Black Friday 2017 sportbolt
profiboksz.hu

Muhammad Ali

2001-02-15 19:43:12 /

 

Háromszoros nehézsúlyú világbajnok, mérlege 56 győzelem (37 KO), 5 vereség. Muhammad Ali a világ legjobban elismert embereinek egyike. Az egyik legnagyszerűbb bokszolóként és a legnagyobb hatással rendelkező személyiségek egyikeként tartják számon.

A Kezdetek

Cassius Marcellus Clay néven született 1942. január 17-én Louisville-ben (Kentucky). Szülei középosztálybeliek voltak. Római nevét a 19-ik századi jóindulatú ültetvénybirtokos Cassius Marcellus Clay hadnagy után kapta, világos bőrét pedig ír származású édesanyjának köszönheti.
Akkoriban sokak számára a boksz egyfajta kitörési lehetőséget jelentett. Ali is úgy gondolta, hogy egy fekete ember számára ez a leggyorsabb út a sikerhez. "Nem voltam olyan jó a suliban. Nem lehettem volna focista, vagy kosaras, mivel ehhez főiskolára kell menned, meg kell szerezned egy diplomát, átmenni mindenféle vizsgákon. Egy bokszolónak csak keményen kell edzenie, be kell állnia profinak, nyerni, és máris pénzénél van. Ha elég jó, akkor többet keres, mint amennyit a labdajátékosok egész életükben."
A kis Cassius 12 évesen kezdett el bokszolni, miután valaki ellopta vadonatúj biciklijét egy városi ünnepségen. Baját dühöngve panaszolta el a rendőr Joe Martinnak és megígérte, hogy ha megtalálja az illetőt, ripityára veri. Martin azonban nemcsak rendőr volt, hanem fiatalokat is tanított bokszolni. Látván a fiú hevességét, elhívta egy edzésre, hat héttel később Clay pedig már meg is nyerte első bokszmérkőzését.
Ez a csodás gyorsasággal és lábmunkával megáldott, szokatlan stílusú fiatalember hamar a csúcsra ért az amatőrök között: 108 csatát vívott meg, hatszor nyerte el Kentucky-béli, kétszer a Nemzeti Arany Kesztyűs Bajnokságot, és kétszer a Nemzeti AAU (Amatőr Atlétikai Unió) Bajnokságát.
1960. szeptember 15-én Rómában a lengyel Zbigniew Piertrzkowski legyőzésével pedig elnyerte a félnehézsúlyú olimpiai bajnoki címet.
Néhány héttel később a fiatal Clay, miután nem szolgálták ki egy vidéki étkezdében, dühében egy folyóba hajította aranyérmét (később ezt pótolták neki egy másikkal, teljesítményeire való tekintettel).
Az olimpiáról visszatérve, 18 évesen már kész volt profi pályafutásának elkezdésére. Első mérkőzéséig addigi edzőjével, Fred Stonerrel maradt. Utána azonban jött Archie Moore, majd végül a legendás Angelo Dundee-nál kötött ki.
Angelo Dundee (aki később egyúttal menedzsere is lett) ettől kezdve már végig ott volt mögötte a sarokban, egészen az utolsó mérkőzéséig. Clay 16 éves volt, amikor először találkoztak. Dundee látogatást tett a Louisville-i edzőteremben, és már akkor feltűnt neki a kissrác különlegessége. Amikor Clay el kezdett nála edzeni, az öregek a fejüket fogták. Szinte mindent rosszul csinált: túl alacsonyan, szinte a csípőjénél tartotta a kezeit, ahelyett, hogy védte volna az ütéseket, elhúzta magát... egy szó mind száz, Cassius egyáltalán nem a konvencionális bokszot űzte. Dundee azonban meglátta benne a szorító géniuszát; a váltósúlyra jellemző gyorsaságot, a mesteri reflexeket, a pontosságot, a bátorságot és az óriási akaratot.
Clay sok különleges meccsen esett át, a legmegdöbbentőbb azonban az lett, amikor el kezdte jósolgatni, hogy melyik menetben fogja leteríteni ellenfelét. Gyakran verseket is költött jövendőbeli mérkőzéséről, melyekben leírta annak kimenetelét. Bár az is előfordult, hogy őt ütötték le, ilyenkor fölállt, és csak azért is beváltotta jóslatát. Később még korábbi edzőjét, Archie Moore-t is kiütötte a negyedik menetben.

Az Új Bajnok

A kor nagy nehézsúlyú bajnoka ekkortájt a legyőzhetetlennek hitt Sonny Linston volt, akit kortársai valószínűleg a késői 80-as évek Mike Tysonjával mértek volna egy szinten. Clay-nek mindig is nagy volt a szája, a meccs előtt is kitett magáért. Pimasz megjegyzésekkel illette Listont, sőt még azt is megjósolta, hogy a nyolcadik menetben fogja végérvényesen padlóra küldeni. Nagyon kevesen gondolták, hogy a 22 éves fiatalembernek van keresnivalója egy ilyen bajnok ellen. Liston se vette őt komolyan, és egy egyszerű kétmenetes mérkőzésre készült.
Clay azonban túl gyors és túlságosan elérhetetlen volt számára. Egyes pletykák szerint miután látták, hogy ennyi idő alatt nem lehet kiütni, más tervre tértek át. Joe Pollino, Linston edzője maró anyaggal kente be tanítványa kesztyűjét, amitől Clay egy-két ütés után ideiglenesen elveszítette látását. Két meneten keresztül vakon küzdött az életben maradásért, majd lassan visszanyerte szeme világát. A hatodik menet elején aztán Liston váratlanul összeomlott, és a hetedikre már ki se jött. (FHM, 2000. november)
Clay óriási szenzációt keltett a cím elnyerésével, két nappal később azonban még erre is rálicitált: felvette az Iszlám vallást, nevét pedig megváltoztatta Muhammad Alira.
Az emberek nem értetteték meg, hogy mi vihette őt erre a lépésre. Sok ellenséget szerzett magának; továbbra is Cassius Clay-nek szólították, és már várták, hogy mikor fogja valaki végre megleckéztetni ezt a szemtelen kölyköt. Csalódniuk kellett, Ali tovább szárnyalt. 1965-ben adott Linstonnak egy visszavágót, ahol már az első menetben kiütötte. Ezután még megverte a volt bajnok Floyd Pattersont, a kanadai George Chuvalot, Ernie Terrellt, majd a nagyütő Cleveland Williamset is.

A Száműzöttség

A 60-as években, a Vietnámi Háború eldurvulásával egyre több fiatalt hívtak be katonai szolgálatra. Alit is besorozták, de ő ezt vallási okokra hivatkozva megtagadta. A bíróság 10 ezer dollár büntetést és 5 év börtönt szabott ki rá. Órákkal később a New York-i Bizottság bevonta bokszengedélyét, a Bokszvilágszövetség (WBA) pedig megfosztotta bajnoki címétől. Ali fellebbezett, ezt követően még három évet kellett várnia, de végül a Legfelsőbb Bíróság neki adott igazat. 1967. március 22-től 1970. október 26-ig volt inaktív, sokak szerint ezek lehettek volna bokszkarrierének csúcsévei.
Távolléte alatt az 1964-es olimpiai játékok aranyérmese, "Smokin" Joe Fraizer szerezte meg a világbajnoki címet, miután kiütötte az ötödik menetben Ali volt amatőr csapattársát, Jimmy Ellist a WBA és a New York-i Nehézsúlyú Bajnok címegyesítő mérkőzésén.

A Visszatérés

1970-ben Ali már alig várta, hogy visszaszerezhesse egykori címét, melyet az igazi bokszrajongók még mindig neki tulajdonítottak. Kezdetként az igen ígéretes, fehérbőrű fiatal Jerry Quarry ellen állt ki (ő volt Ali első olyan ellenfele, aki fiatalabb volt nála). Bár a meccset megnyerte, de látható volt, hogy mennyit ártott neki a kimaradás. Sokkal lassabb volt, mint a 60-as években, több ütést szedett be, és már nem nagyon táncolta ki őket, nem ugrott ki előlük. Ereje azonban nem sokat csökkent, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a meccset Quarry szemének jelentős felrepedése miatt le kellett állítani.
Következő mérkőzése december 7-én Oscar Bonavena ellen volt. Sokak számára unalmas volt a találkozó, egészen az utolsó menetig, ahol Ali háromszor is padlóra küldte ellenfelét. A mérkőzés után Ali nem sokat pihent, azonnal edzeni kezdett, hogy megküzdjön élete néhány legendás ellenfelének egyikével, Joe Fraizerrel.

"Smokin" Joe Fraizer

Mind Ali, mind Fraizer veretlenül nézett a mérkőzés elé, így nem is meglepő, ha a meccset óriási várakozás előzte meg. A New York-i Madison Square Garden-ben került megrendezésre 1971. elején. Mindkét versenyző egy akkor óriásinak számító összeget, 2,5 millió dollár díjazást kapott. Fraizer a szorítóban szerezte meg a világbajnoki címet, Ali pedig magát a nép világbajnokának tartotta, és Fraizer fejéhez vágta, hogy csak akkor lehetne vitathatatlan bajnok, ha őt is megverné. Joe pedig így is tett. Ali korábbi mérkőzéseihez nem fogható mennyiségű ütést nyelt el, míg végül a 15-ik menetben ellenfele leütötte őt egy állkapocsütéssel. Azonnal talpraugrott és folytatta a csatát, de a végén egyértelmű volt "Smokin" győzelme.
Bár ez volt Ali első profi veresége, és sok ellensége már a végét látta karrierének, ő korántsem volt kész abbahagyni.

Talpraállás

Veresége után Ali kész volt folytatni az utat, hogy ismét megszerezze a világbajnoki címet. Következő meccsére 1971. júliusában került sor, a korábban már említett ex-amatőr csapattárs, Jimmy Ellis ellen. Bár a 12-ik menetben Ali kiütötte őt, kölcsönös tiszteletük továbbra is erős maradt. Ezután következett Buster Mathis, Jurgen Blin, Mac Foster, Al Lewis, Bob Foster, és egy visszavágó Quarry ellen, mind sikerrel.
A továbbiakban Ali egy Fraiser elleni visszavágóra készült, "Smokin" azonban 1973-ban kikapott egy második menetbeli kiütéssel Jamaicában. Legyőzője a megállíthatatlannak tűnő, brutális újfiú, bizonyos George Foreman volt.

Ken Norton

Ali ezek után az addig ismeretlennek számító Ken Norton ellen állt ki 1973. március 31-én. Senki sem gondolta volna Nortonról, hogy komoly veszély jelenthet. Az ex-tengerészgyalogos addig még nem mérkőzött igazán komoly ellenféllel és a ranglistán is csak a hetedik helyen szerepelt. Mindenki könnyű győzelmet jósolt Ali számára, de ez súlyos tévedésnek bizonyult. Norton pontozással legyőzte Alit, és el is törte az állkapcsát. A jóképű kaliforniainak sikerült alaposan kibokszolnia őt. Kihasználva hosszú karjait, Norton széles skálájú ütéseivel alaposan megleckéztette.
Világszerte nagy szenzációt keltett a hír: Alit legyőzte egy ismeretlen, ráadásul kórházba vitték törött állal! A röntgen negyed-hüvelyknyi eltávolodást mutatott ki az állkapocs csontjában. A törés a második menetben következett be, így az orvosok igencsak megdöbbentek, hogy képes volt végig bunyózni mind a 10 menetet.
Alinak ezután pihennie kellett hat hetet az edzések újrakezdéséig. Teljesen rendbejött, és továbbra is hitt magában: "Azt mondták, hogy Liston verhetetlen. Én megvertem őt. Azt mondták, hogy nem lehet belőlem az, aki szeretnék lenni. Az lett belőlem. Azt mondták, hogy nem fogok tudni visszajönni. Visszajöttem. Most azt mondják, hogy végleg lelpétem a porondról. Be fogom nekik bizonyítani, hogy nem."
Hamarosan sor került a visszavágóra, amit Ali egy szoros meccsen, de egyértelmű pontozással nyert.

Bár győzött, nem lehetett figyelmen kívül hagyni azokat a változásokat, amelyek szervezetében végbementek. Többé már nem lehetett az a táncolós, elhajolgatós Ali, aki volt a Liston elleni meccs idejében. Meg kellett változtatni a stílusát, hozzáigazítani mostani állapotához. Hogy ez mennyire sikerült, az meglátszik a Fraizer elleni visszavágón is, melyre 1974-ben került sor. Bár egyikük sem volt bajnok, a mérkőzés mégis legendás volt, természetesen ezúttal Ali győzelmét hozva. Fraizer visszavágót kért, de Alinak előbb Kinshasaba kellett utaznia, Zairébe. Ide szervezték ugyanis a George Foreman elleni címmérkőzését.

George Foreman

Foreman volt ekkor a vitathatatlan nehézsúlyú bajnok, miután 1974. elején alaposan megverte Ken Nortont. 40 győzelmének többsége a korai menetekben ért véget, Ali két vereségét kitevő Fraizer és Norton is két, vagy annál kevesebb menetet bírtak ki ellene. Verhetetlennek tűnt. Sokan komolyan féltették Alit, túlélhet-e egyáltalán egy ekkora ütőerejű monstrumot. Ő azonban csodás formában volt. Edzője, Dundee arra vezette rá, hogy különböző szögekből próbálja ütni Foremant, és ne szemből, ahogyan azt Fraizer is tette.

A meccset 1974. szeptember 25-re írták ki, a furcsa helyválasztás egy Don King nevű, clevelandi fekete vállalkozónak volt köszönhető. Ez az úriember egyre jelentősebb szerepet kezdett betölteni a boksz világában, és ő egyengette a meccs létrejöttének útját. Mivel az Ali-tábor 5 millió dollárt kért a meccsért, Don King ezt a helyszín gazdaságosabb megszervezésével kompenzálta ki. Ez azonban elég sok problémával járt és ha csak a mérkőzés szlogenjét nézzük, már az is erős értetlenséget okozott: "A rabszolgaságtól a világbajnokságig" - hirdették a plakátok. Furcsa módon, anno az ott maradt afrikaiak adták el társaikat a fehér embereknek rabszolgának. A zaireiek így aztán nem igen tudtak azonosulni ezzel a szlogennel.
Mindenki várta már a meccs eljövetelét, de nyolc nappal előtte Foreman megsérült: Bill McMurray, Foreman edzőpartnere felszakította a jobb szemét. Az összecsapást ezért el kellett halasztani október 30-ára. A versenyzőknek így Kinshasaban kellett maradniuk még egy hónapig.
A mérkőzés szabad téren került megrendezésre, igen nagy hőségben. A világon rengeteg ember figyelte feszülten az elkövetkező meneteket.
Aliék taktikája tehát az volt, hogy ellenfelét kitáncolva, nagy távolságról támadja le Foremant. Így is lett, és minden jól ment egészen a második menet első fél percéig, amikor is Ali leállt. Abbahagyta a táncolást, és nekidőlt a köteleknek. Dundee és mindenki más ordította neki, hogy mozduljon el onnan, de ő ott maradt, leblokkolt és elkezdte beszedni Foreman kőkemény ütéseit, meneteken keresztül. Az ötödikben egy szörnyű bal horgos is eltalálta, majd még egy, de a kihívó továbbra is talpon maradt. Ez a játék egészen a hatodik menetig ment. Ekkorra Foreman elkezdett fáradni, ütései pedig egyre puhultak. Végül a hetedikben, miután kellően lefárasztotta ellenfelét, Ali hátralépett és ütéseket helyezett el a bajnok fején, egy jobbossal pedig majdnem átküldte a köteleken.
A nyolcadik menetre Foreman már nagyon elfáradt, elhibázott egy ütést, válaszul viszont kapott egy óriási bal horgot, majd egy még nagyobb jobbost. Leterült a földre, életében először leütötték. Kétségbeesetten nézett a sarok felé, valószínűleg csak körvonalakban láthatta már az edzőjét - a bíró kiütést hirdetett, beszüntette a küzdelmet.
Ezután pokoli lárma következett, rajongók tömege ugrott fel a ringbe, hogy gratulálhasson az új nehézsúlyú világbajnoknak. 32 évesen ismét övé lett ez a cím.

Másodszorra is Bajnok

Talán sohasem ismerték el ennyire Alit, mint a Foreman elleni meccs után. "Sok embert s*gberugtam most, nem csak Foremant."- utalt ezzel a kritikusokra a mérkőzés után, akik beláthatták, hogy mást is tud még és nem csak a szája nagy. Hazatértével még Ford elnök is meghívta őt a Fehér Házba.

Következő, immár címvédő meccsét Chuck Wepner ellen vívta. Sokan azt gondolták, hogy nagy lesz Ali előnye a középszintű Wepner ellen. A lassú de szívós ellenfél azonban végigbunyózott vele a 15-ik menetig, egyszer még padlóra is küldte a bajnokot. Az utolsó menetben azonban Ali ütötte le őt, a bíró pedig leállította a csatát.
Ezután következett Ron Lyle Las Vegasban, Joe Bugner Kuala Lumpurban (Malaysia), majd ismét a régi nagy ellenfél: Fraizer.

Ali-Fraizer III.

Muhammad Ali kész volt kiállni Joe Fraizer ellen harmadszorra is. Az első csatájuknál, New Yorkban Fraizer volt a bajnok. Második találkozásukkor már egyikük sem volt az. Most viszont Ali volt a címvédő.
A mérkőzést Manilában vívták 1975. október 1-én. A fogadásoknál Ali volt a favorit 2-1 arányban, ennek ellenére a mérkőzés kimondottan szoros lett.
Az első menetek Alié voltak, gyorsaságára építve dülöngette meg a kihívót. A középső menetekben azonban "Smokin" Joe volt az, aki a köteleknek szorította ellenfelét. Brutális verekedés volt, mindkét öklöző sok energiát veszített a végére. Az utolsó menetekben ismét Ali kezdte uralni a csatát, fejre mért óriási csapásokkal. Végül, amikor Fraizer visszatért a sarokba a 14-ik menet után, edzője, Eddie Futch bedobta a törülközőt. Bár Joe folytatni akarta, nem engedték, hogy visszamenjen az utolsó menetre.
Nem sokkal azután, hogy bejelentették a Fraizer-sarok döntését, Ali elájult a sarokban. Bár megnyerte a csatát, nagyon rossz bőrben volt. A mérkőzés után azt nyilatkozta, hogy ez volt élete legnagyobb halálközeli élménye.

"Könnyebb" Ellenfelek

A Fraizer utáni meccsek már könnyebb ellenfelek ellen mentek. Ilyen volt a belga bajnok Jean-Pierre "The Lion Of Flanders" Coopman elleni, mely igen egyoldalú volt. Érdekességét legfeljebb Coopman szünetekbeli pezsgőivásai és vigyorgásai jelentették. A következő "pihenő" meccseken viszont már világosan látszott Ali képességeinek romlása. Jimmy Young elleni mérkőzésen nagyon nem volt formában, 24 nappal később pedig Richard Dunn padlóraküldése volt Ali karrierének utolsó kiütése.
De a legrosszabb mérkőzést a japán profi birkózó, Antonio Inoki ellen vívta Tokyoban. Az éles kritika ellenére Ali be akarta bizonyítani, hogy egy bokszoló le tud győzni egy profi birkózót a szorítóban. Ez a hibrid mérkőzés nagyon unalmasra sikeredett, a 15 menet alatt Ali mindössze hat ütést helyezett el a rák-mozgású Inokin.
Három hónappal később, 1976. szeptemberében Ali ismét összemérte erejét Ken Nortonnal, immár harmadszorra, és ismét pontozással nyert.
Ahogyan a bokszolása, úgy a magánélete is csúszott. Túlesett egy váláson, majd 1977-ben ismét megházasodott. Különböző kereskedelmi kalandozások (filmkészítés és egyebek) után ismét a ringben találta magát a nagyütő Earnie Shavers ellen. Shavers végig büntette őt a mérkőzés folyamán, az utolsó menetre azonban Ali felpropellerezte magát, és megnyerte a mérkőzést.

Spinks

A meccs után felvetődött a visszavonulás gondolata, de ő úgy gondolta, hogy bevállal még egy ""könnyebb" mérkőzést az 1976-os olimpiai bajnok, addig mindössze hét profi mérkőzésen túl lévő Leon Spinks ellen. Eleinte Ali nem akarta a csatát, de miután megnézte Spinks döntetlen mérkőzését egy középszerű nehézsúlyú ellen, beleegyezett. Mivel a látottak alapján úgy gondolta, hogy nem lesz nehéz dolga, lazábbra vette az edzéseket.
Spinks viszont kiváló formában volt, egészen 10 nappal a találkozó előttig, amikor is edzőpartnere egy fájdalmas izomsérülést okozott neki a bordák tájékán. Ez karjának egy bizonyos mozdulatánál mindig óriási fájdalmat okozott. Félve a halasztás esetén őt érő kritikáktól, inkább fájdalomcsillapítóval oldották meg a problémát. A mérkőzést tehát megtartották az előírt napon, 1978. február 15-én.
A találkozó nagy csalódást okozott a nézőknek. A kiégett Ali a köteleknél maradva próbálta a Foreman elleni taktikát alkalmazni, gondolván, hogy előbb-utóbb elfárad az ellenfél. Spinks ugyan végig püfölte őt, de nem veszített sok energiát. A fájdalomcsillapító hatása a 11. menet körül elmúlt, de addigra már behozhatatlan előnyre tett szert. Hiába lódult neki Ali az utolsó menetben, már túl késő volt. Először veszítette el a szorítók közt világbajnoki címét.
A rajongók követelték a visszavágót, ám a WBC arra kötelezte Spinkset, hogy Norton ellen álljon ki legközelebb. Mivel a nép inkább az Ali-Spinks II-t akarta, 1978. március 29-én elvették tőle a WBC-címet (a WBA-bajnok továbbra is ő maradt), melynek új tulajdonosa Ken Norton lett.
Az Ali-Spinks II. New Orleans-ban került megrendezésre szeptemberben. Ali rettenetesen készült a visszavágóra, amely hasonló volt az elsőhöz azzal a különbséggel, hogy itt Spinks volt lomha mozgású az "egészséges" kihívóval szemben. Pontozásos győzelmével Ali ismét világbajnok lett, és ő lett az első bokszoló, aki harmadszorra is vissza tudta nyerni a nehézsúlyú címet.

Az Utolsó Menetek

Ali a sok ajánlat ellenére úgy döntött, hogy eljött az ideje a visszavonulásnak. Részt vett egy televíziós sorozatban, előkelőbb negyedbe költözött feleségével és két lányával (Hanaval és az újszülött Lailaval) L.A.-ben. Sokkal több ideje lett, hogy utazzon a világban.
Egy afrikai útról visszatérve Ali végül úgy döntött, hogy visszatér a "színpadra". Nagyon sokan ellenezték ezt a lépését, édesanyja, Odessa Clay a nyilvánosság előtt próbálta lebeszélni, de még ő sem tudta visszatartani.
Visszatérése utáni első mérkőzése a WBA bajnoka, John Tate ellen lett volna, de időközben Tate-t kiütötte egy Mike Weaver nevű bokszoló, így végül Larry Holmesra esett a választás.
Holmes korábban Ali edzőpartnere volt, és azóta sikerült kinőnie magát edzője segítségével. 1978 júniusában a különböző testületek és világbajnoki címek között Ken Norton legyőzésével ő lett az igazi, vitathatatlan nehézsúlyú világbajnok.
Larry Holmesnak kétségei voltak a mérkőzés miatt, hiszen saját mentora ellen kellett volna kiállnia. A szerződések azonban már meg voltak kötve.
Felerősödtek a találgatások Ali egészségével kapcsolatban, aki már kezdett lassabban beszélni, reflexei pedig romlottak. Ezek ellenére megkapta bokszengedélyét a Nevadai Állami Atlétikai Bizottságtól.
1980. október 2-án, 20 évvel az első profi mérkőzése után Ali ismét belépett a szorítók közé. A harc már a kezdetektől egyoldalú volt, végig a fiatalabb Holmes uralta a terepet. Tíz menetnyi élőhulla-boncolgatás (Sylvester Stallone szavaival élve) után Aliék bedobták a törülközőt, a meccs véget ért.
Romló egészsége ellenére Ali valahogy mégis úgy döntött, hogy még egy meccset megvív. Fejébe vette, hogy győzelemmel vonul vissza, ellenfélnek pedig Trevor Berbicket választotta.
1981. december 11-én lépett Ali utoljára a kötelek közé. A meccs végig vontatott volt, a lassú-lomha Alival és a nagy tudást fel nem mutató ellenféllel. Amikor az egész véget ért, a bírók Berbick-et hozták ki győztesnek. Másnap reggel Ali bejelentette, hogy végleg visszavonul.

A Betegség

1982-ben Dr. Dennis Cope, a Californiai Egyetem (Los Angeles) Egészségügyi Ambuláns Gondozóközpontjának igazgatója kezdte el kezelni Alit Parkinson szindróma miatt. Később kollegájával, Dr. Stanley Fahn-nal azt a feltételezést állították föl, miszerint Ali Pugilistic Parkinsonisben, tehát az ökölvívás által okozott Parkinson kórban szenved, ami az ismétlődő fejtraumák következménye.
Miután 1980-ban kikapott Larry Holmestól, Ali lassúságát félrediagnosztizálták: a pajzsmirigy állapotának tudták be és hormonokkal kezelték. Amikor Dr. Cope rájött, hogy Parkinson kórról van szó, Sinemet (L-dopa) nevű gyógyszert írt fel neki. Ali rövid idő alatt visszaállt régi szintjére. Amíg rendszeresen szedte a szert, képes volt ellenőrzés alatt tartani betegségét. 1988-ban Ali elmondta Peter Taubernek, a New York Times Magazine munkatársának: "Parkinson betegségem van. ...nincsenek fájdalmas tünetei... Ha teljesen egészséges lennék - ha megnyertem volna utolsó két mérkőzésemet - ha nem lenne semmi bajom, az emberek félnének tőlem. Most sajnálnak. Azt gondolták, hogy én vagyok Superman. Most azt mondják: "Hé, ez is ember, mint mi. Neki is vannak problémái." "
1984-ben Ali egy másik orvosa, Dr. Martin D. Ecker megkockáztatta azt a kijelentést, hogy sokkal hamarabb vissza kellett volna vonulnia, mint ahogyan azt 1981-ben tette. A Berbick elleni mérkőzés volt a 61-ik, ekkor Alin már több mint egy éve jelentkeztek a neurológikus tünetek. Korábbi orvosa, Dr. Ferdie Pacheco már 1977-ben, Ali reflexeinek első jelentősebb romlásakor azt tanácsolta neki, hogy vonuljon vissza. Hét évvel később így magyarázta maradását: "...amikor hallod 50 ezer ember üvöltését, egyszerűen nem akarod abbahagyni."

Forrás:
- Ken Jones & Chris Smith : "Boxing The Champions"
- http://www.definitionofchamp.com;
- http://www.secondsout.com;
- http://www.gale.com/freresrc/blkhstry/alim.htm;
- http://www.ibhof.com/ali.htm;
- FHM 2000. november.
- http://boxing.about.com/sports/boxing/library/bl_ali.htm


Falga - 2001.02.15


Oszd meg, tedd a kedvencek közé!

Hozzászólok:

login: jelszó: » regisztráció

Az igazán nagyok nem halnak meg, a Legnagyobb mindig itt lesz velünk.

    2016-06-06 12:55:58

@deontay: Es nemcsak rengeteg nagy meccs volt ott hanem az eggyik legnagyobb emberi diadal is. Pont a legjobb eveit aldozta fel azert mert kitartott vegsokig az igazsaga mellett. Pedig egyebkent sokan nem tudjak de meg harcolni sem kellett volna csak bemutato merkozeseket tartani a katonaknak. Ugyanugy ahogy azelott Joe Louis es Sugar Ray Robinson-nak is csak ennyitt kellett tennie a vilaghaboru idejen.
"Engem meg egy vietnami sem niggerezet le":))). Maig eszembe jut ez a frappans mondatba bujtatott hatalmas igazsag. Ezert lehetett Ali-t szeretni, mert Nemcsak a ringben mutatott hatalmas teljesitmenyt, de hatalmas szemelyisegevel a ringen kivul is minden tekintet magara vonzott. Egy igazi karizma. Regota nem hallatott igazan magarol a betegsege miatt megis hatalmas fajdalom hogy mar nem tudhatjuk magunk kozott. Nyugodjon most bekeben de remelem egyszer ujra visszater a lelke kozenk.

» Sarkozi Robert   válasz erre
    2016-06-06 00:16:58

"..A lehetetlen csupán egy nagy szó, amellyel a kis emberek dobálóznak, mert számukra könnyebb egy készen kapott világban élni, mint felfedezni magukban az erőt a változtatásra. A lehetetlen nem tény. Hanem vélemény. A lehetetlen nem kinyilvánítás. Hanem kihívás. A lehetetlen lehetőség. A lehetetlen múló pillanat. A lehetetlen nem létezik.."

Muhammad Ali

» Slajos   válasz erre
    2016-06-05 18:33:59

Nyugodjon békében az igazi legenda. Ha ő nem lett volna a boksz fele annyi lenne, mint most! Utánozhatatlan, pótolhatatlan és felejthetetlen volt :(

» infamous   válasz erre
    2016-06-05 15:22:55

Nyugodjon bekeben!

» bpjotruska   válasz erre
    2016-06-05 09:35:12

Soha nem lesz még egy Muhammad Ali. Sokan ő miatta léptünk be először az ökölvívó terem kapuin, ámulunk a mai napig a videókat nézve róla. Az ökölvívás legnagyobb legendája, és az egyetemes sporttörténelem egyik legjelentősebb alakja ment el tegnap közülünk. Nyugodjon békében a Bajnok, minden idők legnagyobbika.

    2016-06-05 08:33:35

Fogalmam sincs lesz e a mi életünkben még egy ilyen bunyós,akinek a nevét hallva Nepáltól-Brazíliáig mindenki tudta hogy ki ő.
Szerintem nem.

» Feeder   válasz erre
    2016-06-04 23:46:44

Ali örökké élni fog! Egy ilyen legendára mindig emlékezni fognak! Rengeteg nagy meccs, és rekord fűződik a nevéhez. MINDEN IDŐK LEGJOBBJA! Nyugodj Békében Muhammad Ali!

» deontay   válasz erre
    2016-06-04 23:42:43

Előbb Cassuis X-re változtatta a nevét utána lett Ali.

» Feeder   válasz erre
    2016-06-04 22:00:39

Nagy idők, nagy emberek! Most meg...

» cherokee20   válasz erre
    2012-01-18 11:01:33

@Zsudel Máté: Ali még mindíg van :)

» YellowFlash   válasz erre
    2011-01-10 18:06:21

De jó visszaolvasni a régi cikkeket :)
Köszi Bosco

    2009-11-02 19:39:25

Aliból csak egy volt, ezért legenda az ő élete!!

» Zsudel Máté   válasz erre
    2009-11-02 17:47:11
fel