Május hónap Oscar De La Hoya visszatéréséről szólt, míg a június egykori legyőzője és egyben a Golden Boy Promotion másik vezetője Bernard Hopkins búcsúját hozta. A hónapban két kiemelkedő fontosságú meccset rendeztek, az egyiket félnehézsúlyban a már említett Hopkins és Antonio Tarver között, míg középsúlyban a kategória két legjobbja Jermain Taylor és Winky Wright csapott össze egymással. A hónap legjobb mérkőzésére azonban egyiknek sem volt esélye. A hónap legjobb teljesítményei mind az Egyesült Államokból kerültek ki. Lássuk kik június legjobbjai.
A két Jermain Taylor elleni véleményes középsúlyú vereség után Bernard Hopkins úgy gondolta, hogy túl a 41. életévén még egyszer ringbe lép, hogy győzelemmel zárja le sikeres pályafutását. Két súlycsoporttal feljebb és 7-8 kg-mal nehezebben lépett ringbe az eddig megszokottnál, ráadásul a legjobb félnehézsúlyúnak tartott Antonio Tarver ellen. Bernard nagy bajnokhoz méltóan búcsúzott a szorítók világától, és a jövőben minden erejével családjára és az Oscar De La Hoyával közösen működtetett Golden Boy Promotionra kiván koncentrálni. Hopkins az iroda keleti-parti részlegével foglalkozik majd. Olyan versenyzők tartoznak az ő csapatába, mint a korábbi olimpikon Rock Allen, vagy Bernard rokona Demetrius Hopkins. Ha csak fele olyan sikeres promóter lesz, mint amilyen bokszoló volt, elégedetten dőlhet majd hátra.
Miguel Cotto egy hihetetlen jó, fordulatos csatában sikeresen védte meg WBO címét Pauli Malignaggi ellen június 10-én. Az első menetekben Cotto úgy jött ki, hogy mindenképpen összetörje ellenfelét, a második felvonásban egy szép balossal padlóra is küldte az olasz kihívót. Cotto intenzív rohamai végül majdnem fordítva sültek el, mivel a középső menetek közül a kihívó többet fölényesen is elvitt, a kilencedikben kétszer is megingatta Cottot, de a puerto ricoi kihúzta. Az utolsó két menetre nagyjából döntetlen állással fordultak, de Cotto erőt merített és be tudta biztosítani győzelmét. Végül 115:112, 116:111, 116:111 arányban ítélték neki a mérkőzést a pontozók, teljesen jogosan.
A Carlos Quintana nevet egy hónappal ezelőtt csak a fanatikus rajongók ismerték, de ők is csak nagyvonalakban. Hiába rendelkezett fantasztikus rekorddal, eddigi egyetlen félig-meddig ismert ellenfele, a Kótai Mihály által is már legyőzött Raul Bejarano volt. A legtöbben ezért az emberemlékezet óta veretlen Joel Juliot(amatőr rekordja 85-0, 75KO, profi rekordja a meccs előtt 27-0, 24KO) tartották a találkozó egyértelmű esélyesének. Julio ezt hamar nyomatékosítani is szerette volna, ezért már az első etapban padlóra küldte Quintanat. Ezután hamar összeszedte magát Quintana és gyakorlatilag az összes hátralévő menetet fölényesen megnyerte. Nagyon kemény ütésváltásokról volt szó, nem kegyelmeztek egymásnak, remek mérkőzést láthatott a publikum. A pontozók végül 117:111, 115:112, 118:110 arányban látták jobbnak a puerto ricoi versenyzőt. Quintana ezzel a csodás győzelemmel a Ricky Hatton vs Oktay Urkal WBA váltósúlyú címmérkőzés győztesének kötelező kihívója lett.
2006.07.10 - Kozi és Romsy
