A http://www.fighthype.com/ internetes oldal nemrégiben interjút készített az ökölvívás valaha volt egyik legnagyobb bokszolójával és legszínesebb egyéniségével, Chris Eubankkel. Az extravagáns bunyós, aki pályája során olyan bokszolókat vert meg, mint Michael Watson, vagy Nigel Benn, több aktuális témáról is elmondta véleményét. Az interjú fordítása az alábbiakban olvasható.
Hogy vagy mostanság?
Angliában mindenki tudja, hogy az elmúlt 5-6 évben pénzügyi és magánéleti gondjaim voltak, de a jókedv, életerő, méltóság, személyiség, egyéniség terén azért nem csődöltem be. Makkegészséges vagyok és valójában egy rakás pénzem is van, csak hát a pénz olyan, ami jön, aztán megy is tovább.
Mivel töltöd a napjaidat?
Divattervezéssel, ruhákat tervezek egy londoni székhelyű cég számára. Én voltam a sportvilág legjobban öltözött embere, így kézenfekvő volt a választás. A székhelyem Dubaiban van jelenleg, de sokat járok Afrikában, boksz edzőtermeket építek az elmaradott térségekben. Van egy csapat edzőm az Egyesült Államokból, akik ökölvívást tanítanak a nehéz helyzetben levő ifjúságnak ezeken a területeken.
Követed még naprakészen az ökölvívást, ha igen, kik azok, akiket szívesen nézel?
Túl elfoglalt vagyok, hogy folyamatosan kövessem. Nincs elég bokszművész, nincs elég bunyós, akitől libabőrös lesz az ember. Szeretnék többet látni Floyd Mayweatherből, akit akármikor szívesen nézek, hiszen ő egy igazi művész. Hosszú ideje követem a pályáját. Amir Khan talán az én kedvenc bunyósom. Egész közelről követtem a karrierét. David Haye-nek is nagy rajongója vagyok, hatalmas mentális ereje van és közönségvonzó stílusa.
Immár 13 éve, hogy szegre akasztottad a kesztyűidet. Mi az, ami leginkább hiányzik az ökölvívásból?
A boksz olyan, mint egy barátnő. Ha egyszer elhagytad, nem akarsz többé semmi tőle, hiszen úgy érzed, elég volt belőle. Nem ő hagyott ott téged, hanem te őt. Ha mindent elértél egy bizonyos téren, akkor nem kell, hogy hiányozzon többet. Ha ez nem sikerült, akkor nyilván hiányozni fog. Ha eltérted, amit akartál, akkor nem fog hiányozni. Nekem maga a boksz nem is hiányzik, de az azzal járó nyüzsgés igen.
Végzel még valamiféle edzéseket, vagy teljesen leálltál?
Nem mondom, hogy rendszeresen, de azért próbálom magam formában tartani. Árnyékolok és a zsákon is szoktam dolgozni. Alkalmanként sparringolok is.
Két olyan meccs volt a pályád során, amiről sokat beszéltek, de végül nem jöttek össze. Az egyik a Roy Jones elleni volt. Gondolod, hogy miután Denis Lebedev kiütötte, jobb lenne, ha Roy felébredne és leeresztené a vitorlát?
Nem az én dolgom ezt megmondani, de józan ésszel mérve jobb lenne, ha mihamarabb ezt tenné. Egy bunyósnak soha nem kellene másodszor is nekifutni, mivel úgysem lesz képes ugyanarra, mint fiatalon. Nekem 15 évembe telt, hogy tiszteletet harcoljak ki, hogy érezzem is a tiszteletet. Személy szerint soha nem tenném kockára a megszerzett tiszteletet egy visszatéréssel.
A másik mérkőzés, amiről sok szó esett annak idején, egy James Toney elleni volt. Mit gondolsz róla?
James Toney tiszteletlen volt az anyámmal szemben. Ettől eltekintve amúgy egy nagyon, nagyon jó bunyósnak tartom őt.
Mindenki Floyd Mayweather és Manny Pacquiao összecsapását várja. Mit gondolsz, ki nyerne kettejük közül és miért?
Floyd Mayweather, biztosan. Az ökölvívók az esetek 85%-ában felülmúlják a fightereket. Sokkal pontosabb, sokkal művészibb szinten űzi a sportot. Inkább ésszel bokszol, nem erőből. Jobb a lábmunkája, jobban használja a testét, ütőtávon kívül tartózkodva is akkor visz be ütéseket, amikor akar.
Fair dolognak tartod Mayweather részéről ezeket a véletlenszerű doppingteszteket?
Igazából ezzel ártatlanokat is megvádol, hiszen például az én unokatestvéremet, Diane Modahlt is meggyanúsították ilyesmivel a ’90-es években, pedig nem doppingolt. Vannak olyan szabályok az ökölvívásban, amikhez ragaszkodni kell, és – bár megértem Floyd Mayweather álláspontját – nem hiszem, hogy neki saját szabályokat kellene lefektetnie. Pacquiao egy olyan személyiség, aki – ha igazak a vádak – nem fog tudni együtt élni ezzel a dologgal, amennyiben van egy kis lelkiismerete.
Annyi emlékezetes meccsed volt, melyik az, amelyik még mindig nem hagy nyugodni téged?
A Michael Watson elleni visszavágó. Azon az estén olyan volt, mint egy superman, nyolc menetben gyakorlatilag fasírtot csinált belőlem. Igazából a hatodikban fel is adtam, mert úgy éreztem, hogy itt már nem nyerhetek, de a két lábamon akartam elhagyni a termet és elfogadni a vereséget. Túléltem, mert egyfajta, még kontrollálható őrület lett rajtam úrrá. Ez a meccs csak a becsületről szólt. A meccs utáni interjúban azt kértem, hogy végezzenek rajta egy tesztet, mivel 11 héttel azelőtt bunyóztunk és akkor közel sem volt ilyen jó. Nem utaltam szteroidokra, egyszerűen féltem. Azt hiszem, ez a meccs ott van a boksztörténelem öt legjobbja között.
Elégedett vagy a pályafutásoddal? Úgy látod, mindent elértél a karriered során?
Abszolút, teljesen. A rekordok után, amiket megdöntöttem és a mérce után, amit felállítottam, igen. Valódi megszállott voltam. Sok rajongó valószínűleg nem tudja, de én Bronx déli részén ismerkedtem meg az ökölvívással. Pokoli egy hely volt. Megszállottként edzettem, hogy kikerüljek onnan. Kérlelhetetlen voltam, és ezt vittem is magammal Angliába, illetve az egész pályafutásom során ilyen maradtam. Nem hagytam abba az edzéseket és a bunyót.
Itt van Roy Jones, aki látszólag képtelen abbahagyni. Téged mi indíttatott arra, hogy azt mondjad, kész, vége, befejeztem?
Személy szerint ez azon a ponton volt, mikor a rajongók már őszintén szerettek engem és a sajtó is dicsért. Tíz évembe került, mire ezt elértem az Egyesült Királyságban. Elfogadtak engem. Kétszer megvertem Watsont. Megvertem Bennt, aki éppen azelőtt, egy menet alatt intézte el az egyik legjobb amerikait. Németországban győztem le Rocchigiannit, egy veretlen ex-világbajnokot. Padlóra küldtem jópár bunyóst, akit előtte senkinek sem sikerült. Én hoztam a legtöbb nézőt a televíziós közvetítéseknél. Én hoztam a legtöbb pénzt is a TV-knek. Három, vagy négy év leforgása alatt sűrűbben védtem meg a címemet, mint addig akárki, és még mindig nem fogadtak el. Mikor aztán 1998-ban végülis elértem ezt, bezárult a kör. Roy Jonest illetően nem tudok mit mondani. Én nem kisgyermekként kezdtem az ökölvívást, hanem 16 évesen. Engem nem emésztett fel a boksz, én hódító voltam ezen a területen. Nehéz tehát a saját helyzetemet egy olyan bunyóséval összehasonlítani, aki az ökölvívásban nőtt fel, mint például Jones is, ha jól tudom.
Van egy fiad, aki jelenleg még az amatőr mezőnyben versenyzik. Úgy tudom, pár éve elváltok az útjaitok, de valamilyen szinten azért segíted a pályafutását?
Elküldtem őt az USA-ba edzeni, mikor láttam, hogy komolyan gondolja, és ha tényleg ezt akarja csinálni, akkor legyen megfelelő kezekben. Elvittem a Top Rankhez, összehoztam Mike McCallummal, majd Floyd Mayweather Sr.-ral, az általam legjobbnak tartott edzőkkel. A fiatal bunyósok, sőt, minden bunyós számára a sparring az uralkodó, a minőségi kesztyűs edzések kellenek. Ha igazán jó bokszoló akarsz lenni, heti 4-5 nap kesztyűznöd kell, kihagyás nélkül. A sparring pedig csak akkor tud igazán eredményes lenni, ha jó partnereid vannak, akik kihozzák a legtöbbet belőled, kihordják a legjobb ütéseidet és ők is beviszik a sajátjukat. Nem csak, hogy több a jó partner az Államokban, de maguk a kesztyűs edzések is magasabb hőfokon mennek. Ha középsúlyúként könnyűsúlyúakkal bunyózol, nem ütöd meg őket. Õk pedig megvernek téged. Ha elvernek az edzésen, abból lehet a legtöbbet tanulni. A bronxi időkben kesztyűztem egy könnyűsúlyúval, Dennis Cruznak hívták. Fantasztikus bunyós volt, a legtehetségesebb, akit valaha láttam, de sajnos nem tudott kiteljesedni. Semmit nem tudtam vele kezdeni. Játszott velem, simán megvert, látástól vakulásig. Ami a fiamat illeti, kövessék a pályáját, hiszen úgy gondolom, ő egy igazi harcos, akitől libabőrös lesz az ember.
2011. május 26.
Baranyai Gergely, Greg