Egy olasz patkolókovács unokája volt aki 1914-ben emigrált az Egyesült Államokba egy Nápoly melletti faluból.
Rocco Francesco Marchegiano néven látta meg a napvilágot 1923 szeptemberében egy 6 gyermekes család legidosebb fiúgyermekeként Brocktonban Massachusetts-ben. Születése után 19 hónappal nagyapja elhunyt tüdőgyulladásban.
A nagy gazdasági válság alatt nott fel, de szülei viszonylag jó módban éltek és eros vallásos nevelést kapott így soha nem keveredett nagyobb balhékba. Az általános iskola után beiratkozott A Brocktoni főiskolára is de a tanulás nagyon nehezen ment neki ezért tanulmányait megszakította és a baseballban kereste a jövőjét. Itt hamar kiderült, hogy egy született tehetség és kiemelkedő természetes erővel van megáldva, de ekkor még nem is álmodott róla, hogy valamikor nehézsúlyú világbaknok lesz belőle.
Ekkoriban még egyáltalán nem érdekelte az ökölvívás és minden figyelmét a baseballra koncentrálta. Bár a boksz nem érdekelte a rendkívüli kűzdőképessége már ekkor kitűnt : A környéken lévő nagyobb és erősebb fiúkkal lógott, folyóba ugrált, fára mászott, olykor 3 évvel idősebb fiúkkal verekedett egyszóval már akkor is látszott, hogy viszi még valamire az életben. De ezekben az időkben még arról álmodozott, hogy valaha nagy baseball bajnok lesz belőle. Marciano már fél-profi második ligás játékos volt mikor megkapta a behívóját a hadseregbe. Katona évei alatt részt vett a Normandiai partraszállásban is 1944-ben. Még a partraszállás előtt amikor a Fort Lewis-ba ment került kapcsolatba az ökölvívással. Rendkívül furcsa volt számára a mozgás, de még mindig jobb volt sportolni, mint mosogatni az építkezésen dolgozni, vagy egyéb unalmas és fárasztó munkákat végezni a hadseregben.
Marciano nem volt igazán egy ökölvívó alkat. Rövid vastag lábai és rövid karjai voltak. Kis pocakot eresztett a túlzott bor fogyasztástól és a zsíros ételektől. Eléggé durván kűzdött, a szabályokra fittyet hányt. Azok az emberek akik akkoriban látták csak a fejüket csóválták. egy híres edző Joe Cirelli mondta is Rocky-nak : "Fiam a bokszot felejtsd el." "Túl öreg vagy már ehhez, nem vagy elég magas, a karod túl rövid a combod pedig túlzottan vastag. Jobb ha elfelejted ezt az egészet! " "A profik között megennének reggelire"
Amatőr karrierjének mérlege 12 mérkőzés 8 kiütéses győzelem és 4 pontozásos vereség. Pályafutása az amatőrök között igen érdekesen indult. Az első amatőr mérkőzésére 1946 április 15-én került sor. Éppen eltávozáson volt és nem keltette sportoló benyomását. Rengeteget dohányzott, habzsolta az édességeket és az alkoholt sem vetette meg akkoriban egyszóval nem sportolóhoz méltóan tengette az életét. Elvileg 30 dollárt kapott volna a küzdelemért és egy hasonló kvalitású ellenfél ellen kellett volna megmérkoznie. De mikor megkezdődött az amatőr torna a szervezo szólt Rocky-éknak, hogy csak egy nehézsúlyú ellenfél jelent meg és az nem más mint a többszörös aranykesztyűs Henry Lester. Rocky azonban nem hátrált meg így is kiállt ellenfele ellen aki már jópár győzelmen túl volt és 3-szor nyert aranykesztyűs bajnokságot. Rocky pályafutásának legrosszabb teljesítményét nyújtotta ezen a mérkőzésen. Az első menetben nagy rohamozásba kezdett rengeteget ütött amelyek alig-alig találták el az ellenfelet és a második menetre teljesen elfáradt és kifulladt. Mikor Lester vérszemet kapott és megpróbálta kiütni a teljesen zilált Marciano-t kétségbeesésében térddel hasbarúgta Rocky az ellenfelét. A bíró diszkvalifikálta őt és nagy füttykoncert közepette kitessékelték a ringből. Rocky később bevallotta öccsének, hogy egy dolgot megtanult ebből a vereségből : nem szabad ilyen rossz kondícióval a kötelek közé lépni és a későbbiekben mindent meg is tett, hogy a kondíciója kiváló legyen. Ez a vereség motiválta a későbbiekben is mikor fanatikusan edzett többet mint előtte bármelyik nehézsúlyú versenyző. A seregbe való visszatérte után sokkal jobban figyelt a kondíciójára és 1946 augusztusában részt vett az Amateur Athletic Union (AAU) bajnokságán. Az első két fordulót simán vette már az első menetben kiütötte mindkét ellenfelét. Látva brutalitását a következő két ellenfele ki sem állt ellene és egyből a döntőbe került. Azonban a bal könyöke megrándult és mire a mérkőzés elkezdődött az egyik kezét csak nagy fájdalmak kíséretében tudta mozgatni ám még így is kiállt ellenfele ellen akitől végül pontozásos vereséget szenvedett de úgy hogy szinte csak az egyik kezét használta. A torna után 6 hétig volt kórházi kezelés alatt mire teljesen rendbejött. 1947 március 17-én élete első profi meccsét is megvívta de mivel tudta, hogy anyja nem nézi jó szemmel azt, hogy a fia bokszoló erre a mérkőzésre mint Rocky Mack ment el. Így lehetséges, hogy a profi meccse után még vívhatott néhány amator mérkozést is. Lee Eperson-t a harmadik menetben kiütötte. 1947-ben leszerelése után Marciano visszament baseballozni. Ám a kitérő nem tartott sokáig, mikor nem került bele a Chicago Cub farm csapatába újra ökölvívásra adta a fejét. 1948 márciusában benevezett a New Yorki Össz-keleti aranykesztűs bajnokságra. Első ellenfelének Coley Wallace-nek félelmetes volt a mérlege : 17 mérkőzésből 17 kiütéses győzelem. Rocky végig irányította a mérkőzést és szemmel láthatóan jobb volt ellenfelénél ennek ellenéra a végén a vezetőbíró Wallace kezét emelte a magasba. A közönség óriási füttykoncerttel fejezte ki tiltakozását a téves ítélet láttán. Rocky ekkor elhatározta, hogy minden ellenfelét ki fogja ütni, hogy ne kelljen a bíróra bízni a döntést. A tornán a következő ellenfele Bob Girard volt aki sokkal magasabb és nehezebb is volt Rockynál plusz Rockynak megint előjött a korábbi könyöksérülése ezért ezen a mérkőzésen is csak fél kézzel dolgozott. Girard győzött végül pontozással. Girard később ezt nyilatkozta : "Hogy tudtam legyőzni a félelmetes harcost ? A válasz egyszerű : Mert csak 3 menetig tartott a mérkőzés. 3 menetben nagyon sokan le tudták volna őt győzni. De nincs ember a világon aki egy 15 menetes meccsen le tudta volna győzni őt. Se Dempsey se Ali sem senki. Én már akkor tudtam, hogy világbajnok lesz belőle előbb-utóbb. Nem volt ellenszer ellene. Nem lehetett megsebezni. Ha bekapott egy kemény ütést még nagyobbakat kezdett el ütni és minden ütésre két válasza is volt mindjárt." Ezután meg kiütötte Brocktonban Joe Sidlaskit az első menetben, majd Bostonban részt vett az olimpiai selejtező tornán. A tornán nagyon szépen szerepelt első ellenfelét kiütötte majd a második ellen meggyőző pontozással győzött azonban a mérkőzesen megsérült a kézfeje így nem kerülhetett bele mégsem az olimpiai csapatba.
Ekkor Marcianot Al Weill vette a szárnyai alá aki közismert gengszter kapcsolatokkal rendelkezett és ismert pár befolyásos személyt az International Boxing Klub és a Madison Square Garden vezetőségéből. Weill Marcianot az igen tapasztalt Charley Goldman kezeire bízta.
Goldmannak nem volt szüksége hosszú időre, hogy megállapíthassa, hogy Marciano egy nyers verekedő, mindenféle technika es taktika nélkül. Ennek ellenére Goldman látott benne fantáziát ezért Weill aláírt Rockyval egy szerződést és elkezdődtek az edzések. Goldman megtanította Marcianonak, hogy hogyan használja ki az erejét a ringben. Az ellenfelei tudták, hogy Marcianot könnyű kimozogni és kimanőverezni ezért olyan stílust kellett az olasz bokszolónak kialakítani, amellyel az ilyen ellenfeleket fel lehetett őrölni. A felkészítésnek meg is lett az eredménye. Az első 24 mérkőzéséből 22-őt kiütéssel nyert meg. 19 alkalommal már a hamradik menet vége előtt beszüntették a mérkőzést. A ringen kívül Marciano egy egyszerű hétköznapi ember benyomását keltette, ám amikor belépett a szorítóba ösztönös verekedővé avanzsált. Európában diszkvalifikálták volna néhány megmozdulásáért, de az amerikai közönség szerete ahogyan kivégezte az ellenfeleit.
Marciano első igazi megmérettetése 1949 szeptember 30-án a Madison Square Gardenben volt a Bronx-ból jött olasz-amerikai Carmine Vingo ellen.
Már az első két menetben a padlóra küldte Marciano az ellenfelét de az felszívta magát és a hatodik menetig hősiesen helytállt azonban a hatodik menetben egy akkora ütést kapott, hogy csak egy hét múlva nyerte vissza az eszméletét, mert az ütés következtében kómába esett. A következő erőpróbát Roland LaStarza ellen állta ki Rocky 1950 március 24-én. LaStarza rekordja ekkor 37-0 volt. Rocky a 4-ik menetben leütötte Lastarza-t aki felállt és végigbokszolta a 10 menetet. a Mérkőzés végén osztott pontozással győzött Marciano úgy hogy mély ütés miatt a 8-ik menetet LaStarza nyerte. A következő nevesebb ellenfél Rex Layne volt 1951 július 12-én. Layne nagyobb volt erősebb és mindenki azt várta hogy kiüti a kisebb Marciano-t. Azonban a hatodik menetben Rocky ügy kiütötte Layne-t hogy az úgy esett össze mint akit lelőttek. Az elülső fogai megrepedtek mintha csak puskából lőtték volna ki Rocky karjait.
Még ez év októberében összehoztak egy mérkőzést a legendás hírű Joe Louis ellen. Marciano nagyon tartott a mérkőzéstől és ideges volt az öltözőben mivel nagyon tisztelte Joe Louis-t. Ám a 8-ik menetben megsemmisítő erejű ütéssel kiütötte Louis-t akit csak a kötél mentett meg attól, hogy a nézők közé repüljön.
Marciano következő fontos mérkőzése 1952-ben érkezett el, mikor Jersey Joe Walcott ellen megmérkozhetett az egyesített világbajknoki cím elnyeréséért. Ez az összecsapás drámai módon fejeződött be Walcott számára. Az első menetben életében először Rocky Marciano a padlón találta magát egy remek Walcott kombináció után. Ezután egymásnak esett a két öklöző és csak ugy záporoztak mindkét részről az ütések, a hatodik menet tájákán már mindketten alaposan ki voltak fulladva. A 11.-ik menet végére Rocky teljesen zavart volt. A szeméből alaposan folyt a vér a segédek nem győzték a szünetben törölgetni. Mikor megkérdezte, hogy hogy lehetne megnyerni ezt a mérkőzést azt mondták neki, hogy csak kiütéssel győzhet mivel addigra Walcott már fölényben volt a pontozóknál. A menet elején elindultak egymás felé aztán Marciano támadásba lendült. Egy jobbkezes ütés telibe találta Walcott-ot aki előbb térdre esett, majd elterült . Rocky egybol a sarokba rohant és a bíró megkezdte a számolást de Walcott meg se moccant. Tíz után még mindíg mozdulatlanul hevert a földön. Visszatérve Brockton-ba ünneplő tömeg fogadta a világbajnokot. Aztán 1953 májusában újra megmérkőztek, de ekkor Rocky már az első menetben kiütötte Walcott-ot. Az egész mérkőzés 2 perc 25 másodpercig tartott mindössze. Walcott ezután végleg visszavonult és nem húzott többé kesztyűt.
1952-ben eljött a várva várt visszavágo LaStarza ellen. Azonban ezen a mérkőzésen már nem bízta a bírákra a dolgot Marciano. A 11-ik menetben kiütötte LaStarza-t ezzel pontot téve a kettejük között folyó kis nézeteltérésre. A mérkőzés első meneteiben LaStarza nagyon jól védekezett és végig klettősfedezékben volt, szinte alig ütött. Az edzője tanácsátra Rocky elkedte Roland vállát támadni aki szép lassan elkezdte egyre lejebb ereszteni a kezét és egyre több ütést beszedett. A vége felé pedig már teljesen kikészült és megváltás volt neki mikor Marciano egy remek kombináció után a padlóra küldte és kiszaámolták. LaStarzanak ez volt az első kiütéses veresége.
A következő nagyobb ellenfél Ezzard Charles volt, aki szintén legyőzte Joe Louis-t és többek között Walcott-tól is elhódította a nehézsúlyú világbajnoki címet. A mérkőzés harmadik menetében Marciano bal szeme alatt elszakadt a bőr és a hátralévő időt úgy bokszolta le, hogy közben csíkokban folyt végig az arcán a vér. A vérzést a szünetekben sem tudták elállítani. A mérkőzést végül egyhangú pontozással Marciano nyerte, de három hónappal később újra megmérkőztek ahol aztán Marciano a nyolcadik menetben kiütőtte ellenfelét.
Az utolsó mérkőzését Arhie Moore ellen vivta 1955-ben. Az összecsapásra a Yankee stadionban került sor New yorkban több mint 60000 néző előtt. ezen a mérkőzésen fordult elő Marcianoval életében másodszor, hogy rászámoltak, mikor az egyik ütestől féltérdre ereszkedett. Am Moore minden igyekezete ellenére sem tudta véghezvinni a lehetetlennek tűnő feladatot : kiütni a bajnokot. E helyett a hatodik menetben Rocky kétszer is a padlóra küldte a kihívóját, majd a nyolcadik menet végén Moore újból a padlón volt, a menet végét jelző gong mentette csak meg a kiszámolástól. De a kilencedik menetet már nem tudta lábon átvészelni. Rocky hatalmas ütészáport zúdított ellenfelére akit a bíró kiszámolt és ezzel véget ért a mérkőzés ahol utoljára szállt a ringbe az utolsó - es egyben minden idők egyetlen veretlen - fehérbőrű nehézsúlyú bajnoka. A merkőzés után 7 hónappal 33 éves korában Marciano bejelentette, hogy visszavonul és nem bokszol többé.
1969 Augusztus 31-én egy Iowa-ba tartó magángéppel utazott miközben a gép lezuhant és Rocky Marciano három barátjával együtt meghalt.
Sokan sokféleképpen vélekednek a tudásáról és a stílusáról azt azonban mindenki elismeri hogy előtte és utánna agresszívabb és harciasabb nehézsúlyú bajnok nem lépett a kötelek közé. Sot a szakértok többnyire abban is egyetértenek, hogy neki volt minden idok összes nehézsúlyú bokszolója közül a legjobb kondíciója és állóképessége. Mikor nem volt mérkozése általában 9-10 kilométert futott minden nap. Felkészülés alkalmával pedig fokozta a tempót. Az adagot 15 majd a mérkozés elott akár 20 kilométerre is megemelte. Az edzésekkel sosem állt meg , úgy vélekedett, hogy az év mind a 365 napján szükséges fejleszteni a kondícióját. Egy átlagos nehézsúlyú jó formában 40-50 ütést vitt be egy menet alatt mikor pedig elfáradt ennek a felét. Rocky átlagosan 80-90 ütést sütött el sot néha még 100-nál is többet és ezt a teljesítményt képes volt akér 15 meneten át is produkálni.Aki erosebb és nagyobb volt nála azok elfáradtak, mivel megrendíteni szinte lehetetlen volt, akiknek pedig jó volt a kondíciója azok az ütéseit nem bírták a mérkozés végéig. Archie Moore egy bikához hasonlította akire kesztut húztak. Mikor bekapott egy ütést nyomban válaszolt és csak még nagyobb hévvel kezdett el támadni. Sohasem fogott és nem táncolt el az ütések elol , csak egyetlen taktikát ismert menni elore és ütni. Viszont ezt akár 15 meneten át képes volt csinálni és ellenfelei elobb utóbb megtörtek. Kedvenc mondása volt az is, hogy a mérkozéseket az edzoteremben kell megnyerni. Ezzel arra célzott, hogy a sok edzés és rengeteg munka a meccsen meghozza a gyümölcsét. A gyozelem ott születik meg, de a gyozelemig vezeto út fontosabb.
Az állóképessége mellet az elszántsága és a keménysége is komoly problémát jelentett az ellenfeleinek. A félelmet gyakorlatilag nem ismerte. Kedvelt mondása volt, hogy a bokszolónak muszály hinnie a gyozelemben mindegy ki az ellenfél. A gyozelembe vetett hit nélkül lehetetlen sikert elérni.Sokan hangoztatják ezt, de hangoztatni valamit és hinni is benne az két különbözo dolog. Marciano hitt is abban, hogy bárkit le tud gyozni. Ütésállósága is példa nélküli volt. Profi karrierja során mindössze kétszer roggyant meg és a két ütés alkalmával összesen 7 másodpercet számoltak rá. A leütések alkalmával azonnal felállt és folytatta a küzdelmet.Rengeteg ütést kapott a mérkozéseken de meg se kottyant neki.Egy alkalommal a negyedik mérkozése elott ellenfele egy olyan fickó volt akinek a mérlege 15-0 és 14 KO volt, és mikor az edzoje elkezdte Rockynak az ellenfél erényeit ecsetelni Marciano leintette és azt mondta, hogy nem érdekli az ellenfél eredményei és erényei. Ki fogja ütni mint a pinty bárki legyen is az.
A remek állóképességhez és a hihetetlen önbizalomhoz rettenetes ütoero is párosult. Rocky-nak hatalmas ütoereje volt. Ütoerejét Dempsey, Walcott, Moore, Joe Louis és Floyd Patterson is nagyra tartották, sot szerintük o tudott a legnagyobbat ütni abban az idoben. Egyszer lemérték az ütoerejét és megállapították, hogy akkora energiát képes egyetlen ütéssel kifejteni ami egy 500 kg-os test megemelkedéséhez is elég volna. Nem úgy ütött mint egy iskolázott bokszoló inkább úgy mintha baseballozna. Minden ütésbe megpróbálta beleadni az egész testének az erejét. Joe Louis nyilatkozta róla, hogy Rocky ugyan nem sok könyvet olvashatott a bokszról mert csapnivaló volt a mozgása de az ütései olyanok voltak mint valami csonttöro pöröly akit eltaláltak az felszisszent a fájdalomtól.
Néhány érdekes adat még az állóképességérol :
Rocky több mint egy órán át képes volt püfölni a zsákot, ráádásul egy speciális zsákot használt ami jóval nehezebb volt a szokásosnál. Lakása közelében volt egy kisebb hegy. Edzés gyanánt gyakran felszaladt a hegyre teljes eroböl, majd visszakocogott és utánna megint fel. Többször egymásután megismételte ezt a gyakorlatot ezzel is növelve az állóképességét. Volt még egy kedvenc gyakorlata : Az uszodában a víz alá merült és ott többszáz ütést megcsinált tiszta erobol.
Végül itt van két videoklip Marciano-ról :
Joe Louis feletti győzelem
Marciano akcióban
És a legjobb Rocky Marciano web site
