×

A weboldalon cookie-kat (sütiket) használunk, amik segítenek minket a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. Weboldalunk további használatával jóváhagyja, hogy cookie-kat használjunk.

profiboksz.hu

Interjú a német sztáredzőkkel

2006-12-03 00:00:00 /

Fritz Sdunek (59), Uli Wegner (64) és Manfred Wolke (63). Egykori amatőr edzők a hajdani NDK-ból, akik a berlini fal leomlása után a német profi boksz felvirágoztatásán kezdtek el fáradozni. A hazánkban kevésbé ismert Wolke révén lett világbajnok Henry Maske a 90-es évek elején, és tulajdonképpen az ő munkája nyomán indult be újra a professzionális ökölvívás Németországban. Később Sdunek és Wegner számtalan világbajnokot termelt ki az Universum illetve a Sauerland istállóknak, elég ha csak Darius Michalczewskire vagy Markus Beyerre gondolunk a népes társaságból. A három sztáredző most Axel Schulz, Wolke egykori tanítványának visszatérése alkalmából ült össze egy közös beszélgetésre, melynek keretében a német ökölvívás múltját, jelenét és jövőjét is megvitatták.

 

Axel Schulz visszatérése az év egyik legnagyobb szenzációja Németországban. Mindenképpen szeretné bebizonyítani, hogy képes megújulni, sőt, amerikai edzője már arról beszél, hogy védence egy év múlva akár világbajnoki címért is ringbe léphet.

Sdunek: Nem kell mindent komolyan venni. Az amerikaiak körül mindig nagy a hűhó, ez hozzá tartozik a bokszhoz.

Wolke: Ebben a korban és ilyen hosszú kihagyás után kizártnak tartom, hogy egy bokszoló teljesen meg tudjon változni. Csak akkor érhet el eredményt valaki, ha sikerül az egykori erősségeket újraéleszteni, illetve ha a sportoló fizikálisan is 100 százalékos állapotban van.

Wegner: Alapjába véve én is így látom. Bár mindez egyénenként és helyzettől függően változik. Mind a hárman ugyanabban a közegben nőttünk fel. Ezért van egy bizonyos rendszerünk, fegyelem és néhány egyéb dologban hasonlóan vélekedünk.

Sdunek: Axelt nem fogja az edzője átalakítani. Teddy Atlas sem fogja ezt tenni Henry Maskéval, ennyire egyik edző sem ostoba. Persze, megvan a saját a gondolatmenetük és néhány dolgot biztosan meg tudnak változtatni, ez talán lehetséges.

 

Mikor láthatunk egy új, fiatal Axel Schulzot vagy Henry Maskét?

Wegner: Vegyük csak az én Abrahamomat. Õ legalább ilyen típus. Nincs szükségünk már arra, hogy Henryről vagy „Schulléról” (Schulz) beszéljünk. Egy világbajnoki címnél nem tudsz többet tenni.

Sdunek: De Abraham nem igazi német.

 

És 10 milliós nézettséget szintén nem tud hozni.

Sdunek: Ki képes ma 10 milliós nézettséget hozni?

 

Mondjuk Axel Schulz, bár ez esetben nagy jövőről nem beszélhetünk.

Sdunek: Mi által lett népszerű a női profi boksz a televízióban? Nem, nem azért mert Regina Halmich olyan kiemelkedően tud bokszolni. Nem! Regina megverte Stefan Raabot (német showman) élő adásban, ezáltal lett népszerű. Ez az egész csak felhajtás, show, és ez nagyon fájó a számomra. Ezért is mondtam Henrynek: „Ez számodra csak az üzletről és a showról szól, nem többről.”

 

Mit kell tenniük a bokszolóknak, hogy népszerűbbek legyenek?

Sdunek: Talán ha elveszítik az önuralmukat, ahogy németesen mondják: „Jól beverni valakinek a pofáját”. Utána rögtön az újságok címlapjára kerülsz. Vagy ha egy olyan élet áll mögötted, mint amilyen Jürgen Brähmeré. Börtönbokszolóból a világbajnoki címig. Igazából csak azért nem jött fel a dolog mindeddig, mivel Jürgen sem erőltette túlságosan. Emellett elegendő kitűnő bokszolónk van, akiknek úgymond tiszta a mellényük.

 

Mint például?

Sdunek: A nagyváltósúlyú Sergei Dzinziruk. A fiú abszolút világklasszis. Vagy a kis bantamsúlyú Wladimir Sidorenko. Ahogy a thaiföldi Kratingdaenggym ellen megvédte a világbajnoki címét, nos az rendkívül lenyűgöző volt. Vagy Erdei Zsolt, a félnehézsúlyú világbajnokom. De ott van a nehézsúlyú Alexander Dimitrenko és a nagyközépsúlyú Balzsay Károly is, egy igazi gyöngyszem.

 

De egyikükkel sem fog úgy azonosulni a német közönség, közvélemény, mint Maske vagy Schulz esetében tette.

Sdunek: Ha így gondolja…de hol vannak a német fiatalok, akik bátrak, kemények és motiváltak? Nekem van egy: Sebastian Zbik, aki középsúlyban bokszol. Egy szimpatikus, intelligens fiú, akiből sok mindent ki lehet majd préselni, és jól eladható lesz majd. Nagyon remélem, hogy ugyanígy folytatja tovább az útját, ő tényleg lehet „valaki”, de még szüksége van úgy két évre.

 

Ez azt jelenti, hogy Németországnak még sokáig nem lesz igazi bokszhőse?

Wegner: Az, hogy Markus Beyer világbajnokként esett el, nem jó a német boksznak. Nála is állandó volt a hullámvölgy, sorozatos fenn és lenn. Persze tényleg jó lenne, ha lenne egy igazi német bokszolónk.

Wolke: Ezt hallani nagyon furcsa a számomra. Rengeteg feltételtől függ. 1990-ben még minden jól ment, amikor megjelentem Henry-vel és Axellel. Gyerekek, akkor csak két bokszolónk volt!

 

Szóval, mivel most nagy a kínálat, ezért nehezebb némelyeknek előtérbe kerülniük?

Wolke: Pontosan. Azokkal lehet kezdeni valamit, akikben feltételezhető egy sportolói jövő, akik eladhatóak. Sajnos a sportágunk még olyan szinten áll, hogy a teljes menedzsment hatását, következményeit nem igazán tudjuk kézben tartani. Sok minden függ a véletlenektől. A bokszolók is úgy váltanak, ahogy csak akarnak, elég ha Torsten May-ra gondolok. Egy ellenfél, akit korábban szabályosan laposra vert egy sparring alkalmával, majd öt hónappal később egy világbajnoki címmeccsen, új edzővel az oldalán, az egykori sparring-partner ronggyá veri. Ez a menedzsment kudarca. Mi csak előkészítők vagyunk, mindenki másnak azon kell fáradoznia, hogy a sportágunk színvonalát hozzáigazítsák a különböző követelményeknek.

 

Akkor a megfelelő bázis hiányzik?

Wegner: Az amatőröknél szinte már mindenki oroszul beszél. Még az edzők is oroszok.

Sdunek: Ahogy az amatőr szakágat vezetik, az egy igazi komédia. A legjobb, legtehetségesebb fiatalok még mindig Mecklenburg-Vorpommernből jönnek, az egykori NDK területéről, ahol kiváló edzők készítik fel őket. De éppen onnan hiányzik a pénz, ahol valóban szükség lenne rá. Így az olyan egykori központokat, mint Schwerin, Berlin vagy Halle nagyon nehéz életben tartani. Ehelyett a pénzt Heidelbergbe invesztálják, ahol túlnyomórészt csak a volt Szovjetunió területéről érkezett bokszolók és edzők dolgoznak. Noha mindegyikük kedves, remek fickó, de kérdem én, mi lesz a német tehetségek, reménységek fejlődésével?

 

Élvezik még a munkájukat?

Wegner: Persze, akkor már rég nem lennék itt. Meg kellett birkóznunk az új szituációkkal, hiszen semmi sem tart örökké. Ez már csak így van. Világbajnokaink vannak, voltak. Aztán az egyik elbukik, a másik is, mindegyik elbukik.

Sdunek: Vagy mások, akik abbahagyják, leteszik a címűket, és hipphopp, már csak egy világbajnokod van. Tegnap még hárman voltak. Szóval, minden nagyon gyorsan megváltozhat.

Wegner: Nézzük csak a te Wladimir Klitschkódat. Olyan nagy volt sokáig, majd egyszer csak csúszott-mászott a ringben. Hirtelen ott állsz te, és azt mondod neki:”A francba is veled, végre hinned kell magadban.”

Sdunek: Vesztünk és győzünk. Jönnek majd jobb idők. Mindig lesznek fiatalok, akiket lehet majd motiválni, akiknél ez örömöt okoz. Olyasvalakivel dolgozni, akiben senki nem hisz, és így eljutni vele egészen magasra, ez a nagy varázslat. Nekem van ilyen bokszolóm, Goran Gogic remek példa. Az utcáról szedtem össze. Egy nehézsúlyú, aki egy-két éven belül mindenkit szét fog szedni.

Wolke: Nagyjából én is így éreztem 1990-ben. Az utolsó NDK-s edzőtábort Rabensbergben a válogatottal sosem felejtem el. 1990 januárja volt, mikor is az egyik gera-i trénerrel éppen arról beszéltem, hogy szeretném Henryt a profik között is kipróbálni. Ezt válaszolta: „Mit akarsz te ezzel a sráccal profik között? Csak ki fognak nevetni titeket.”

Sdunek: „Manne” (Wolke beceneve), emlékszel? 1989 őszén, a moszkvai világbajnokságon egy szobában aludtunk.

Wolke: Igen, így volt.

Sdunek: Mikor Henry világbajnoki címét ünnepeltük, az este azt mondtad nekem: „Elegem van az amatőrökből. Henry-vel belevágunk a profi világba.” Azt gondoltam, hogy képzelődöm, valamit biztos rosszul hallottam. Nagyon mellbe vágott és egész éjjel nem tudtam aludni. Elképzelhetetlennek tartottam, hogy te Henryvel és az ő stílusával sikeresek lehettek a profik között.

 

Hogyan látják jelenleg a német bokszsport jövőjét?

Wolke: Az érdeklődés, a nézettségi adatok azt mutatják, hogy pozitívan kell értékelnünk a dolgokat.

Sdunek: Én sem látok rossz időket magunk előtt. És nemcsak mi hárman vagyunk itt. Nálunk ott van még Michael Timm és Torsten Schmitz, akik nagyon jól húzzák egymást. „Manne” mellett ott van az olimpiai bajnok Rudi Fink, egy olyan ember az oldalán, aki önállóan tud dolgozni. Ez örömmel tölt el. Nálunk egyébként nincs annyi öröm, mivel a terem annyira tele van, hogy inkább el is menekülök a sachsenwaldi sportiskolába.

Wegner: A német utánpótlás miatt nem hiszem, hogy aggódnunk kéne. Rudi Fink könnyedén fog „Manne” nyomdokaiba lépni. „Timmi” és Torsten Schmitz már most összehozott néhány világbajnokot, szóval, azt hiszem van okunk a bizakodásra.

 

Wegner úr, ki fog majd az Ön örökébe lépni?

Sdunek: Ulli senkit nem enged oda.

Wegner: Sosem akartam, hogy legyen segédedző mellettem. Ha tényleg befejezem, akkor majd találok valami megoldást. Azt hiszem, mi hárman –„Manne” és én egy kicsit idősebbek vagyunk, de azért frissebbek…- szóval, még egy ideig tudunk majd bizonyítani.

 

És ki a legjobb edző hármójuk közül?

Wegner: Ez nem lehet igaz. Erre a kérdésre vártam.

Sdunek: Ehhez nem szeretnék semmit hozzáfűzni. A sikerek önmagukért beszélnek, mindannyiunk esetében.

Wegner: Mondjuk „Mannéról” azért illene valami rosszat mondanom. Mi együtt nőttünk fel, felnéztünk rá, mikor olimpiai bajnok lett. Nekünk ez nem jött össze, hogy bokszolóként elérjük, ami „Mannének” sikerült. De be akartuk bizonyítani, hogy edzőként képesek vagyunk rá. És azt hiszem, ezt derekasan véghez is vittük.

 

És Wolke Úr mit mond erre?

Wolke: Közös a múltunk, ugyanabból a rendszerből érkeztünk, mit válaszolhatnék erre a kérdésre…

Wegner: Csak provokálni akartak…

Wolke: Értem én, ezért is válaszolok így.

Wegner: Aki ismer minket, az tudja, hogy csak az eredmények számítanak.

Sdunek: Uli azt állítja, hogy NDK-s edzőként ő nyerte a legtöbb érmet.

Wolke: Tudom, valamikor már mesélte, hogy összesen 126 érmet szerzett. De ebbe a saját dolgait is beleszámolta, amiket korábban az úttörő kupákból eszkábált össze.

 

Önök, és akiket utódként említettek, közös múlttal rendelkeznek, edzők és sportolók az egykori NDK területéről. Ez jelentheti azt, hogy 25 év múlva a német bokszsport megszűnik létezni, mivel nem lesz már utánpótlás „Keletről”?

Wolke: Azt hiszem, mi hárman még hiszünk abban, hogy jó példák lehetünk az „össznémetiséget” illetően. Szép, hogy Fritz Hamburgban dolgozik, én a megszokott „Keleten” vagyok és Uli többnyire Berlinben. Jó ez a sokszínűség. Az alapokat mi raktuk le, és ez folytatódni is fog.

Wegner: Az Universumnál majdnem 10 ilyen edző van.

Wolke: Ki gondolta volna ezt, senki közölünk.

Sdunek: Uli sajnos nem tud számolni, ennyien azért nincsenek.

Wolke: Át kell gondolni, hogyan is fejődtek, változtak a dolgok. A bokszszövetségeinknek legalább ott kellene tartaniuk, mint ahol a labdarúgó szövetség tart. A profik és az amatőrök mögött egy világos stratégiának és szövetségi szintű koncepciónak kellene állnia.

Sdunek: Hogy egy közös vonal mentén tudjanak haladni. Erre már volt kísérlet.

Wolke: Igen, ez szép lenne, de nagyon nehéz véghez vinni.

Sdunek: Nálunk is úgy kellene nagyjából, mint ahogyan a foci sulikban is teszik.

 

A tartalmi koncepcióval nem lehet probléma. A több évtizedes edzői munkájukkal Önök tudják a legjobban, hogyan is lehetne ezt megvalósítani. De ki ad pénzt ennek átültetéséhez?

Sdunek: Ez a nagy kérdés. A sportiskolákban –például Schwerinben vagy Frankfurtban- újra a bokszra kellene összpontosítani, amit megfelelően szponzorálnának. Az Universum már sok pénzt áldozott ezért, de ők mindent Heidelbergnek adtak.

Wolke: Az olyan fellegvárakat, mint Berlin, Schwerin vagy Frankfurt/Oder, újra kell éleszteni, és támogatni kell őket. A vonzáskörzetek, amiket ezáltal elveszítünk, ezt egyszerűen nem engedhetjük meg magunknak.

 

2006. 11. 28.  Leone


Oszd meg, tedd a kedvencek közé!

Hozzászólok:

login: jelszó: » regisztráció

Köszönjük, Leone! Sdunek egy isten!

    2006-12-06 10:17:15

Ezért a világ legjobb edzője Fritz Sdunek!
Na ilyen EMBER hiányzik a Magyar bokszéletből!!!

    2006-12-06 00:28:39

Sdunek szerintem igazi sportember. Nem azt említi meg, akinek a megemlítésétõl jobb lesz neki, hanem akiben tényleg lát valamit, és érdemesnek tartja megemlíteni.

» pifpaf   válasz erre
    2006-12-05 21:40:40

Érdekes és elgondolkodtató, hogy Sdunek minden egyes fórumon megemlíti Balzsayt mint igazi tehetséget. Pedig ezek német újságok, nem lenne érdeke nyomni őt. Ez szerintem nagyon nagyon jó jel.

» Hollywood   válasz erre
    2006-12-05 12:38:19

Nagyon jó anyag! Grat Leone!

» Darien   válasz erre
    2006-12-05 12:18:26

Remek interjú, kösz a fordítást, Leone.

» VMVKWA   válasz erre
    2006-12-05 11:07:09
Ugrás az oldal tetejére