Felix Sturm távozása az Universum Box Promotiontól óriási port vert fel Németországban, a klub húzóemberének, mondhatni arcának felmondása felért egy kegyelemdöféssel a története legnehezebb időszakát élő istállónak. A középsúlyú világbajnok a nyáron, Khoren Gevor elleni címvédése után jelentette be, hogy a továbbiakban nem kíván Klaus-Peter Kohl kötelékében maradni, az okokról azonban egy ideig nem volt hajlandó beszélni. Nagy volt a találgatás, hogy Sturm hova is igazol, de hamarosan kiderült, hogy maga veszi kézbe az ügyeit és saját promócióval egyengeti majd karrierjét. Nem haraggal vált el az Universumtól, de köszöni szépen, az ilyesfajta menedzselésből többet nem kér. Kohlék természetesen jogi útra terelték a dolgot, hiszen Sturm több évig érvényes szerződést mondott fel, de a csapattal korábban szakító Klitschko-testvérek hasonló ügyét elnézve minden bizonnyal Sturm távozását is le kell nyelnie Erdei Zsolt csapatának. A mostani interjúban a válásról, az elszalasztott lehetőségekről és céljairól mesél a 30 éves leverkuseni.
Nagy terveket szövöget az új vállalkozással kapcsolatban. Mi tette ennyire magabiztossá, hogy hátat fordítson az Universumnak?
Szilárd meggyőződésem, hogy képes vagyok a magam útját járni. Wladimir és Vitali Klitschkónak is igazat adtak, miután szakítottak az Universummal, az ő esetükben hozott bírósági döntés még jobban megerősített a szándékomban. Az ő ügyvédjük foglalkozik az én ügyemmel is és biztosított, hogy az esetem sokkal világosabb, mint anno Wladimiré és Vitalijé volt.
Tényleg annyira sok pénzről van szó a profi bokszban, ami előbb-utóbb feszültséget okoz promóter és bokszoló között?
Nem, nem ez volt a döntő tényező, hanem elsősorban a kommunikáció. Nem volt kommunikáció. Számunkra minden átláthatatlan volt, mint egy fekete doboz. Kaptunk persze elég pénzt, egyszer többet nyertünk, másszor kevesebbet, de hogy a háttérben még milyen összegek folytak el, azt senki nem látja. Időközben azért dörzsöltebb lettem, ott vannak a nemzetközi értékesítési jogok, jegyeladások, szponzorok, szóval az nem lehet, hogy a promóter több pénzt keres, mint a bokszoló.
Akkor mégiscsak a pénz…
Nem. Hamis ígéreteket tettek felém. Azt mondták: nagy terveink vannak. Mi lett belőle? Semmi. Voltak meccsek, amiket nagyon akartam és az Univserumon múlott, hogy ezek nem jöttek létre. Persze kívülről meg úgy tűnik, hogy én nem akartam ezeket a találkozókat, nagy kár, hogy így alakult.
Az egyik az Arthur Abraham elleni meccs lett volna?
Természetesen. Mondjuk nem ez volt az álommeccs, amire vártam, sokkal inkább egy Bernard Hopkins vagy Kelly Pavlik elleni mérkőzés. Az Abraham ellen találkozó viszont óriási érdeklődésre tartott volna számot Németországban, ezért is akartuk ezt az összecsapást. És ezért reménykedem abban, hogy Abraham állja a szavát és még egyszer visszafogyaszt középsúlyba. Csak ütőerővel nem lehet megváltani a világot, a szakértőknek, a bokszújságíróknak, akik maguk sosem bokszoltak, éppen ezért objektívebbnek kellene lenniük. Arthur az állkapocstörésével lett világhírű, azért mert tovább küzdött. Fizikálisan ez óriási dolog volt persze, de bokszolóként semmit sem mutatott. Õ csak egy cséphadaró, sokat üt, de a bokszolói kvalitása és a kondíciója erősen behatárolt.
Éppen ezért lenne kettejük csatája annyira izgalmas, egy technikás bunyós, mint Ön és a kiütéskirály, aki váratlanul a kettős fedezéke mögül támad.
Igen, pontosan, de nagyjából eléggé jól tudom, hogy mikor is szokott támadni. Nagyon kemény dolgok vannak mögöttem, gyakran lettem úgymond egyenesen a tűzbe dobva, de mindig helytálltam. Arthur ellen sem lenne ez másképp, ő is csak egy megoldandó probléma lenne, pont mint a többiek. Viszont Arthur számára én lennék élete eddig legnagyobb kihívása.
Végül Klaus-Peter Kohl miatt hiúsult meg a mérkőzés?
Én csak bokszoltam, semmiben sem dönthettem. Azt is mondták mindig, hogy meglesz a meccs Pavlik ellen, de végül csak a biztos lehetőségek maradtak. Így viszont nem érhettem el a célom, vagyis, hogy a legjobbakkal bokszolhassak, pedig szívesen vállaltam volna még a vereség veszélyét is. Most sok lehetőség áll előttem, szinte már nevettem azon, hogy mennyi megkeresést kaptam az elmúlt hónapokban.
Például?
Például az egész világ. Mindenkitől kaptam ajánlatot, aki valamit is számít az üzleti életben. De most a legfontosabb és egyben legvonzóbb feladat a számomra, hogy felépítsem a saját promóciós cégemet. Saját csarnok, saját irodák, utána pedig ez együttműködés megkezdése Clive Salz-cal, az erőnléti edzőmmel illetve Freddie Roachcsal. Ez szinte álomszerű, legalábbis jelenleg mindenképpen. A promóter az promóter, pénzt akar keresni, neki mindegy, hogy veszítek vagy nyerek. Nekem viszont fontos, hogy többé senkit ne kelljen megkérdeznem, csak annyit mondok igen vagy nem. És ha pofára esek, akkor azt csak magamnak köszönhetem.
Kiket fog még promótálni?
Maurice Webert és Patrick Dobroschit és ezen kívül még vannak megkereséseink Ausztráliából, Amerikából és Angliából is. Szerintem időközben sokan rájöttek arra, hogy mennyire átláthatatlan és mocskos üzlet a profi boksz. Azt hiszem, én vagyok az első olyan bunyós, aki ennyire nyíltan, nyilvánosan szembeszállt egy promóterrel.
Ön jobban tudja majd csinálni?
Mindenképpen, én nem vagyok egy spórolós fajta, nem vagyok promóter, a szívemben bokszoló vagyok, inkább adok 100 ezer eurót egy gálára, a plakátokra, mindegy mire, csak nagy show legyen. Ha valaki másfél-kétmillió eurót kap a televíziótól, és 500-600 ezre van edzőre, ellenfélre, csarnokbérlésre, amikben egyébként egyáltalán nem vagyok biztos, mármint hogy ekkora költségekkel jár, szóval annak képesnek kell lennie ilyen apróságokra is figyelnie. Ha valakinek olyan bunyósai vannak, mint Wladimir és Vitali vagy Arthur, vagy én, akkor az én számításaim szerint, persze lehet, hogy rosszul gondolom, egyedül a jegyeladásokból meg tudja termelni az ellenfél fellépti díját. Én készen állok, hogy pénzt fektessek be, áldozzak erre az üzletre és meggyőződésem, hogy sokkal, de sokkal jobban tudom majd csinálni, mint a korábbi munkaadóm.
Susanne Rohlfing interjúja
Leone 2009-12-18