Nem, nem a nagysikerű francia film mélabús-képű bérgyilkosáról lesz most szó, hanem a volt nehézsúlyú világbajnok Leon Spinksről akinek szomorú gyermekkorát, majd "kitörését", Leibinger Gábor írásából ismerhetjük meg.
Időpont: 1953 nyara...Helyszín: A Missouri állambeli St. Louis "egyik legtetvesebb néger negyede"...A st. louis-i gettó talán a legsiralmasabb látványt nyújtja az összes amerikai négernegyed között. Pruitt-Igoue egyik koszos utcájában negyvenöt egyforma alacsony bérkategoriájú kisérleti lakást építettek, de a próbálkozás megbukott és tizenkét évvel később az életveszélyes épületeket földig rombolták. A környék attól kezdve még inkább a bűnözés színterévé vált. Az erősek uralták az utcát, a gyengék pedig zárt ajtók mögé húzódtak. Ebben a világban, egy később lerombolt kisérleti ház nyolcadik emeletén született 1953. július 11-én Leon Spinks. Hét hónapra, alig egy kiló nyolcvan dekával.
A bajnok erre az időszakra így emlékezett vissza:- "Azt mondta az anyám, aki csodálatos asszony, hogy a születésem után két héttel sárgaságot kaptam és kishíján megdöglöttem. Igen, azthiszem jól mondtam, mi négerek nem szoktunk meghalni, csak megdögleni, ahogy ebben a hatalmas országban mondják. Emlékszem, az alacsony vérnyomástól gyakran elájultam, és ezért is voltam gyakorta célpontja az utcán csatangoló bandáknak. Heten voltunk testvérek, anyám egyedül nevelt bennünket, hat fiút és egy lánytestvérünket. Abból a koszos 135 dolláros szociális segélyből. Minden ebédre kukoricakenyeret kaptunk azzal a döglesztő amerikai mogyorókrémmel, amit a kormány munka helyett segélyként biztosított a számunkra. Gyakran előfordult, hogy ebéd után még kértünk enni, ilyenkor szegény anyánk elővette a Bibliát és órákon keresztül felolvasott belőle. Egyszer, emlékszem, pontosan tizenhárom éves voltam, és én is megkérdeztem magamtól, hogy ki vagyok. És nem tudtam. Csak azt, hogy belefáradtam abba, hogy egy senki legyek. Barátaim egyrésze kokós, füves lett, a másik részét kinyírták, a maradék pedig a sittre került. Aznap lőtték le a szomszéd lakásból az egyik srácot és aznap véresre rugdostak néhány méterre a házunktól. Amikor hazafelé tántorogtam, a lépcsőházban összetalálkoztam az egyik Westbrook fiúval. Felettünk laktak, kilenc fiú testvér, mondanom sem kell, hogy velük még a zsaru sem mert kikezdeni. -"Idefigyelj Ronda, - mondta- ahányszor csak látlak mindig véres vagy a verésektől. Miért hagyod magad? Gyere most le velem a tornaterembe (ez amerikában általában ökölvívótermet jelent), öklözni fogunk, megtanulod, hogyan kell megvédeni magad!" Ezt sohasem felejtem el neki. Aznap elindultam valamerre, kiléptem a gettóból, hogy megismerhessenek...Aznap este elmondtam anyámnak, hogy hol voltam. Először sírt, aztán amikor összebokszoltam a testvéremet Michaelt, és elhatároztuk, hogy holnap már mindketten lemegyünk bunyózni, mindannyian boldogok voltunk." Mint olvashattuk, a szemétdombok környékén Rondának becézték-csúfolták a bandafőnökök, és ez a csúfnév aztán "rajta ragadt".
A "kis" Leon 15 éves korában vívta első amatőr tornáját, akkor még harmatsúlyban, majd néhány év múlva már félnehézsúlyúvá érett. Ahogy "emberesedett", "úgy jöttek" az amatőr eredmények is. Leon, miután kirúgták az iskolából, a tizedik osztály után abbahagyta tanulmányait, a tengerészethez kapta meg a katonai behívóját. Azóta is "borzongással emlékezik" vissza a kiképzőtisztekre, jóllehet nem egy őrmestert ő is leütött. Botrányai hamarosan legendássá váltak a hathónapos újonc kiképzőtáborban, de mindig megbocsájtottak neki, mert sorra nyerte a versenyeket. -"Sokat nevettünk azon, hogy amíg én egymás után nyertem nekik a csatákat, addig a vietnamiak, "verték őket" a háborúban"- mondta egyszer, amikor Alit dícsérte, amiért visszautasította a katonai behívót. A kiképzőtábor után Spinks a "Tengerészeti Ökölvívócsapatok" válogatottjának lett tagja. 1974-ben bronzérmes a világbajnokságon, egy évvel később ezüstérmes a Pan Amerikai játékokon 1975- és 1976-ban is nemzeti bajnok. 1976-ban a montreáli olimpián ő képviseli az Egyesült Államokat félnehézsúlyban. Az első "körben" a marokkói Fatihi-t már az első menetben kiütötte. Õt "követte" pontozással az orosz Klimanov, majd az NDK-s Sachse és a lengyel Gortat. "Ezzel" pedig be is verekedte magát az olimpiai döntőbe, ahol a tapasztaltabb kubai Sixto Soria várta. Leon nem bízta a pontozókra a döntést, a 3. menetben technikai kiütéssel kerekedett felül és olimpiai bajnok lett! (Testvére, Michael 1971-ben abbahagyta az ökölvívást, mondván, hogy írtózik mindenféle erőszaktól, de nemsokára Leon unszolására ismét ringbe állt. Michael Spinks is "szállította" az eredményeket, sőt, ő is bekerült a nemzeti csapatba és 1976-ban már együtt utaztak az olimpiára. Michael Spinks középsúlyban szerezte meg az aranyérmet, így az ökölvívás történetében először fordult elő, hogy két testvér "egyszerre" nyerjen Olimpiai bajnokságot.) Leon, még az Olimpia előtt évekkel egy szálloda alagsorában lévő tornaterembe járt edzeni.
Amikor arról beszélt, hogy egyszer majd Olimpián fog bokszolni és bebizonyította a rátermettségét, hogy célját elérje, a szálloda üzemeltetője, a fehérbőrű Millard Barnes támogatta anyagilag. Spinks akkor fogadta meg, hogy egy nap majd ha profi lesz, "Mitt" lesz a menedzsere. Egy nappal azután, hogy megnyerte az aranyérmet, szavához híven Spinks 3 éves profi szerződést írt alá Barnes-szal, így amatőr pályafutását 178 győzelem (ebből 133 a KO) mellett 7 vereséggel zárta. Barnes megkezdte kiépíteni a bokszolója karrierjét, ez vezette Bob Arum Top Rank-jéhez és annak alelnökéhez Butch Lewishoz. Lewis mint Barnes és Arum közötti "kapcsolattartó" rövid idő alatt "megszerezte az ellenőrzést" a Spinks testvérek felett, aminek az lett a következménye, hogy tulajdonképpen Millard Barnes "ki lett túrva" és Lewis vette át a "menedzseri" teendőket. (Barnes menedzseri szerződéséből pedig pereskedéssel próbáltak meg "kimászni".) Lewis hamar munkához látott, hogy "felfuttassa" Leont, aki időközben "leszerelt" a tengerészettől. Butch felkereste a CBS televízióhálózat "sportszakértőjét", Barry Franket és lekötött egy egyenes közvetítést Las Vegasra, Spinks első profimérkőzésére. Az ügylet azonban kishíjján megbukott, mivel Leon szilveszter előtt "engedély nélkül" eltűnt az edzőtáborból. Lewisnak nem maradt más választása, minthogy megkeresse. Végül egy aprócska újsághír vezette nyomra, amely hírül adta, hogy az Olimpiai bajnokot pénzbírságra ítélték, mert felfüggesztett jogosítvánnyal vezetett Des Moinesben. Egy gyors repülés és másfél napos bolyongás után a menedzser rátalált Spinksre, aki a négernegyed egyik helyi diszkójában már második napja egyfolytában ropta a táncot. 11 nappal később 1977. január 15-én Leon Spinks élete első hivatásos mérkőzésén az 5. menetben kiütötte Bob Smith-t . "Halálra rémültem, hogy a 11 napos készülés semmire sem lesz elég" -emlékezett Lewis. Így ment ez közöttük... Spinks gondolt egyet és eltűnt, a menedzser pedig "gyerünk utána". Volt, hogy Lewis az összehajtható ágyát annak a háznak a bejárati ajtaja előtt állította fel, amelyben Spinks és kísérete lakott. Ezzel, és hogy a hátsó ajtót nem lehetett kinyitni, úgygondolta, hogy túljárt a bokszoló eszén. Tévedett. Lewis arra ébredt, hogy a "pártfogoltja" ismét eltünt. Spinks kilépett a hálószobája ablakán át a veranda tetejére, onnan le az utcára, pillanatokkal később már csak a halvány körvonalai látszódtak...
Március 5-én Angliában következett Leon 2. profi megmérettetése, már az első menetben kütötte Peter Freemant. Még az évben további két első és egy harmadik menetes KO után következett egy lehangoló döntetlen 10 menetben a jó nevű Scott LeDoux ellen. November 18-án 3000 néző előtt kipontozta az olasz Alfio Righettit 10 menetben a Las Vegasi Hilton Sports Pavilonban. Spinks a győzelme "jutalmául" megkapta a lehetőséget, hogy 1978. elején megmérkőzhessen és megtörhesse Muhammad Ali "uralmát". Az addig veretlen olasz Righetti legyőzése után a legtekintélyesebb szaklap az amerikai The Ring magazin is besorolta a 10 legjobb nehézsúlyú bokszoló közé...A világbajnok: Muhammad Ali 1. Ken Norton 2. Jimmy Young 3. Larry Holmes 4. Ron Lyle 5. Duane Bobick 6. Earnie Shavers 7. Kallie Knoetzee 8. Alfredo Evangelista 9. Leon Spinks 10. Gerry Coetzee. 1977. végén a Boksz Világtanács felszólította Alit, hogy záros határidőn belül kössön le egy mérkőzést az elsőszámú kihívó Ken Nortonnal, aki időközben legyőzte Jimmy Young-ot, máskülönben megfosztják bajnoki címétől. Ali ismerte Norton erejét, hiszen már háromszor is találkoztak és mindhárom szoros mérkőzés volt. Ali azt nyilatkozta, hogy előbb szeretne egy könnyebb felkészítő jellegű mérkőzést vívni. Ehhez választották Leon Spinkst. Olimpiai bajnokként neve jól hangzó, közönség vonzó. "Mindössze csak másfél éve profi", hét mérkőzést vívott (nem a legjobbak ellen), de abból is mindössze csak 6-ot nyert meg... hogyan tudná ez végigállni a 15 menetet a "legnagyobb" ellen? A szerződéseket aláírták. Az állandó edzője Sam Solomon mellé Lewis sürgetésére a világhírű edző George Benton "épült be". Õt "szerezte meg" nem kis erőfeszítések árán Lewis, mondván, hogy Alit ismerve a legjobb tanácsokkal szolgálhat Spinks számára. Benton annak idején kidolgozott egy tervet Ali ellen, és most ugyanazt akarta átmenteni Spinks esetében is. "Arról volt szó - magyarázza Benton -, hogy semlegesíteni akartuk Ali rövid ütéseit. Éppen ezért arra akartam rávenni Fraziert, hogy amikor Ali a kötelekhez megy, Joa a lapockacsont hegyére "menjen rá", ahol az ízület irányítja a kart. De Joe nem figyelt rám, és olyan kimerült volt, hogy nem volt szabad kiengedni a 15. menetre". (Ez volt Ali és Frazier között az 1975-ös híres Manilai ütközet) Solomon pedig már amolyan kabala is volt Spinks mellett, rajta kívül pedig nem sokan viselték volna el Leon szertelenségét. "Ha reggel nyolckor edzés lesz - nyilatkozta az idős mester -, akkor már hajnali négykor felkelek, hogy előkerítsem Leont. Nemegyszer valamelyik diszkóban találom meg, imád táncolni. Ha edzésen figyelmeztetem a rossz lábmunkájára, erre a legérzékenyebb, akkor azt mondja, hogy öreg menj ki a sarokra és lesd meg az utcalányokat. Még sohasem érkezett pontosan egyetlen edzésre sem, de még minden edzésen úgy kellett az öltözőbe vonszolni, mert képes lenne egy kétnapos mulatozás után egy teljes napon át egyfolytában edzeni. Néha megrémít, olyan vehemenciával dolgozik a ringben. Ilyenkor hiába is figyelmeztetem, hogy a túlerőltetés nem tesz jót a felkészülésben, mindig azt mondja: Öreg, tudom, hogy honnét jöttem és sohasem akarok visszakerülni abba a nyomorba." A mester és tanítvány szinte semmiben sem értett egyet, de ez csak a felszín, aki jobban megísmerte őket, mintha csak apa és fiát látta volna.
Idő: 1978. február 15... Helyszín: a Nevada állambeli las vegasi Hilton szálló: A köpenyek lekerülnek, a bajnok Ali 101.7 kg, láthatóan egy számmal nagyobb a 89 és fél kilós kihívójánál. A versenyzők bemutatása után a segédek elhagyták a ringet, majd megkezdődött a küzdelem. Gong... első menet. Spinks hajolgatva/bujkálva letámadja a bajnokot, Ali a kötelekhez hátrál, ahol kettős fedezékben fogadja Leon kemény horgait, felütéseit. A menet hátralévő részében a bajnok nem sokat csinált, időnként eljött a kötéltől, néhány másodpercre bemutatta "táncát", majd leállt és "hagyta", hogy Spinks támadjon. Az utolsó fél percben viszont Ali pillanatai következtek, bal-bal-jobbegyenes kombinációival próbálta a maga javára fordítani a menetet. 3. menet. A bajnok már az elején támadásba lendül, az óramutatóval megegyező irányba táncol és közben balegyeneseit lődözi ki, Spinks ezek elől hajolgatva próbálja meg "becserkészni". A kihívó a menet közepén a sarokba is szorítja, ahol vagy 30-40 ütést helyez el válasz nélkül a kettős fedezékben lévő Alin. Muhammad ismét táncol egy kicsit, ilyenkor egyeneseivel ő irányít, majd a köteleknél kettős fedezékben áll le pihenni, és ezek már a kihívó pillanatai, aki ilyenkor kemény test-fej horog kombinációkkal árasztotta el. Így ment ez egész a 10. menetig, fűszerezve azzal, hogy Ali szokásához híven időnként "beszólásokkal" is ellátta ellenfelét. Ali láthatóan fáradni, lassulni kezdett, míg a nonstop Frazier-szerüen rohamozó Spinks csak nem akart elfáradni és biztos pontelőnyre tett szert. 14. menet. A bajnok összeszedte magát, a menetet megpróbálta végig táncolva balegyeneseivel irányítani, Spinks "bulldogként" rohamozta több-kevesebb sikerrel. A mérkőzés még nyílt, hisz igaz ugyan, hogy Spinks "nyerésre állt", több találata volt, de ebben az időszakban a már leszállóágban lévő bajnokot egyszer-kétszer már "mentették meg" a pontozók, úgyhogy az utolsó menetre mindkettőjüknek rá kellett tennie egy lapáttal. 15. menet. Gong. A közönség tombol, Spinks a szokásos vehemenciával megy előre, Ali visszatámad...Spinks a sarokba szorítja, horgok, felütések mindkét részről... Ali kijön a sarokból és most ő forgatja be Spinkset, és bal-jobb horgokkal támadja...de Leon visszaveri és kijön a sarokból, megállás nélkül "szorják" egymásra az ütéseket...Már csak 1 perc van vissza a mérkőzésből, a közönség tombol, élvezi... Váltakozva támadják egymást... 5. 4. 3. 2. 1. És vége! A hangorkánban mindketten fáradtan mennek a sarokba, nem sokkal később megszületett a végeredmény... Art Lurie 143-142... Ali (nagy buuuzás, fütty fogadta) ...Lou Tabat 145-140... Spinks... Harold Buck... 144-141... end núúúú... és a kitörő ovációban már beleveszett a hangosbemondó szava, aki bejelentette, hogy az új nehézsúlyú világbajnok Leon Spinks. Az első, győztesként elhangzott nyilatkozatok: "Azt kérdik, hogy ki vagyok, honnan jöttem és mit keresek itt? Hát, megmondom, azért jöttem, hogy ne kelljen ugyanoda visszamennem és azért jöttem, hogy egy csomó dohányt keressek!... Ma este nyertem a második aranyamat... az elsőt az olimpián..." - nyilatkozta Spinks a mérkőzés után. "Véget vetett egy korszaknak -Spinks a nehézsúlyú bajnok!" címmel kezdte meg a The Ring magazin a tudósítását a mérkőzésről. Spinks győzelme a legnagyobb meglepetés a nehézsúly történetében, azóta, hogy Cassius Clay elnyerte a címet 1964-ben Miamiban Sonny Listontól.
Ezzel a győzelemmel a 24 éves ökölvívó lett a hónap bokszolója, a mérkőzés pedig az Év küzdelme címet kapta meg, és ezzel a győzelemmel Spinks elérte azt is, amire annyira vágyott, pénz, nők, siker. Hamarosan vásárolt egy fullextrás Lincoln continental limuzint, ami hozzátartozott az új "sztárképhez". És ahogy az egy bajnoknak "kijár", televíziós interjúkban faggatták a céljai felől. "Az egyik, hogy világbajnokként, gazdagon vonuljak vissza. A másik, hogy mielőbb prédikátor legyek. Ezt azért szeretném, mert anyám kéri, anyám még mindig nem érti a történteket, és úgy gondolja, hogy a prédikátorokat még a gettóban sem verik meg. Szegény, szétroncsolták azok az iszonyatos évek, és nem tud tőlük megszabadulni. Most már pénzünk is van, mégis gyakorta észreveszem, hogy kukoricakenyeret csipeget, mogyorókrémmel..." Spinks ugyanakkor tele volt problémákkal is. Letartóztatták jogosítvány nélküli vezetésért, beperelték kifizetetlen számlák miatt és ahogy az egyik incidens követte a másikat, úgy vált a bajnok Spinks az újságírok céltáblájává.
A visszavágó előtt a szakemberek többsége Ali győzelmére tippelt, bizonyára nem is ok nélkül. A Top Rank "feje", Bob Arum így vélekedett. "Végződjék bárhogyan is a visszavágó, az biztos, hogy Spinks a mai ellentmondásos Amerika egyik sajnálatos típusmodellje. Ne értsenek félre, ő nem szorul sajnálatra. Inkább a hozzá hasonlóak, akik nem értek fel idáig. Aki még nem látta ezeket a százezres nyomornegyedeket, az el sem tudja képzelni, hogy egy onnan szabaduló fickóban micsoda akarat feszül. Lehet, hogy nagy szavaknak tűnnek, de ezek a srácok az életükért harcolnak és úgy pusztítanak a ringben, mint azok a nagy vasgolyók, amelyek a romos épületeket döntik romba". "Úgy érzem, most igazán felkészült " - mondta Angelo Dundee, Ali edzője. "Kegyetlen volt magához". Ali keserves elszántsággal készült erre a mérkőzésre. Bérelt egy házat a Pontchartrain tó partján, hajnalban nyolc kilómétereket futott, utána kinyújtózott a gyúró asztalon és felüléseket csinált, a zsírpárnák eltűntek a derekáról ...gyűlölte ennek az időszaknak minden pillanatát. 1978. szeptember 15-én következett az Ali elleni visszavágó, de már csak a WBA világbajnoki címért, mivel a WBC igéretéhez híven Nortont szerette volna látni küzdeni a bajnok ellen. Ali ezúttal már komolyabban felkészülve (ez alkatán és állóképességén is látható volt) 63 ezer néző előtt a new orleansi Superdom-ban egyhangú pontozással visszaszerezte a világbajnoki címet Spinkstől. "Kitáncolva", bal-bal-jobbegyenes sorozatokat ütött, közelről pedig lefogta ellenfelét. Ali a mérkőzés egyharmad részénél előszőr engedett meg magának egy kis bohócságot. Útban a saját sarka felé csinált egy mókás Ali sasszét, abban a pillanatban érezte a Superdome összes nézője, hogy a mérkőzés eldőlt, és Muhammad Ali lesz az, aki a világon addig egyedüliként másodszor is visszaszerzi a nehézsúlyú világbajnoki címet. Így is történt, Leon Spinks 25 éves korára már csak egy volt világbajnoknak nevezhette magát. Az Ali elleni visszavágót egy hosszabb pihenő követte, megkezdve a visszakapaszkodást, 8 hónappal később lépett ringbe a jónevű, 21 mérkőzésen veretlen dél afrikai Gerrie Coetzee ellen. Spinks már az első menetben megpróbálta lerohanni. Coetzee először meghátrált, aztán egy jobbkezessel megállította, majd egymás után háromszor padlóra küldte a meglepődött amerikait. A bíró ekkor leállította a küzdelmet és kihírdette Coetzee első menetes győzelmét. Következő meccsére 1980. január 12-én került sor, kiütötte Evangelista-t, majd két hónappal később döntetlenezett Eddie Lopezzel. Az év májusában kiütötte Isaac-et majd októberben "eliminációs" meccsen a 9. menetben döntő fölénnyel győzte le Bernardo Mercadot és azzal megszerezte a jogot, hogy kihívhassa a WBC világbajnok Larry Holmes-t, aki időközben a bajnokká kinevezett Nortont pontozással legyőzte. De kik voltak akkoriban a legjobbak? Egyértelműen a világ legjobb nehézsúlyú bokszolója akkor a már 37 mérkőzésen veretlen WBC bajnok Larry Holmes volt, úgyhogy Leon nehéz feladat előtt állt. Azt nyilatkozta, hogy na majd ő elpukkasztja a Holmes buborékot. Holmes-t a WBA bajnok Weaver, Coetzee, "a fehér reménység" Cooney, a feltörekvő Dokes, Leon Spinks, Monroe, Berbick, Page, Mercado és John Tate... követte a sorban.
Idő: 1981. június 12... Helyszín: Mitchigan állambeli Detroit, Joe Louis Aréna... A WBC nehézsúlyú világbajnoki címért. A 91 kilós Spinks érkezett elsőként a szorítóba, őt követte nem sokkal később fehér köntösben a 96 és fél kilós bajnok Larry Holmes. A kötelező eligazítás után hamarosan... gong, kezdetét vette az első menet. Holmes kitűnő lábmunkával jobbra-balra elmozogva, közben balegyenesekkel kezd, Spinks megpróbálja "levágni a ringet", hogy a kötelekhez szoríthassa. Leon, szokásához híven agresszíven megy előre, de "nem találja" ellenfelét, közben Holmes időnként "kilő" egy-egy jobbegyenest is. Noha Spinks megy előre, de az történik amit Holmes akar, ő irányít. A menet közepén a bajnok jobbkezese tisztán talál, Spinks térde egy pillanatra mintha meg is rogyna. A kihívó folytatja a rohamozást, Holmes elmozog és közben bal- és jobbegyeneseit lődözi ki, közelről pedig lefogja a fél fejjel alacsonyabb ellenfelét... gong. A menet inkább Holmes-é. A bajnok le sem ül a szünetben. Gong. 2. menet... Ugyanaz folytatódik, mint az elsőben, de Holmes már egyre többször áll le egy pillanatra a "tánccal", hogy összetételei keményebbek legyenek. Kemény jobbhorog, utána meg két bal Holmes-tól... Spinks balhorog után jobbfelütéssel próbálkozik, de vagy túl messze van, vagy közelről Holmes lefogja. Spinks ütései, amik találnak is, nem elég kemények ahhoz, hogy megingassák a bajnokot. A menet végén Spinks támad, Holmes hatalmas jobbkezessel veri keresztbe... parázs adok-kapok alakul ki, majd a menetet egy Holmes jobbhorog zárja. Ez is a bajnok menete volt. Larry itt már leült a szünetben. Gong. 3. menet... Holmes sorozatos balegyeneseivel kezdi meg a menetet, de Spinks jól hajolgat el... Balegyenes-jobbhorog talál Holmestól... Spinks jobbegyenes talál, de a bajnok ellöki magától, Leon a földön. Steel mérkőzésvezető megtörli a kesztyűit, mehet tovább. Spinks agresszívan támadva megpróbálja sarokba szorítani az ellenfelét, de az "kisiklik" előle. Most Leon szorul a kötélhez, kemény balhorog után két jobbkezessel ismét Holmes talál... most ő az aki támad, Spinks a sarokba szorult. Holmes folytatja a bombázást, balkezét ellenfele arca elé téve beméri a távolságot és engedi el a jobbkezes bombáit... Spinks nem tud kijönni a sarokból, a bajnok egy jobbhorog-balfelütés-jobbhorog-jobbhorog befejező ütésével padlóra is küldte a kihívóját. Spinks térdre esett, majd a hátára fordulva, onnan négykézlábról kezd felemelkedni, közben a bíró rászámol...1.. 2.. 3.. 4... 5... 6... 7... 8... kilencre talpon Spinks, a küzdelem folytatódhat. Holmes azonnal visszatereli a sarokba és kemény ütéseket zúdít rá... jobbfelütés, jobbegyenes, jobbegyenes majd jobbfelütés... és ekkor Spinks sarkából berepül a feladást jelző törülköző. A bíró közbeugrott, de Holmes keze még "töltve", amiből néhány jobbkezest még elengedett... a bíró int, hogy a mérkőzésnek vége. (A hónap küzdelmének választották.)
Ekkoriban alakult a félnehézsúly és a nehézsúly közé "beékelve" egy új súlycsoport a cirkálósúly, 86,1 (WBC) és 88,4 kg-os (WBA) felső határral. (Ez szükségessé is vált, hisz az egyre nagyobb darab nehézsúlyúakkal a 85-90 kilós versenyzők már nem nagyon tudták "áthidalni" a súlykülönbséget. Viszont, félnehézsúlyra pedig már nem tudtak lefogyasztani...Leon Spinks is ezek a versenyzők közé tartozott.) Az új kategória még mostohának számított, de Spinks a "nehézsúlyú kudarca" után mégis inkább "itt" próbálkozott. 1982. elején legyőzte a középszerű Brownt, majd 8 hónappal később a jó "félnehézsúlyú" Jesse Burnett egyhangú pontozásos legyőzésével megszerezte az Észak Amerikai cirkálósúlyú bajnoki címet. (Érdekes, hogy a legnívósabb amerikai szaklapok nem igazán foglalkoztak még évekig az új súlycsoporttal, ranglistát sem állítottak fel róla, sőt "kérdéssé tették", hogy egyáltalán szükség van-e rá. A kategória legjobbjai leginkább a feljebb lépett jónevű félnehézsúlyú bokszolók voltak.: Marvin Camel, Mate Parlov, Carlos De Leon, Victor Galindez, Jesse Burnett, Tommy Evans, Leon Spinks, Sammerhayes, Paulino, Osvaldo Ocasio, Terrell, Lozano, Odihambo, S.T. Gordon...) 1983. március 6-án Spinks újra vereséget szenvedett, kütéssel a 6. menetben a neves Carlos De Leontól. Ezt két év szünet követte, majd Leont ismét a szorítóban találjuk. 1985-ben 5 mérkőzést vívott, valamennyit megnyerte (3KO 2 pontozás) jobbára középszerű ellenfelek ellen. 1986. március 22-én lehetőséget kapott, hogy megmérkőzzön a WBA cirkálósúlyú bajnokával, a roppant kemény Dwight Muhammad Qawival. Mindketten kemény ütésű, támadó szellemű verekedők, úgyhogy jó meccsre volt kilátás. Renoban, Qawi a "gonosz" horgaival, felütéseivel felőrölte Leont és a bíró a 6. menetben technikai kiütést hírdetett. Ugyan ebben a hónapban kilakoltatták 125.000 dolláros otthonából, mert nem bírta visszafizetni a részleteket. Egyszer elárverezték tulajdonait, mert nem tudta kifizetni a raktározási díjat sem, míg máskor az adóhivatal perelte be. A gépkocsival elkövethető szabálysértések jórészét is kimerítette. Ittas vezetsés, jogosítvány nélküli vezetés, egyirányú utcába forgalommal szemben, gyorshajtás...stb.stb.stb. Az elmúlt sikerei felemésztették Leont, akárcsak a millióit, amit a bokszolásból keresett. Egyre többször nézett a pohár fenekére. Bár Michael nem távolodott el a testvérétől és sajnálta, hogy Leonnal annyi baj van, mégis 1986. után egyre hűvösebbé vált a kapcsolatuk. A 80-as évek végén Spinks még jónéhány vereséget "begyűjtött", többnyire középszerű ellenfelek ellen, de amikor már a "gyengécske" Tony Morrison is kiütötte, 1988. nyarán visszavonult az ökölvívástól. Leon és a felesége Betty találtak maguknak egy apartmant Chicago peremvárosában és odaköltöztek fiaikkal, Tommyval és Leon III-al. Spinks "ajtónállóként" dolgozott a "Chicagoi Medvék" volt edzőjének, Mike Ditka-nak az éttermében. Lekezelt, beszélgetett és autogrammokat osztogatott a vendégeknek, mint "a fickó aki legyőzte Muhammad Alit". Az első fia, Leon jr. (nem volt vele túl jó a kapcsolata) igéretes profi bokszolónak indult, de 1991-ben a nyílt utcán lőtték agyon Kelet-St. Louisban. 19 éves volt. Azonban Spinks történetében nem volt minden ilyen szomorú. A családban a harc tovább öröklődött. Másik fia Cory, váltósúlyú világbajnok lett. Spinks és Cory anyja Zadie Mae a középiskolában szeretett egymásba, de sohasem házasodtak össze. Cory 5 nappal az Ali elleni első mérkőzés után született. 1999-ben Zadie Mae meghalt, attól kezdve apa és fia lezárta a múltat. Leon 1991. végén visszatért a szorítóba, de már számottevő sikert nem tudott kiharcolni és 13 mérkőzéssel később, 1995. decemberében végleg visszavonult. Napjainkban ismét egy kocsmát üzemeltet és együtt látható Michael öccsével bokszmérkőzéseken, ahogy szurkolnak a Spinks család legújabb üdvöskéjének Cory Spinksnek. Leon Spinks sokmindent elért eddig az életben és sokmindent el is veszített, azonban egy dolgot már biztos hogy sohasem veszíthet el. A "címkét", hogy "Ez az a fickó aki legyőzte Muhammad Alit"....
Érdekességek: Spinks 185 centi magas, versenysúlya 90-94 kiló között. Öccse, Michael félnehézsúlyban, majd később nehézsúlyban is világbajnok lett. (Így ök az egyedüli testvérpár, aki olimpiát és profi világbajnoki címet is tudtak nyerni.) Spinks meglehetősen vallásos ember, még világbajnokként történt meg vele az eset: "Egy banketten, egy igencsak flancos, szőke csaj megkérdezte, hogy egy ilyen bika, mint én vagyok, hogyan lett vallásos. Azt mondtam neki, hogy néhány évig zabálás helyett olvassa a Bibliát és akkor majd megtudhatja. Azt hitte, hogy viccelek és csudamód megtetszettem neki. pedig a gettó nem tréfa, itt tanultam meg a túlélés szenvedélyeit tisztelni." Bajnokként, Clubber Lang is (Mr. T) (a Rocky 3 és a Szupercsapat punk frizurájú "kigyúrt" szereplője) volt a testőre. Állítólag szintén világbajnokként történt meg vele az alábbi történet: Des Moines egyik éttermében egy tagbaszakadt, zord tekintetű vendég hatalmas pofont adott Spinksnek, mert úgymond, csúnyán nézett a barátnőjére. Spinks társaságában lévő felesége, három kisgyermeke, valamint titkára (aki egyben testőre is volt) őszinte megrökönyödésére, rezzenéstelen arccal tűrte a "sértést". A tulajdonos, talán kétségbeesve a folytatástól, mindenesetre kihívta a rendőröket. Ez utóbbiak egyike, felismerve a világbajnokot, csodálkozva kérdezte, hogy miért "hagyta annyiban a dolgot." Spinks mosolyogva visszakérdezett.: "Miért, történt valami...? Ismerem az öklöm, engem kétszer kell megütni és csak akkor adom vissza. Mert jó dolog erősebbnek lenni, csak éppen nem szabad visszaélni vele..."
2004.02.25. - Leibinger Gábor