Október 7-én mutatták be a német mozik Max Schmeling életrajzi filmjét, a korábbi profi világbajnok Henry Maske főszereplésével készült műben a bokszlegenda 30-as és 40-es évekbeli életét tárja elénk Uwe Boll rendező. A 46 éves Maskét nemcsak személyes barátság fűzte a 2005-ben 99 éves korában elhunyt Schmelinghez, de életútjuk is rengeteg hasonlóságot mutatott, mindketten világbajnokok voltak, és míg Schmeling a háború, addig Maske az újraegyesítés utáni Németországban lett az ország emblematikus figurája.
A film bemutatóján egy dolog nyilvánvaló volt, az újságírónők el voltak ájulva az Ön Schmeling-kinézetétől. Miért vált meg a film után a hosszú hajtól és a dús szemöldöktől?
Nem gondoltam, hogy ennyire tetszik majd ez a külső, de örülök neki. Így már a hölgyeknek is van elég indokuk arra, hogy megnézzék ezt a filmet. Amúgy a Schmeling-kinézet igen távol áll tőlem, a feleségem számára is elfogadhatatlan, ezért az első adandó alkalommal levágattam a hajam.
A kidolgozott hasizom egy negyvenöt évestől szintén meglepő.
A bokszkarrierem befejezése után azt mondtam, hogy szeretnék formában maradni. Emellett rengeteg segített az is, hogy nem sokkal a filmforgatás megkezdése előtt bokszoltam Virgil Hill ellen. Szóval optimálisak voltak a feltételek.
A fizikai edzéshez hozzá lehetett szokva, de mit tett azért, hogy színészként is helytálljon?
Tisztában voltam vele, hogy nem vagyok színész, így meg kell majd tanulnom bizonyos technikákat, hogy tényleg Max Schmelinggé tudjak válni. Normális esetben egy kezdőnek különböző beszédgyakorlatokon, szituációkban kell részt vennie, de mi rögtön Max Schmelingre koncentráltunk, arra, hogyan tudom átélni Schmelinget, hogy hogyan tudok a többi szereplővel tevékenykedni, miként válik természetessé a szerepem. Intenzíven kutattam azért, hogy még többet megtudjak róla. Az utolsó éveiben barátként tudhattam magam mellett, de hogy hogyan élt a 30-as vagy 40-években, arról nem sokat tudtam. Megismertem az összes életrajzát, a forgatás alatt pedig több olyan szemtanúval is beszéltem, akik ismerték akkor. Sőt egy vadásznapló is segített nekem. Egy rajongója küldte nekem jó régen, akkor még el se olvastam. Schmeling megszállott vadász volt, ebben leírta, hogy várt a vadakra az erdőben, apró részleteket tudtam meg a személyiségéről, tulajdonképpen új alapokra kellett helyeznem Schmeling alakját.
Schmeling minden idők egyik legjelentősebb német személyisége. Nem áll fenn annak a veszélye, hogy kicsit túlmisztifikálják ezzel a filmmel, és így hiteltelenné válik.
Persze lehet ilyen veszély, de egyet tisztázzunk: Max Schmeling nem volt egy különösen bátor ember. Egyszerűen csak megpróbálta a lehető legjobbat kihozni a helyzetéből. Amikor a zsidó Lewin-testvéreket elrejtette a hotel szobájában, megmentve őket a nácik elől a Kristályéjszakán, nem igazán gondolt utána annak, hogy milyen következményei lehetnek ennek. Egyszerűn gondolkodott, nem volt az a klasszikus hős típus.
Schmeling akkor úgy gondolta, hogy a nácizmus térhódítása csak egy politikai divatirányzat volt. Lebecsülte Hitlert?
Igen, Schmeling is alábecsülte Hitlert, de abban az időben ki nem? Schmeling a németek azon többségéhez tartozott, akik egyszerűen nem tudták elképzelni, hogy mindaz, ami megtörtént, az megtörténhet.
Egy dolog Max Schmeling életének felelevenítése, de nem tartott attól, hogy esetleg nem fog majd tudni megbirkózni ezzel a feladattal?
Volt egy kis félelem érzetem, sokáig bizonytalan voltam, hogy eléggé felnőttem-e ehhez a kihíváshoz. De miután láttam a filmet, kijelenthetem, az én öreg barátom is elégedett lenne.
A filmbeli tapasztalatlansága miatt sok kritikus kérdezte, hogy miért vállalta el.
Az életem során sokszor tapasztaltam ellenállást, rá akartak beszélni, hogy ne legyek profi bokszoló, de világbajnok lettem, vagy, hogy a Hill elleni visszatérésem kudarcra van ítélve. Hozzászoktam a szkepticizmushoz, de a boksz segített, hogy megismerjem magam, hogy tudjam, mire vagyok képes. Persze a színészetben ez kicsit másképp van, de egyvalami mindig óriási erőt adott: Max Schmeling azt mondta egyszer nekem, ha valaki majd filmet csinál róla, akkor nekem kell majd eljátszanom őt.
Ha már szkepticizmus, sokan tartanak attól, hogy Boll rendezte a filmet. Tavaly két Anti-Oscart zsebelt be 2008 legrosszabb rendezéséért és még egy extra díjat is kapott az életművéért.
Természetesen én is szembesültem a hírnevével és voltak pillanatok, amikor haboztam is emiatt. De hát előre honnan tudhatja valaki, hogy ő a megfelelő rendező vagy sem? Amúgy meg Uwe volt az első, aki vette a bátorságot és végre filmet készített valakiről, aki már régóta megérdemelte. Utólag nagyon hálás vagyok, hiszen Uwe-ban rendkívül kellemeset csalódtam.
Talán mert Boll maga is bokszol és így kicsit hitelesebb lett a dolog.
Mi a valóságra törekedtünk, ez az, ami megkülönbözteti ezt a filmet a Rocky-sorozattól. Stallonénál a jelenetek túl voltak játszva, a drámára helyezték a hangsúlyt, ami egy igazi bokszrajongónak nem igazán volt eladható. Szerencsére Uwe a realizmusra épített.
A filmben a Sauerland-istálló bokszolói személyesítették meg Schmeling ellenfeleit, többek között Arthur Abraham. Abraham arról álmodik, hogy hasonló karriert fut be az USA-ban, mint anno Schmeling. Képes lehet rá?
Arthur képes tömegeket megmozgatni, a célja így magától értetődőnek tűnik. De az USA-ban való érvényesülés más tészta és nem hiszem, hogy akkora hatást tudna elérni ott, hogy New Yorkban vagy Las Vegasban rendeznének neki mérkőzést. Nem lesz többet olyan német, aki annyira ismert és népszerű lesz az Egyesült Államokban, mint Max Schmeling volt.
Mi a helyzet Felix Sturmmal?
Ahogy látom, megpróbál Abraham mellett a német boksz másik húzóemberévé válni, mindent erre tett fel. Most csak a szerencsére kell várnia, hogy a megfelelő időben megfelelő ellenfelet találjon magának.
Egy hasonlóan nagy meccs, mint évekkel ezelőtt Oscar De La Hoya ellen.
Egy Kelly Pavlik vagy Sergio Martinez elleni mérkőzés tényleg jól jönne számára, nemcsak a boksz miatt, hanem, hogy felfigyeljenek rá. Persze idő kell egy ilyen rendezvény megteremtéséhez, de Németország az elmúlt években annyira felnőtt ezekben a dolgokban, hogy pénzügyileg képes lenne megfinanszírozni egy ilyen összecsapást.
Abrahamon és Sturmon kívül kinek jósol még nagy jövőt?
Alexander Frenkelnek. A sérülései miatt eddig nem igazán tudta megmutatni magát, de talán a Maccarinelli felett aratott győzelmével ez megváltozik. Frenkel intelligens, megvan a szükséges finomsága és sugárzó személyisége. Szóval igen sokat várok tőle.
Haruka Gruber
Leone 2010-10-14
