Marvelous Marvin Hagler
1954. május 23-án született Newarkban, New-Jersey államban. 1967-ben, a newarki zavargások idején átköltözött Brocktonba (Michigan), ahol összeköttetésbe került a Petronelli fivérekkel, akiknek volt egy építkezési vállalatuk, éjjel pedig egy boksz-klubbot működtettek. Hagler náluk kezdett el dolgozni, 3 dolláros órabérért, éjjel pedig a klubban edzett. 18 éves korában megnyerte az AAU nemzeti versenyét a 165 fontos súlycsoportban. Egy héttel később beállt profinak.
Nem lehet pontosan definiálni Hagler stílusát, de a két legközelebb álló szó az "indulatos" és az "elemi" lenne. Saját szavaival: "lerombolni és megsemmisíteni". Alábecsült boksztudás és erős ütőerejű kezek jellemezték. Balkezesként sokszor meg tudta téveszteni ellenfeleit, ezáltal pontozással könnyedén verve őket. Hagler mestere volt az ellenfél stílusához való alkalmazkodásnak, és általában jól kifárasztotta őket mielőtt sort kerített volna a kiütésre.
Első ellenfele Terry Ryan volt, akit könnyedén legyőzött két meneten belül. A korai években többnyire Bostonon és Brocktonon kívül bunyózott, meccsenként 300-400 dollárt keresve, miközben továbbra is csinálta az építkezés-munkát a Petronelliéknél. Rekordját 25-0-1 (19)-re alakította az első három profi éve alatt (a döntetlen második mérkőzésénél jött, az olimpiai aranyérmes Sugar Ray Seales ellen). 1976-ban, miután már csak nehézkesen tudott ellenfelet találni, elutazott Philadelphiaba, ahol szoros meccseken kikapott Bobby "Boogaloo" Wattstól és Willie "The Worm" Monroe-tól. Mindketten élvonalbeli versenyzők voltak, így Haglernek sikerült bebizonyítania, hogy vele is számolni kell a középsúlyban.
Sokat tanult vereségeiből. A következő évben kétszer is megverte Monroe-t, egyszer egy 12-ik menetbeli, majd egy 2-ik menetbeli kiütéssel. Egy pontozásos győzelem Bennie Briscoe felett Philadelphiaban és egy Seales elleni első menetbeli KO győzelem következtében reflektorfénybe került, végre lehetősége nyílt egy címmérkőzésre. Vito Antuofermo ellen lépett szorítóba Las Vegasban, 1979. november 30-án és tisztán megverte az olaszt. Mills Lane bíró még meg is súgta Haglernek, hogy nézzen szembe a fényképészekkel, miközben győzelemre emeli a kezét. Sajnos, a bírók aznap este egy másik meccset nézhettek, mivel döntetlent hoztak ki eredményül, elutasítva ezzel Haglertől a címet.
Ezek után Haglernek nem maradt más hátra, mint hogy újra és újra folytassa. Watts ellen kezdte a felhangolódást, akit két menet alatt vert le. Időközben Antuofermo elvesztette a vb címét Alan Minter ellen, 1980. márciusában, az új bajnok pedig első címvédését Hagler ellen akarta megvalósítani. Angliában, a Wembley Stadiumban Hagler szó szerint felszeletelte az első menetben a hazai kedvencet. Miután végigpüfölte a második és a harmadik menetet, a bíró leállította a küzdelmet. Csúnya jelenet tört ki, amikor a közönség üvegeket és hulladékot kezdett el dobálni a szorítóba. Haglert a ringsegédek fedezték, míg végül sikerült elbújnia a női öltözőben, ahonnan csak két óra elteltével tudott kiszabadulni.
Hagler tehát a középsúly vitathatatlan világbajnoka lett, és elhatározta, hogy bármilyen ellenfél ellen megvédi címét. Első áldozata Fulgencio Obelmejias lett - meggyőző rekordját (30-0-28) azonban főleg csak venezuelai küzdelmek során állította össze, így végül a nyolcadik menetben összeroskadt. Lehetőség nyílt egy Anuofermo elleni visszavágóra is. Hagler élvezettel szedte ízekre Las Vegasban. A vége az lett, hogy Vito nem állt föl az ötödik menet elejét jelző gongszóra. Mustafa Hamsho, kimozdulva Szíriából, épp megverte Mintert, így ő lett Hagler következő ellenfele 1981. október 3-án, Rosemontban (Ilinois állam). A véres mérkőzést a 11-ik menetben szüntették be Hamsho szerencséjére, de így is 55 öltéssel kellett bevarrni sérülését.
1982-ben Hagler 67 másodperc alatt kiütötte William "Caveman" Lee-t. Aztán csinált egy visszavágót Obelmeijasszal, mely az 5-ik menetben ért véget. 1983-ban kiütötte Tony Sibsont a 6-ik, Wilford Scypiont a 4-ik menetben. Az örökifjú Roberto Durannal viszont egy sokak által konzervatív meccsen végigvitte a 15 menetet. A WBC ekkortájt csökkentette le a címmérkőzések hosszát 15-ről 12-re, és így azonnal megfosztotta Haglert bajnoki övétől. Hagler nem adta fel és újra próbálkozott, Juan Roldan ellen. A mérkőzést a 10-ik menetben KO-val nyerte meg. Ezen a mérkőzésen fordult elő életében először, hogy a padlóra került. A bíró rászámolt, pedig a visszajátszásból egyértelműen kiderült, hogy Roldan a padlóra lökte és nem leütötte ellenfelét. Ez volt az első és az utolsó eset mikor Haglert valaki padlóra tudta küldeni.
Időközben Hamsho megszerezte a WBC övét, de aztán kiállt Hagler ellen, akitől 3 menet alatt elvesztette. Ismét ő lett a vitathatatlan bajnok, nevét pedig megváltoztatta Marvelous (csodálatos) Marvin Haglerre. Ezek után a volt WBA váltósúlyú és WBC kisközépsúlyú bajnokkal, a nagy Thomas "Hitman" (bérgyilkos) Hearnsszel lett szembeállítva, kinek félelmetes volt az ütőereje. Hagler vele kapcsolatban viccesen csak azt a szóviccet sütötte el, hogy: "Hit Man, my ass!", ami jelentésében körülbelül annyit tesz, mint "püfölheted a s*ggem!". 1985. április 13-án a világ egy korábban nem látott vadságú és keménységű meccs elé nézett. Az első gongszó elhangzása után pár másodpercig mindketten lecövekeltek, majd Hagler támadott, egymás után zúdítva bombanagy ütéseit Hearnsre, aki mi mást tehetett volna, mint hogy visszaüt. Másodpercekkel később Hagler megsebesült a szeme felett, a közönség pedig már állva őrjöngött ekkora küzdelem láttán. Három percen keresztül csépelték egymást, de egyikük sem ment le. A második menetet már Hagler érezte jobban, ennek ellenére Hearns még mindig olyan ütéseket vitt be neki, amely bármely más ökölvívót a padlóra küldött volna. A harmadik menetben próbált ténylegesen is elkezdeni bokszolni, ütései még jobban felnyitották Hagler sebeit. Rechard Steele mérkőzésvezető felfüggesztette a menetet, hogy az orvos megvizsgálhassa súlyosságát. Hagler vicsorgása végül meggyőzte, hogy tudja folytatni. Hagler úgy gondolta, hogy a meccs 1-2 menetnél már nem húzódhatna tovább. Tudta, hogy gyorsan kell cselekednie: keresztütésekkel és horgokkal bombázta meg Hearnst egészen addig, amíg a "Bérgyilkos" össze nem esett. A meccs a harmadik menet második percének kezdetekor lett leállítva. "Kész háború volt", mondta Hagler találóan a későbbiekben.
Hagler ezután John "The Beast" Mugabi ellen küzdött meg, 1986. március 10-én. Mugabi addigi 26 meccsét mind kiütéssel nyerte meg. Nagyon izgalmas mérkőzésnek ígérkezett, ám Hagler hamar lehűtötte a kedélyeket, mesterien kijátszva Mugabit az elején, majd kiütve őt a 11-ik menetben.
Végül Sugar Ray Leonard következett a következő évben, egy összecsapás, melyet Hagler már a 80-as évek elejétől szeretett volna. Leonard, nyugdíjából visszatérve mesterien bokszolt az első menetekben, és képes volt végig semlegesíteni ellenfelét. Hagler csak a mérkőzés végén tudott érvényesülni, de sajnos hiába. Két pontozó 115-113-at hozott ki külön mindkét félnek, sajnos azonban a harmadiknak egy nevetséges, 118-110-es pontszám jött ki Leonard javára, és Hagler így elvesztette az övét. Azonnal követelni kezdte a visszavágót, különböző talk-showk vendége is volt ezzel kapcsolatban. Bármit megtett volna, hogy megegyezzenek, de Leonard és menedzsmentje visszautasították őt. Hagler örökre visszavonult, és színész lett Olaszországban.
12-szer tudta megvédeni világbajnoki címét, Carlos Monzonnal egyedül a középsúly történetében. Korábban nem látott nagy tudást és vadságot hozott ebbe a súlycsoportba. Minden bokszrajongónak tudott nyújtani valamit és soha nem játszott unalmas meccseket, még akkor sem, ha ezek többnyire egyoldalú küzdelmek voltak. Hozzávetőlegesen 30 millió dollárt keresett. 1993-ban, bekerülésének első adandó lehetőségekor beiktatták Canastota dicsőségtermébe.
