Azt mondják, hogy nem az a fontos, amit az ember mond, hanem az, amit tesz. Az pedig a te esetedben mindig távol áll a fotel-forradalmárkodástól. Az utóbbi időben például gyakran fogalmazol meg éles kritikát a Magyar Ökölvívó Szakszövetséggel kapcsolatban. Amikor készültem az interjúra, nem terveztem, hogy belemegyünk ebbe a témába, de épp ma tettél közzé egy tizenkét pontos karácsonyi kívánságlistát, amellyel jobbá lehetne varázsolni többek között a magyar amatőr ökölvívás helyzetét. Az egész iroda ebben a lázban ég, és folyamatosan csörög a telefonod is. Úgy érzem, hogy a beszélgetés végzetének megyek elébe azzal, hogy végre rákérdezek a dologra. Mi a célod ezzel a hadjárattal?
Nem mondom, hogy ne érintsük ezt a témát, mert most épp aktuális, ráadásul nem sokat beszéltem erről eddig. Jópáran kérdezik tőlem, hogy miért megyek a szövetséggel szemben, mikor nekem épp az a jó, hogy ha az amatőröknél fejetlenség van, mert akkor előbb térnek át a versenyzők a hivatásosokhoz. Igen, csak ez egy nagyon rövidtávú szemlélet, mert itt nem az a cél, hogy hozzám vagy máshoz átigazoljanak, hanem az, hogy a magyar ökölvívást építsük, és hogy a magyar ökölvívás presztízsén és megítélésén javítsunk. Nem az a cél, hogy nekem ne tizenhét emberem legyen, hanem huszonegy. Hanem az, hogy olajozottan működjön a rendszer. Amikor ma ezt a tizenkét pontot megfogalmaztam, és elküldtem a Magyar Ökölvívó Szakszövetség számára, annak is az volt a célja, hogy a magyar ökölvívás érdekeit szolgálja. Nem az enyémet, nem is az elnökét. A sportolókét.
Szörnyű, hogy ennyi év után még mindig ott tartunk, hogy a legtöbb téren 0, azaz nulla fejlődés tapasztalható. Pont ezért szálltam bele ebbe a játszmába, mert ez nem egy hálás feladat, én pedig szeretem a kihívásokat. Ha az edzőknek és a különböző szakosztályoknak a vezetői meg vannak fogva azáltal, hogy támogatják-e a klubjukat, vagy sem, akkor nehezen fognak beszélni a nehézségekről. Valaki olyannak kell elmondania a véleményét, aki nem függ a MÖSZ-től. Jelen esetben Kovács Istánnak és nekem.
Közben a másik oldal szerint személyeskedsz és jogtalanul vádaskodsz…
Ezért igyekszem folyamatosan hangsúlyozni, hogy nekem nem Csötönyi személyével van gondom. Bárki lenne ott, ugyanezt mondanám. Mellesleg az ő személyével soha nem volt gondom, függetlenül attól, hogy lepatkányozott, amiért szembe mertem vele menni, de úgy gondolom efölött szemet kell hunyni, mert az ember felhevült állapotában mond ilyeneket. Viszont addig, amíg a szövetség úgy működik, ahogy nem működik, továbbra is szót fogok emelni a működése ellen.
Nemrég úgy fogalmazták meg, hogy én a bokszhoz csapódtam. Igen, én a bokszhoz csapódtam 1993-ban, lassan huszonnégy éve, és ha már ide csapódtam, akkor szerveztem pár gálát, számszerűen 87-et, adtam a magyar profi ökölvívásnak néhány bajnokot, számszerűen 58-at, továbbá a Felix Promotion tartja 3,2 millióval az ökölvívó közvetítések televíziós nézettségi rekordját. Ha már ide csapódtam…
Amikor azt kérdezik, hogy én milyen jogon fogalmazok meg bármiféle véleményt a magyar ökölvívás jelenlegi működéséről, akkor szerintem jogosan visszakérdezhetnék, hogy ha 1998 óta vagyok tagja a MÖSZ-nek, voltam közel 2 évig a profi tagozat szakmai bizottságának elnöke, nem kevés ökölvívó aktivitás köszönhető nekünk, akkor mi kell még a joghoz, hogy valaki elmondhassa a véleményét? Mellesleg tudomásom szerint nincs kikötés, törvény, vagy szabály arra vonatkozóan, hogy ki alkothat, és ki nem véleményt egy olyan szervezet, jelen állás szerint a MÖSZ működéséről, ami a MI pénzünkből, azaz közpénzből tartja el magát! Könyörgöm, demokráciában élünk, ami azt jelenti, hogy az embernek lehet véleménye, amit szabadon ki is fejthet. Még akkor is, ha ez egyeseknek fáj!
Megértem, hogy sok – csak nyolc általánost végzett – embernek, akit a szövetség különböző címszavakon eltart, ez nem tetszik, hisz mi mást csinálhatnak? Kényelmes ebbe kapaszkodni, hisz sehol máshol nem kapnának a semmiért havi fizetést.
A félreértések elkerülése végett mondom, és szeretném hangsúlyozni, hogy én nem pályázom az elnöki posztra! Ha ezt a közreadott tizenkét pontos listát meg tudja valósítani a jelenlegi vezetőség, akkor hajrá! A benne felsoroltakat vélemények és beszélgetések alapján állítottam össze. Ez azt jelenti, hogy mindazokat a gyakorlati problémákat tartalmazzák, amiknek a megoldása újra élhetővé teszi a rendszert. Azt gondolom, hogy ezt a tizenkét pontot éppen ezért kell komolyan vennünk.
A másik dolog, hogy a jelenlegi elnök úgy kezeli a Magyar Ökölvívó Szakszövetséget, mintha ez a saját gazdasági társasága lenne. Minden interjúban külön kezeli az amatőröket és a profikat, amivel szítja a indulatokat és mesterséges szakadékot kreál. Miközben a profik, nyugodtan állíthatom, hogy a hátukon viszik most a magyar ökölvívást, úgy eredményesség, mint nézettség és népszerűség szempontjából. Nem beszélve arról, hogy a hivatásosoknak már lehetőségük van arra is, hogy olimpián részt vegyenek, amit jó lenne, ha felismernének. Úgyhogy nem igazán értem ezt a diszkriminatív hozzáállást a két szekcióhoz.
Az a baj, hogy a sikert már nem az érmekben számoljuk, hanem a kvótákban. Tehát már az is siker, hogy két kvótával kijutottunk valahova. Utána pedig mindig azt mondják, hogy „ha nem vertek volna meg minket…”. De ne is kezdjünk „ha”-val mondatot. Amikor kikapunk, mindig az van, hogy vagy megloptak minket, vagy rossz ágra kerültünk. De a kubaiakat nem veri meg senki, vagy az oroszokat? Dehogynem. Azokat is megverik. Mi is vertük meg annak idején őket. Kokó, Erdei, Isaszegi, Mizsei nem egyet vert közülük. Kokó például az olimpiai döntőben vert kubait. Elszaladt mellettünk a világ a bokszban. Míg mások fejlődnek, addig mi egy helyben toporzékolunk. Erősítsünk szakmai oldalon, diplomáciában, hogy ne csak az ágon múljon. Ha pedig ott is irányított a sorsolás – csakúgy, mint a hazai versenyeken –, akkor meg lobbizzunk. Csak a lobbi ne legyen egyenlő a korrupcióval.
Sok aktuális problémát érintettél. Örülök, hogy nem szóltam bele, és hagytam, hogy kiventiláld magadból.
Szerencsére én megtehetem ezt. Sokakban fortyognak ezek a dolgok, azok közül, akik a rendszeren belül működnek, de őket könnyen lepréselnek, lenyomnak azzal, hogy „ha nem bólogatsz, akkor nem adok”. Amiket posztolok, arra például sokan nem mernek nyilvánosan reagálni, viszont felhívnak, mint láthattad, hallhattad, hogy elmondják, remélik lesz változás. Felvállalni azonban kevesen merik, mert ha hiszed, ha nem, figyelnek mindenkit, mint az 50-es években. A MÖSZ-ben olyan ember is van, aki rendszeresen kinyomtatja, ki mit ír a szövetségről, az elnökről, és kik lájkolják azokat. És ez csak egy példa. Szörnyű, hogy erre van pénz és státusz, az értelmes dolgokra azonban nincs.
Ha nincs ellenedre, térjünk vissza a profi szekcióhoz, ahol hála Istennek sokkal pozitívabb dolgokról beszélhetünk. Lépésről lépésre épülsz felfelé, több versenyződ világranglista top 15-ös pozícióig jutott el, akik pedig még nem, azok is sikeres évet zártak. Mi a terv a közeljövőt tekintve?
A 2017-es esztendő bízom benne, hogy ismét jó kis év lesz. Igazi közönségszórakoztató mérkőzéseket tervezünk összehozni, amelyekkel a hazai közönségnek igyekszünk a kedvében járni. Bár egyesek szerint a nemzetközi címek sokkal fontosabbak, de most abban a szakaszban van a magyar profi ökölvívás, amikor ismét populárissá kell tenni. Sokan a mai napig nem tudják például, hogy az M4 Sporton van profi boksz. Vannak ismerőseim, akik látják a Facebookon, hogy lesz gála, és még mindig megkérdezik, hogy hol tudják megnézni.
Viszont ma például felhívott a Corinthia Hotel igazgatója, aki egy nagyon kedves barátom, és arról beszéltünk, hogy akár ott is lehetne valamit szervezni. Tehát most kezd ismét valami beindulni. És én már annak is örülök, ha a profiboksz.hu-n különféle jelzőket aggatnak rám, mert ha az ember belekezd valamibe, akkor az valakinek tetszeni fog, valakinek pedig nem.
Soha nem felejtem el, amikor Frank Warrennel megismerkedtem. 94-95 körül lehetett, és Naseem Hamed épp akkor futott be. Egy igazi tenyérbemászó figura volt, senkivel nem állt le beszélgetni, nem köszönt, így hát nekem sem volt túl szimpatikus. Főleg akkoriban, amikor még mi is jóval közelebb álltunk az amatőr bunyóhoz, így nekünk ez a stílus valami egészen távoli és idegen volt. Aztán Frank Warren elmagyarázta, hogy a szurkolók egy része azért nézi Hamed meccseit, mert nem szereti és alig várják, hogy valaki kiüsse, a másik része pedig azért, mert azonosul vele és szimpatikusnak találja. Már jó ideje rájöttem, hogy nem lehet mindenkinek megfelelni és nem is kell, mert akinek tetszik az, amit csinálok/csinálunk, úgyis odakapcsolja a tévét és szurkolni fog, a másik része pedig ugyancsak figyelemmel kíséri, ha nem is tévén keresztül, és abban bízik, hogy kikapnak majd a srácaim.
Látom, ahogy fáradhatatlanul küzdesz a kommentelőkkel. Én is gyakran kapok a fejemre, amiért ki merek emelni bármiféle pozitívumot a magyar ökölvívásból. Pedig soha nem állítottam be senkit világverőnek, csak kreditet adok a bunyósoknak azért, amit jól csinálnak.
Én nem sértődöm meg azon, ha valaki másképp lát egy-egy ökölvívó mérkőzést, mint én. A rosszindulatot azonban nehezen tolerálom, mondhatnám azt is, hogy sehogy. Úgy gondolom, magam is reálisan látom a magyar ökölvívók képességeit, és a lehetőségeinket. De azt kell megérteni és elfogadni, hogy MÉG nincs Gennady Golovkinunk, Sergey Kovaljevünk vagy Canelo Alvarezünk, ezért nem is várhatjuk el tőlük, hogy legyőzzenek egy Kell Brookot, Jean Pascalt vagy Amir Khant.
Úgy érzem, hogy mindenkinek a teljesítménye magához mérten közelít a 100%-hoz. Nem várhatjuk el, hogy legyen egy Bronerünk, amikor nincs Bronerünk, vagy legyen egy Chocolatitónk, amikor nincs Chocolatitónk. Viszont vannak olyan versenyzőink, akik piacképesek ma Magyarországon, és akik idővel ki fognak majd lépni a nemzetközi porondra, és ott majd meglátjuk, hogy mire lesznek képesek.
Szóval nincs gondom azzal, ha valaki valamit másképp lát, inkább azzal van, ha az emberek elkezdenek személyeskedni, továbbá ha állítanak valamit, ami közel nincs összhangban a realitással. Például amikor a Szellő Imi súlyát firtatják. A srácnak 79.3 kg-ra kellene lemennie, ha eggyel lejjebbi súlycsoportban szeretnénk látni. Szellő egy edzés után 92-93 kiló körül szokott mozogni. Sok mindent el lehetne mondani Imiről, de azt biztosan nem, hogy hasa, úszógumija lenne. Õ egy igazi tagbaszakadt srác, aki jól egyben van. Most képzeld el, hogy az edzés utáni súlyából még le kellene adnia 14 kilót. És nem csak le kellene fogynia, hanem még bokszolnia is kellene másnap tíz, tizenkét menetet. A boksz nem arról szól, hogy ki tud többet fogyasztani.
Aztán az emberek azzal érvelnek, hogy azért követelnek ilyesmit Szellőtől, mert látják, hogy hogy néz ki. Már hogyan látnák? Volt valamelyikük is egy edzésén? Szellő amúgy is egy fanatikus. Több órát edz naponta, és így 92-93 kiló. Amatőrben 81 kg-ban bokszolt, amit később, a WSB sorozatban vagy itthon az OB-n sem tudott már hozni, ezért nehézsúlyban versenyzett. Szóval, ha az emberek egy kicsit összeraknák magukban a dolgokat, akkor rájönnének, hogy ha az amatőr pályafutása utolsó éveiben nem tudta már hozni a 81 kilót, akkor mégis hogyan tudná évekkel később a 79.3-mat hozni? És neki ez nem kényelmi szempont, hanem egyszerűen nincs miből lemennie.
Mert amikor Harcsa Norbira vagy Baranyi Ricsire mondják, hogy fizikailag erősödnie kellene, azzal egyet is értek. Ezt ők is tudják. De én nem állhatok ott mögöttük egy korbáccsal; ezt nekik kell felismerniük és megoldaniuk, mert képességekben, tudásban viszont bárkivel felveszik a versenyt.
Nem merem tovább kapirgálni ezt a témát, mert a végén még nekem kell megvédenem a bunyósaidat tőled. :-) Zárjunk egy izgalmas kérdéssel. Említetted, hogy jövőre jelentős mérkőzéseket tervezel tető alá hozni a saját promóciódon belül, amelynek célja, hogy az átfogó hazai érdeklődést újra megteremtsd. Hármat szeretnék kérni belőlük, hogy előre ízlelgethessük őket.
Legyen akkor: Szellő vs Tóth, Darmos vs Bozai, Harcsa vs Pintye.
Kifejezetten jól hangzanak. Köszönöm a beszélgetést! :-)
Az interjú eredetileg a ringcsoda.blog.hu oldalon jelent meg. Megtekintéséhez KATTINTS IDE.
Az interjú 2016.12.22-én készült.
Az interjút készítette: Pradarics Tamás (IMiKeT)