×

A weboldalon cookie-kat (sütiket) használunk, amik segítenek minket a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. Weboldalunk további használatával jóváhagyja, hogy cookie-kat használjunk.

profiboksz.hu

Larry Holmes, a szorító orgyilkosa II.

2010-04-02 14:01:25 /

A 11. század elején, a perzsiai Alamút városában kezdődött a nizáriták fénykora, akiket, népszerűbb nevükön, asszaszinokként ismerhetünk a történelemből, és a hozzájuk fűződő legendákból. Ezekben a legendákban az asszaszinok kíméletlen, megalkuvást nem tűrő gyilkosokként tűnnek fel, akik mindent megtesznek, és az összes létező eszközt bevetik, hogy a vezetőjük, a Hegyi Öreg által kijelölt célpontot megsemmisítsék, illetve ha kell, nevetve vetik magukat a halál ölelő karjaiba. A szorítók orgyilkosa, az Eastoni Asszaszin névre hallgató nehézsúlyú világbajnok Larry Holmes azért ennyire nem volt szélsőséges, de áldozatainak, sikereinek és harcainak számát bizonyára a középkor bármelyik nizáritája megirigyelné. Következzen egy hiánypótló írás minden idők talán legkevésbé megbecsült nehézsúlyú világbajnokáról!


A WBC világbajnoki címét Holmes további négy alkalommal megvédte – köztük volt a Tim Witherspoon elleni találkozó, amelyet sokak szerint inkább a kihívónak kellett volna nyernie - majd visszaadta, hogy ily módon megszabaduljon az általa akkorra már teljesen kiismert promóterétől, Don Kingtől. Larry így vallott később Kingről: „Don tanított meg mindenre, ami a pénzzel kapcsolatos. Õ kapott egyet, kettőt, hármat négyet, én pedig egyet. Don King gazdag, rengeteg pénzt csinált belőlünk, bunyósokból. Agyrém. De azt megtanulod nála, mik a játékszabályok. Ha nem tudod, megtanulod tőle. Talán darabokra törsz, de akkor is megtanulod tőle a játékszabályokat.”.


1983. novemberében ismét egy legendás név bukkant fel a Holmes-szal szembeni ringsarokban, méghozzá Frazieré. Na, nem Smokin' Joe gondolta úgy egy gyenge pillanatában, hogy megint megdöngetne néhány bordát, illetve állcsúcsot a balhorgával, hanem fia, Marvis volt a próbálkozó. A Frazier-tábor mindamellett abszolút a Joe által kitaposott legendára próbált építeni, Marvis ugyanazt a stílusú és színvilágú mezt viselte, mint amit édesapja, az Ali elleni első találkozóján. A mérkőzésen aztán kiderült, hogy az ifjabb Frazier a ringben is ugyanazt a stílust próbálja kivitelezni, mint édesapja, folyamatosan hajolgatva, fejét mozgatva igyekezett Holmes ütőtávján belülre kerülni és onnan bevinni nagyrészt balhorgokból álló támadásait. A mozgás tehát igazán frazeriesre sikerült, csak hát csupán a legendás papa dinamikája, robbanékonysága, ereje és szívóssága hiányzott belőle. Lehet, hogy ha a ringsarokból figyelő Joe megy fel, többet tudott volna Larry ellen alkotni, mint a fia. Szó se róla, Marvis próbálkozott becsülettel, azonban az első menet második perce után már padlót is fogott egy irtózatos, Holmes-féle hosszú jobbegyenestől. Frazier Jr. láthatóan nem volt magánál, azonban folytatni próbálta a küzdelmet, Larry viszont beterelte egy sarokba és futószalagon mérte rá a jobbhorgokat, miközben folyamatosan integetett a mérkőzésvezetőnek, hogy lépjen közbe és kímélje meg a Marvist biztosító társaságot, hogy a továbbiakban komoly életjáradékot kelljen fizetnie a bunyósnak. A bíró néhány dinamikus jobbhorog után inkább szót fogadott Holmes-nak és beszüntette a küzdelmet. Marvisnak később volt még egy próbálkozása Mike Tyson ellen, akinek szintén nem volt kedve sokáig élvezni az ifjabb Frazier társaságát, és - Holmes-hoz hasonlóan - az első menetben elbúcsúzott tőle. A kis Frazier sportkarriere után elég éles pályamódosítást produkált és felszentelt lelkipásztor lett belőle.

Larry tehát megszabadult a WBC övtől, viszont az IBF szervezet kinevezte bajnokának, ő pedig a továbbiakban ezt a címet védte, amíg, 34 éves korára, el nem érkezett oda, hogy 48 győzelemmel, vereség nélkül, beállítsa Rocky Marciano 49 meccses rekordját. Ezt 1985 szeptemberében szándékozott megtenni, méghozzá a félnehézsúlyú vitathatatlan bajnok, a veretlen Michael Spinks ellenében. Larry megpróbált egyáltalán nem foglalkozni a rekorddal, hiszen tudta, hogy ez csak további nyomást gyakorol rá, amely a teljesítményére sem éppen jótékonyan hat. A felkészülésben és a meccsen azonban más tényezők is hátráltatták őt: „Az orvosom megvizsgált és azt mondta, hogy porckorong sérülés van a nyakamban és nem kellene bokszolnom. Én pedig úgy gondoltam, hogy ha nem bokszolok, akkor három és fél millió dollárt szórok ki az ablakon, így inkább kiálltam vele. De a dolog folyton ott motoszkált az agyamban, így nem tudtam normális munkát végezni.”.
A Spinks elleni találkozón Larry nem tudott mit kezdeni a fiatalabb, és gyorsabb ellenféllel, aki tisztán kipontozta őt. A visszavágóra nem kellett sokáig várni, 1986 áprilisában ismét egymásnak feszültek a felek, ezúttal Holmes sokkal jobb teljesítményt nyújtott, és többek szerint megérdemelte volna a győzelmet, az ítészek azonban – megosztott pontozással – ismét Michael Spinks-t látták jobbnak. Larry ekkor kiszólt a ringből a pontozóknak, nemesebbik felének megcsókolgatását ajánlgatva nekik, majd bejelentette visszavonulását.


Két esztendő telt el edzés, sportolás és ökölvívás nélkül, amikor egy hajnalban, három órakor, a szomszédok egy extravagáns külsejű férfit láthattak kopogtatni Larry ajtaján, akiről elsőre azt gondolhatta az ember, hogy frissen mászott ki a konnektorból. Holmes a következőket mesélte erről: „Két évig inaktív voltam, utazgattam a Kool and the Gang és a Temptations társaságában, énekelgettem, vedeltem a Budweisert és miegymás. Aztán hajnali háromkor Don King kopogtatott az ajtómon. ’Larry, nyisd ki!’ – mondta. ’Mit akarsz tőlem?’ – kérdeztem. ’Azt akarom, hogy Mike Tyson ellen bokszolj!’ – válaszolta. ’Te megőrültél! Nem tudom megverni Tysont, két évig nem csináltam semmit!’ – mondtam. ’Három és félmillió dollárom van neked. És van két hónapod, hogy felkészülj!’ – mondta King. ’Ember, két hónap???’ – kérdeztem. ’Nos, három és fél milliót kapsz!’ – erősködött. ’De nem tudok két hónap alatt Tysonra felkészülni!’. Erre azt mondta. ’Hoztam neked félmilliót, készpénzben!’. És akkor belementem.”
 
Hősünk tehát bevállalta az áldozati bárány szerepét és 1988 januárjában kiállt minden idők egyik legkegyetlenebb mészárosával, a fiatal és ereje teljében levő Mike Tysonnal. Larry, a rövid felkészülés ellenére, egy menetet elvitt Tyson ellen, aki azonban a negyedik körben egy megsemmisítő erejű, szűk jobbkezessel leterítette az ex-világbajnokot. Holmes ebből a leütésből még felállt, azonban nem sokkal később újra padlóra került, majd a világbajnok egy bődületes roham végén, egy hatalmas jobbkezes lengőütéssel kivégezte őt. „Nem ütött ki. Leütött, a bíró pedig fölém állt, és azt mondta: ’Maradj lenn, fiú!’. Én pedig nem ellenkeztem.” – mesélte Larry a befejezésről.

Holmes a Tyson elleni vereséget követően három évig ismét nem látott belülről kötélnégyszöget, majd 1991-ben elhatározta, hogy visszatér és ezúttal komolyan fel is készült a feladatra. A visszatérő mérkőzését Tim Anderson ellen áprilisban vívta, majd nem sokkal később régi ellenfelén, Trevor Berbicken bemutatta, hogy nem csak az ökleivel tud támadni és nem olyan unalmas figura ő, mint amilyennek kikiáltják. Berbick és Holmes ellentéte 1982-ben indult, amikor Berbick a Holmes vs. Cooney gála egyik előmérkőzésén Greg Page ellen bokszolt, a promócióban pedig Larry-nek is volt valamennyi részesedése, amiért Berbicktől 100.000 dollár illette volna meg. Trevor viszont nem csengetett, Holmes pedig úgy gondolta, hogy eljött az idő leverni rajta a tartozást. Larry a televízió kamerái előtt két autó tetején végigrohanva lendületet vett, majd két lábbal egyenesen beleszállt az égből jövő áldásra nem számító Berbickbe, aki természetesen feljelentette támadóját.

Larry 1991-ben összesen öt mérkőzést vívott, az egyik tízmenetes meccse után például 11 nap telt el, és ismét szorítóba lépett. 1992. februárjában a kiváló és kőkemény Ray Mercer várt rá, aki éppen előtte végezte ki azóta is megidézett, igen brutális módon Tommy Morrisont. A 43 éves Holmes viszont megoldotta a nem egyszerű feladatot és egyhangú pontozással felülmúlta Mercert, amivel a súlycsoport egyesített világbajnokának, Evander Holyfieldnek az első számú kihívója lett. Larry tehát ismét felülhetett volna a nehézsúly trónjára, ha az útját nem a nála 13 évvel fiatalabb (milyen furcsa ma ilyet Holyfielddel kapcsolatban leírni…) Evander keresztezi. A mérkőzésen a gyorsabb, agresszívabb Holyfield irányított, és jóval magasabb ütésszámával magabiztos fölényre tett szert, azonban Larry sem maradt adósa, és a híres balegyeneseivel előkészített jobbosai, valamint felütései sokszor ültek Holyfield fején, ami a mérkőzés után nem mutatott kevésbé megviselt ábrázatot Holmes-énál. Az utolsó etapokban az idősebb Larry talán még frissebb volt, mint ellenfele, és sikeresen el is csípett tőle néhány pontot, azonban a 12 menet győztese megkérdőjelezhetetlenül Holyfield volt.

Két év, hét mérkőzés és 1995-ben Larry ismét világbajnoki címmérkőzésen bizonyíthatott, méghozzá a WBC címvédő Oliver McCall ellenében. McCall fél évvel azelőtt ütötte ki általános meglepetésre a jövendő bokszcsillag Lennox Lewist, és lett világbajnok, ellenfelei kemény jobb keze és vasbeton állkapcsa miatt rettegték. A 46 éves Holmes nagyszerű munkát végzett, remekbeszabott balegyenesével távol tartotta magától McCallt, és sikerült kellően szorossá tenni a találkozót, de a pontozókat ezúttal sem sikerült meggyőznie. Ám önmagában véve az sem kis tett, hogy egy nála 17 évvel fiatalabb, ereje teljében levő világbajnok két pontozónál csupán egyetlen egységgel tudott győzni ellene.

Holmes-szal egy időben még egy igazi veterán, az annak idején Joe Fraziert, Ken Nortont is brutálisan kiütő George Foreman is riogatta a fiatalokat, sőt, az egyikőjüket, Michael Moorert egy alkalommal jobb öklével úgy megijesztette, hogy az a világbajnoki címét is odaadta neki. A bokszvilág kíváncsi lett volna arra, hogy a két öreg mit kezd egymással, és logikus is lett volna, hogy Holmes és Foreman összecsapjon egymással. Larry a következőképp mesélte el ezt a történetet: „Nem kedvel engem, tudom jól. De nem foglalkozom vele. Én sem bírom őt különösebben, és nem érdekel, ha ezt tudja. Tízmilliót tettek az asztalra, hogy csapjunk össze egymással, ő pedig nem vállalta el. Mi a fenét gondolt? Jobb vagyok nála. Õ pedig azt állítja, hogy ő a jobb. George Foreman szerencsés volt, egy csomó pénzt bokszolt össze a pályafutása alatt. Megtört, visszavonult, majd visszatért. Vettek neki egy templomot, ahol hébe-hóba imádkozgat. Úgy hitte, hogy Isten akarata, hogy igazából ezt csinálja. Most meg embereket hülyít a nyavalyás grillével. Akár most is kiállok vele és megverem.”.

Az Eastoni Asszaszin azonban továbbra sem tudta otthagyni a kötélnégyszöget, legyőzött további négy ellenfelet, majd elutazott Dániába, hogy a helyi kedvenc, veretlen Brian Nielsennel megmérkőzzön, az IBO világbajnoki címéért. A szemlélők szerint a mérkőzés egyértelműen Holmes-é volt, a dánok kedvencét azonban nem lehetett ilyen könnyen megfosztani a veretlenségétől, így Larry egy újabb folttal a rekordjában volt kénytelen hazautazni Koppenhágából.

Az ötödik ikszet átlépve Holmes nosztalgiára hívta két egykori legyőzöttjét. Először James „Bonecrusher” Smith-t ütötte ki, akit azelőtt 15 évvel már elintézett, majd 2000 novemberében a nála két évvel fiatalabb (akkor 49 éves) Mike Weaver következett, akivel szemben azelőtt 21 évvel, kiütéssel védte meg világbajnoki címét. Bajnoki öv ezúttal nem forgott kockán, de a KO ezúttal sem maradt el, Larry a hatodik menetben küldte a nyugdíjas otthonba Weavert.

Holmes úgy tűnt, a Weaver elleni nosztalgia győzelemmel lezárta 27 évig tartó profi karrierét, azonban 2002-ben – immár 53 évesen – úgy döntött, neki még egyszer bokszolnia kell. A kiszemelt ellenfél ezúttal a szorító „Négy Menetes Királya", a népszerű, körülbelül 1,5 mázsát nyomó Eric Esch, azaz Butterbean volt. Esch, ahogy alkatán is látszik, igencsak szeret enni, hát ezt a szokását most sem adta fel, gyakorlatilag vég nélkül kajálta Holmes még ennyi idősen is irigylésre méltó jabjeit, illetve jobbegyeneseit. A tizedik menetben aztán Larry egy támadás (a sajátja) után kissé elvesztette egyensúlyát, és bebotlott az egyik sarokba, a mérkőzésvezető viszont úgy látta, Butterbean ütötte le, így számolt Holmes-ra. A lassításon valóban látszik egy Esch – féle balhorog, ami azonban messze nem találta el Larry-t. Valószínűleg inkább az élettani hatások köszöntek vissza Larry-nél, talán megbocsátható, hogy egy 53 éves ember 9 és félmenetnyi ökölvívás után elveszíti az egyensúlyát…

Larry Holmes kezére valószínűleg nem fognak többé ökölvívó bandázst tekerni, az egykori nehézsúlyú bajnok a magánéletben is sikeres, számos vállalkozása, egy edzőterme is van, és egy saját televíziós műsora is fut a képernyőkön. 2008. június 8-án beiktatták az Ökölvívó Hírességek Csarnokába, hiszen Joe Louis után ő volt a második bokszoló, aki a legtovább (7,5 évig) uralta a nehézsúlyt. Holmes és Louis egyébként jó barátok voltak, a Barna Bombázó temetésén Larry volt az egyik, aki a legendás bunyós koporsóját vitte.

Egy ilyen pályafutás elismeréséből soha nem elég. Easton városa 2010 januárjában nem akármilyen tervekről tájékoztatta a közvéleményt, ugyanis egy, az Eastoni Asszaszint ábrázoló 9 láb magas, kb. 600-800 font súlyú bronzszobor felállításával kívánnak tisztelegni büszkeségük, Larry Holmes előtt, amelyet a város egyik központi parkjában fognak elhelyezni.

Zárszónak pedig következzenek Larry gondolatai, amelyet a Hírességek Csarnokába való beiktatásakor osztott meg a jelenlevőkkel:
„Az volt a rendeltetésem, hogy nehézsúlyú világbajnok legyek, mert be akartam bizonyítani mindazoknak, akik nem hittek bennem, hogy igenis, képes vagyok rá!”. 

2010. április 2. - Baranyai Gergely (greg)

A cikk első része


Oszd meg, tedd a kedvencek közé!

Hozzászólok:

login: jelszó: » regisztráció

Profi írás, élmény volt olvasni.Köszönöm!

    2010-06-29 08:53:59

Köszi nagyon jó volt.

» icemanchambers   válasz erre
    2010-04-16 16:26:24

"Maga Larry így mesélte el a sztorit"

Ez igaz, mert láttam ezt azt interjút.
És brutálisan jó cikk lett.

» Connection   válasz erre
    2010-04-15 11:06:43

Nagyon jó cikk, annyira rövidnek tűnt, hogy úgy olvastam volna még vagy 2-3X ennyi ideig.:)

» Miskolci   válasz erre
    2010-04-14 20:26:31

@Kicsi_Floyd: Nézd, ezek nem légből kapott infók, hanem egy 2009-ben készült Larry Holmes interjúból származnak. Maga Larry így mesélte el a sztorit, mint ahogy idéztem is, én pedig úgy gondoltam, hiszek neki. Mivel a cikk az ő pályafutását eleveníti fel, ezért az ő szemszögéből néztem a dolgokat, és erre remek alapot adtak Holmes saját szavai.

    2010-04-14 18:59:32

Gratula, jó ilyen cikkeket olvasni!

» Shaham   válasz erre
    2010-04-14 16:38:02

Greg !

A Tyson vs. Holmes cikk sajnos gyenge lábakon áll.

Igazából ez úgy történt,hogy Larry Holmes és edzője Richie Giachetti közösen megnézték a Mike Tyson vs Tony Tucker összecsapását és mérkőzés közben Holmes azt mondta az edzőjének,hogy " én ki tudnám ütni ezt a fickót "

Továbbá ök keresték meg Don Kinget és nem 3,5 milliót kapott hanem 3,1 millióért írták alá a mecset.

De igazából az volt egy morbod dolog,mikor Holmes elővett egy ötvenezer dolláros szabadcsekket és azt mondta Don Kingnek,hogy " látod Don én nem a pénzért akarok bunyózni "

Ettől eltekintve ZSENIÁLIS cikket írtál !

ÜDV

» Kicsi_Floyd   válasz erre
    2010-04-14 16:03:01

@Shelf: Gondolom, valami semmirekellő újságíró provokálta. A bocsánatkérés Holmes-ot illette volna. Holmes élete jól példázza, hogy van, aki alkot, és vannak a paraziták.

    2010-04-14 15:00:33

@Shelf: Az én lakásom falát szakítsa át! (dunakavics panel:-))

    2010-04-14 14:54:49

Jó a cikk. Holmesnak a nehézsúlyú Top 5-ben a helye.

    2010-04-14 14:52:33

Hát ez szép volt!:)

» yoda master   válasz erre
    2010-04-14 12:41:06

@Shelf: Asszem Phil Berger, Blood Season (véres KOrszak) című könyvében olvashattad meg valamelyik életrajzi filmben meg is emlékeznek az esetről (vagy riportban meséli valaki?), már nem emlékszem annyira.
Egyébként grat a cikkhez Greg, az ember tud ezt-azt innen-onnan, de jó így összeszedve, egyben olvasni. Köszönjük!

» bandi78   válasz erre
    2010-04-14 12:14:40

Köszi a szórakoztató cikkért ! Élvezet volt olvasni.

» Wapakman   válasz erre
    2010-04-14 11:44:58

Szuper cikk, köszönjük!

Emlékszem amikor Holmes a Tyson elleni meccs előtt azt nyilatkozta hogy itt nem nyerhet Mike, de ha véletlenségből nyerni is tudna, abba is belefog rokkanni.

» ogreface   válasz erre
    2010-04-14 11:34:33

Megnéztem a Marvis meccset, azért nagy arc volt Holmes.
Üti szerencsétlen srácot, közben a bírót nézegeti, "mikor lesz már elég"?! :)
Nagyon nagy!

    2010-04-14 11:18:36

Nagyon jó volt mindkét rész, tényleg élmény olvasni, köszi greg!

    2010-04-14 11:10:45

@Chico: Jogos, köszi, javítottam!

    2010-04-14 11:09:23

Remek cikk lett! Valóban élmény volt olvasni. Köszi greg!
Szegény Marvis a szemeim előtt votl a meccs miközben olvastam a cikket.
volt olyan pillanat hogy nem is nézett Marvisra miközben ütötte és a bírónak integetett. Mintha valami olyasmit gondolt volna közben magában, "hogy gyere már szüntesd be, meddig üssem még? Merevre kéred?"

Egy aprócska észrevétel: Nem Austin ellen tért vissza 91-ben hanem Anderson ellen.

    2010-04-14 11:07:04

Pár kiegészítés, ami eszembe jut így hirtelen

Holmes-Frazier: Frazier eredetileg vívó stílusú ökölvívó volt, az edző-apuka Smokin' Joet pedig utólag elég sok kritika érte, amiért megpróbálta a fiát átformálni egy saját magához hasonló verekedőre, ami nagyon nem feküdt neki. A Holmes elleni meccs első percében pedig megfigyelhető, ahogy Marvis leengedett kezekkel provokálja Holmest, a kommentátorok pedig megjegyzik, hogy ez a könnyelmű viselkedés egy Holmes-szintű bokszolóval szemben akár végzetes is lehet. Igazuk is lett

Holmes-Spinks I: Holmes a meccs utáni első felindultságában azt nyilatkozta, hogy "Rocky Marciano a herevédőmet sem cipelhetné". Később elnézést kért emiatt a kijelentés miatt

Holmes-Tyson: Holmes a meccs előtt nagyon magabiztosan nyilatkozgatott, de utólag elismerte hogy életében először úgy lépett ringbe, hogy tartott az ellenféltől. Valahol olvastam azt is, hogy Tyson a meccs előtt az öltözőben az újságírók kedvéért belevert egy jobbost a falba és sikerült is átszakítania

    2010-04-14 10:52:15

Köszönöm, élmény volt olvasni!

    2010-04-14 10:45:44

gratula a cikkhez,maximális respect!

» zsoltii   válasz erre
    2010-04-14 10:37:28
Ugrás az oldal tetejére