Willie Pep

1922. szeptember 19-én született Middletown-ban. Pep született harcos volt. Amatőr pályafutása során légsúlyú és bantamsúlyú bajnok is volt, és egész addig veretlen maradt, míg össze nem akadt egy nyúlánk tinédzserrel, akit történetesen Ray Robinsonnak hívtak.

1940-ben szegődött a profik táborába, és első mérkőzésén 4 menet alatt pontozással győzte le James McGovern-t. Pep az ökölvívás mestere volt. Rettentő jó lábmunkával rendelkezett, és ellenfelei számára szinte érinthetetlen volt. Úgy mozgott, hajolgatott és hárította az ütéseket, hogy képtelenség volt eltalálni. Pep nem az a fajta elmozgós bunyós volt, nem szökdelt sokat és nem kimozogta ellenfeleit. Megállt ellenfeleivel szemben, hajolgatott, blokkolta az ütéseket, és még így is képtelenek voltak őt eltalálni. Ellenfelei előtt állva hajolgatott és védte az ütéseket, miközben ő számtalanszor el tudta találni az ellenfelét. Nem volt egy nagy ütő, de nagyon pontosan tudott ütni, és tisztán el tudta találni elenfeleit, ezért ezek az ütések elég hatékonyak voltak.

Első 54 mérkőzésén nem talált legyőzőre, amikor is 20 évesen megmérkőzhetett Albert "Chalky" Wright ellen a pehelysúlyú világbajnoki címért. Ellenfelét 15 menet alatt szinte könnyedén győzte le 1942. november 20-án, a Madison Square Gardenben. Így ő lett minden idők legfiatalabb pehelysúlyú világbajnoka. Ezután többször is megvédte a címét. Első vereségét a könnyűsúlyú Sammy Angott ellen szenvedte el 1943-ban, azonban ezután még néhányszor megvédte bajnoki övét. A második világháború alatt és után is sikeresen megőrizte a bajnoki címét. 1946 júliusában egy nem címmérkőzésen megmékőzött Jackie "The Austin Assasin" Graves-szel Minneapolisban. A sajtótájékoztatón Pep bejelentette, hogy a harmadik menetet úgy fogja megnyerni, hogy egyetlen ütést sem indít ellenfelére. A harmadik menetben tényleg egyetlen ütést sem vitt be ellenfelének, de még csak nem is kezdeményezett támadást. Graves viszont, bárhogy próbálkozott, nem tudta eltalálni a bajnokot, így minden pontozóbírónál ő nyerte azt a menetet is. Majd a 8. menetben kiütötte az egyébként igen veszélyes ökölvívó hírében álló Gravest.

1947-ben egy repülőgép-szerencsétlenségben Pep mindkét lába megsérült, és az orvosok azt mondták, hogy soha többé nem fog tudni bokszolni. Ennek ellenére két hónappal a baleset után Pep ötödször is megvédte címét egy 12. menetes technikai KO-val Jock Leslie ellen.

Ezután következett a sokak által emlegetett 4 mérkőzés Sandy Saddler ellen. Saddler egy magas, vézna, piszok erős és gyors, de rettentően mocskos küzdő volt. Ekkor Pep mérlege fantasztikusan nézett ki: 135-1-1 (45 KO). Az első találkozóra 1948. október 29-én került sor a Madison Square Gardenben. Saddler nagyon keményen kezdett. Az első menetben már felszakadt a bőr Pep arcán, és a második menetben kétszer is a padlóra került, majd a negyedik menetben kiütőtte őt ellenfele. Pep ezzel elveszítette a bajnoki címét. Közel 6 éven keresztül volt pehelysúlyú bajnok, és most kiütéssel elveszítette címét. 1949. februárban volt a visszavágó, szintén a Madison Square Gardenben. Pep gyönyörűen bokszolt, és 15 menet alatt pontozásos győzelmet aratott Saddlerrel szemben, ezzel visszaszerezte a bajnoki címet.

Pep ezután megvédte még párszor a címét, majd következett a harmadik mérkőzés Saddler ellen. Az első két menetben nagyon szépen bokszolt Pep, de Saddler keményen rárontott, és rengeteget fogott, szabálytalankodott. A harmadik menetben a padlóra is küldte Saddler Pepet. Brutális és durva mérkőzés volt, rengeteg fogással, fejeléssel. Egy összekapaszkodás alkalmával Pep válla megrándult, és a nyolcadik menet után nem tudta folytatni a küzdelmet, így Saddler lett újra a pehelysúlyú bajnok.

Ezután következett a végső, a negyedik összecsapás kettejük között. A negyedik találkozó hihetetlenül sportszerűtlen volt. Szinte az összes tiltott technikát felvonultatta mindkét fél. Volt szemszúrás hüvelykujjal, fejelés, lökés, fogás kisebb ívű dobások, az egész produkció inkább pankrációra emlékeztetett, sem mint ökölvívó mérkőzésre. A második menetben Saddler leütötte Pepet, de az visszajött a kiütésből, és keményen megdolgozta ellenfelét. Rettentő sok volt a szabálytalanság, és Pep megint lesérült, így az értelmetlennek tűnő küzdelmet a tizedik menetben sérülés miatt feladta. Annyi szabálytalanság volt a mérkőzésen, hogy Pep licencét bevonták, míg Saddlerét felfüggesztették egy időre. Pep a mérkőzés utáni nyilatkozatában kifejtette, hogy ő bokszolni szeretett volna, de ellenfelei szabálytalankodásaira kénytelen volt szabálytalansággal reagálni, mert nem hagyhatta, hogy Saddler azt csináljon a ringben, amit akar.

Ezután Pep még számos mérkőzést vívott, melyeket javarészt meg is nyert, majd 43 éves korában, 1965-ben vonult végleg vissza.

Mérlege azóta is félelmetes: 230-11-1 (65 KO). Közel nyolc évig birtokolta a pehelysúlyú bajnoki címet, nyolcszor védte meg és kétszer szerezte vissza a bajnoki övet. 1990-ben beválasztották a boksz hírességei közé.