillanatban egy másik autó érkezett a bolthoz, benne pár sráccal. Odakiabáltam neki: srácok, segítsetek kitolni az autómat a hóból, aztán ti is menjetek isten hírével, mert ez nem egy barátságos környék. A boksznak köszönhettem, hogy megúsztam.
- Cseljabinszkban nőtt fel. Elég mostoha gyerekkora lehetett.
- A 90-es években gyerek voltam (akkor voltak a nagy maffia leszámolások, érdekháborúk, abban az időben turista nem tette be a lábát az országba- a szerk.), engem a leszámolások, maffiaháborúk nem érintettek. Persze, sokmindent láttam. A szüleim szegények voltak, 10 évesen autót mostam pár rubelért, majd a nagyobbak elvették. 11 évesen kerültem a bokszterembe, onnantól már hittem magamban. Akkor már odavágtam, ha a pénzem kellett a nagyobbaknak. Szerencsém volt a boksszal. Megvédett, nem engedett kísértésbe esni. Megvédett a balhéktól, a piázástól, kábítószertől. Mindent a sportnak köszönhetek.
- Sok gyerekkori barátja esett kísértésbe?
- Azoknak, akik most is közel állnak hozzám, sikerült. Mindegyik megállapodott, családjuk van. De a gyerekkorukra ők is úgy emlékeznek, mitónt egy rossz álomra. Köszönöm első edzőmnek, Pavel Szergejevics Novikovnak, hogy hitt bennem. 1995-ben meghalt a nevelőapám, aki 3 éves koromtól nevelt és édesapámként szerettem. 12 éves voltam. 4 hónapig sírtam, nem voltam saját magam. Aztán az egyik nap megjelent Novikov: Nyomás a terembe! A mai napig hálás vagyok neki érte!
- Melyik a legnehezebb hét a felkészülés alatt?
- Olyan kérdést tesz fel, amire nem tudok válaszolni. Mindegyik nap, hét, hónap nehéz. (mosolyog)
- Sosem volt olyan, ami még nehezebbé tette ezt az időszakot?
- A bokszban a legnehezebb időszak a felkészülési. Maga az összecsapás befejező fázis, amikor tudod, hogy már "csak" 12 menetet kell bokszolnod. És már ettél, ittál rendesen. De ha kell a legnehezebb, az a Hopkins elleni volt. A feleségem mindennapos volt, állandóan a telefonon lógtam.
- Nehezen fogyaszt?
- Nem. 12 év alatt elég tapasztalatom van. Ha gyárilag nehezebb lennék, már átléptem volna másik súlycsoportba. Mindig időben kezdem el és még a mérkőzések között sem hagyom el magam. 5-6 kilókat kell a végső szakaszban fogynom, egyáltalán nem megterhelő.
- Régóta él az Államokban. Milyen élettapasztalatokat szerzett?
- Tanulok angolul, ez a legfontosabb. Na jó, még nem ötös, talán hármas alá, de gyakorlom. (mosolyog) És Amerika megadta azt, amit a hazám sosem, megbecsült bokszoló lehetek. Amikor jött a lehetőség, hogy abbahagyjam az amatőrbokszot, leltároztam. Az jött ki, hogy 15-16 év után semmit nem tudok felmutatni. Tekergethetném a csavarokat valami gyárban... nem az én világom... Mindig a sportban szerettem volna nyújtani kmiemelkedőt, de ezt otthon nem hagyták. Ezt a lehetőséget Egis Klimas adta meg. Mindent a nulláról kellett kezdenem.
- Megtanult "amerikaiul" élni?
- Nem. De adaptálódom. Például megtanultam közlekedési szabálysértések nélkül közlekedni. Megérkezek Cseljabinszkba és csodálkozom, mennyit fejlődtem.
- Nehéz visszaszokni az orosz közlekedésbe?
- Két-három napig úgy vezetek, mint Amerikában. Aztán visszarázódom. (mosolyog)
- Mikor lett könnyebb az élete Amerikában?
- Most sem mondanám, hogy könnyű. De amikor már pénzt kaptam a meccseimért fokozatosan könnyebbedett. Úgy éreztem, mintha púp lennék Elgis hátán, mindenemet ő fizette. 15-16 meccs után nem láttam kiutat, megfordult a fejemben, hogy más foglalkozás után nézek. Bokszoltam egyet Oroszországban, gondolkoztam, visszajöjjek-e. De hívott Egis, hogy Katy Duva érdeklődik utánam. "Micsoda??? Egy nő? Ne hülyíts!" Azt mondta, nem hülyít. Visszamentem, lekötöttek egy meccset, utána hozták a szerződést. Kathy segített autót, telefont venni.
- Mi lepte meg a legjobban Duvával kapcsolatban?
- Az, hogy ő volt Lennox Lewis és Zab Judah promótere is.
- Elmondta magának, hogy miért szerződtette?
- Nem beszéltem vele. Egis azt mondta, jó szerződést kínált, elfogadtuk.
Kovaljov a menedzserével érkezett az interjúra, ezért őt is megkérdeztük:
- Egis, mesélje el, mi keltette fel Duva érdeklődését?
- Az, hogy a szerződés aláírásáig a legnehezebb meccse a Boone elleni volt. Amikor elkezdtük a tárgyalásokat Duvával, felmerült néhány név lehetséges ellenfélként, de lemondta az első, a második, a harmadik... 10 nap volt a meccsig, ellenfél sehol... Felhívott Kathy: Egis, találtam egy ellenfelet, de lehet, Szergej nem fog örülni, de Boone lenne az ellenfél."
- Hogy reagált Kovaljov?
- Örült.
- Komolyan mondja?
- Igen. Azt mondta: az előző meccs óta eltelt két év, legalább letesztelem, hol tartok, fejlődtem-e. " Aztán a ringben nagyon megverte Boone-t, két menet alatt. Mire kijöttünk a ringből, már várt Duva a kész szerződéssel, csak alá kellett írni.
- A legfurcsább ismerkedése Amerikában?-tesszük fel a kérdést már Szergejnek
- Roy Jones-szal. Egy barátom hívott Floridából, hogy Roy szeretne velem találkozni. Találkoztunk egy étteremben, beszélgettünk sok mindenről, egyszer azt mondja: "Szerintem te keveset keresel, rossz szerződést kötöttél. " Kérdeztem magamban, honnan tud Roy a szerződésem részleteiről, de csak annyit mondtam: "Kathy mindig többet ad, mint ami a szerződésben van. Ha majd komolyabb meccseket nyerek, komolyabb pénzeket kapok." Úgyhogy a továbbiakban már csak semleges dolgokról beszélgettünk. És hogy igazam lett, ennek örülök. Minden meccsemet egymillió felett látták, még a kevésbé ismert Mohamedi ellenit is.
- Hogy viszonyul Adonis Stevensonhoz?
- Sehogy. Õt, mint lehetséges ellenfelet, már elengedtem. Az öve érdekel, de remélem a következő ellenfele megszabadítja tőle és akkor csinálhatunk egy címegyesítő meccset. Hogy mennyit tud Stevenson, azt Fonfara ellen láttam... Szerencséje volt, hogy Andzej nem ütötte ki.
- Milyen gyűrű az ujján?
- A Hopkins elleni meccs után kaptam Kathytól. Ugyanilyet adott Egisnek és a két edzőmnek, Derrick Santosnak és John David Jacksonnak is. Aranygyűrű, kis drágakövekkel, és a monogrammommal.
- A súlya mennyi?
- 30 gramm körüli. Ja, az első övem elnyerésekor is egy gyűrűt adott mindannyiunknak. Így is motivál bennünket.
- Mindig hordja?
- Igen, csak a felkészülés elején vszem le és a meccs után veszem vissza. Igazából, amit megkeresek, nem elszórom, hanem befektetem. A gyűrű pedig egy kedves gesztus Katytól.
-Mibe fekteti a pénzét?
- Ingatlanba és egyebekbe. Jobb, mintha autókat vagy drága, de használhatatlan dolgokat vennék rajta. Úgy gondolom, dolgozzon a pénzem.
- Nagyon köszönjük az interjút!
Fordította: csiga (2016-05-21)