Minden idők egyik legnagyobb verekedője. Négy különböző súlycsoportban szerzett világbajnoki címet. Ütésálló és regenerálódó képessége túlzás nélkül senkihez sem hasonlítható. Különböző újságírók és bokszszakértők a 70-es évek legjobb ökölvívójának választották. Az egyetlen bunyós, aki legyőzte a csúcsformában lévő "Sugar" Ray Leonardot. Rekordja is hihetetlen: 104-16 (70)!
A ringben Duran olyan, mint egy erőszakos rosszindulatú szellem - hihetően vicsorgó és köp az általános tradíciókra. Emellett a vad stílusa félelmet kelt és tiszteletet követel. Úgy ismerik mint: "KÕKEZÛ" (Manos de Piedra). Apja amerikai katona Arizonából (félig indián, félig mexikói), aki elhagyta anyját, mielőtt megszületett 1951. június 16-án. 13 éves korában kirúgták az iskolából, mert megütött egy nála idősebb diákot, aki lerepült a lépcsőn. Egy évvel később elkezdett bokszolni, miután követte bátyját, Domingót az edzőterembe, amit Nestor Quinares vezetett. Még csak 16 éves volt, mikor profi lett. Carlos Elete (milliomos, volt panamai teniszbajnok, a latin-amerikai sport nagy támogatója) nem szalasztotta el a lehetőséget, és megvette a fiatal tehetség Roberto Duran menedzselését Alfredo Vasqueztől egy panamai zsokétól. Duran, zömök testalkatával, barnás bőrével, erőteljes vállaival nem úgy nézett ki, mint egy apacs veszedelem. Nyersen bunyózott -mintha utcán verekedne-, ezért minden összecsapása olyan volt, mintha az élete múlt volna rajta. Azért, hogy jobbá tegye, Elete visszacsábította a boksz világába a már korábban visszavonult edzőt, Ray Arcelt. Arcel ekkor már 72 éves volt, az amerikai bokszszakma egyik legismertebb és legelismertebb edzője, aki 16(!) világbajnokot segített a címéhez, mint pl. Barney Ross, Tony Zale, Ezzard Charles, Jack "Kid" Berg. Arcel javaslatára Elete szerződtetett egy másik nagy öreget, Freddie Brownt is. Duran természetéből adódott az ösztönzés, hogy "szétzúzza" ellenfelét. Ez olyan erős volt, hogy beletelt egy kis időbe, amíg az "öreg" képes volt finomítani a éretlen tehetségen. Türelmesen tanította: hogyan zárja el a menekülőutat, a kemény balhoz hangolja a megrendítő jobbost, valamint megtanított különbözö (betanulható) kombinációkat is. Megmutatta, hogyan indítson vérengző támadást úgy, hogy ütés közben nagyon gyorsan mozgatja a fejét.
Amikor 1972. június 26-án a Medison Square Gardenben (New York) összecsapott Ken Buchanannal a WBA könnyűsúlyú világbajnoki címéért, veretlen volt, és addigi 29 ellenfeléből mindössze 5 érte meg a végső gongszót. Buchanan egy vad skót volt, akit az egyik legjobb bokszolóként emlegettek Nagy-Britanniából a II. világháború óta. A címet Ismael Lagunától szerezte meg San Juanban (Puerto Rico) 1970. szeptember 20-án. Ezt kétszer megvédte: egyszer Laguna, egyszer Ruben Navarro ellen. 44 meccséből mindössze egyet vesztett - vitatható döntéssel Madridban. Tekintettel Duran könyörtelen, agresszív stílusára, ő volt a favorit 8 - 5 arányban. Néhány évvel később Duran kifejezte csodálatát Buchanan iránt, de azon az éjszakán New Yorkban teljes mértékben megfelelt annak, amit Sam Toperoff fogalmaz meg a "Sugar Ray Leonard és más csodálatos harcosok" című könyvében: "Duran nem egy együtéses KO király volt, inkább ütött és jött előre szakadatlanul, majd végül elintézte az ellenfelét. Egy tipikus Duran győzelem egy bokszszakírónak a következő kulcsszavakat juttatta eszébe: "vad", "kegyetlem", "megvető", "brutális", "könyörtelen". Nem volt hozzá hasonlatos bunyós a 70-es években. Egy rejtélyes, sötét figura volt szenvedélyes múlttal." Minden fortélyával és tapasztalatával sem volt képes Buchanan megszakítani Duran ritmusát, ezért állandóan a kötelek közé volt szorítva. Amikor a gong megszólalt, hogy lezárja a 13. menetet, mindketten folytatták a bunyót és Duran, aki már máskor is keresztülhágta a szabályokat, egy mélyet ütött, amivel telibe találta Buchanan ágyékát. Miután visszavonszolták a sarokba, a skót fájdalmas arccal jelezte: kész a folytatásra!, de a mérkőzésvezető beszüntette a mérkőzést. Duran lett az új bajnok 21 évesen! Amikor hazatért Panamába, több mint 5000 ember üdvözölte a repülőtéren. Több ezren sorakoztak az utcákon is, ahol Duran a nyitott autójából integetve haladt végig. Duran álma, hogy kilépjen a nyomorúságból, valósággá vált. Azonban ez az "ellenséges" fiatal fickó jóval többet ért el: a vadsága, ami egyértelműen a legkegyetlenebb volt a sportban, nemzeti hőssé tette. Duran uralta a könnyűsúlyt: 12 sikeres címvédése volt - az egyetlen csúfság a rekordjában egy vereség Esteban De Jesus ellen (nem címmeccsen), miután felépült egy betegségéből. Később kétszer is megmérkőzött De Jesusszal, és mindkétszer felőrölte, majd kiütötte a Puerto Rico-it. 1978-ban feljebb lépett a könnyűsúlyból. Ekkor már volt egy tágas otthona Nuevo Reporto El Camenben, ami Panama egyik legelitebb helye, valamint az a jutalom is járt a bajnoknak, hogy nem kellett adót fizetnie! Mint könnyűsúlyú, 68 meccséből csak 1-et vesztett el és 54 KO-ja volt! Váltósúlyúként is megmaradt pusztítónak, az ereje nem csökkent, de egy nagyobb ember - elvileg - jobban képes ellenállni az ütéseknek. Például Bob Foster iszonyú kárt tudott okozni félnehézsúlyúként, de amikor Joe Frazier ellen bokszolt a nehézsúlyú címért, már a második menetben kiütötták. Duran figyelmen kívül szokta hagyni az elméleteket, azonban az első 3 váltósúlyú meccsén végigbokszolta a tervezett 10 menetet. Második váltósúlyú mérkőzése egy volt bajnok, Carlos Palomino ellen volt. Palomino már az első menetben padlózott, de Durant mégis kemény meccsre kényszerítette. "Könnyűsúlyban borzasztó nagy ütő volt Duran, de úgy gondolom, hogy váltósúlyban már nem olyan hatalmas. Egy nagy ütő, kemény ütő, de nem egy pusztító." -mondta a meccs után Palomino.
Ezek után elkerülhetetlen volt, hogy Duran összecsapjon a WBC váltósúlyú világbajnoki címéért "Sugar" Ray Leonarddal. A mérkőzést 1980. június 20-án Montrealban rendeezték meg. Leonard sokszínű, képzett bunyós volt, olimpiai bajnok, az amerikai hős. 15 menet után Duran egyhangú pontozással jobbnak bizonyult. A nyers erő legyőzte a technikát. Öt hónap múlva újra megküzdöttek egymással, ezúttal New Orleansban. Duran közben nagyon meghízott - több mint 10 kilót kellett ledolgoznia. Duran nagyon tompának tűnt. Leonard gúnyolódott vele, különböző szertelen manőverekkel idegesítette. Duran semmit nem tudott csinálni, szinte meg sem tudta ütni Leonardot. A nyolcadik menetben Duran hirtelen legyintett egyet a kezével és azt monda: "No peleo mas" (Nem bunyózok tovább)!!! Feladta a meccset. Ezzel karrierje a mélypontjához érkezett. Duran a szégyen kíséretében tért vissza Panamába. Most nem várta tömeg a reptéren, de különböző feliratok díszítették a háza falát. Duran soha nem magyarázta meg a viselkedését, de folytatta a bokszolást, és sikerült helyreállítania a hírnevét 1983. június 16-án, amikor megszerezte a WBA nagyváltósúlyú világbajnoki címét Davey Moore legyőzésével (TKO8). Ezzel a hetedik olyan bunyós lett a boksztörténelemben, aki három különböző súlycsoportban lett bajnok. Még ugyanabban az évben, november 10-én összemérte erejét a vitathatatlan középsúlyú legendás bajnokkal "Csodálatos" Marvin Haglerrel. A mérkőzésre Las Vegasban került sor - a ringet a Ceasar's Palace mögé építették fel. Duran nagyon jól helytállt - igaz, pontozással kikapott. Sikerült Haglert az őrületbe kergetnie, aki csak az utolsó néhány menetben tudott felülkerekedni. Újra látszott a bunyóján és a hozzáállásán, hogy ő minden idők egyik "leggonoszabb" harcosa.
A következő meccse ismét egy legenda ellen volt 1984. június 15-én Las Vegasban. Az ellenfél nem más volt, mint Thomas "Ütőember" Hearns. A meccs tétje Hearns WBC nagyváltósúlyú öve volt. Az Ütőember rászolgált becenevére, mert a mérkőzés nem egészen kettő menete alatt igazi mészárlást rendezett. Duran képtelen volt felvenni a ritmust az elképesztő formában lévő ellenfelével szemben, és már az első menetben kétszer padlót fogott. A második menetben is többször nagyon keményen eltalálta őt Hearns, és a menet közepén két "kamu" balos után valami olyan elképesztő jobbegyenest indított útjára, amitől Duran úgy dőlt el, mint egy zsák. Ezzel Duran elszenvedte első és mindmáig egyetlen tiszta KO vereségét.
Másfél év kihagyás után tért vissza a ringbe. 1986 januárjában két menet alatt elintézte Manuel Zambramot. Ezután még 7 meccs következett - becsúszott egy pontozásos vereség Robbie Simstől -, amíg elérkezett 1989. február 24-e. Ekkor mérkőzött meg Atlantic Cityben a WBC középsúlyú bajnokával, Iron Barkley-val. Barkley pályája csúcsán volt: fél évvel korábban ütötte ki Hearnst. Duran már 38. évében volt, 22(!!!) éve volt profi bunyós, és a fogadóirodák is Barkley győzelmére számítottak. Amikor beléptek a ringbe, látszott közöttük a hatalmas méretbeli különbség. Ránézésre Barkley kb. két súlycsoporttal nagyobbnak tűnt. A mérkőzés az év egyik legizgalmasabb csatáját hozta. Olyan mérkőzést, amely teljessé tette a Duran-legendát. Duran óriási tettet végrehajtva, hihetetlen teljesítménnyel győzte le ellenfelét. Sőt, a 11. menetben egy fantasztikus kombinációval a földre is küldte a bajnokot. Duran legendás ütésállósága nagyon fontosnak bizonyult ezen a meccsen. Olyan ütések után maradt szinte teljesen tiszta, ami másnál szinte kívétel nélkül biztos KO-t jelentett volna. Amikor megszólalt a meccs végét jelző gong, Duran megállt alapállásban, kihúzta magát, leengedte a kezeit, mintha földbegyökerezett volna a lába ,és fogait vicsorítva nézett, mielőtt visszatért volna a sarokba (fantasztikus jelenet volt, aki látta, sosem felejti el). Azután teljesen kilépett önmagából: keresztülvágta magát a tömegen, akik a ringben gyülekeztek, egyenesen Barkley sarkához ment és megölelte őt. Végül Duran megosztott pontozással nyert, és lett a negyedik különböző súlycsoportban világbajnok! Duran a következőt nyilatkozta a meccs után: "Iron Barkley elbízta magát azzal, hogy legyőzte Hearnst és Hearns legyőzött engem. Pedig én nem is voltam formában ezen a meccsen. Beteg voltam. Itt és most megigérem a panamai embereknek, hogy 100%-osan fitt leszek. Meg fogom erősíteni magamat." A New Orleans-i szégyen teljesen kitörlődött, elfelejtődött, és Duran újra Leonardot akarta.
A Duran-Leonard III. 1989. december 7-én jött létre Las Vegasban, és a WBC nagyközépsúlyú öve volt a tét. Ezen a meccsen Leonard nem látványosságra törekedett, a testközeli csata elől rendre kitért, és okosan eltáncolva verekedés helyett beugrásokból szurkált, kemény jobbegyenesekkel bombázta Durant. Leonard a 12 menet után egyhangú pontozással bizonyult jobbnak. Ezután Duran csaknem másfél évet kihagyott. Pat Lewlor ellen folytatta 1991-ben, de TKO vereséget szenvedett a 6. menetben. Ezt 9 évvel később egy 12 menetes meccsen megbosszulta. Ezekben az időkben Duran már nagyon sok 10-12 menetes meccset bokszolt végig. Ez betudható annak, hogy ezeket már 40 éves kora felett vívta! A "fiatal" bunyósoktól már általában vereséget szenvedett (Pazienzatól és Camachotól is kétszer). 1998-ban ismét címmérkőzést bokszolhatott középsúlyban a WBA címéért. Ezzel ő lett az a bunyós, akinek két világbajnoki címmeccse között a leghosszabb idő telt el. Több mint 26 év! Az ellenfél nem más volt, mint a nála 19 évvel fiatalabb William Joppy. A fiatal tehetség a 3. menetben TKO győzelmet aratott. Duran mind a mai napig nem jelentette be visszavonulását, és ha ritkán is, de időnként szorítóba lép. Eddigi utolsó mérkőzése egy nagyon rutinos bunyós, Hector "Macho" Camacho ellen volt 2001. július 14-én Denverben. A 12 menetes mérkőzésen Camacho egyhangú pontozással nyert. Duran ezt a meccset 50.(!!!) születésnapja után vívta. 2001. október 3-án Buenos Airesben tartózkodott, amikor súlyos autóbalesetet szenvedett. Több bordája eltörött, kilyukadt a tüdeje is. Azóta már jobban van és közölte: miután felépül, visszetér a ringbe!
Roberto Duran, aki igazából a 20-as 30-as évekbe illett volna verekedős stílusával, egy olyan korszakban alkotott kiemelkedőt, amikor négy olyan bunyós volt közel egy súlycsoportban (Duran, Leonard, Hearns, Hagler), akiket szinte minden szakértő minden idők legjobb 10 bokszolója között emleget. Nem igazán lehet az ökölvívás történetében még egy olyan korszakot kiemelni, amikor négy ekkora klasszis bunyózott egy súlycsoportban egyszerre. Az mindennél többet elmond Duran nagyságáról, hogy ezek között az ellenfelek között alkotott maradandót.
Viszolajszky "Kozi" András 2001.11.13.
